2017-07-05

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Különleges kirándulásra hívjuk kedves hallgatóinkat Királyhelmecre, abba a városba, amelyből az egész Kárpátok vonulata látható jóidőben. Molnár István lelkészt és feleségét Molnár Évát hallják, aki szintén ott lelkipásztor. Először a városról hallunk néhány szót, majd az idei nyári gyerektáborról. Az ő vezetésükkel készült el ez a tábori anyag, amelyet az egész Kárpát-medencében használnak a református közösségek az idén.

Molnár István: Most a reformáció évében elkezdtünk kutakodni, hogy mikor is épült a templom, és mióta van református gyülekezet Királyhelmecen? Számunkra is meglepő volt, hogy gyakorlatilag már a tizenhatodik század végén volt református közösség, sőt volt olyan prédikátora Királyhelmecnek az ezerötszázas évek végén, aki hitvalló iratot írt. Találtunk feljegyzést arról is Szenczi Molnár Albert naplójában, hogy ő maga is járt a településünkön. Nem lett rögtön temploma a gyülekezetnek. Egy ideig a mostani katolikus templomot használták, azonban a Türelmi rendelet óta van kőből épült református temploma a közösségnek, ahol külön bejáraton mennek be a férfiak és külön bejáraton a nők, de nincs ez nagyon szigorúan véve. Most már látjuk a keveredést, vannak olyan párok, akik ha jönnek, már egymás mellé ülnek.
Fekete Ágnes: Szép keveredése a hagyományosságnak és a mai dolgoknak.
Molnár István: Királyhelmecet a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején felduzzasztották. Felépült egy lakónegyed, és nagyon sokan bejöttek a környező településekről. Mind a mai napig megfigyelhető, hogy ki honnan, melyik Bodrogközi településről érkezett. Ez a hit gyakorlatában, leginkább az úrvacsoravételben is megmutatkozik. Pár évvel ezelőtt még látható volt, hogy ki az, aki olyan gyülekezetből érkezett, ahol bekötött fejjel járultak az úrasztalához, és ki az, aki egyáltalán nem volt ezen a téren hagyománytisztelő. Nagyon kicsi az a mag, amely tényleges ősi, királyhelmeci reformátusnak mondható. Vegyes gyülekezetünk van, de mégis egységes. Az érkezők múltja megfigyelhető, honnan érkeztek, milyen közösségből, milyen református hagyományokkal bírnak.
Fekete Ágnes: Hagyományosan hogyan vették az úrvacsorát?
Molnár István: Voltak, akik feketében, kendővel a fejükön. Azok az asszonyok, akik kicsit modernebbek voltak, de mégsem akartak fedetlen fővel járulni az úrasztalához, kalapot tettek a fejükre. De most már ez is egyre inkább eltűnik és kiveszni látszik.
Királyhelmec a hármas határnál van. Légvonalban talán három-négy kilométer a magyarországi határ. A kárpátaljai testvéreink sincsenek tőlünk tizenöt kilométernél távolabb. Ha szép idő van, szinte a Kárpátok egész hegyvonulatát látjuk. Mondhatni, hogy Királyhelmec kilencven százalékban magyar ajkú település. Talán a város teljes egésze beszél és ért magyarul, ilyen módon magyar nyelven próbáljuk építeni a közösséget, és próbáljuk továbbadni az örömhírt, nemcsak a gyülekezeten belül, de sok esetben az egész településen.

