2015-04-15

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat. Fekete Ágnes vagyok.
Nemrég egy kiállítás nyílt Budapesten a Ráday utca 28. szám alatti Ráday Gyűjteményben. Ballagi Mór életművét mutatja be. Mai adásunkban mi is bemutatjuk ezt a tizenkilencedik századi, nagyon jelentős teológust. Először a kiállítás megnyitójába kukkantunk bele. Zsengellér József dékánt hallhatják, majd Ballagi Farkas beszél.

Zsengellér József: Ezzel a kis kiállítással is szeretnénk megkoronázni Ballagi Mór születésének kétszázadik évfordulójának ünnepét. A tárlaton láthatjuk bibliafordításának, bibliakutatásának dokumentumait, de a nyelvészettel kapcsolatos írásait és a német szótárát megtekintve találkozhatunk a nyelvész Ballagival is. Az utolsó tárlóban a tanár Ballagit ismerhetjük meg, ahol az oktatásához készült hébernyelvtanát láthatjuk, valamint dogmatikai előadását egy hallgató leírásában.

Fekete Ágnes: Ki volt az Ön dédapja?
Ballagi Farkas: Egy nagyon sokoldalú ember, aki tizenhat nyelven beszélt, ésmindent megtett a protestáns iskolaügyért. Például megfogadta, hogy ha az első pesti református gimnázium megnyílik, akkor ő ott ingyenesen fog oktatni. Ezt meg is tette. Megnéztem és valóban regisztrálták, hogy Ballagi Mór térítésmentesen oktatott ott. Minden Ballagi a Lónyayba járt, így én is. Csak engem már kirúgtak onnan, mert "túl későn" születtem.
Fekete Ágnes: Mit oktatott?
Ballagi Farkas: Latin, görög, héber, német, francia nyelvet és magyar irodalmat. Pápán filozófiát tanult, és tulajdonképpen ott volt a fordulat az életében, amikor jelentkezett ott a református akadémiára. Huszonegynehány éves volt ekkor. Utána mérnöknek tanult. Kereste az útját, ezért kiment Párizsba is. Onnan úgy jött haza egy év múlva, hogy tökéletesen beszélte az irodalmi nyelvet.
Fekete Ágnes: Tehát nyelvész, filológus volt inkább.
Ballagi Farkas: Teológiát is tanult Tübingenben 1842-43-ban. Ott keresztelkedett meg és tért át az unizált protestáns hitre. Egész életében a két nagy protestáns egyház unióját képviselte. Ott ismerte meg Székács Józsefet, aki később evangélikus püspök lett. Vajda Péter evangélikus lelkésszel is megismerkedett, ő pedig Szarvasra hívta. Univerzális ember volt, tehát mindent tanított, miközben Bibliát fordított és nyelvújító is volt.
Fekete Ágnes: Milyen szavakat talált ki?
Ballagi Farkas: Én kilencvenkilencet gyűjtöttem ki. Mondok egy-kettőt: fivér, testvér, nővér, tanár, lelkész, régész, jelvény, esernyő. Ugye, ismerős szavak ezek? A Magyar nyelv Értelmező Szótárát is megírta. Szarvason kezdte el hozzá gyűjteni a szavakat. 1866-ban adta ki az első kötetet, 1873-ban pedig a másodikat. Az összes általa ismert szót leírta és értelmezte. Az előszóban megírta, hogy a szótárban vannak kérdőjeles szavak, amelyeket ő talált ki, és nem lehet tudni, hogy lesz-e belőlük élő, használt szó. Van egy csomó olyan, amely nem vált elismert szóvá. Ilyen például az álladalom.
Fekete Ágnes: Az, mit jelent?
Ballagi Farkas: Állam. Vagy a tanoda sem lett általános, bár időnként azért használjuk.
Fekete Ágnes: Szarvason középiskolai tanár volt?
Ballagi Farkas: Az úgynevezett istenészeti osztályt tanította. Ezt a szót is ő találta ki a teológia megnevezésére. Amikor kitört a forradalom és szabadságharc, ő aktívan részt vett benne és jelentkezett önkéntesnek. Azonban – ahogy a korabeliek írták – az eszével szolgált, mivel alacsony és gyenge testalkatú ember volt. Görgey hadelnöki titkára lett, majd a hadügyminisztériumban Aulich Lajos mellett dolgozott. Minden hadügyi proklamációt, kiáltványt ő fogalmazott. Kapitányi rangban volt. Van is a mentéjéről egy kis zsinór, amely családi ereklye. Ezután nem taníthatott tovább, ezért Szarvas mellett, Kondoroson bérelt egy darab földet, és ott gazdálkodott. Abban is olyan ügyes volt, hogy az addig hihetetlenül szegény ember ettől kezdve úgy élt, hogy nem voltak napi gondjai. Később Báró Eötvös József fölkérte, hogy az emancipációról dolgozzon ki egy programot.
Fekete Ágnes: Mit értünk itt emancipáció alatt?
Ballagi Farkas: Ő zsidó származású volt.
Fekete Ágnes: Akkor a társadalmi integrációt jelenti?
Ballagi Farkas: Igen, társadalmi integrációt és magyarosítást. "Zsidó szózat a szittya magyarokhoz" címen írta le mindenkinek, hogy "Legyetek magyarok!"
Fekete Ágnes: Tehát olvadjanak be a magyarságba?
Ballagi Farkas: Olvadjatok be és legyetek Mózes-hitű magyarok!
Fekete Ágnes: Tehát először a magyarság lett fontossá a számára és utána a keresztyénség.
Ballagi Farkas: Tübingenben teológiát tanult az ottani híres professzoroktól, akik a szabadelvű teológia divatos irányzatát képviselték. Megtetszett neki a szabadság.

