2010-12-15

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Az idén elhatároztam, hogy a gyerekeknek nem csokoládék lesznek az adventi zsákocskáiban, hanem valami szellemi ajándék. Buzgón el is kezdtem keresni a meséket, verseket, de hát rengeteg giccses és semmitmondó és ezerszer hallott írásra bukkantam. Aztán nagy nehezen vagy tízet leírtam, de hol volt még a 24 zsák megtöltése? Rosszabbik énem azt mondta bennem, talán mégiscsak jobb lett volna egyszerűen elmenni a boltba, venni valami cukorkát, és fél óra alatt kész lett volna minden. Megvallom, a mai napig csak kullogok a zsákokon szereplő időpontok előtt, mint az egyszeri tanár, aki mindig egy angolórával jár a diákja előtt. Azért a lelkem mélyén mégsem bántam meg, hogy ezt az utat választottam. A vásárlós körülöttünk dübörgő világ persze egyszerű és kész ajándékokat, megoldásokat kínál, de talán jobb az az út, ami mélyebb, személyesebb és tartalmasabb ajándékot, megoldásokat kínál. Az Érd-Parkvárosi Gyülekezet is ennek a rögösebb útnak a szépségét igyekezett az elmúlt héten bemutatni, amikor egy kiállítást rendezett az egyházközösségben alkotók műveiből. Különböző hímzések, gobelinek, rajzok kerültek a templom falára, és többek között Ilka Gábor szobrászművész alkotásai is. Hangképünkben halljuk majd Vassné Baki Ilona lelkésznőt, Ilka Gábort, és másokat.