Molnár Éva: Szlovákiára jellemző, hogy a magyarság délen egy síkban húzódik. Elég nagyok a távolságok, és négyszáz-ötszáz kilométer is van a keleti és a nyugati végek között. A Gömöri Egyházmegye esperese, Nagy Ákos Róbert ismerkedett meg olyan magyarországiakkal, akik kapcsolatban álltak a holland KOEN alapítvánnyal és keresték a megfelelő személyt, aki által bejöhetnének a Felvidékre. 2008 után hívott minket önkéntes munkatársnak. Akkor még csak bemutatónapot szerveztünk. 2011-től pedig már nem tudta tovább vállalni ennek a koordinálását, akkor alakult meg két munkacsoport és így lettem a vezetője a felvidéki munkának. 2011-től már minden évben más Kárpát-medencei önkéntes csoport vállalja a program előkészítését. Ez azért más, mint megvenni egy könyvet, mert így lényegében beleélhetik magukat a táborba az anyag készítői.
Fekete Ágnes: Az idei tábor témája az a reformációhoz kapcsolódott. Honnan jött ez az ötlet?
Molnár Éva: Először megijedtünk, hogy mi lehetne a gyerekek számára is érthető reformációi üzenet? De rájöttünk, hogy a hűség. Isten Igéjéhez és Krisztushoz való hűség. Ehhez már nagyon könnyen megtaláltuk a bibliai szereplőt is, Dániel személyében. Hiszen Dániel könyvét teljes mértékben átitatja a hűség témája. Dánielék bekerülnek egy nagy multikulturális birodalomba, ahol többistenhit, csillagjóslás, jövendőmondás is van, de nem olvadnak be, nem vesznek el ebben a világban, hanem megtalálják a helyüket. Hogy lehet az, hogy odakerül egy idegen országba négy fiatal, akik az első pillanatban nemet mondanak, és nem megtorlás a következménye, hanem kormányzókká válnak ott? Luther is hasonló helyzetben volt: előáll egy fiatal kis szerzetes, felbolygatta egész Európát, és megújult az egyház. Dánielék Istenhez ragaszkodtak, az Istenbe kapaszkodtak, Őbelé vetették a reménységüket, és így tudtak megállni nagyon nehéz helyzetekben. Ha a mai kor gyerekeire gondolunk, ők is egy multikulturális világban élnek. A Felvidéken nőnek fel, de nem tudhatják, hogy mi lesz tíz év múlva. Talán Nyugat-Európában vagy Magyarországon lesznek. Lehet, hogy egy kis faluból indulnak és bekerülnek egy nagyváros forgatagába. Segítenünk kell nekik abban, hogy megtalálják a helyüket ebben a nagy zűrzavarban. Ebben lehet minta Dániel, ahogyan meg tudta találni a helyét úgy, hogy volt egy biztos pont az életében, akihez hűséges maradt minden körülmények között. Nem veszett el, megőrizte az identitását, meg tudta őrizni az Istenhez és a népéhez való hűségét, meg tudta mondani és határozni minden időben azt, hogy ki vagyok én, mert tudta, hogy kihez tartozik. Azt szeretnénk, ha a gyerekek szívében megfogalmazódna, hogy mi Istenhez tartozunk. Kerüljenek bárhova, bármilyen nagyvárosba, vagy más országba, más kultúrába, ragaszkodjanak ahhoz, amit Istentől kaptak.
Fekete Ágnes: Milyen szemléltető játékok, ötletek kerültek ebbe az anyagba?
Molnár Éva: Kerestünk egy egyértelmű, közös magyar szimbólumot, amelyet mindenki ért, és amelyről a hűség fog eszébe jutni. A pulikutyában találtuk ezt meg. A pulikutyáról tudjuk, hogy nagyon hűséges állat, és mindig egy gazdához hűséges. Két kis pulikutyát tettünk a bevezető történetbe, és a jószívű, kedves gazdájukat, Bálint gazdát. A név kiválasztásakor találtunk rá arra, hogy a Bálint név jelentése, erős, kedves, hatalmas. Így lett Mennyei Atyánk méltóságjelzőjéről elnevezve a gazda. A fiú- és a lánykutyus pedig a Bogáncs és Boróka nevet kapta. A két pulival mindig történik valami. Van, amikor ők vidítják fel a Bálint gazdát. Boróka nem akar szót fogadni, mert a pillangókkal van elfoglalva, de végülis Bogáncs rábeszéli, hogy segítsen neki a terelésben, később Boróka rájön, hogy sokkal jobb mulatság volt a báránykákat terelgetni, mint a pillangókat kergetni. Amikor megjön a gazda, megdicséri őket, hogy milyen hűséges kiskutyák voltak. Példát adnak a kutyusok nekünk, hogy amikor kicsit távolabb van tőlünk Isten, akkor is azt kell tennünk, amit Ő mondott nekünk. Ezek nagyon rövid, párperces jelenetek, és utána jön a bibliai történet. Van olyan, hogy padlókép technikát alkalmazunk. A padlón helyezünk el anyagot, abba helyezünk bele makettszerű tárgyakat, és úgy meséljük el a történetet bevonva a gyerekeket is.
Nagyon sok gyereknek, főleg a kis gyülekezetekben ez az egyetlen nyári program. Nekünk is van egy filiánk, egy kis gyülekezetünk Pólyán, oda is kimegyünk, és nyolc gyermekkel táborozunk. Kérik is, hogy ki ne maradjon, mert nekik ez a nyári program. Bekerültek az anyagba a népdalzsoltárok és a népi játékok is. Azért fontos a számunkra, mert sajnos nálunk, a mi gyülekezetünkben is, egyre több gyereket íratnak be szlovák anyanyelvű iskolába, ott viszont nem ismerik meg ezeket a népi játékokat, népdalokat. Kárpátalján és Erdélyben is egyre több gyerek kerül nem anyanyelvi iskolába. Otthon még beszélik a magyart, még lehet, hogy magyarnak is tartják magukat, de ha már szlovák iskolába járnak, akkor nagyon sok minden kimarad az életükből. Egy külön kiadvány készült, öt napra való egyháztörténeti élménypedagógiai játék, amelyet a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház adott ki.