Fekete Ágnes: Akkor változtatta meg a nevét is?
Ballagi Farkas: A forradalom kitörése elején sokan változtattak nevet, hogy magyarságukat ezzel is kifejezzék. 1855 és 1872 között teológiai professzor volt. A legprotestánsabb professzornak nevezték annakidején. Jó barátságban volt Török Pállal is. A debreceni teológiával viszont sok vitája volt. Ők voltak az ortodoxok, a pestiek meg a liberálisok. Már majdnem szakadásra is került a sor, akkor Ballagi Mór abbahagyta a támadást és visszavonult. Erre aztán Révész Imre is, így megbékéltek. 1881-ben volt a Debreceni Alkotmányozó Zsinat. Ott részt vett, és nagy beszédet mondott. Sikerült teljes békességgel befejezni azt a vitát. Azt mondta, hogy "ne a dogmák abroncsában éljünk, hanem Jézus Krisztusi szeretetben, és aszerinti vallásos életet éljünk! Ne ezeken a dolgokon vitázzunk, ami esetleg szakadáshoz vezetnek, hanem próbáljuk közösen megbékélve folytatni az utat!"
Fekete Ágnes: Egyébként, ha az ember ebből a korból bármitis olvas, mindig megdöbbent, hogy milyen tisztelettel beszéltek az emberek.
Ballagi Farkas: Az akkori úgynevezett kemény vagy durva beszéden manapság már nevet az ember, mert majdnem mesébe illő az, hogy milyen tisztelettel beszéltek. Volt a pátens ügy, 1859-ben, amikor I. Ferenc József azt mondta, hogy protestáns rebellió volt a forradalomban. Ballagi írt erre egy cikket, amelynek következményeként a Protestáns Szemlét elkobozták, házkutatást tartottak, hátrahelyezést szenvedett. 1858-ban ismét éledezett a Magyar Tudományos Akadémia, akkor ő volt az első protestáns akadémiai tag. Érdekes és ritka dolog, hogy egy családból többen is akadémikusok legyenek. Ballagi Mór két fia, Aladár és Géza is azok voltak. Géza a Sárospataki Református Akadémia jogász-bölcsész professzora volt. Aladár, a nagyapám pedig történésza Pázmány Péter Tudományegyetemen, sőt, annak rektora is volt. Ballagi Mór a Dunamelléki Egyházkerület tanácsbírája, és Kálvin téri gyülekezet presbitere is volt, Aladár pedig a főgondnoka.
Fekete Ágnes: Ballagi Mór szeretett vitatkozni?
Ballagi Farkas: Igen. Ő is, fiai is keményfejűek voltak. Az egyéni érdeket nem is vették figyelembe. A kortársai leírták, hogy egy szeretetreméltó ember volt. A szeretetet tartotta a legfontosabbnak az oktatásban is.
Fekete Ágnes: Ön is ugyanezen az úton jár, hiszen presbiter.
Ballagi Farkas: A Sopronhoz tartozó Kapuvári Leányegyházközség gondnoka vagyok, valamint a Pápai Egyházmegyében világi főjegyző.
Fekete Ágnes: A családnak egy kicsit a hitvallása, hogy a tudományért és a közért küzdjön?
Ballagi Farkas: Valóban, ahol lehet, szeretnénk tenni az egyházért és hazaszeretetből a közért. Ballagi Mór családi emlékezete megmaradt még az úgynevezett "Ballagiádákban". Az ember tragédiája a címét közvetve a dédapámnak köszönheti.
Fekete Ágnes: Jóban volt Madách Imrével?
Ballagi Farkas: Nem. Szontágh Pál nógrádi birtokára mindig meghívta a pesti teológia professzorait. Török Pál vezetésével lement a professzori kar. Ott volt Madách Imre is. Ott sétáltak a parkban, amikor Madách mondta, hogy írt egy kis színművet, amelyet fölolvasna nekik. Ballagi Mór észrevett a halastavon egy rozoga csónakot, és nem hallgatva a többiek tanácsára, azonnal bele is ült. Néhány méter megtétele után azonban a nyakig érő vízbe borult. Sárosan ment ki a partra a többiek nagy derültségére. Erre mondta ő, hogy "Miért nevettek? Ez egyáltalán nem nevetséges, az az ember tragédiája." Erre Madách Imre boldogan mondta: "Megvan! Ez lesz a címe a művemnek."
Ballagi Mór egy hívő magyar ember volt. Aki szerette, az rajongott érte. Amikor nyugdíjba ment 1877-ben, egy nagy babérkoszorút készítettek neki a hálás tanítványai. Ez megvan otthon. Ő azt mondta: "kérem szépen, tanuljunk, utána tanítsunk, és aztán kritizáljunk!"

