2018-07-11

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Ma a mesék világába látogatunk el először. A történetek születésének kertje a Debreceni Református Kollégium udvara. Ott rendezték ugyanis a Mesék Éjszakáját. Először a rendezvény szervezőjét hallják.

Módis László: Ötödéves orvostanhallgató vagyok, és februárban végeztem a Metamorphoses Meseterápiás képzésen.
Fekete Ágnes: Hogyan kapcsolódik össze az orvosi tanulmány és a mese?
Módis László: Gyerekkoromtól kezdve természetes volt, hogy a mesék körbevesznek, és soha nem szakadtam ki a mesék világából. Egy idő után pedig felfedeztem Boldizsár Ildikó könyveit. Mindig ezeket kértem születésnapomra, karácsonyra a családomtól. Majd elkezdtem kutatni, hogy kicsoda ő, és így találtam rá a meseterápiás módszerre, amely teljesen belevág az orvosi szakmai előmenetelembe. Ugyanis elsősorban az elmegyógyászat, a pszichiátria érdekel, és ott is jól lehet hasznosítani, de valójában a medicina minden ágában hasznos lehet. Van olyan meseterapeuta, aki kardiológiai osztályon dolgozik, ahol olyan emberekkel találkozik, akik túlterhelték magukat és szív- és érrendszeri betegségük lett. Nekik tart mesecsoportokat, és próbál segíteni, hogy elfogadják a helyzetüket és próbálják vezetni az életüket.
Fekete Ágnes: Hogyan működik a meseterápia? Mondja az ember a meséket és szembesül magával?
Módis László: Sosem direktben beszélgetünk, hogy mit gondoltok, mi a mese tanulsága? Hanem olyan feladatokat készítünk, amelyek segítik az embert, hogy megértse a helyzetét. A foglalkozáson van egy kis ráhangoló rész, utána elmondjuk a mesét, és feladatokat oldunk meg. Például én egy olyan mesefoglalkozást tartottam, amikor a kemény kenyérrel kellett valamit kezdeni, ami az anyai, a szülői örökség megjelenése a mesében. Mindenki felírta egy lapra, hogy milyen örökséget hozott magával, majd eltettük a zsebünkbe, vándorútra indultunk, és így gyönyörűen előjött, hogy ki mit kezd ezzel az örökséggel, hova teszi el, később mit kezd vele?
Fekete Ágnes: Ez egy kicsit a bibliodrámához hasonlít.
Módis László: Igen, a műfaja szerint a biblioterápia legközelebbi rokona. Nem játszuk el a mesét, legalábbis nem egészében, de lehet olyan feladatot is tervezni, amikor egy-egy mozdulatot meg kell mutatni. Nagyon informatív tud lenni az, hogy valaki a mese egy-egy mozzanatát hogyan képzeli el. Minden helyzetben fontos, hogy hogyan mesél el egy adott dolgot a résztvevő? Mit felejt ki a meséből, vagy mit mond hozzá? Erre ők maguk is rá szoktak döbbenni, hogy miért is tették ezt hozzá, vagy miért is vették el belőle, miért is mondták másképp?
