2015-05-24

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
A reformáció fő üzenetei az úgynevezett sola-k. A budapesti fasori evangélikus templom mellett van is egy szobor, amely oszlopokként mutatja be a négy alapelvet: Solus Christus, azaz egyedül Krisztus, Sola Gracia, azaz egyedül a kegyelem, Sola Fide, azaz egyedül a hit, és végül Sola Scriptura, egyedül a Szentírás. Ezekről beszélünk majd hétről hétre Balogh Margittal, a Debreceni Hittudományi Egyetem tanárával. Először összefoglalóan a négy egyedül kifejezésről beszélgettünk.

Balogh Margit: Ez egy hosszú történet. Az 1950-es években szerepelt először együtt a négy sola.
Fekete Ágnes: Ez egy utólagos reflexió?
Balogh Margit: Így van! Luther idejében nagyon zavaros és nagyon hierarchikus világ volt és ezért kellett világossá tenni határokat, vonalakat, ennek érdekében viták, konfrontációk, küzdelmek folytak és így alakultak ki a sola-k. Biztos vagyok benne, hogy ez egy nagyon szerencsés megfogalmazás, de ebben a formában beszűkülés illetve ismétlése valami olyasminek, amely már nem úgy igaz és érvényes.
Fekete Ágnes: Mi változott?
Balogh Margit: Változott a kereszténység helyzete, az egyházak egymással való kapcsolata és a bűn kérdéséhez való hozzáállás. Luthernek az volt a nagy kérdése, hogy hogyan jutok a kegyelmes Istenhez? Mert annyira rettegett az ítélettől, a büntetéstől. A mai ember már nem így teszi fel ezt a kérdést. Másképp hangzanak a kérdéseink, és éppen ezért másképp kell megfogalmazni a válaszokat is. Az evangéliumhoz hozzátartozik az, hogy azt az embert szólítjuk meg vele újra és újra, akivel itt és most éppen párbeszédben vagyunk. Minden kornak át kell gondolni és újra kell fogalmazni, hogy mit jelent számára az az örömhír, amelyet Jézus hozott a világba.
Fekete Ágnes: Az Egyedül az Írás, szerintem ma is üzenet.
Balogh Margit: Nyelvészként jó volt felfedezni azt, hogyan szól eredetiben a Sola Scriptura. Ott eszközhatározó van, amely azt jelenti, hogy az Írás által, az Íráson keresztül. Mindegyik sola így van megfogalmazva kivéve egyet, a Solus Christus-t. A lényeg, a Krisztusról való hiteles tanúskodás, tehát az evangélium hirdetése. A többi, az, hogy úgy mondjam hozzáférés, hogy hogyan jutunk el Krisztushoz, Krisztus által az Istennel való kapcsolatunk és a világgal és önmagunkkal való kapcsolat rendezéséhez, gyógyulásához. Ezek mind alá vannak rendelve annak, hogy egyedül Krisztus. Akár egyfajta hierarchiát is lehet fölállítani: egyedül Krisztus, egyedül kegyelem által, egyedül hit által, gyakorlatilag erről az egészről a teljes Írás tanúskodik hitelesen. Az, hogy hogyan tanúskodik, tehát a sola Scriptura-nak mi az értelme, az nyilván ebből a megfogalmazásból önmagában nehezen derül ki, de ez arról szól, hogy hogyan jutunk el ehhez a tanúságtételhez, az egyedül hiteles tanúskodáshoz, amely a Szentírás. A Szentírás Krisztusról tanúskodik, illetve az Ószövetségben arról, amit Isten mond nekünk önmagáról, mert számunkra csak úgy ismerhető meg, a nem egyenlő viszonyokra való tekintettel, csak úgy kerülhetünk kapcsolatba vele, akkor tudunk bármit mondani róla, ha Ő mond nekünk valamit magáról.
Fekete Ágnes: Az elmúlt hét szombatján volt a református egység napja. Azt ünnepelték a Kárpát-medencei reformátusok, hogy egység van köztünk lélekben is és szervezetileg is, hiába élünk különféle országokban. Számos esetben nehéz megélni az egységet emberek között, hiszen a felszínen, a közös érdekek mentén könnyű egynek lenni, viszont nehéz egymásért lemondanunk valamiről. A nagyváradi rendezvény jelmondata az volt: Őrizd a várat! Először Szabó István püspököt hallják, majd Kiss Sándor beszélget résztvevőkkel.