Fekete Ágnes: Ballagi Mór nagy vitatkozó volt. Egyik legjelentősebb vitája Filó Lajossal volt.
Németh Pál: Abban a korban egy óriási vita volt.
Fekete Ágnes: Az egyházi közvélemény foglalkozott vele.
Németh Pál: Igen. Ballagi Mór egy elég komoly kis könyvet írt Filó Lajos ellen, és Filó válaszolt egy nagy apológiával. Ballagi kiváló ember volt. Filó is kiváló ember volt, de Ballagiról többet tudunk, mint Filóról. Ballagi Mór Komolyan vette az áttérést, és komolyan vette mindennek a következményeit is. Pártfogolta a zsidóság asszimilációját. Úgy gondolta, hogy az a keresztyén hiten keresztül történik majd meg. Ő volt a tanú Vámbéry Ármin megkeresztelésekor. A Filó-féle érvelést szupranaturalizmusnak nevezik. Mindig voltak olyanok, akik hitvallásos irányban gondolkoztak. Mi most azt mondjuk, hogy "Egyedül a Szentírás". Azonban a Szentírás sosincs "egyedül", mert mindig megvan az egyház hite, amelyik kezünkbe adja a Szentírást, így értelmezett Szentírást kapunk mindig a kezünkbe. Nincs függetlenül. Nem az utcán találjuk a Bibliát eldobva és akkor fölvesszük. Nem az égből pottyant könyv.
Ballagi Mór liberális teológus volt. Akkor ez volt az uralkodó teológiai irány, tehát nagy műveltségű, nagy tudományú ember volt. Két tanszéket látott el, az Ószövetségi tanszéket, amit úgy természetesnek vesz az ember, mert kiváló hebraista volt.
Fekete Ágnes: A liberális szóval kapcsolatban sok mindent gondolunk. Ebben az esetben mit jelent az, hogy liberális?
Németh Pál: A teológiai liberalizmus mindig élt. Az a kutatás szabadságának a gondolata. A hitvallásaink nem azért vannak, hogy a kutatás szabadságával szembe kerüljünk. Ha valaki nem ért egyet valamivel, akkor tessék tudományosan megcáfolni, de nem egyházmegyei szavazattal indexre tenni egy művet, vagy elítélni egy tant. Ha Kálvinnak nem tetszett egy gondolat, akkor írt egy művet, amely megsemmisítette azt a gondolatot. Ő vitatkozott. Amikor a hangsúly a kutatás szabadságára esik, akkor a teológia tulajdonképpen liberális. És minden teológusban bizonyos témákkal kapcsolatban liberális a felfogás, de bizonyos témákkal kapcsolatban konfesszionális, hitvallásos. Ballagi Mór volt a főszerkesztője a Protestáns Egyházi és Iskola Lapnak. Ott megbírálta a Filónak egy írását.
Fekete Ágnes: Ki volt Filó?
Németh Pál: Filó Lajos, teológiai tanár volt, de nagykőrösi lelkész is volt. Az komolyabb pozíció volt, mint a teológiai tanárság. A feltámadás-kérdés körül zajlott a vita. A liberális teológia azt mondta, hogy a feltámadás ténye, mint történelmi tény nem igazolható. Ami igazolható történelmi tényként, hogy mindig voltak emberek, akik hittek a feltámadásban. Hogy vannak tanúk: ez történelmi tény. Maga Krisztus feltámadása az nem történelmi tény. A hozzákapcsolódott hit viszont az.