Fekete Ágnes: Hogyan jött az ötlet, hogy minderről itt egy kollégiumi este legyen?
Módis László: Budapesten kezdődött el a Mesék Éjszakája szervezése. Nekem szöget ütött a fejembe, hogy milyen jó lenne ez Debrecenben is. Én itt jártam a református gimnáziumba, és egyből a Kollégium jutott eszembe, hogy Debrecen egyik legvagányabb helye a Kollégium belső udvara, alkalmas hely a mesélésre. Rektor úr pedig lehetővé tette, hogy valóban itt legyünk. A fellépők közül sokan egyházi intézményekben, a református óvodában, vagy iskolában dolgoznak. Ráadásul vannak olyan legendameséink, amelyek valamilyen módon kötődnek a Bibliához.
Fekete Ágnes: Számodra összekötődik a hit és a mesék világa?
Módis László: Természetesen.
Fekete Ágnes: Hogyan?
Módis László: A legszembetűnőbb a teremtésmesékben és a legendamesékben, amelyek általában így kezdődnek: "Amikor Krisztus Urunk a földön járt Szent Péterrel…"
Fekete Ágnes: Ezt Parasztbibliaként ismerjük, hiszen így jelent meg könyvben.
Módis László: Igen. Nagyon érdekes egyébként, hogy Péter személye sokat foglalkoztatja a magyarokat. Összesen nem született annyi mese az egész katolikus világban róla, mint amennyi a Kárpát-medencében.
Fekete Ágnes: Hogy van ez a református világban?
Módis László: Mi reformátusok szégyenlősebbek vagyunk. Tudtommal nálunk nem nagyon vannak ilyen mesék. A vallásnéprajz mindig is nagyon érdekelt, az, hogy hogyan kapcsolódik össze a magyar néplélekből származó indulat az Isten irányába érzett szeretettel és érzésekkel. Szerintem ez egy nagyon izgalmas területe a néprajznak, és akár a mesékben is fölismerhető.
Fekete Ágnes: Jézus nagy mesélő volt.
Módis László: Természetesen, gondoljunk a példázatokra, de az egész Ószövetség is egy nagy történetáradat. Én nagyon szeretem ezeket a történeteket. Ugyanakkor az Istennel való találkozás sokszor nem olyan dolog, mint, amilyet az ember elképzel, tehát nem az, hogy csillámporral lejön valami fényesség a mennyből, hanem ez a találkozás az embereken keresztül lehetséges. Jézus azt mondja, hogy amikor éhes voltam ennem adtatok, jövevény voltam és befogadtatok, börtönben voltam és meglátogattatok, ezt velem tettétek meg. Számomra ez nagyon fontos, hogy Istennel gyakorlatilag az embereken keresztül lehet találkozni. Nagyon érdekes az, hogy egy barátságban vagy a szerelemben hogyan van jelen Isten? Jákób mondja Ézsaunak, hogy amikor megláttam az arcodat, olyan volt, mintha Isten arcát láttam volna (1Móz 33,10). Egymáson keresztül lehet megpillantani Istent. Közösségben élték ezt meg, és a közösség is beletette a magáét, benne van minden magyar arc, minden magyar szív, hiszen közösségben volt a mesemondás.