Fekete Ágnes: Most Csurgóra látogatunk el, ahol többszáz kilométerre ugyanez a két pulikutya mesélte el, hogy érdemes hűségesnek lenni. A csurgói hittanos tábor hangulatképei után Szászfalvi Lászlóné lelkipásztort hallják.

Fekete Ágnes: Mi történt ma?
Gyerek: Reggeli után elrejtettek táblákat. Azokat kellett megtalálni.
Fekete Ágnes: Milyen táblák voltak?
Gyerek: Piros meg kék.
Fekete Ágnes: A kék milyen volt?
Gyerek: Számok voltak rajta.
Fekete Ágnes: Hogy mennyivel szabad menni az úton?
Gyerek: Igen.
Fekete Ágnes: Mit csinált Dániel?
Gyerek: Beválasztották, hogy tanuljon a királynál, aztán Dánielnek nem ízlett az étel, mert azt nem szabad, ezért tíz napot azt ette, amit szeretett volna.
Fekete Ágnes: Főleg disznóhúst nem evett?
Gyerek: Tíz nap múlva, sokkal erősebbek, egészségesebbek lettek, mint a király ételével. Aztán három évet tanultak. Dániel lett a király álomolvasója.
Fekete Ágnes: Mi tetszett a legjobban a történetben?
Gyerek: Mindig Istenhez volt hű. Nagyon jó volt ez a történet. Tetszett. Dániel egy álmot is kiolvasott.
Fekete Ágnes: Mindenkinek van egy füzete?
Gyerek: Igen.
Fekete Ágnes: Mi van ebben a füzetben?
Gyerek: Itt az első oldalt csináltuk meg, és a második oldalból egy feladatot. Mindegyiknek oda van írva a rendes neve, és a király adott nekik egy másik nevet, és azoknak összekeveredett a betűik, föl kellett írni, aztán össze kellett kötni az emberrel.
Fekete Ágnes: Mi a mai nap témája?
Gyerek: Hű, ha Isten Igéjéhez ragaszkodsz.
Szászfalvi Lászlóné: A hittanórára és a szombati gyermekistentiszteletre járó gyerekeket hívtuk a táborba. Hosszú évek óta van gyerektábor. Nagyon sokáig csinálta egy nagyon aranyos hittanoktatónk, akinek kisbabája született, ezért én vettem át a szervezést. Mindig sokat izgulok, hogy jól sikerüljön, gördülékenyen menjenek a dolgok, ne unatkozzanak a gyerekek, és ne is fáradjanak el halálosan. Nem könnyű megtalálni ennek az egyensúlyát, de hála Istennek, mindig vannak gyerekek.
Idén a Hű, ha címmel folyik a tábor, amely az Istenhez és egymáshoz való hűségről, a szokásokhoz és a népünkhöz való hűségről szól. Ezeket is próbáljuk kidomborítani a héten.
Fekete Ágnes: Melyik történet volt ma?
Szászfalvi Lászlóné: Dániel a király előtt. Dániel hű a szokásaihoz, a szokott ételekhez, de a legfontosabb, hogy hű az Istenéhez. Nem ijedt meg semmitől, hanem hűséges maradt a három barátjával együtt.
Fekete Ágnes: Mire voltak itt a legérzékenyebbek a gyerekek?
Szászfalvi Lászlóné: Szerintem az egész történetre. Az újdonság erejével hatott rájuk ez a kevésbé ismert történet, és nagyon-nagyon figyeltek.
Fekete Ágnes: Mi a helyzet a gyerekekkel itt Csurgón?
Szászfalvi Lászlóné: Csökken a gyereklétszám, de én mindig azt mondom, hogy nem azokat kell bánatosan gondolatban keresgélnünk, akik éppen nem jöttek el, hanem azoknak kell nagyon örülni, akik itt vannak. Olyan jó, hogy mindig van gyerek! A harmadik-negyedik gyermek születése előtt gyakran mondják az emberek, hogy az Úristen ad majd legelőt is a kisbárányokhoz. De itt olyan jó, hogy a legelőhöz hoz bárányokat nekünk mindig az Isten, és annyira tudunk örülni, minden egyes gyermeknek, aki eljött.
Amikor a teológiára bekerültem, úgy éreztem, hogy megtaláltam a helyemet, ott vagyok, fölszabadult voltam. Csodálkoztam azokon a társaimon, akik féltek, meg bizonytalanok voltak. Azóta van bennem egy kis bizonytalanság, hogy jól csinálom-e, amióta harmincegy éve itt vagyunk és tesszük a dolgunkat. Azért azt gondolom, hogy odaföntről kapok néha egy finom bólintást, hogy jó helyen vagy, csináld tovább!