Gyülekezeti tag: Most már az útlevélhez ujjlenyomatot is vesznek. De úgy le vannak dörzsölődve az ujjaim, hogy ez nem sikerült, pedig két-három ember is odajött. Éjszakánként szoktam ezt a kézimunkát csinálni. Nyáron sokat vagyok a kertben, és amikor elfáradok, bemegyek és a kezemet citromos sóval dörzsölöm le. Az útlevél készítésekor azt kérdezték, hogy mit csinálok, mert nincs semmi ciráda az ujjlenyomatomon. Most ezt a vízesést csinálom.
Gyülekezeti tag: Ezek a szép öltések a szemünknek tetszetősek és örül a lelkünk. Ani egy olyan teremtés, aki éveken keresztül heti két alkalommal "köszönömért" jött a nehézségekkel küzdő kisgyerekekhez és megsimogatta, megölelte őket. Ez a húsvér testünk arra való, hogy ha a lelkeink találkoznak, akkor tudjon örülni. Nem mindig tudjuk ezt megtenni, de ha mégis, akkor azt hiszem, azt hívják úgy, hogy kegyelem.
Vassné Baki Ilona: Úgy gondoltuk, hogy a szellemi kincseink testet is öltenek, s így jutott eszünkbe, hogy készítsünk a gyülekezet alkotásaiból egy kiállítást. Kihirdettük, hogy akinek van bemutatni valója, vagy szívesen elhozná a munkáját, hogy gyönyörködjenek benne mások is, az hozza el! És elhozták.
Fekete Ágnes: Várakozáson felül hoztak tárgyakat?
Vassné Baki Ilona: Nem gondoltam, hogy ilyen sok dolog összejön, és még nincs is itt minden.
Fekete Ágnes: Miért fontos ez?
Vassné Baki Ilona: Elsősorban az fontos, hogy lássuk megnyilvánulni azokat, akik önmagukról, meg a lelkükről nem annyira tudnak beszélni. A kezük beszél, meg üzen nekünk és örömet tud okozni. Másrészt meg a gyülekezet közössége szempontjából tartom fontosnak, hogy ismerjük meg egymást erről az oldalról is! Ne csak a bibliaóráról vagy, hogy a templomban egymás mellett ülünk, hanem ismerjük meg, hogy mi van amögött, aki mellett ülünk.
Fekete Ágnes: Az egyik különlegesség, egy mozgássérült lánynak az alkotása.
Vassné Baki Ilona: Igen. Saciról tudtam, hogy gyöngyözik, hiszen kaptam már tőle ilyen szépségeket, sőt egy babát is. De azt nem tudtam, hogy ilyen tarisznyákat is tud szőni. Azt gondolom, hogy neki különösen fontos, hogy megmutassa magát, hogy ne csak a részvevő pillantások kísérjék az ő életét, hanem a munkája hozzon öntudatot, megbecsülést neki.
Fekete Ágnes: Egy másik üzenet az, hogy másfajta ajándék is van, mint egy konzum, vásári. Az ajándékozásról is egyfajta üzenet ez. És volt is itt valaki, aki mondta, hogy náluk az a szokás, hogy csak sajátkészítésű ajándékot adnak.
Vassné Baki Ilona: Nekünk valóban az Úr a legnagyobb ajándék, de erre válaszolhat a mi ajándékozásunk. És ez nem financiális kérdés elsősorban, hanem hozzáállás, lelki osztozkodás, a lélek megosztása.
Fekete Ágnes: A legnagyobb, a kézzel készített ajándék?
Vassné Baki Ilona: Igen, ami szívből jön, amin törni kell a fejét az embernek, és oda kell figyelni. Nagyon sok embernek erre már tényleg nincs ideje ebben a rohanó világban. Talán ezért is vált ilyen bevásárláscentrikussá az ünnep. Gyorsan, könnyen, vagy viszonylag egyszerűen letudni valamit. Lehet az ajándékozás mögött is lelki mélység. De valahogy változtatni kellene az időbeosztásunkon!
Fekete Ágnes: Valami lényeges mellett elmegyünk. Nem?
Vassné Baki Ilona: A kapcsolat. Nem feltétlenül a drága holmi okoz örömet a másiknak. A családnál éppen ott tartunk, hogy, ami nagyjából szükséges, az már megvan. Ami nagyon fontos lenne, hogy végre érjünk már rá egymásra, és végre beszélgessünk és legyünk együtt és ne rohangáljunk más felé. Most erre készül a mi családunk.
Fekete Ágnes: Ez sikerül majd?
Vassné Baki Ilona: Remélem, igen. Születtek kisunokák a családban. Édesanyám dédnagymama lett és ez betölti az egész család életét. Gyerekek, unokák, érjünk rá találkozni, beszélgetni!