Fekete Ágnes: Ez a hit ténye.
Németh Pál: A hit az tény. Ballagi hívő ember volt, és a feltámadásban is hitt. Ezen a vonalon haladt. A halottaiból feltámadt skolasztikát érzi Filó érvelésében. A teológia értelmi tevékenység. A teológia abból indul ki, hogy az értelem, – amit a görögök logosznak hívtak – a másik emberben is megvan. Tehát, reménykedem abban, hogy el tudja fogadni azt, amit mondok. Így írt Kálvin is, és az Institutiot Ferenc francia királynak ajánlotta, mint apológiát. Tehát az érvelés az értelemhez szól. Borzasztó nehéz kérdések ezek. Németh László arról beszél, hogy van olyan hit, amelyik gondtalan, nem tesz fel kérdéseket, hanem rögtön elhisz, és készpénznek vesz mindent. Ez is hit. De azt mondja Németh László, hogy "az értelem akadályain átszűrt hit az kedvesebb nekem." Azaz értékesebb az a hitvallás, amit az értelem már megszűrt és végiggondolt.
Fekete Ágnes: Filó nem akarta átszűrni a hitet?
Németh Pál: Filónak A Feltámadás apológiája című írása egy óriási nagy mű. Ballagi nem vállalkozott annak a cáfolatára már. Ő tulajdonképpen letette a fegyvert.
Fekete Ágnes: De ha jól értettem a debreceniekkel volt igazán nagy vitában.
Németh Pál: Akkor vita folyt Debrecen és Budapest között. Ezek nagy emberek voltak. Ha az ember Török Pál érvelését elolvassa, akkor igazat ad neki. Ha elolvassa Révész Imréét, akkor meg neki ad igazat. Egy jogásztól hallottam, hogy a joghallgatók a két világháború között a zsinati ülésterem karzatára jártak államtudományi joggyakorlatra, mert ott szenzációsak voltak a felszólalások.
Fekete Ágnes: Debrecen az ortodoxiát, Budapest pedig a liberalizmus gondolatait képviselte.
Németh Pál: Így van. Debrecen az egy kicsit kálvinibb, vaskosabb, puritánabb volt, sokszor a szemellenzős ortodoxia felé hajlott jobban. Budapestnek szabadabb volt a szelleme. Más volt a két egyházkerület karaktere, szellemi ábrázata. Lehet szidni a liberalizmust meg azt a korszakot, de azért a Kiegyezés és az első világháború között a református egyház szellemi nagyhatalom volt. Odatartozni rangot jelentett. Ez a két világháború között is megvolt még. De emlékszem a szocialista tankönyvekre. Oda volt írva az olvasókönyvünkbe, hogy Szász Károly nyomán. A kommunista tankönyvek nem tudták megúszni egy református püspök nélkül a magyar olvasókönyv történeteit. A református egyházban voltak mindig szellemi színek vagy karakterek, amik megfértek egymás mellett, mert tisztelhető volt a másik véleménye is, mert olyan színvonalon képviselte azt, amit képviselt. Ezek kiválóságok voltak.