Szabó István: Ünneplő gyülekezet, kedves testvérek, ahogy belépünk a megújított nagyváradi vár területére szemünkbe ötlik az erre a napra választott bibliai üzenet, Ige: Őrizd a várat!
Fazakas Ferenc Sándor: Nyírbátorból érkeztünk. Istennek hála olyan sokan jelentkeztek, hogy a nagybusz mellé még egy kisbuszt is kellett rendelni. Nagyon lelkesek voltak az emberek. Úgy érzem megérte eljönni, mert sok lelki élménnyel gazdagított ez a fesztivál. Őrizni a várat nagyon lélekerősítő és közösségépítő mindegyikünk számára.
Kiss Sándor: Ez Nyírbátorban is aktuális üzenet?
Fazakas Ferenc Sándor: Természetesen ott is üzenet. A magunk várát is kell őrizni és építeni is, ez a találkozó új erőt ad a hazatérőknek. Tizenöt évig itt szolgáltam Nagyváradon és a huszonöt kilométerre lévő Mezőtelki gyülekezetében, így rengeteg ismerőssel találkoztam és nehezen értem oda, ahová eredetileg indultam.
Kiss Sándor: Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó. Mivel várta a stand a fiatalokat?
Csillagpontos sátor munkatársa: Nagyon sikeresnek mondható a standunk. Egy reformációs kvízzel vártuk a fiatalokat, és a feladatlap kitöltéséért cserébe sokféle ajándékot lehetett kapni. Akik kitöltötték, visszajöttek a szeretteikkel, barátaikkal, úgyhogy óriási volt a forgalmunk.
Kiss Sándor: Nehéz kérdések szerepeltek a kvízben? Sikerült megbirkózni vele a fiataloknak?
Csillagpontos sátor munkatársa: Sokféle kérdés volt a feladatlapon, amely érintette a reformációt, az irodalmat, a közéletet is. Nagyon ügyesek voltak az erdélyi fiatalok, nagyon nagy százalékuk segítség nélkül oldotta meg a feladatokat. Inkább egymásnak próbáltak meg segíteni, de amikor nem voltak biztosak a válaszban nem akarták befolyásolni egymást.
A Csillagpontra már elindult a jelentkezés, bátorítok minden kedves hallgatót, aki még nem tette meg. Május 28-ig van az első kedvezményes időszakunk, ahol a legolcsóbb jegyeket meg lehet szerezni. Most a gyülekezeteknek nagyon nagy lehetőségük van arra, hogy a saját ifijüket együtt hozzák el. Javasoljuk a lelkipásztoroknak és az ifivezetőknek, hogy a saját csoportjaik ifiéletébe építsék be a Csillagpont témáját, és tartsák ott a kiscsoportos beszélgetést nekik, hogy igazán gyülekezetközpontú lehessen a találkozó.
Kiss Sándor: Önök a határ két oldaláról jöttek, tehát három magyarországi és egy szlovákiai gyülekezet tagjai ültek a buszon.
Résztvevő: Így van! A magyar református gyülekezet tagjai. Már hatodik éve közösen tartjuk az Összetartozás-napi megemlékezésünket. A közös cél, a nemzeti összetartozásunk, a magyarságtudatunk, a református identitásunk összetart minket. A Himnusz számomra nagyon fontos, és mindig elmondom, amikor csak lehetőségem nyílik rá, mert ez a nemzeti ima annyi mindent fejez ki, hogy azt nem lehet így elmondani, azt érezni kell.

Fekete Ágnes: Másik utunk Debrecenbe vezet. A reformáció ötszázadik évfordulójára egy kiállítást nyitottak meg az elmúlt szombaton Protestáns üzenetek címmel. Gáborjáni Szabó Botond múzeumigazgató vezet bennünket végig még a megnyitó előtt a kiállított tárgyak között.