Fekete Ágnes: Most Székesfehérvárra látogatunk el, ahol július 1-én nyitottak meg egy kiállítást a Reformáció történelmi és kulturális öröksége az élő népművészetben címmel a székesfehérvári gyülekezeti házban. Szabóné Demény Mónika, az egyik alkotó mutatja be ezt nekünk.

Szabóné Demény Mónika: A Budapesti Kézművesek Egyesülete, az Országos és a Fehérvári Kézművesek Egyesülete indított pályázatot januárban. Harmincnégy Közép-Dunántúli pályázó nyolcvanhét alkotása van itt kiállítva, köztük az én festett kazettáim is. Sok hímzés, fazekasmunka, faragás látható.
Fekete Ágnes: Csipkét is láttam.
Szabóné Demény Mónika: Igen, vert csipke, mert ilyen finom kézimunkát csak úgy tudnak csinálni.
Hat régióra osztották fel az országot.
Fekete Ágnes: Mind a hat helyen lesz ilyen kiállítás?
Szabóné Demény Mónika: Budapesten már hetekkel ezelőtt megnyílt, pár héttel később Zalaegerszegen és most itt, Székesfehérváron. Három festett mennyezetű templom egy-egy kazettáját választottam ki. Ez a mezőcsáti templom egyik kazettájának kicsinyített másolata. A mezőcsáti templom leégett valamikor, és egy erdélyi mester rekonstruálta a megmaradt kazetták alapján. A másik a révfalusi templom mellvéd kazettájának másolata. Ez nem a mennyezeten volt, hanem a karzat mellvédtábláján. A harmadik eredetije pedig a kórósi templomban található középen, ahol bejönnek a hívek. Ezt a két úrvacsorai kehely miatt választottam, hiszen a református egyház egyik legfontosabb szimbóluma a kehely. Nagyon tetszett, ahogyan a kehelyből kinyúlnak ezek a szép kis virágok, a lelkünk virágai.
Fekete Ágnes: Voltaképpen itt a kehely olyan, mint egy életfa?
Szabóné Demény Mónika: Igen. Középen rajta van a dátum is, 1835. Az alkotótáborban ajánlotta az egyik mesterünk, hogy írjuk fel mindig a tábla hátuljára, hogy honnan van. Ezt meg is tettem, de melléírtam, Soli Deo Gloria, és magyarul is: Egyedül Istené a dicsőség! Merthogy Istentől kaptuk mindnyájan ezt a kézügyességet, amellyel elkészítettük ezeket az alkotásokat. Ezt az adományládát egy népművész ismerős festette. Nagyon örültek a festett játékoknak, festett fali tékának, amelyet egy másik kézműves társ festett. Ez erdélyi sodrony zománckép.
Fekete Ágnes: Mi van erre az úrasztali terítőre írva?
Szabóné Demény Mónika: "Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő Egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne el ne vesszen, hanem örökélete legyen." Ezt használni fogják egy templomban.
Fekete Ágnes: Ez úrihímzés?
Szabóné Demény Mónika: Igen, az. A reformáció nemcsak a protestánsok életébe hozott változást, hanem a katolikus egyházba is. Tegnap, a megnyitón kiderült, hogy több katolikus pályázó is volt.
Fekete Ágnes: Hogy kezdtél festeni?
Szabóné Demény Mónika: Nyolc-tíz évvel ezelőtt a Magyar Hagyományok Műhelyében sok elméleti előadást hallgattam. Majd 2012-ben a helyi Kézművesek Egyesülete által rendezett bútorfestő alkotóhéten vettem részt itt Fehérváron, a Kézművesek Házában. Gál Jánost, a Néprajzi Múzeum nyugalmazott restaurátorát is meghívták, aki gyönyörű templomkazettákat fest. Sukorón ő festette a templom kazettáit. Amikor őt hallgattam, szinte röpültem. Ott tanultam meg, és ott kezdtem el festeni. Azóta minden nyáron van ilyen tábor, ősztől nyár elejéig pedig minden héten összejövünk a Kézművesek Házában és tanulunk festeni.
Fekete Ágnes: Miért vonzott ez a festészet?
Szabóné Demény Mónika: Isten háza a lelki dolgokat hozza elő, és mindig szerettem rajzolni, így ez a kettő összecsengett. A falusi nép úgy érezte, ha semmi dísz nincs a templomban, ha csupasz, az nem méltó Istenhez, ezért festette meg a mennyezetet. Úgy érzem, nagyon fontos hogy ezt a motívumkincset továbbvigyük. Összecseng az egész, az egyház, az Isten háza, az én keresztyén életem, amennyire sikerül ezt megélni, valahogy összeértek egy szálba, és látom, hogy Isten nyitja az utakat.