Ilka Gábor: Minden alkotó ember szeretné megmutatni a produktumát. Egy háziasszony, kitalálja a vasárnapi ebédet, megveszi a hozzávalókat és megfőzi. Ez is egy alkotás, csak nem tud megjelenni egy kiállító teremben. Gyakorlatilag mindenki alkot. A művésznek azért van szerencséje, mert az alkotását mindenki láthatja fényárban. A vasárnapi ebéd után pedig köszönetet kell mondanunk, mert az ki van találva, meg van csinálva, illatok, ízek vannak és a hangulat maga.
Fekete Ágnes: Most itt, mint szobrászművész vagy jelen, de a többiek nem alkotóművészek és mégis mindenki megtalálta a helyét.
Ilka Gábor: Igen, itt mindenki megtalálta a helyét. Amikor beléptem a templomba, a délelőtti istentiszteleten, azt láttam, hogy az fel volt öltöztetve. Amúgy se csupasz, csak puritán. Most azonban ez a sok szín olyan kavalkáddá tette. Ahogy hallom, karácsonyig itt lesznek az alkotások, addig gyönyörködhetünk bennük. Ez az adventi időszak egy lélekemelt időszak. Én is azt érzem, hogy a fény ugyan szűnik, de talán ezért közelebb tudunk kerülni önmagunkhoz. Nagyon örülök, hogy itt lehetek. Én másodszor állítok ki ebben a templomban. Az első kiállításom óta, képletesen mondva, mintha szárnyat kaptak volna a szobrok. Elindult egy áradat. Voltak a szobraim Rómában és Párizsban is. Azt hittem, hogy Magyarországon, magyar címekkel, magyar embernek érthető és ez természetes. Nagy meglepetésemre azonban egy más nemzet is tudja értelmezni, persze lefordítva a címeket.
Fekete Ágnes: Odamehetünk és elmondod, hogy milyen jellegűek ezek a szobrok? Bár nagyon nehéz a rádióban ezt bemutatni.
Ilka Gábor: Történeteket mesélnek el a szobraim. Ezért aztán, ha távolságot hozok létre a két figura között, akkor azt kell, hogy valami hordozza. Ezt hordozhatja egy fa vagy márvány. A márvány a régi idők tanúja, a szobor pedig az új idők dala, ahogy Ady Endre mondaná. Hogyha ez a Don Quijote a szélmalom alatt állna, akkor nem így szólalna meg ez a szobor. Ezért kell azt a distanciát betartani a két figura között.
Fekete Ágnes: Nagyon érdekes ez a szobor. A keresztet is látjuk. Don Quijote egy kis három centiméteres figura és szemben a szélmalom, ami egy kereszt is egyben, ami a megbékélés. Nyilván egy csomó szimbólum van az alkotásokban.
Ilka Gábor: Sok dolog van benne. Azt gondolom, hogyha a vélt vagy valós ellenséggel küzdünk, az nem jó nekünk, de ha megbékélünk először önmagunkkal, aztán a környezetünkkel, a szélmalmunkkal is. Általában azt kapjuk, amit adunk. Ha én nem kezdek el küzdeni, akkor velem sem fognak küzdeni. Ha megbékélek, akkor velem is megbékélnek. Ezt így gondolom az életben is.
Fekete Ágnes: Van még olyan szobor, ami biblikus tartalmú?

Ilka Gábor: Ha ránézünk erre a szoborra, ami a "Jó helyen", az Isten tenyerén van az elesett ember. Hiszi, hogy jó helyen van, de mégis a mai embernek kell egy manifesztáció, hogy megélje, ezért jön az angyal és a fél szárnyát fölajánlja neki.
Fekete Ágnes: Mondjuk el, hogy egy kézlenyomat van a márványon. Ez a saját tenyered?
Ilka Gábor: Igen, az én tenyerem, hiszen én voltam legközelebb. Amikor a nagy teremtett világban vagyunk mi és mi is teremtjük a magunk kis világát napról napra, percről percre teremtjük, de a nagynak a része vagyunk, ahogy kinn, úgy benn, ahogy lenn, úgy fenn.

Fekete Ágnes: Elhangzott, hogy édesapád itt volt presbiter.
Ilka Gábor: Igen. Édesapám itt volt presbiter, és amikor hazajött vasárnap, a közös ebédeknél elmondta, hogy mi hangzott el az istentiszteleteken. Beszélgettünk róla, hogy mi volt az igehirdetésben. Eszembe nem jutott volna, hogy nekem is itt lenne a helyem.
Fekete Ágnes: Miért?
Ilka Gábor: Nem tudom megmondani. Nem ideológiai dolgok ezek, csak egyszerűen nem voltam akkor itt. Édesapám hét éve meghalt és akkor én valamiért elindultam ide a templomba, hogy megnézzem, milyen az a hely, ahol ő jól érezte magát, ahova mindig csinosan öltözött föl és mindig átszellemülten jött haza. Eljöttem és addig-addig kíváncsiskodtam, amíg ittragadtam és a gyülekezet tagja lettem én is. Nem tudtam, hogy melyik széken ült az Édesapám. Amikor bejöttem a templomba, volt több üres hely is, én leültem az egyikre. Utána a Tiszteletesasszony mondta, hogy az Édesapám helyére ültem. Valami oda húzott. Ott jó nekem ülni!