Gáborjáni Szabó Botond: Egy lesötétített lépcsőházi részben indul a kiállításunk. Ugyanis érzékeltetni szeretnénk a látogatóval, hogy a túlvilág, a pokol, purgatórium a reformáció századában központi, egzisztenciális kérdés volt. A hátulról átvilágított képek kicsit Hieronymus Bosch a túlvilágról való elképzeléseit közvetítik.
Fekete Ágnes: Nagyon furcsa nekünk ez a középkori elképzelés.
Gáborjáni Szabó Botond: Itt indulunk. Ezen a falon lesz vetítve a Napfivér, Holdnővérből az a részlet, ahol a mezítlábas szerzetesek mennek a magasságos III. Ince pápa elé. Tényleg a világ uráról volt szó, ő volt az a nagy pápa, aki a földet fölosztotta a portugálok és a spanyolok között. Ez érződik a filmből is. Ugyanakkor ennél a sötét résznél fluoreszkáló betűkkel olvashatják majd a látogatók Révész Imre értékelését, hogy "a római katolikus egyház sem a reformáció előtt, sem azután nem nélkülözte a lelki értékeket". Ennek illusztrálására Szent Ferenc nagyon alkalmasnak tűnik.
Belépünk most egy elsötétített sátorba. Itt még egy vászon lesz kifeszítve, és pulzáló részletek lesznek arról, hogy milyen elképzelései voltak a középkori embernek a pokolról és a bűnbocsátó cédulákról, amely egy robbanást váltott ki. Ezt egy-egy személyiség, Luther, Kálvin, Méliusz legfontosabb üzenetével mondjuk el.
Fekete Ágnes: A Nagykönyvtár dísztermében vagyunk most.
Gáborjáni Szabó Botond: Itt a műemlék teremben egy hatszázezer kötetes, nagyon jelentős egyházi gyűjtemény található. Nagy öröm a számunkra, hogy három évvel ezelőtt az Európai Könyvtártörténet francia nyelvű kiadásának külső borítóján a mi könyvtártermünk látható. Elég különleges ez a könyvtári hangulat. Ott szemben Bocskai hadizászló lesz belógatva, Sárospatakról Lorántffy Zsuzsanna hímzett párnavégeit mutatjuk be és a Hajdúsági Múzeumból, a Déry Múzeumból, és a saját állományunkat is hozzátettük tárgyakat a kiállításhoz. Ez Árva Bethlen Kata nagyon szép terítője. Itt pedig a végrendeletéből jelenik meg egy fontos részlet. Itt van Arany János. A másik oldalon pedig Kölcsey Ferenc halotti leple. Itt látható Nagyszalontai Toldi Miklós (tehát egy valóban létező család) úrasztali edénye, és egy Arany János prédikáció kézirata is. Itt már elérkeztünk 1848-hoz. Kossuthra és Kossuth papjának is nevezett Könyves Tóth Mihályra emlékezünk. Mind Bocskait, mind Kossuthot Kálvin Institutio-ja alapján nevezték a református lelkészek magyarok Mózesének. Ez is megjelenik majd. Debrecenbe érkezése előtt a szószékről hasonlították Mózeshez, aki Isten által küldött szabadító volt. Három ilyen nyomtatott prédikációt is láttam.
Fekete Ágnes: A Kossuth nimbusz rögtön a szabadságharc után keletkezett vagy csak jóval később?
Gáborjáni Szabó Botond: Itt Debrecenben a békepártiak rosszallólag állapították meg, hogy Kossuth egyetlen szavára bárkit fejbe kólintana a debreceni cívis. Nagyon nagy hatású beszédet tartott itt. A szabadság őrvárosának minősítette Debrecent, és ezért választották Debrecent, mikor menekült a kormány. Amikor Szoboszlóig elérkezett már a hajdúkról meg a vallási sérelmekről kezdett beszélni.
Fekete Ágnes: Tudta, hogy mikor mit kell mondani.
Gáborjáni Szabó Botond: Azért az összes későbbi eredményben ott van az, hogy ő tudott kockáztatni.
Itt református természettudósok is megszólalnak. Elérkeztünk ahhoz a vitrinhez, ahol egy sárándi lelkész természettudományos munkáját mutatjuk be. Az 1767-ben keletkezett mű szám- és tértan, alkalmazott mértan és a kor összes természettudománya, nagyon szép színes rajzokkal illusztrálva.
Fekete Ágnes: Hölgyek valami gravitációs kísérletet végeznek?
Gáborjáni Szabó Botond: Valami szivattyúszerű van a képen. De van itt a folyadékok fizikájától elkezdve minden. Konkrét számítások a kor természettudományát alaposan ismerő vidéki lelkésztől. Akkoriban úgy léphettek a teológiai tagozatra a Kollégium diákjai, akik tizennégy éven át tanultak itt, hogy egy hároméves filozófiai kurzust elvégeztek, amely az összes természettudományt magába foglalta: elektromosság, hőtan, hidraulika…