Hírek
Ébredj Észak-Magyarország! címmel rendezik meg a negyedik szabadtéri evangélizációt július 9-én, vasárnap Boldván, a református templom melletti téren. 11 órakor Victor István, 17 órakor pedig Horváth Géza hirdeti az igét. Különböző előadásokkal,éneklésekkel, délután pedig Dinnyés József által énekelt Huszár Gál énekekkel várják az érdeklődőket.

Baksay Sándor református lelkész, író és műfordító születésének 185. évfordulóján irodalmi-zenés áhítatot tartanak július 7-én, pénteken 19 órakor Kerekegyházán, a Kunpusztai református templomban.

Tanévzáró ünnepi közgyűlést és diplomaosztót tart július 8-án, csütörtökön 10 órakor a Pápai Református Teológiai Akadémia Köntös László dunántúli lelkészi főjegyző igehirdetésével.

A Magyarországi Református Egyház tudományos testülete, a Doktorok Kollégiuma július 9. és 12. között tartja plenáris ülését, közgyűlését és szekcióüléseit Debrecenben, a Református Hittudományi Egyetemen.

Elszármazott reformátusok napját rendezik meg aranykonfirmációs megemlékezéssel, koncertekkel, bélyegkiállítással és más programokkal július 8-án, szombaton 11 órától Abaújváron, a református templomban.

Christeens elnevezéssel tartanak keresztyén tábort 7-8. osztályosok és gimnazisták részére július 10. és 14. között Miskolcon, a Nyilas Misi Házban.

Nyári Kántorképző Tanfolyam lesz július 7-től Miskolcon, a Lévay József Református Gimnázium és Diákotthonban, ugyancsak július 7-től a Debreceni Református Kollégiumban, július 16-tól pedig Budapesten, a Baár-Madas Református Gimnáziumban, a Lorántffy Zsuzsanna utca 3. szám alatt.

A 8. Csillagpont Református Ifjúsági Találkozót július 25. és 29. között rendezik meg Debrecenben, melyre a 14 és 35 év közötti fiatalokat várják istentiszteletekkel, előadásokkal, beszélgetésekkel, koncertekkel és más programokkal.

A Magyarországi Református Egyház Ökogyülekezeti Mozgalma idén is meghirdeti pályázatát az Ökogyülekezeti cím és díj elnyerésére. Olyan keresztyén gyülekezetek, egyházi közösségek és intézményekjelentkezhetnek szeptember 10-ig, amelyek szemléletükkel, önkéntes működésükkel aktívan tesznek a teremtett világ megóvásáért. (www.okogyulekezet.hu)

Fekete Ágnes áhítata:

"Másnap is kiment Mózes, akkor meg két héber férfi civakodott egymással. Rászólt arra, aki a hibás volt: Miért vered a felebarátodat? De ő így válaszolt: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan megölted az egyiptomit? Mózes erre megijedt" 2Mózes 2,13-14

