2009-10-21

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.
Körülbelül 6-7 éve történt, hogy megváltoztattuk családunkban az étkezési szokásokat. Ittuk a narancslevet egy faluban, ahol nem vették át a ribiszkét, és ott mérgelődtek a gazdák. Arra gondoltunk, itt valami nagyon nincsen a rendjén. Akkor kezdtünk el saját szörpöt inni, készítettünk egy vermet, és bevásároltuk a téli almánkat. Ha Krisztusban hiszünk, felelősek vagyunk azzal kapcsolatban is, hogy mit eszünk és mi történik körülöttünk. Úgy gondolom, nem nézhetjük tétlenül, hogy például a többségében református területeken élő almás gazdák nem tudják eladni a gyümölcsöt, miközben mi kényelmesen tologatjuk a bevásárlókocsit.
Szeretnénk ebben a kérdésben a közvetítő szerepét elvállalni, ha jelentkeznének közösségek, felelős egyháztagok, akik segítenek. Aki szívesen segít a szervezésben, hívja a 06-30-3331118-as telefonszámunkat. Következő beszámolónk egy almásgazda lelkésszel való beszélgetés lesz, amelyet Karcsai Nagy Éva készített.

Karcsai Nagy Éva: Bakó Lajos, márokpapi lelkész almásába sétálunk éppen, amit a jég sajnos elvert. Éppen most szüretelik azt, ami megmaradt. Ahogy elmondta, régen minden szabolcs-beregi lelkésznek volt gyümölcsöse, mert csak így tudtak megélni.

Bakó Lajos: Minden lelkipásztor igyekezett almát telepíteni a parókia kertjébe, mert ez adta a plusz jövedelmet családja tagjainak is. Sokszor a gyerekek taníttatását is fedezte az almás. Én két gyermeket neveltem fel, tanítattam őket, 38 éve vagyok itt lelkész, három faluban. A ’70-es években a hatszáz öles kertemben termett alma árából meg tudtam venni az első kocsimat, egy Zsigulit. Most azonban el sem tudom adni, mert annyira keveset fizetnek érte. 100 százalékos jégkár érte az összes gyümölcsöst a faluban: 10-15 perc alatt vált semmivé egy év kezemunkája.

Karcsai Nagy Éva: De azok sem tudnak mit kezdeni az almával, akik nem szenvedtek jégkárt.

Bakó Lajos: Csak léalmaként tudják értékesíteni.

Karcsai Nagy Éva: De ahhoz is az kell, ha jól értettem, hogy legyen a gazdáknak járművük, hiszen minden más esetben túl magasak a szállítás költségei.

Bakó Lajos: Igen, a gépjármű fogadása és megfizetése nem kifizetődő. Az almalevelet gyártó cégek 10-11 Forintot adnak egy kiló almáért.

Karcsai Nagy Éva: Látom, hogy már ládában vannak az almák, de azért még a fán is van.

Bakó Lajos: Igen, a családunk tagjai, a gyermekeink, unokáink hazajönnek a szüretre, és ők szedik le az almát.
Látszik az almákon, hogy megverte őket a jég. Könnyebben romlásnak indulnak.
A beregi-szatmári almának egyébként nagyon jó íze van.

Karcsai Nagy Éva: A felesége mesélte, hogy ebből az almából mindenkinek adnak, aki elfogadja. Gyönyörű lett volna, ha nem veri el a jég.
Hogyan segíthetnek a nagyvárosi egyházközségek?

Bakó Lajos: Ha összeírnák a gyülekezetek, hogy mennyi almára van szükségük tagjaiknak, mi szívesen adnánk. Arra szükség lenne, hogy ők el is szállítsák.

Karcsai Nagy Éva: Hallom, hogy vannak olyanok, akik Budapest mellé szállítanak, mert ott már összegyűjtötték előre a rendelést. Mások pedig a Károli Gáspár Református Egyetem udvarára szállítanak, és ott talán vevőre találnak.

Bakó Lajos: Én is szállítottam Dunántúlra. A szoládi lelkipásztor összeírta gyülekezetének azon tagjait, akik almát szerettek volna vásárolni, és ők eljöttek egy kamionnal, elszállították az almát.

Fekete Ágnes: Aki tehát szeretne segíteni, hívja a 06-30-3331118-as telefonszámot.
Október a Reformáció hónapja. Ebben a hónapban számos egyházzenei rendezvény kerül megrendezésre, új kiadványok látnak napvilágot. Egy fiatal zenésszel beszélgettem először, akinek most jelenik meg a második lemeze, Jegyezvén szalmaszállal címmel. A lemezen túl életéről, hitéről vall Kercsmár Zsolt.