Fekete Ágnes: Az egyik program címe ez volt: Apák és fiak meséi. Tóth Tamást és Tóth-Gyóllai Dánielt hallják, akik egy-egy indián mesét meséltek. Ezekből részleteket hallunk.

Tóth-Gyóllai Dániel (Részlet az előadásból):"Réges-régen egy csipevé indián faluban történt egy különleges eset. Volt ebben a faluban egy vadász. Mindennap elment vadászni az erdőbe, aztán zsákmánnyal tért haza. Jó esetben több zsákmánnyal. Rosszabb esetben viszont előfordult, hogy nem annyi zsákmánnyal, amivel meg tudott etetni minden éhes szájat otthon. Éppen ezért előfordult az, különösen télvíz idején, hogy éhínség támadt a faluban, és így az ő családjukban is. De az ő családja nem volt ettől elégedetlen, vagy szomorú. Egy nagyon boldog család volt az övé."
Tóth Tamás (Részlet az előadásból): Egy eszkimó mesét hoztam, amelynek a címe: Apa és fia. "Élt a messzi északon egy ember, aki élelemszűkében volt. Mindennap kijárt vadászni rénvadászatra. Hosszú ideje nyomát sem találta a rénszarvasnak. Egyik nap, amikor kint volt a vadászlesen egyszercsak szembejött vele egy rénszarvas. Elölről hófehér volt, hátulról koromfekete. Ahogy jött vele szembe, azt is látta, hogy szarvasagancsot viselt, de arca volt. Olyan arca, mint amilyen az embereknek van."
Tóth Tamás: Ennek a történetnek van egy előtörténete, amely a Kossuth utcai református gyülekezethez kötődik. Már évekkel ezelőtt létrejött a gyülekezetünkben egy férfikör, amelynek az a célja, hogy újra fölfedezzük magunkban azt az emberarcot, amit mindannyian elveszítettünk, és ezt meg kell keresni. Ez férfiként különösen is jó témát szolgáltatott, hogy erről beszélgessünk. Így került elő az apa-fiú kapcsolat is. Olvastam olyan meséket, amelyek az apa és fia kapcsolatról szólnak. Azonban volt egy olyan történet, amely különösképpen is megfogott, és ez egy eszkimó mese volt. Rendkívül szürreális, de ugyanakkor nagyon erőteljes történet a mese képi világával, a hirtelen csattanó végével.
Fekete Ágnes: De melyik az a mozzanat, amely titeket érintett így, mint apa-fiú?
Tóth Tamás: Engem az a mozzanat érintett meg, amit ma Oravetz Imre verse alapján még inkább megértettem. Egy láthatási nap felidézése a vers címe, amely a Matyi-ciklusban található. Ebben a versben szó esik arról, hogy hogyan telik el egy nap és a vége ez: "Kisfiam aznap megint segítettél élni!" Ez a történet, amelyben az apa elmegy vadászni, azzal foglalkozik, hogy a vadászat közben egy emberarcú rénszarvas jön vele szembe és ezt lelövi, bár nem úgy, ahogyan elgondolta. És ez olyannyira megviseli, hogy szinte a halálát okozza. Bemászik a kajak alá és egyszerűen nem mer előjönni, fél a gonosz szellemtől, de egyszercsak meglátja négykézláb jövő kisfiát, akiről eszébe jut a felesége, a fivérei, és akkor kimászik a kajak alól, megfogja a fia kezét, és hazamegy a falujába. Ez így állt bennem most össze.
Fekete Ágnes: Milyen érzés ezt hallani?
Tóth-Gyóllai Dániel: Az én mesém a fiú szemszögéből azért többet mond.
Tóth Tamás: Férfivá avatás szertartásához kapcsolódik, ahol egy termékeny gyümölcsöt kell megtalálnia.
Tóth-Gyóllai Dániel: Így van! A fiú az apjára tekint, látja, hogy mit tesz, és azt próbálja utánozni.
Tóth Tamás: Az apa-fiú viszonyban mindig van egyfajta utánzás.
Tóth-Gyóllai Dániel: Nemcsak szándékolt utánzás, hanem örökség, és fejlődés. Ebben a történetben is benne van, hogy szeretne elmenni vadászni az apjával a gyermek, de valami más út készül a számára. Én is így élem meg ezt a felnőtté válást, mint témát, mert már huszonegy éves vagyok. Egy ideje más történik is bennem, de érzem azt, ami megjelenik ebben a történetben, hogy nagyon-nagyon várja a fiú azt, hogy mi fog történni ezután. A kunyhóban ott ül, böjtöl, felkészül és nagyon-nagyon várja, hogy meg fog történni valami csoda: felnőtté fog válni és aztán tudni fog mindent, hogy mit hogyan kell csinálni. Aztán nem az történik, amire számít. Boldoggá tesz az a tudat, hogy mindig láthatom azt, hogy mit csinálnak az elődeim, meg hogy láthatom, hogy mit csinál az apám?
