A minap értelmileg akadályozott fiataloknak tartottunk egy adventi estet. Megkértük a legelején, hogy mondják utánunk: Itt vagyok. Felnyújtottuk a kezünket: Nem vagyok fent. Megérintettük a…
A minap értelmileg akadályozott fiataloknak tartottunk egy adventi estet. Megkértük a legelején, hogy mondják utánunk: Itt vagyok. Felnyújtottuk a kezünket: Nem vagyok fent. Megérintettük a padlót: Nem vagyok lent. Megérintettük a szomszédunkat: Nem vagyok az ő helyében.Néha tényleg jó egyszerűen tudatosítani a világnak azt a szeletét, amiben vagyunk, amik vagyunk anélkül, hogy ezt értékelnénk. Talán ez a legnehezebb. Jézus küldetésének az elején ezt a látást kérte az emberektől. Mit látsz te, aki a börtönben vagy? Mit látsz, amikor az életed legmélyebb bugyrában látod magad? És mit látsz, amikor a természetben vágysz arra, hogy életed önazonosabb legyen?
Az ember általában azt látja, amit látni akar, és nem a valóságot.
Van azonban lényünknek egy része, amely nem függ a körülményektől. Ha elég bátrak vagyunk, akkor tudunk hozzá kapcsolódni. Ha elég bátrak vagyunk, akkor nem a társadalom kiöntő formáiba teszünk bele mindent, és magunkat sem ott látjuk. Mert ez a bátorság az egyetlen út oda, ahol az élet felszínén túli igazi önmagunkkal, létezésünk értelmével találkozunk. Az ismeretlenbe kell lépnünk. Az élet forrása vadvidékeken található! Istenhez csakis a pusztán, határaink átlépésén, ha úgy tetszik böjtön, ha úgy tetszik önfegyelmen keresztül vezet az út. Talán nincs szükség valami traumára ahhoz, hogy elengedjük azt, amit látni akarunk, és meglássuk Isten titkát.
De ha valami nagy bajon keresztül vezet is az Isten, mint Jánost, most már érdemes felvenni a Lélek szemüvegét, és figyelni a mindent egyben látó, a szeretet vonzásában élő Istent és magamat.
2025. december 14. – Advent 3. vasárnapja
Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!”
Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták:
Íme, elküldöm követemet színed előtt,
hogy elkészítse az utat teelőtted.
Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek országában. Mt 11,2-11
Kép: Robert Rumin