Fekete Ágnes: Nagyon modern volt akkor.
Gáborjáni Szabó Botond: Olyan szintig megismerték például egy szárazmalom mechanikáját, hogy bármelyikük képes volt egy falusi áccsal legyártatni egy ilyen szerkezetet. Zemplén Jolán A magyarországi fizikatörténet című művében az egyik legizgalmasabb tizennyolcadik századi fizikatörténeti emléknek írja le annak a vidéki lelkész kéziratát, amely alapján ezt az ismeretanyagot elsajátíthatták a kollégium diákjai. Például Pálóczi Horváth Ádám, amikor innen kicsapták, vígan megélt földmérőként.
1742-ben olyan tantermet tervezett itt egy később Voltaire fordítással is foglalkozó és püspökké választott professzor, ahol Newton kísérletei bemutathatóak. A terveit egy svájci professzornak írta meg levélben.
A következő vitrinben arról van szó, amikor Bethlen Gábor a lelkészeknek kollektív nemességet adott, így a gyerekeik tanulhattak, és nem kerültek jobbágysorba. Az értelmiség szempontjából ez nagyon jelentős fordulat volt. Jelmondata így szól: ………..latin mondás…. azaz tudománnyal és fegyverrel kell küzdeni. Ez a vallásszabadságért folytatott küzdelem a harmincéves háború, meg a hitviták korszaka is.
Egy tizenhetedik századi kerekes puska is ki lesz itt állítva, alatta egy Pázmány Péter idézettel: "Ahogy a puska kereke megszalad, a lőpor felrobban, és a golyó meggyilkol valakit, ugyanúgy a szó is." A hitvitázó irodalomból is lesz itt néhány példány.
Fekete Ágnes: Ezek nagyon szép könyvek.
Gáborjáni Szabó Botond: Ez a Vizsolyi Biblia az összes irodalmi műfaj bölcsője.
Itt egy kollégiumi enteriőr. Kölcsönöztük Lorántffy Zsuzsánna egy viseletét, de szerepelni fog Árva Bethlen Kata viselete is. Sőt, a Csokonai Színházból a reformációval kapcsolatos színdarabok jelmezeiből is kiállíthatunk néhányat.
Ezek a naiv rajzok, ez egy adománygyűjtés eredményeit rögzítő jegyzőkönyv ábrázolásai.
Itt a Tisza család. Tisza Kálmán miniszterelnök kollégiumi tanárának írt gyerekkori ákombákom, öklömnyi betűi, amelyben megnyugtatja a kollégiumból elküldött nevelőjét, hogy porosz császárnak szándékozik őt kinevezni.
Ady Endre és Móricz Zsigmond lesz ebben a vitrinben.
Fekete Ágnes: Fáklya meg egy szemüveg.
Gáborjáni Szabó Botond: Móricz Zsigmond zsoltárfordításának a kottakézirata is.
Fekete Ágnes: Kevesen tudják, hogy neki zsoltárai is voltak.
Gáborjáni Szabó Botond: Teológián is tanult. Igaz, rövid ideig, mert az újságírói pálya elcsábította, de azért ez a közeg, a kollégium illetve a kisújszállási református tanintézetek nevelése befolyásolta Móriczot.
Fekete Ágnes: Kós Károly. De jó!
Gáborjáni Szabó Botond: Ez a református templomok üzenete. Csete György is diákunk volt, aki az organikus stílus egyik iskolateremtő építésze. A legszebb épületeiből is bemutatunk néhányat és azt a levelet is, amelyet Kós Károly írt neki. Ő úgy magyarázta, hogy a hajlék szavuk analógiájára szerveződnek a szerves építészet alkotásai. Ezzel a görbevonalzóval tervezett.
A következő vitrin még csak félkész. Itt a pedagógiai hagyományainkról lesz szó, Karácsony Sándorig, és az iskoláról, amely egy lehetetlen hely, hiszen az kérdez, aki tudja a választ, és annak kell válaszolnia, aki nem.
Ez a vitrin lesz az egyik meglepetés Koszorús Ferenc vezérkari ezredes katonai viseleteit mutatjuk be, aki megakadályozta a budapesti zsidóság deportálását, és történészi értékelések szerint ezzel, legalább három hónap esélyt adott arra, hogy ezrek menekülhessenek meg.
Fekete Ágnes: Ő is itt volt diák?
Gáborjáni Szabó Botond: Debreceni diák volt. 1914-ben a Németh László féle nagy osztály görög nyelven adta elő az Antigonét, és a Koszorús Ferenc – jellemző módon – testőrt játszott.
Itt pedig Szabó Magda illetve Kiss Tamás, aki szintén ennek a körnek tagja volt, és debreceni irodalom egyik erőssége.
Nagyon tehetséges grafikusunk megrajzolta a keresztyénség családfáját.