Fekete Ágnes: Tehát áttetsző a dolog.
Tóth-Gyóllai Dániel: Igen, de lehet, hogy én még úgy érzem, hogy nem járok ott. A történet stimmel, mert éppen ott érzem magam a sátorban, abban a kunyhóban, de ott még nem járok, hogy letisztuljon mindez bennem. Pont azért, mert helyén van az, amit itt látok. A küzdelmem, amit igenis meg kell vívni, ahogy a történetben is egyre erősebben kell megvívni ezt a tiszta küzdelmet. Amikor először elmondtam apának ezt a történetet, akkor azt is mondta nekem erre, hogy ez olyan, mint ha két történet lenne, mert itt nem az lesz a középpontban, hogy ő felnőtté vált, hanem az lesz a középpontban, hogy segített a családnak, és végülis mindenkinek, az egész falunak.
Fekete Ágnes: Ez tényleg így van az életben is. Amikor az utánzás átalakul, és kiderül, hogy többé, nagyobbá lesz, mint az apja volt.
Tóth Tamás: Abszolút így van! De a mi helyzetünk, még abban is különleges, hogy Daninak van egy édesapja, meg van egy apja. Én vagyok az az apa, aki menetközben aztán egy kicsit "megédesült". Csak remélni tudom, hogy sikerült átadnom a jó mintát. Dani már abban a korosztályban van, ami már túl van azon az időszakon, amikor a minta beleivódik egy gyermekbe. Azt szokták mondani, hogy tizenkét éves korig van meg az a feltétlen szeretet a gyerekekben a szülő irányában, hogy a mintát teljesen magáévá tudja tenni. Azért nekünk megadatott egy olyan hat-hét év, amikor ezek a minták rajtam keresztül is érkezhettek felé.
Tóth-Gyóllai Dániel: Most is tudok ezzel a fajta feltétlen szeretettel tekinteni rá, ez lehet, hogy annak köszönhető, hogy akkor, amikor nehezebb volt nekem is, meg neki is, akkor azért részéről egyértelműen meg volt az, hogy apaként viselkedett, és fiaként tekintett rám. Ez nagyon sokat jelentett, mint közeli képet, mégiscsak őt látom. Maximálisan tudtam azonosulni ezzel a felnőni kívánó fiúval.
Fekete Ágnes: Segít a mese ebben?
Tóth Tamás: Abszolút. A mese egy olyan képi világgal dolgozik, amelyet nem lehet szavakban elmondani, viszont a képi világ megfogalmazza azokat az érzéseket, élményeket, amelyeket az ember megél, és segít megérteni, hogy mi is volt az a fordulópont, amely az ő életében is nagyon jelentős volt és átlendülést hozott. Ez az átlendülés tulajdonképpen egy adomány, amit nagyon meg kell becsülni. Az ember, amikor magába tekint és a saját dolgával van elfoglalva, mint a mesében szereplő családfenntartó apa, aki a vadászattal van teljesen elfoglalva és azzal az élménnyel, amely őt sokkolta, de kiderül, hogy ez azért luxus, tehát nem lehet ennyire befelé fordulni. Túl van már azon a ponton, amikor ezeket az élményeit, csak maga felé helyezze, kitágítja a négykézláb érkező gyermek, és egyszercsak észreveszi, hogy neki az a feladata, hogy a falujában legyen és nem itt, a kajak alatt félelemmel teli szívvel, hanem az életet kell továbbvinni és ezeket a félelmeket pedig tudomásul venni, mert az élet velejárója.
Fekete Ágnes: Hogyan kapcsolódik össze a hit, a Biblia és a mese?
Tóth-Gyóllai Dániel: A mesék világáról azt mondják, hogy az egy nagy ősi tudást oszt meg az emberrel, ami el van rejtve az életében. A hasonlóság a bibliai történetekkel az, hogy az emberről és a kapcsolatairól szólnak. A Bibliát talán azért könnyebb olvasni, mert érzi az ember azt, hogy az igazi.
Tóth Tamás: Ez érdekes, mert kifejezetten spirituális élmény a mese. Nagyon hasonlít a zenéhez, hiszen egy olyan sajátos nyelve van, amely egyszerűen túl van a mi határainkon, és hihetetlenül tud tágítani és képes közelebb hozni, mintegy közvetítőeszközként, bár nem mondanám eszköznek, de mégis valami közvetítő eleme az életünknek.
Fekete Ágnes: Ez egy út?
Tóth Tamás: Igen, az emberi kapcsolataink is ilyenek, hogy még a Szentírás is közelebb jöhessen hozzánk. Akik a zenét, vagy akár a meséket nem engedik közel magukhoz, azoknak nagyon nehéz dolga van a Szentírással.

