2024 május 9.

Kedves Imádkozni Vágyó Barátaink!

 

Május 9-én Budaörsön, a Galagonya utcai kápolnában este 6-7 között lesz a szokásos szemlélődő ima. Utána beszélgetünk Trombitás Alizzal,

a Madonna Háza közösség egyik tagjával Catherine de Hueck Doherty: Pusztinya – Találkozás Istennel a csöndben, a magányban és az imádságban című könyvéről,

illetve az általa alapított szerzetes közösségről. A fő kérdésünk ez: Vajon hogyan élhetjük meg a mindennapi életben a szemlélődés, az ima tartós erejét?

Mindenkit szeretettel várunk, de kérjük, előre jelezzétek, ha jöttök itt: [email protected]

FÁ

 

 

Idézetek a könyvből:

A csöndben élőknek, akik igazán imádkozni fognak, az egész emberiség ott lesz a pusztinyájukban. … Szükségünk van olyan emberekre, akik Isten csöndjében maradnak, és nem vonja el a figyelmüket ezernyi belső zaj, vagy a rájuk nehezedő elvárások… A pusztinya soha nem válhat  egyszerűen az alvás, kikapcsolódás, életritmus-váltás  üdülőhelyévé. A pusztinya szent hely, annyira szent, hogy aki belép oda, annak bele kell borzongania.  Nem olyan hely, ahová  be lehet ugrani egy teára, kávéra! Nem étkező vagy alvóhely.  Isten helye. … Aki odamegy, azért  vonuljon be oda, hogy belépjen Isten hatalmas csöndjébe, és hogy imádkozzék. (56-58.o.)

 

A közösség részének lenni nem földrajzi elhelyezkedés kérdése… Ennek az „el vagyok  vágva a közösségtől” – bűntudatérzésnek egyik legfőbb oka a nyugati teljesítmény felfogásból származik. A nyugat a teljesítményért tartja magát értékesnek. Papok, apácák és világiak belsőleg az alapján értékelik magukat , hogy milyen teljesítményre képesek. Különösen a papok nem veszik észre, hogy a jelenlétük elegendő. (62.o.)

A pusztinyalakó kertész, aki műveli földjeit, kihúzva minden gyomot. .. Ezután Isten képes olyan magot vetni bele, amilyet ő akar. A pusztinyalakó azzal foglalatoskodik, hogy virágoskertté változtassa a pusztaságot. … Ez a fajta részvétel megnyílás egy hatalmas kockázat elviselésére. Megnyílás a fájdalomra és az örömre. Mindkettőre, mert mindez megnyílás Krisztusra.   (61.o.)

 

A legfeszítőbb dolog a nyugati ember számára, hogy ennyire nyilvánvalóan passzív maradjon. Nem könnyű ilyen módon érzékenynek lenni a Lélek finom működésére. A lélek nagyon könnyedén mozog, a fuvallatnál is könnyedebben, a levegőnél is könnyedebben. amikor lélegeztek, nem vagytok tudatában a szobában levő levegőnek. Annyira hozzá vagytok szokva a lélegzéshez. (64.o.)

 

A pusztyinalakónak végsősoron meg kell értenie, hogy olyan üressé kell válnia, mint amilyen üres lett Isten őérte. … Önmagunknak ez a felajánlása, ha és amikor elérkezik, saját szabad akaratunkból kell, hogy fakadjon. Ha elérkezik, mindent meg fog változtatni. Tovatűnik a félelem. Noha korábban a pusztinyalakót gyakran gyötörték félelmek.., mostantól fogva ez nem számít… Ahol jelen van a kenózis (megüresedés), ott nincs félelem.  (139.o.)

Ezúttal a pusztinyában viaskodtam, küzdöttem Istennel. Küzdöttem, mert valami rejtélyes oknál fogva nem akartam utazni. Egy icipicit félelmetesnek tűnt. El tudjátok képzelni, hogy mindez félelmetes lehet? Nos, ami engem illet, az volt.  Úgyhogy harcoltam. Egy napot átküzdöttem és harcoltam az Úrral…. Nem tudom, honnan kaptam kegyelmet, hogy magamra figyeljek, de ezt tettem. Olyan volt, mintha személyiségem minden szegletében fény gyulladna, és tisztán láttam számos dolgot belülről, ami szólni akart hozzám, amivel beszédbe akartam elegyedni. Ahogy sor került a párbeszédre, azt tapasztaltam, hogy ez valóban önmagam szeretetének a kegyelme… Felfedeztem azt is, hogy önmagam szeretete tartalmazza Isten szeretetét, aki bennem lakik. (169 o.)

Hiszem, hogy Isten még most is támaszt ilyen férfiakat és nőket, mert a világban oly kevés a szív csöndje. Annyi sok zaj van az emberek lelkében, fejében, szívében, hogy Isten hangja nem hallható. Igy ő maga fog hívni sokakat, hogy jöjjenek, és figyeljenek csöndjére, hogy belemerítkezzenek. Elküldi majd őket, hogy a jelenkor prófétáiként szerte a Földön az egész világon újra az ő hangjává váljanak. (59.o.)