Fekete Ágnes: Néhány hete Debrecenben egy igazán érdekes, régi időket idéző dalárdatalálkozó volt. Berkesi Sándor karnagyot és Tóth Attilát a nagyváradi dalárdából hallhatják.

Kiss Sándor: Honnét jött a dalárdatalálkozó ötlete?
Berkesi Sándor: A Pest-Budai Dalárdával egy-két esztendővel ezelőtt kerültem kapcsolatba. Ők mindig más-más helyszínen szervezik a programjaikat és szerettek volna Debrecenbe eljönni. Úgy gondoltam, ha ők itt lesznek, akkor a baráti köröm többi csapatát is be lehetne kapcsolni ebbe a találkozásba. Mindenekelőtt a Váradi Dalnokokat, akinek a vezető karnagya diákom volt. Amikor említettem nekik a lehetőséget, örömmel mondtak igent. Egy harmadik csapatot pedig Sárrétudvariban ismertem meg. Torokszorító volt. Kiállt tízegynehány fiatalember, egy-két idősebb, köztük a szélső fogta a kórus zászlaját, és énekelték Liszt Magyar ünnepi dalát, amelyet Liszt az Állami Operaház megnyitójára írt. A két háború között Kerényi György, neves Kodály tanítvány új szöveget írt rá. Ismerjük a keserű délvidéki sorsot.
Kiss Sándor: Mert ez egy délvidéki dalárda?
Berkesi Sándor: Igen. Csókáról jöttek. Magyar férfikar. A Magyar ünnepi dal egyébként egy sokszólamú darab. Ők ebből csak a fődallamot énekelték egy szólamban, de valami olyan torokszorító, megrendítő módon, hogy én csak nyeltem nagyokat. A polgármester ott ült mellettem és odasúgta nekem, "ezek a fiúk megjárták a délszláv háborút". Ez nekem mindmáig élmény, és elhatároztam, hogy ezt a három kórust össze fogom hozni. Március 14-én, szombat este találkoztunk, megnéztük a Kollégiumot, áténekeltük a Kossuth-nótákat, és azt hiszem, nagy lelke volt ennek az éneklésnek.
Kiss Sándor: Gyakorlatilag akkor ez egy kis Kárpát-medencei dalárdatalálkozó volt?
Berkesi Sándor: Ez a fajta találkozó egy egészen különleges hagyományt őriz. Itt nem is annyira a többszólamú férfikari műveknek a csiszolt hanglemez színvonalú előadása a fontos, hanem egy olyan hagyomány, amit ez a korosztály, és ez a kórustípus őriz. Emögött történelem van, különféle vidékek megéneklése, nincs határ. Bekapcsolódik a mostani nemzedék, aki ezt még őrzi, de vajon tovább tudja-e adni? Csodálatos lenne, ha nem halna meg ez a tradíció!
Kiss Sándor: Hogyan lehetne a fiatalokat bevonni az éneklésbe, illetve arra ösztönözni őket, hogy ők is alapítsanak dalárdákat?
Berkesi Sándor: Lehet, első lépésben be kellene őket csalni ezekbe a közösségekbe, és majd menetközben átvennék ezt az anyagot.
Kiss Sándor: Jól éreznék magukat?
Berkesi Sándor: Hát ez nagy kérdés. A Pest-Budai Dalárda kifejezetten fiatalabb. Ha érdekeltté tennék érzelmileg az ifjúságot, akkor azt hiszem, hogy siker koronázhatná a terveinket. De ha nem teszünk lépéseket, akkor a fiataloknak egyszerűen nem lesz csatornájuk, készülékük, hogy fogják ezeket az énekeket, mert a reklámzenéken szocializálódnak. Ha viszont érzelmileg sikerülne megfogni őket, akkor azt hiszem, a láncreakció folytatódhatna.
Tóth Attila: A nagyváradiak nagyon jól érezték magukat Debrecenben.
Kiss Sándor: Egyértelmű volt, hogy jönnek, amikor megkapták a meghívást?
Tóth Attila: Természetesen. Először énekelhettünk együtt nemzettársainkkal szabadságunk nagy ünnepén. Március tizenötödikét általában a gyülekezet keretében ünnepeljük a kórus fellépésével. De most ennek a meghívásnak tettünk eleget. A Dalnokok testvérkórusa a nagyváradi asszonykórus lépett fel most otthon, akik utánunk alakultak, kedvet kaptak a közösen eltöltött időhöz látván a férfiak jókedvű éneklését. Az, ami szívből jön, amibe az ember tényleg beleadja a lelkét, az csak jól sikerülhet. Az összhangot pedig nagyon-nagyon könnyű megtalálni, hiszen mindannyian magyarok vagyunk. Egy nyelvet beszélünk, közös a kultúránk, így az énekes kultúránk is. Persze, hogy könnyű egymásra találni ilyen szinten is. Tapasztaltuk azt, hogy igenis tudunk még tanulni, vannak olyan dolgok, amikre felcsillant a szemünk, és már köszörüljük rá a torkunkat, illetve hangolunk rá, hogy ezeket a dalokat megtanuljuk.