Fekete Ágnes: A Mesék Éjszakáján egy rendkívül igényes gyermekkönyv bemutatója is volt Mesék tíz órakor a címe. Evangéliumi történetekre írt gyerekeknek szóló mesés tanítások vannak benne. Szecsődi Tamás Leót, a szerzőt hallják.

Szecsődi Tamás Leó: Nagyapám gyakran mesélt nekem kisgyerekkoromban olyan meséket, amelyekbe engem is beleszőtt, így én is benne voltam. Nagyon szerettem hallgatni ezeket. Gimnazista koromban az éppen akkor Magyarországra bejött meseregényeket olvastam. Például Endétől A Végtelen Történetet és a Momot, vagy Tolkientől A Gyűrűk Urát. Ezek kötöttek le és felnőtt koromban kezdtem próbálgatni, hogy vajon tudok-e én is valami hasonlót?
Fekete Ágnes: Ez a varázslatos világ volt érdekes? Hiszen mindhárom regény valami transcendens módon írja le a mai világot.
Szecsődi Tamás Leó: Igen. A fantázia meg a varázslat izgatott, de szeretem máig is azokat a meséket is, amelyek a gyermekkor varázslatát hordozzák, mint például a Micimackó. Amikor gyerekcsoportok elé kellett kiállnom és valamivel lekötni a figyelmüket, akkor jöttem rá, hogy a mese egy nagyon jó műfaj, és talán tudom művelni is. A hitet vagy az evangéliumot megpróbáltam valami módon átadni gyerekeknek, és a mese, mint műfaj, mint történet adta magát. Arra próbáltam figyelni, hogy humor legyen benne, és ne legyen látványosan didaktikus, hanem az üzenet, az erkölcsi mondanivaló humorba, történetbe, kalandba ágyazva kerüljön elő, és ne direkt módon.
Fekete Ágnes: A könyvben szereplő történetek evangélium magyarázatok?
Szecsődi Tamás Leó: Igen. Van, amelyik mese szűkebb, van, amelyik tágabb értelemben, de az evangéliumhoz kötődik, abból sarjadt ki.
Fekete Ágnes: Tehát történetté válik a történet.
Szecsődi Tamás Leó: Igen. A mese alkalmas arra, hogy közvetítő legyen és tanítani lehet vele. Középiskolai tanárként ezt is tudom alkalmazni.
Fekete Ágnes: Mesél a diákoknak?
Szecsődi Tamás Leó: Ott a mese az úgy változott át, hogy vannak olyan kötelező olvasmányok, amelyek érzésem szerint elveszítették a kapcsolatot a gyerekekkel. Például Jókait én értelmezve, elemezve mesélem el nekik, és nem adom fel olvasni. Ez nem azt jelenti, hogy egyáltalán ne olvassanak, hanem próbálok olyan kötelezőket találni, amelyek kortársművek és közelebb állnak hozzájuk a témájuk és érdeklődési körük kapcsán. A Háború és békét vagy a Nyomorultakat szoktam mesélni nekik, és nagyon szeretik. A huszadik századból még a Varázshegy az, amit talán úgy tudok elmesélni, hogy az leköti a végzősöket.
Fekete Ágnes: És mi az, amit olvasnak?
Szecsődi Tamás Leó: Indiántörténeteket olvastatok velük, a Hobitot, azt általában szeretik, Rejtőt, A tíz kicsi négert szoktam föladni. Aztán kilencedik-tizedikben Haddon regényét, A kutya különös esete az éjszakában címűt adom fel, amely egy autista fiúról szól, vagy egy régebbi művet Daniel Keyes-től A virágot Algernonnak címűt. Ezek tetszenek nekik.

Fekete Ágnes: Hétfőn indult el kéthetes küldetésére az az orvoscsoport a Magyar Református Szeretetszolgálat szervezésében, amely Bangladesbe utazik. Ott van a világ egyik legnagyobb menekülttábora. A sajtótájékoztatón Hegedűs Márk járt. Juhász Márton a Magyar Református Szeretetszolgálat ügyvezető igazgatója beszél a feladatokról.