Kercsmár Zsolt: A Jegyezvén szalmaszállal című vers adja egyben a cd címét is. Ez egy Nagy Gáspár vers, a mondanivalója is az ő szellemiségéhez áll közel. A cd tíz verset tartalmaz, tudatos szerkesztés eredménye. Egy Istent kereső ember útját mutatja be, aki végül célba ér. Buda Ferenc Szólásért való ének című versével indul a cd, ami egy imádság azért, hogy az ember el tudja mondani a gondolatait. Ez után az emberi gondoktól és bajoktól halad tovább a versválogatás, egészen addig, amíg a József Attila töredékekben ki nem bontakozik az a fajta alázat, ami ahhoz szükséges, hogy aztán feljebb is tekintsen az ember saját magánál. Az egyik versében mondja is: körbejártam érted a világot, és te itt álltál a hátam mögött. Imádsággal kezdődik, és azzal is zárul le, de a két imádság között több, mint ötszáz év telik el. Ennek az ívnek az az egyik legfontosabb mondanivalója, hogy eltelhet sok száz év, de az emberi érzelemvilág, amikor a megoldásokat keresi, mindig ugyanoda jut vissza.

Fekete Ágnes: A Reformáció üzenete abban a mondatban, amit mondtál, teljesen benne volt. A Reformáció visszaformálódás: mindig van egy olyan forma, amihez vissza kell mennem.

Kercsmár Zsolt: Igen. Nagyon boldog voltam, amikor megadatott számomra, hogy erre rácsodálkozhattam. Rányílhatott a szemem arra, hogy ezek egymás mellé tehetők: a régi szövegekhez megvannak a dallamok. Régen nem is létezett dallam nélkül verselés, a legtöbb verset énekelték. A mai szövegekből is kicsalogatható az a dallam, ami a leginkább hozzá tartozik. Vannak olyan mai versek, amelyeket régi dallamra énekelek. Vagy ott vannak Weörös Sándor versei: ő ütemre és a fejében járó dallam hatása alatt írta verseit. Ezt felfedezni csodálatos dolog, hát még átadni… Ez nem csak az előadóról vagy a versről szól, hanem arról a fajta kegyelemről, ami megadatik az embernek.

Fekete Ágnes: Hogyan találtál rá a Reformáció zenéjére?

Kercsmár Zsolt: Nem volt nehéz rátalálnom, hiszen magam is református vagyok. Az énekek, amelyeket hétről hétre a templomban énekelünk, ott voltak körülöttem.

Fekete Ágnes: És egyszer csak jobban megtetszettek?

Kercsmár Zsolt: A zenészbarátaim között sokan vannak, akik régi zenével foglalkoznak, énekmondók, mindig tanultam tőlük valamit. A régi hangulatot megtartva igyekszem a mai embernek közvetíteni valamit. Így született meg a tavalyi évben, ami a Biblia és a Reneszánsz Éve is volt, egy Balassi összeállítás, amit aztán az országban több helyre elvittem. Ez az összeállítás igazából csak egy régi éneket tartalmaz.

Fekete Ágnes: A foglalkozásod nem zenész. Hogyan történt, hogy geológiával és zenével egyszerre foglalkozol?

Kercsmár Zsolt: Ez a kérdés bennem is mindig felvetődik. Úgy vélem, meg is találtam rá a választ. Egyetlen szóval azt mondhatnám: a harmónia játssza a főszerepet mindkettőben. Egy geológus a természettel foglalkozik, ráadásul nekem megadatott, hogy olyan munkát végezhessem, amely nagyrészt a kinti világhoz kapcsolódik. Ha az ember a természetben egyedül jár-kel, megérzi, hogy nincs egyedül. Ha egy geológus nem csak a tér három dimenziójával, hanem a negyedikkel, az idővel is foglalkozik, elgondolkodik azon, hogy az ember azzal a nyolcvan, kilencven évével egy olyan földön él, amely jelenlegi tudásunk szerint négy és fél milliárd éves. Ha az ember geológusként az őslénytannal kapcsolatba kerül, tanul olyan állatcsoportokról, amelyek már nem élnek a földön. De hova tűntek, mi lett velük? Ezekre a kérdésekre az ember keresi a választ, és a tudomány módszerei egy darabig segítenek a válaszadásban, de végesek az eszközök, és a kérdések még mindig megválaszolatlanok. Ki adja meg akkor a választ a kérdésekre? Nincs szó arról, hogy egy természettudós ellentétben állna a hitével. A zene, a versek és a szakmám a harmóniában találják meg egymást. A természetben fellelhető zeneiség, ritmus lefülelhető, kihallható. Fazekas Mihály Nyári dal című verse egy nyár esti hangulatot idéz azzal, hogy minden megpihen és elcsendesedik. Az összekuszált világ nyugovóra tér. Az, aki éjszaka rendet tud benne teremteni, az ember elrontott dolgait is rendezni tudja. Ő ott van a lemenő Nap fényében és a zenében is, amit ki lehet belőle hallgatni.