Nincsen ember hiba nélkül. Szoktuk mondani. A magyar nyelvünkben a bűn, vétek súlyos kifejezés, míg a hiba csak amolyan véletlen kibillenés. Egy olyan folt vagy gyengeség, amiről nemigen tehet az ember. A hibbant ember kifejezése is innen ered, ezt akkor mondjuk, amikor valakinek hiányos a felfogó képessége, kibillent nála a világ. És mégis, a lelkünk mélyén állandóan keressük a hibást. Bármi történjen, egyfajta bírósági tárgyalást folytatunk le az agyunkban, és kimondatlanul is megállapítjuk: ez és ez volt az a pont, amikor másként kellett volna viselkednem, mást kellett volna tennem.
Mózes, amikor egyiptomi hercegként felismerte azt az állapotot, amiben Isten népe volt, szintén elkezdte a hibás keresését. Azt gondolta, hogy szép lassan majd rámutat a bajokra, és akkor felvilágosodik az a rabszolga nép, és jobb lesz minden! De természetesen nem ez történt, hanem az, hogy a rabszolga nép nem kért ebből az igazszágtételből, és kiutálták maguk közül. A hibás keresése nem jó út. Elsősorban azért, mert nem Isten útja. Isten először mindig magához a létezéshez szeretne minket visszavezetni és nem a cselekedetekhez! Mindennek a mélyén az a fontos, hogy ki vagyok, és nem az, hogy mit teszek. Ő a világ alkotója elsősorban és nem parancsolója. Ezért nem lehet igazából senki semmiért hibás.
Aki hibást keres, annak az élete biztos pontja ebben a világban van. Itt akar tisztaságot, itt szeretne rendet teremteni. Ebben a világban keresi a tökéleteset. A földi tisztogatók útja mindig is nagyon kétes út volt. De aki magában keresi a hibást, az ugyanabba a hibába esik. Az ember néha összetörik, néha életének kitűzött céljai elérhetetlenekké válnak. Ilyenkor kezdi el az ember magát okolni. Önmagunk hibáztatása mögött rengeteg félelem van. Mi lesz, ha elveszik? Mi történik akkor, ha még ő is elmegy? Jaj, hogyan fogom kibírni, ha… és így tovább. A hibás keresés még akkor is rossz, ha mi vagyunk az elképzelt hibások. Mert valami elképesztő kötődést erősítenek meg ezek az érzések mindazzal kapcsolatosan, amit szeretünk, ami értékessé tesz minket, ami most fontosnak tűnik. Mintha az életet megoldaná bármi, ami megfogható. Mintha lenne olyan ember, aki segíthet életünk igazán nagy kérdéseiben, pedig Isten világa önmagában áll meg. Szépen megvalósul minden nélkül, ami nekünk fontos. Sőt, mi magunk sem vagyunk elengedhetetlenek hozzá. Bármennyire fájdalmas is, nem mi vagyunk a világ közepe, ezért aztán nem is lehetünk sem megújítói annak, sem különösen hibásak semmiért.
Az Istenhez való kötődésünk az, ami az életünket alapjaiban megújíthatja. Mózesnek pontosan ezt kellett felfedeznie. Amikor ő akart igazságot tenni, kereste a hibást, de semmire sem jutott. De amikor Isten tette mindezt, akkor egy egész nép megszabadult. Isten a maga idejében mindent előhoz. Hány, de hány imádságunk szól arról, hogy nagyon mélyen kötődünk dolgainkhoz, embereinkhez, ügyeinkhez ezen a földön. Pedig az imádságnak a lényege az, hogy a földi kötődéseink helyett erősödjön meg szívünkben az Isten világához való kötődés. Hiszen ezen a földön nincs olyan biztos pont, amely bármit is megmozgathatna. Az egy különleges földi tapasztalat, hogy éppen nem azok lesznek az emberi közösség építői, akik hibásokat keresnek. Tehát nem felelőtlenségről van itt szó, hogy tedd ki, hadd hűljön, nincs is dolgunk ebben a világban. Hanem a lényeg, a létezés, az igazi út megtalálásáról van szó. Csak Isten világa, és az Ő világából eredő tett, a názáreti Jézus élete az, ami mindent megfordított és megfordíthat ma is. Ezért igazából nincs hibás, és nem érdemes azt keresni. Ámen.