Juhász Márton: A Mianmarban élő rohingyák többsége etnikai tisztogatás következtében menekült el onnan, és Bangladesben talált magának menedéket. Kutupalong városában egy hatalmas menekülttábor van, ahol mintegy egymillió háromszázezer ember él. Mianmar buddhista ország, és a rohingya elnevezésű kisebbség pedig muzulmán. Keresztyénként kötelességünknek érezzük, hogy segítsünk ebben a helyzetben. Nagyon jó érzés az, amikor keresztyén testvéreken tudunk segíteni, együtt tudunk imádkozni vagy akár örülni. Természetesen, ? mint minden eddigi korábbi bevetésünk ? ez is elég komoly anyagi forrásokat igényel. Körülbelül negyven százaléka van meg a misszió költségeinek. Magánszemélyek, gyülekezetek, gazdasági társaságok támogatták eddig ezt a bevetést, de továbbra is gyűjtünk. Arra szeretnék kérni minden hallgatót, hogy ha úgy gondolja, a 1358-as adományvonalunk felhívásával járuljon hozzá, ehhez a misszióhoz. Egy telefonhívás vagy egy sms küldése a 1358-as számra kettőszázötven forintot jelent. Hosszútávú terveink közt szerepel, hogy az ősz folyamán vagy legkésőbb télen egy víztisztító-berendezést juttatnánk el a táborba. Most felmérjük a terepet, hogy mi módon lehet ezt ott kihelyezni, ahol a bárányos logónkkal a továbbiakban is hirdethetnénk azt a szeretetet, amit kaptunk.

Hírek
"…hogy higgyétek: Jézus Krisztus az Isten Fia" Ezzel a címmel tart apologetikai előadást Szász Péter és Nagy Gergely július 14-én, szombaton 16 órakor Budapesten, az ötödik kerületi Városház utca 1. szám alatti Józsa Judit Galériában.

A Sukorói Zenei Nyár idei második alkalmán Ruppert István orgonaművész és Hontvári Csaba trombitaművész ad hangversenyt július 14-én szombaton 19 órakor Sukorón, a református templomban.

Arany János lejegyzett népdalaiból és saját szerzeményeiből összeállított koncertet ad a Kecskés Együttes július 13-án, pénteken 19 órakor Nyim református templomában, július 14-én, szombaton 19 órakor Balatonkilitin, július 15-én, vasárnap Ságváron ugyancsak 19 órakor a református templomban.

Egy életút tükrében címmel ad hangversenyt Vásáry Tamás zongoraművész július 15-én, vasárnap 19 óra 30 perckor Debrecenben, a Nagytemplomban.

Márkus Dániel és a volt Tatai Refisek Zenekara Zenesoul címmel tart zenés Istendicsőítést július 13-án, pénteken 18 órakor Kocson, a református templomban.

A Dunamelléki Református Egyházkerület idén is megrendezi Kántorképző és Kántortovábbképző tanfolyamát július 15. és augusztus 4. között Budapesten a Ráday utca 28. szám alatt.

Református dicsőítő azaz tábort Ászáf rendeznek július 9. és 13. között Vajtán a Zichy kastélyban.

Folytatódnak a gyülekezeti gyermek- és ifjúsági táborok országszerte. Többek között ezen a héten tartják a Dunántúli Református Egyházkerület ifjúsági táborát Balatonfenyvesen, napközis tábor van Kecskeméten, Sárszentmiklóson, Káposztásmegyeren és Varbón.

(L)áss a mélyére! címmel rendezik meg a SDG Református Diákmozgalom nyári táborát július 9. és 15. között Debrecenben, a Dorcas Centerben.

Pótfelvételt hirdet a Pápai és a Sárospataki Teológiai Akadémia osztatlan mesterképzési szakra, katechetika-lelkipásztori munkatárs, illetve hit és erkölcstanoktatói szakra. A jelentkezéseket augusztus 17-ig várják.