Híreink:
Országos Cigánymissziós Találkozó és Imanap lesz április 18-án, szombaton 9 órától Budapesten, a Káposztásmegyeri református templomban.

Az EDUVITAL sorozat keretében Jövőnk a Földön címmel tart előadást dr. Szarka László akadémikus április 21-én, kedden 18 óra 30 perctől Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatt.

Hálózati kapcsolatok címmel rendeznek ifjúsági találkozót április 18-án, szombaton 9 órától Tatabányán, a Bánhidai református templomban.

Dr. Csókay András agykutató tart előadást Jézussal örömben és veszteségben címmel április 15-én, azaz ma este 18 órakor Budapesten, a XXIII. kerületi Szent László utca 149. szám alatti gyülekezeti teremben.

Huszadik alkalommal rendezik meg a Tiszántúli Református Egyházkerületi Nőszövetség Bibliaiskoláját április 17-én és 18-án Berekfürdőn, a Megbékélés Házában.

Angol reneszánsz és kora barokk muzsikát mutatnak be a Tabulatúra RégizeneKlub következő találkozóján április 20-án, hétfőn 19 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatti gyülekezeti nagyteremben.

"Én dúdolok, hogy el ne tévedj…" címmel zenés versszínházi előadást tartanak Füle Lajos 90. születésnapja alkalmából április 17-én, pénteken 19 órakor a vásárosnaményi Művelődési Központban.

Johann Sebastian Bach sokoldalúságát mutatja be a Bach 330 Énekkar és Zenekar április 19-én, vasárnap 18 órakor Tiszakécskén, a református templomban.