Hírek
A XIV. Református Zenei Fesztivál előadásokkal, hangversenyekkel, találkozókkal, beszélgetésekkel várja az érdeklődőket május 26. és 28. között Budapesten, a Ráday utcában és környékén. A nyitó áhítatot Steinbach József tartja a Bakáts téren 26-án, pénteken 15 óra 30 perckor. 21 órakor indul a Zsoltáros Fáklyás Menet a Kálvin téri templomba, ahol Csűry István püspök hirdeti az Igét. 27-én, szombaton délután háromnegyed hatkor az 500 fős fesztiválkórus énekel a Nemzeti Múzeum kertjében. Vasárnap 18 órakor a Központi Református Kórus lép fel a Kálvin téri templomban.

Az idén már nyolcadik alkalommal rendezik meg az Együtt – Egymásért elnevezésű Fogyatékkal Élők Országos Fesztiválját május 25-én és 26-án, csütörtökön és pénteken Sajósenyén a Fészek Otthonban.

A magyar külgazdaság helye a gazdaságpolitikában címmel rendeznek konferenciát május 29-én, hétfőn 9 órától Budapesten, az Abonyi utca 21. szám alatt.

Németh Géza Emlékkonferenciát tartanak Köz- és népfőiskolai oktatás a magyar kisebbségek életében címmel május 28-án, vasárnap 10 órától Budapesten, a Gyógyszertári úti Reménység Szigetén.

A Magyar Bibliatársulat és a Kálvin Kiadó kedvezményes vásárlási lehetőséggel várja az érdeklődőket a XXV. Szent István Könyvhéten május 22. és 27. között Budapesten a Ferenciek terén a 13-as pavilonban. A Paraklétosz Kiadó pedig a Történetcsavar című társasjáték bemutatóját tartja május 26-án, pénteken 17 órakor a Kossuth Lajos utca 1. szám alatti Stephanus Könyvesházban.

Nyílt napot tart a Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió Drogterápiás Otthona május 30-án, kedden 9 óra 30 perctől Ráckeresztúron.

A Debreceni Református Kollégium Baráti Köre öregdiák találkozót rendez május 27-én, szombaton 10 órától Debrecenben a Kollégium főépületében és a Gimnázium Péterfia utcai épületében.

A Keresztyén Oktatásért és Erkölcsi Nevelésért Alapítvány a nyári gyermektáborokhoz nyújt segítséget május 27-én, szombaton 10 órától Pápán, az Immánuel Református Közösségi Házban.

Az igaz papságnak tiköre címmel tart bemutatót magyar reformátorok írásaiból az Alföldi Színpad május 29-én, hétfőn 18 órakor Debrecenben, a Faraktár utca 67. szám alatti Művelődési Központban.

A Reformáció 500 programsorozat keretében ad koncertet az Invocatio Musicalis május 25-én, csütörtökön 14 óra 30 perctől Enyingen, a református templomban.

A Con Spirito Nemzetközi Zenei Fesztivál keretében az Oxford New College fiúkórusa ad hangversenyt május 31-én, szerdán 19 óra 30 perckor a Debreceni Nagytemplomban.

Az Anima Soni Zenekar koncertje lesz május 26-án, pénteken 19 órakor Pesterzsébeten, a Csili Művelődési Központban.

A nagykőrösi Arany János Református Gimnázium kórusa szolgál május 28-án, vasárnap 10 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református templomban.

Áldj meg minket Úristen a címe Lovász Irén estjének, amely május 26-án, pénteken 19 órakor lesz Hévízen, a Protestáns templomban.

A reformáció történelmi és kulturális öröksége az élő népművészetben címmel nyílik kiállítás május 25-én, csütörtökön 16 órakor Budapesten, a Magyar Népi Iparművészeti Múzeumban. (1011 Fő u. 6.)