Fekete Ágnes: Egy nagyszabású zenei rendezvény lesz november 9-én a Művészetek Palotájában, Budapesten. A Kálvin Év alkalmából ünnepi koncerttel ünnepelnek, melyen bemutatják többek között Draskóczy László Kálvin kantátáját. A zeneszerzővel Vörös Virág beszélgetett.

Draskóczy László: Az első tétel szövege az egyik leveléből származik, amit 1540-ben Farelnek írt. Farel Kálvin lelkésztársa Genfben, amely akkoriban egy szabad városállam volt. Szükséges volt, hogy a filozófiában, a hitben és a városvezetésben is erős egyéniség vezesse a az embereket. Meg kellett védeni a városlakókat a sokféle szellemi irányzattal szemben, ezért 1535-ben meghívták Kálvin, aki igyekezett rendet csinálni: becsukatta a bordélyházakat, kocsmákat. Ezt a genfiek egy ideig eltűrték, de aztán elüldözték Kálvint, aki Strasbourgba menekült. Ekkor Genf élete a visszájára fordult, aminek hatására 1540-ben egy küldöttség kereste fel Kálvint, hogy visszahívja Genfbe. Ugyanekkor Farel, a lelkésztársa is írt egy levelet, amelyben kétségbeesetten hívja vissza. Erre ő azt válaszolta, hogy minden mást szívesebben tenne, mint hogy Farel szavának engedelmeskedjen, de mivel nem a maga ura, szívét égőáldozatul ajánlotta az Úrnak. Egy idő után visszatért a városba, és élete végéig áldozatosan végezte a dolgát. Ennek a levélnek az ismert mondatát – Szívemet égő áldozatul ajánlom az Úrnak – használtam fel a kantáta első tételéhez latinul. Kálvin életének egyik alapvető fontosságú gondolatát próbáltam zenébe önteni.
A második tétel a Soli Deo Gloria gondolattal foglalkozik. Egyedül Istené a dicsőség, és ezt több oldalról igyekeztem körbejárni. Vannak benne latinul és magyarul felhangzó szövegek. Gloria in excelsis Deo – Dicsőség a magasságban Istennek. Belém nyilallt a kérdés, hogy és velünk a Földön mi lesz. Eszembe jutott a Lukács 2:14, és a földön békesség. Erre a békességre nagyon vágyunk.
A harmadik tétel nem egy dicsőséges műbefejezés, hanem egy halk Ámen ismétlődik.
Az első és második tételben uralkodó gondolatokat nagyon fontosnak tartom.
Az 500 éve született Kálvint Európa szerte ünneplik a református keresztyének, akik Kálvin tanítása szerint élik egyházi életüket. Ennek kapcsán a Magyar Református Egyház elhatározta, hogy november 9-én egy nagyszabású ünnepséget tart a Művészetek Palotájában, ami egy emlékkoncert Kálvin szellemiségének ünneplésére. A Református Egyház három zeneszerzőt kért fel kórusmű megalkotására: Gárdonyi Zsoltot, aki évtizedek óta Németországban él, Vajda Jánost, aki Kossuth-díjas zeneszerző és engem. A két kolléga orgonakíséretes műveket írt, én pedig csak énekkarra írt kompozíciót készítettem.

Vörös Virág: Mi hangzik még el az este folyamán?

Draskóczy László: Annyit tudok, hogy az első felében ennek a három darabnak az ősbemutatója hangzik el, a szünet után pedig Pálúr János improvizál majd, továbbá Gárdonyi Zoltán egyik zsoltárfeldolgozását és a Tékozló fiú kantátát hallhatják a résztvevők.

Vörös Virág: Az ön kórusművének mi a címe?

Draskóczy László: Cor meum, ami azt jelenti: Szívem.

Fekete Ágnes: Szintén a Kálvin Év jegyében ünnepelték meg a Fehér bot napját a Református Missziói Központban. Magyarné Balogh Erzsébet, a Missziói Központ vezetőjének köszöntése után Márkus Mihály püspököt halljuk arról, miként viszonyult a kálvini egyház az elesettekhez, majd a magyarországi Lion’s klubok vezetőjét hallhatjuk.