Fekete Ágnes áhítata:

El Greco: Jézus kiűzi a kufárokat a templomból

"Jézus felment Jeruzsálembe. A templomban találta az ökrök, juhok és galambok árusait, és az ott ülő pénzváltókat. Ekkor kötélből korbácsot csinált, és kiűzte őket, valamint az ökröket és a juhokat is a templomból." János 2,13-15

Jézus egyszer az életében nagyon kemény volt. János evangélista tudatosan működése legelejére teszi ezt a történetet. Mindennek az eleje, hogy Jézus hozott egy döntést. Nem akart mindenáron jóban lenni az akkori egyházi vezetőkkel, hanem az Isten iránti féltő szeretetét akarta minden előtt és minden fölött kifejezni.
Abban, ahogy kiűzte a kufárokat a templomból, szerintem nem a durvaság a lényeg. Sőt! Elképzelem, hogy látva az állatokat nagyon dühössé vált Jézus. Aztán leült, és elkezdte fonogatni azt az ostort. Egészen biztos, hogy valamelyest lecsillapodott, miközben a szálakat sodorta. A kötél fonataival való bíbelődés nem az indulatokat korbácsolja. Valószínű, hogy az ostorra éppen amiatt volt szüksége, hogy lenyugodjon. Nem olvasunk arról, hogy az embereket ütötte volna, csak valami határozott eszközre volt szükség ahhoz, hogy komolyan vegyék. Eljött egy pillanat az életében, amikor látta küldetését, látta azt is, ami ezzel szemben áll, és nem tudta többé magát rejtegetni. Aki nem tutyimutyi, akinek van akarata, annak az életében így vagy úgy, de eljön a pillanat, amikor vállalnia kell önmagát. Ha vállaljuk akaratunkat, döntést hozunk, akkor nem rejtőzködhetünk el. Búcsút mondunk az alattomosságnak, bátran az általunk igazságként felismert úton akarunk járni. Van az életünkben olyan pont, amikor ki kell nyitnunk lelkünk kapuját, és elő kell állni. Persze van olyan pont is, amelyik nem ilyen. Mégis van egy pillanat, amikor vége lesz a hallgatásnak, vége a bujkálásnak: Valamit kimondok, megteszek, vállalva azt a kockázatot, hogy ezzel egy sor lehetőséget is elszalasztok.
Jézus pontosan tudta, mennyivel praktikusabb, előrevezetőbb lenne, ha megalkudna, és nem menne szembe a főpapokkal. Kiállhatott volna prédikálni a templomi kufárok ellen. Senki nem lett volna olyan nagyon dühös. Meghallgatják, biccegetik a fejüket talán. Vagy adhatott volna egy beadványt a kufárok áttelepítésére vonatkozóan. Ezer módja lett volna annak, hogy békésen kifejtse álláspontját, de Ő nem ezt tette. Pedig valóban várhatott volna még. Ahogyan mi is várunk az ideális helyzetre, a legmegfelelőbb társra, a világ legjobb munkahelyére, és majd egyszer kimondjuk, majd egy alkalommal megtesszük, akkor majd kiállunk… De nem biztos, hogy eljön az a tökéletes helyzet.
Jézus ezzel a történettel arra mutat rá a mai életünkben, hogy vannak olyan pillanatok, amelyek arra vannak, hogy kimondjuk, megmutassuk a szívünket. Nem sok ilyen pillanat van. Jézus életében egyszer tette ezt meg. Mert örökké nem lehet elbújni. Nem lehet mindig arra várni, hogy majd eljön az a perc, amikor megmutatom, ki vagyok valójában.
Van egy nagyon szellemes kis könyv. Az a címe: Csűrcsavar levelei. C. S. Lewis írta. Elképzelt egy visszájára fordított világot, amikor a főördög tanítja a kisördögöket, hogy hogyan lehet Krisztustól elvezetni az embereket. Itt olvassuk, hogy nem baj, ha valakijó akar lenni, csak legyen minél elvontabb, és távolibb elképzelése arról, hogy mi a jó. Halogassa a döntést. Szeresse azokat, akik messze vannak. Jézus legyen elképzelt Messiás, legyen gyenge, legyen képlékeny, olyan cukros, édes mázas valaki, akit sajnos gyártunk is belőle – gondolják a kisördögök.
De hála Istennek, Jézus nem ilyen volt, hanem olyan, akinek volt akarata, volt elképzelése. Féltőn szeretett és kiállt szeretetével az emberek elé. Érdemes Őt követni, ha akaraterőnket szeretnénk visszanyerni! Ámen.