Az Ige-Idők: a reformáció 500 éve című kiállításhoz kapcsolódva tárlatvezetés után Katona Csaba történész tart előadást Sörtörténet címmel május 25-én, csütörtökön 15 óra 30 perctől Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban.

Pünkösdre készülő bibliás, kézműves foglalkozást tartanak május 28-án, vasárnap délelőtt fél tízkor Miskolcon, a Nyilas Misi Házban.

Fekete Ágnes áhítata:

"Meg van az ideje a hallgatásnak és megvan az ideje a szólásnak. … Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak…" Prédikátor 3,1. 7.

A mai világunk nagyon praktikus. Mindenre kiterjedő gyakorlatias szemlélete van. Már nem az számít, hogy valami szép, hanem hogy legyen hasznos. Ha megnézünk egy egyiptomi piramist, csak egy építményen is szemléletesen, jól látjuk, hogy hosszú korokon át nem az volt a lényeges, hogy valami hasznos legyen, hanem hogy a világszemléletüknek, a hitüknek megfelelő legyen. Ma minden ezt mondja: Tedd azt, ami kényelmes, ami hasznos, ami jó, ami előrevivő itt és most a számodra. De ez a világelv rendkívül sekélyes dolgokhoz vezet el. Ha például Johann Sebastian Bachnak azt mondanánk, hogy ne legyél kántor, ne vitatkozz a hercegekkel, ne utazgass jobbra-balra, szépen hallgass, ne konfrontálódj, állj be a sorba, legyél jó beosztott, akkor Istent dicsérő műveit ma nem halljuk.
Bach tette, amit a lelke diktált, ment és tette a dolgát. Belefáradt a dolgokba ugyanúgy, ahogyan mi is belefáradunk praktikus, gyakorlatias rohangálásainkba, de ő minden műve végére odakörmölte: SDG, azaz Soli Deo Gloria. Egyedül Istené a dicsőség. Nem őróla szólt ez a történet. Nem magának akart megfelelni. Nem a maga kényelmét kereste, hanem Isten dicsőségét. Mintha mindent feldobott volna az Égbe: Uram, küldöm ezt az örökkévalóság számára, hátha elkapod.
Mindennek rendelt ideje van az Ég alatt. Ez azt jelenti először, hogy nem földi mérce szerint van a rend. Nem praktikus, gyakorlati szempontok adják meg életünk arányait. Isten kezébe tesszük le azt, amink van.
Sokszor tapasztalom, hogy emberek azért nem hallják meg Isten hangját azért, mert képtelenek a jelenben elfogadással lenni. Pedig csak így válunk hallóképes emberekké. Itt vagyok, és figyelek, mert tudom, hogy Isten kapcsolatba szeretne velem lépni. Istennek a lényege a kapcsolat. Mi valami szuperhatalomnak képzeljük a Mindenhatót. Mintha a "mindennek rendelt ideje van" azt jelentené, hogy valaki, aki sokkal nagyobb rakosgatja a sakkfigurákat, ahogyan akarja. Bármit megtehet, mert hatalmas. Pedig valójában Ő a sűrű, termékeny és tökéletes kapcsolat, aki életet ad, életben tart. Ő azért Szentháromság, mert önmagában is kapcsolat. Velünk akar lenni, általunk és bennünk.
Mindennek rendelt ideje van. Ez nem csak azt jelenti, hogy Isten nem praktikusan gondolja végig az életet, hanem azt is, hogy Isten mindenben jelen akar lenni, bármi történik, Ő keresi velünk a kapcsolatot. Mintha máig zengene a kiáltás. "Ádám hol vagy?"
Jézus azt mondja, hogy aki képes veszíteni, sőt elveszteni az életét, az megnyeri. Aki képes visszájára fordítani vereségeit, az megtalálja az életet. Mindenképpen ezen a kifordításon van a hangsúly. Hogy el tudom-e engedni azt, amihez nagyon ragaszkodnék. Istennek rendelt ideje van, azaz abba minden beleférhet, akkor szabadok leszünk Isten számára, hogyha hagyjuk, hogy Ő formáljon bennünket.
Mindennek rendelt ideje van, azaz nem a praktikus dolgok a legfontosabbak, hanem Isten, aki kapcsolatot keres velünk. Ő bennünket, magunkat keres, és ezért nincs az a kudarc, nincs az a nehézség, ami ne vezetne Őfelé! Ámen.