Fekete Ágnes áhítata:

"Én már azt gondoltam, hogy eltaszítottál magadtól, és nem láthatom többé szent templomodat. Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre." Jónás 2,5-6

Egyszer megtörtént velem, hogy a Szigetközben úsztam egy holtágban, és hínár volt mindenütt. Eszembe jutott egy film, amiben egy ember belefulladt a hínárba. Azonnal megszületett bennem a félelem. Rettenetes érzés, amikor azt érzi az ember, hogy most nem szabadna félni. Mondom magamban, a félelem a legrosszabb, de hogyan csillapítsam le az akaratommal azt, ami ösztönös. Azért mégiscsak sikerült. Igyekeztem a víz tetején maradni, elevickéltem a kezemmel. Nagyon furcsa érzés, ahogyan végigsimogatja az ember testét ez a vízi növény. Az embernek szinte tudatosítania kell magában, hogy ez csak egy növény, és nem valami csúszómászó állat. Ha még a lábunkra is tekeredik, akkor aztán igazán észnél kell lenni. 
Valami ehhez hasonló képet ír le Jónás próféta az imájában: Hínár tekeredett körém. Alattam a mélység, és húz le az örvény. Fájdalmas, de igaz kép arról, ahogyan az ember akkor érez, amikor nem látja Istent, és minden biztos pontot elveszít. A hal képe, a tenger és a vízinövények az élet teljes bizonytalanságát festik le. Babits Mihály így verselte ezt meg:
"Én, aki Jónás voltam, ki vagyok már? Ki titkaidat tudtam, mit tudok már? Kényedre hány-vet hánykódó vized s nyálkás hús-záraiba zárt a Cet."
Mindannyiunk életében jelen van ez az érzés. Mai korunk különösen is szolgáltat okot arra, hogy a bizonytalanság úrrá legyen bennünk.
Különös, hogy miközben hínárokkal küzd Jónás, az egyetlen biztos pont számára a templom. Erővel tölti el az a gondolat, hogy még egyszer oda elmehet. Számára a templom a világosság, a tiszta viszonyok helye. A templom az a hely Jónásnak, ahol a víz nem romboló erő, hanem maga a forrás, az élet vizének eredője.
A rossz, a gonosz olyan az életünkben, mint egy kulimász. Nem önmagában rossz semmi sem, hanem az a rossz, ahogyan összekeveredik minden. Olyan, mint egy képlékeny massza. Sehol sem lehet megfogni. Körülfon, megérint, mégsem tehetek róla. Utána nyúlok, de ő fog meg engem. A minden és a semmi keveréke. Megtalálom Istent, de nem tudok vele mit kezdeni. Meglátom hibáimat, de csak körém tekerednek, nem tudom lebontani igazi énemről. Ezt a láthatatlan, mindannyiunkban élő kavargást írja le fájón és gyönyörűen Jónás zsoltára. Vörösmarty használja ezt a képet: "A szépség, mint a hínár, veszedelmes mély fölött jár."
A Biblia pontosan így írja le azt, ahogyan a bűn megjelenik ebben a világban. Titkosan, a teremtett kert szépségeként, mégis tekeregve, odacsavarodva, minden szót kiforgatva találkozik az ember a kísértővel. Ahogyan a hínárral küzdünk a vízben.
A kép feloldása nem történhet meg a saját jelképrendszerén belül. A halnak ki kell köpnie Jónást. A vízből valakinek ki kell minket húznia. Ezért lesz Jézus számára Jónás halban eltöltött három napja a legjobb példa arra, ami a megváltásban történt. Jézusban vége a tengeri küzdelemnek. Az élet egy új part, egy új élet.
Ezért nemcsak a hínárosban igaz tanács az, hogy hagyd el magad, feküdj fel a vízre, ne kalimpálj, mert az a biztos halál, hanem a lélek világában is. Ha kulimászban látod magad, ha képlékeny massza lett minden, akkor engedd el magad. Egészen biztos, hogy Isten meghallgatja mindenki imáját, aki az élet hínárjával küzd. Ámen.