Magyarné Balogh Erzsébet: Nagy szeretettel köszöntök minden kedves megjelentet a Fehér bot napja alkalmából szervezett ünnepségünkön. Református Egyházunkban Kálvin születésének 500 évfordulóját ünnepeljük, és ehhez fontos hozzátennünk még azt, mivel a vakmissziót egyházunk évtizedek óta végzi, hogy a Braille-írás megteremtője, Louis Braille 200 éve született.
Újra lát, aki a szívével lát, a szív látásából pedig csodák születnek, olyan csodák, mint az ember.

Márkus Mihály: A régi egyházban a diakónusoknak két fajtája volt. Egyeseket arra rendeltek, hogy a szegények számára gyűjtsenek, elosszák és megőrizzék az ajándékokat, másokat a betegek ápolására és gondozására, a szegények táplálására. Úgy helyes, hogy ezután is megmaradjon a négy gondnok: közülük egynek a kötelessége a javak átvétele, hogy idejében gondoskodni lehessen az ellátásról. Akik jót akarnak tenni a szegényekkel és az elesettekkel, biztosak lehetnek, adományaikat nem fordítják egyébre, mint amire szánták. Ha a bevétel nem lenne elég, vagy rendkívül szükség állna elő, a hatóság el fogja rendelni a kiegészítést a szükségeshez képest. És mivel menhelyeinken nem csak öregeket és betegeket tartunk, hanem fiatal szegény gyerekeket, szegényeket és elesetteket is, elrendeltük, hogy legyen állandóan egy tanítójuk, aki jó erkölcsre, betűvetésre és a keresztyén tudományra oktassa őket, tanítsa a menhely lakóit és a gyermekeket a kollégium felé irányítva. A menhely egyúttal gyermekek – ma talán úgy hívnánk őket veszélyeztetettek – árvák befogadására is szolgál. És ha netán járvány üti fel a fejét, ami egészen külön eset, azt máshol kell szabályozni.
Még egy érdekes pont tartozik a diakónusok feladatkörébe. Ezen felül, a koldulás meggátolása végett, mivel az a jó renddel ellenkezik, szükséges és el is rendeltük, hogy a hatóság küldjön ki tisztviselőket a templomkapuhoz, hogy eltávolítsák azokat, akik ott akarnak kéregetni. Ha pedig szélhámosok, vagy újra ott akarnak csipegetni, egy szindikus (városi elöljáró) elé kell vinni őket. Úgyszintén a tizedeseknek is legyen gondja rá, hogy a koldulás teljes tilalma érvényben és tiszteletben tartassék.

A Lion’s klubok vezetője: Engedjék meg, hogy Arany János egyik verséből idézzek egy mondatot: "Köszönöm, ó Isten, köszönöm azt neked, hogy hatvan éve még láthatnám remeked, ezt a szép világot." Azt hiszem, ez megfogja az embert, de az még inkább, hogy ez nem adatik meg mindenkinek. Akinek ez nem adataik meg, annak segítenünk kell.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Az Október a Reformáció hónapja rendezvénysorozat keretében reformációi istentisztelet tartanak Miskolcon, az Avasi református templomban október 25-én, 17 órakor, melyen Igét hirdet Szebik Imre nyugalmazott püspök. A liturgiában az Ökumenikus Tanács tagegyházainak főpásztorai és miskolci lelkészei vesznek részt.

Az 1994-ben újrainduló Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom október 24-én tartja 15 éves hálaadó ünnepségét Nagykőrösön. Szeretettel várják mindazokat, akik valaha megfordultak az SDG alkalmain, s akik felelősséget éreznek a mozgalom jövőjéért!

Hálaadó istentisztelet lesz a felvidéki árvaházak nagy alapítójának, Nehézy Károly református lelkipásztor halálának 45. évfordulóján, október 25-én 15 órakor az őrbottyáni templomban.

A felsőtárkányi református templom felszentelésének ünnepi alkalmára október 25-én, 12 órától kerül sor.

Az alsógödi református templom felszentelésének 10. évfordulóját ünnepelve hálaadó istentiszteletet tartanak október 25-én 15 órai kezdettel.

Közösségépítő hétvége lesz Debrecenben, a Füredi úti református templomban október 24-én, 9 órától és 25-én, 10 órától. A részletes program a parokia.hu internetes oldalon olvasható.

Kálvin János emléknapot tartanak a Pócsmegyer-Leányfalui Református Egyházközségben október 24-én, fél 10-től délután 4 óráig. Meghívott előadók: Szűcs Ferenc teológiai professzor, Szacsvay Éva néprajzkutató és Szabó Előd lelkipásztor.

A Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság következő előadása november 2-án, 18 órakor lesz. Puskás Attila teológus tart előadást Katolikus témák" Kálvin teológiájában — Szűz Mária alakja és a pápaság szerepe az Egyház életében címmel. Helyszín: Budapest, Ferenciek tere 7-8. III.
lépcsőház, II. emelet.

Az egymáshoz illeszkedés művészetére címmel tartja meg következő előadását Pálhegyi Ferenc október 26-án, 18 órától Budapesten, a Ráday u.
28. szám alatt.

A Jerikó Református Fúvósegyüttes jótékonysági hangversenyt ad október 25-én, délután fél 4-től az alacskai református templomban.

A Keresztút együttes ad koncertet a szigetszentmiklósi református templomban október 25-én, 16 órától.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Pál apostol rómaiaknak írt levele 6. részéből, a 20. verset:

"Mert amikor a bűn szolgái voltatok, az igazságtól szabadok voltatok." (Róm. 6:20)

Egyszer fiunkat nem találtuk sehol. Már indultunk a keresésére, amikor megláttam biciklijét az egyik szomszéd házban. Bekopogtattam. Éppen egy harcolós számítógépes játékkal játszottak. A lakásban három tévé és két számítógép volt bekapcsolva. Csak a gyerekek voltak otthon. Hazamentünk, és jött az ilyenkor szokásos prédikáció; nem szabad szó nélkül eltűnni, meg nem jók ezek a játékok. Ő pedig befogta a fülét, és hangosan mondta, de én egy számítógépet akarok, és ilyen játékokkal fogok játszani! Mint a víz a viaszos vászonról, úgy peregtek le róla szavaim. Valami félelmes tehetetlenség lett úrrá rajtam. Hogyan magyarázzam el neki, hogy mi a rossz, hogy miért rossz a rossz? Azután ölbe vettem, nem szóltam többé erről.

Megnyugodtunk. De én azóta is azt érzem, mintha az egész világgal valami hasonló történne felnagyítva. Ott ülnek sokan a millió gép előtt – az egyébként hasznos és jóra használható gépek előtt -, közben mégis valami rossz történik, és mi képtelenek vagyunk elmagyarázni azt, hogy miért rossz a rossz, és miért fontos a jó. Vagy ha mondjuk, elmegy a fülek mellett.

Segíthet bennünket az, hogy a Biblia a szolgaság fogalmával beszél a rosszról. Egy olyan emberi lekötelezettségként beszél a bűnről, amely nem egyszerűen döntés: akarom – nem akarom kérdés. Mi szeretnénk, ha vagy a szabadság vagy a szolgaság között választhatnánk, ha az életünkben az újra és újra felbukkanó útelágazásoknál józan felfogóképességünkkel szabadon dönthetnénk. Valójában, ahogy korosodik az ember, egyre világosabb előtte, hogy többnyire kötöttségek között választunk, ha egyáltalán lehetőségünk van a választásra. Sok esetben egyik szolgaság után a másik vár minket. Tehát az élet kulcsa nem a szabadság érzése. A szabadság érzése többnyire valamitől való szabadság.

Itt azt olvastuk, az igazságtól szabadok voltatok, azaz nem tudtátok mi a helyes, fogalmatok sem volt a dolgok lényegéről.
A kisgyerek, amíg nem tudja, mi a tűz, mondhatjuk, hogy szabad, mert nincs számára korlát, nem fél semmitől. Valójában bármikor megégetheti magát, és kell mellé egy nagy és óvó kéz. A gyerek szabadsága a tudatlanságból ered. Viszonylagos és éretlen. Az ember azonban egyre több mindent tud, egyre több korlátot vesz észre, mégis egyre szabadabb lehet, ha a dolgot máshonnan nézzük. Nem a tűz megtapasztalása a szabadság már, hanem az, ahogyan használni tudjuk a tüzet. Az élet tele van tüzekkel, gépekkel és határokkal. Ezeken belül meg lehet találni mégis a teljes szabadságot.

A kulcs inkább az ölelés. Ahogyan az ember magyarázatra képtelen voltában magához emeli gyermekét, hiszen Isten tökéletes szeretetével ezt tette az egész világgal. Mi, mondhatjuk az egész világ, eltekeregtünk, a magunk szolgaságait választottuk, és Ő nem azt tette, hogy még részletesebb törvény magyarázatot adott, minden veszélyforrás mellé táblákat állított, hanem elküldte egyetlen Fiát. Elénk élte szeretetét, hogy ez győzzön meg minket arról, hogy mi a jó.

Isten adja, hogy ezt az ölelést megérezzük, hogy Jézus végtelen szeretetéből meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól. Ámen.