Fekete Ágnes: Kézműves alkotásokról volt szó. Ha nincs ebben a gyülekezetben történetesen egy szobrász, akkor valószínűleg csak nők alkotását láthatták volna Érden is és máshol is. De mi lesz a férfiakkal? Egész társadalmunk nagy gondja, hogy a férfiak egyre nehezebben találják a helyüket, elpuhult világunkban valami lényeges emberi létszükséglet nem fejlődik ki, amit így mondunk: férfiasság. Különféle áltevékenységekbe és társadalomellenes tevékenységekbe fojtják éppen ezért a férfiak azt a valamit, amitől magukat férfiasnak érzik. Van egy egyházi mozgalom, amelyik tudatosan küzd ez ellen a jelenség ellen. A Férfisátor. Lisztes Gáborral Vörös Virág beszélgetett.
Lisztes Gábor: Itt van a falon a Nagyapám fényképe, akinek nagyon érdekes élete volt. Három szakmát megtanult. Egy háborút végigharcolt. Az első világháborúban megsebesült. Biztos, hogy nagyon sok dolgot el tudott volna nekem mondani arról, hogy mi a dolga egy férfiembernek. De nagyon érdekes módon, nem kerültünk olyan helyzetbe, hogy ezt elmondhatta volna nekem.
Vörös Virág: Miért?
Lisztes Gábor: Ő tette a dolgát. Végül is kőműves lett, mert azt szerette igazán. Nem találta a helyét otthon. A Nagymamám rettenetesen leuralt engem, a számba rágta a világot, hogy az milyen. S akkor megjött Nagyapám, aki pontosan tudta, hogy milyen az ő világa, de valahogy ez nem volt kérdés. A Nagymama mindig mondta, hogy "jaj, a Nagyapád azt nem tudja, majd én elmondom"

A Férfisátor, az egy közösség. Eleinte egyetlenegy sátor volt, de aztán kiderült, hogy olyan sokan vagyunk, hogy a megosztásokon, ami az összejövetelünk legfontosabb része, már nem tudott elég hosszan beszélni a megszólaló. Akkor kitaláltuk, hogy akkor osszuk szét a csoportot! Ma már inkább kisebb csoportok működnek, mint sátrak. Itt arról van szó, hogy elmondom, hogy a múlt alkalom óta, mi történt velem. A férfiak nem tudnak beszélni. Itt lehetőségük van megnyilatkozni. A megosztás másik fontos része az, hogy a többiek hallgatják. Nem kezdenek ötletelni, nem szólnak közbe, hogy nekem is volt ilyen gondom és akkor ezt és ezt csináltam, mert lehet, hogy az a másiknak nem jó.
Vörös Virág: Mit csinálnak még egy ilyen összejövetelen?
Lisztes Gábor: Mi rivalizálni szoktunk. A férfiembernek ez lehet, hogy áldása, de lehet, hogy átka. A férfiember legelemibb nyelve a versengés, a rivalizálás. Ezt ma a társadalom nem kezeli a megfelelő módon. A férfiak számára a rivalizálás egyre szűkebb kijelölt kis hátsóudvaron történik. A sportra gondolok. Mi kifejezetten azzal kezdjük az összejövetelt, hogy mi rivalizálunk, íjászkodunk, ostorral próbálunk eltalálni valamit. Ezek olyan eszközök, amik végtelenül zsigeriek. A férfiember az egyszerűségért nagyon hálás tud lenni. Ilyenkor előkerülnek a vidékről kapott disznótorosok, de ha nincs, akkor eszünk kenyeret, szalonnát. Így bensőséges hangulatba tudunk kerülni a megosztáshoz. A megosztás végén énekelni is szoktunk. Nagyon fontos a módszer, de Jézus Krisztust se azért szeretjük, mert ő egy jó tréner volt. Hanem, mert meg tudott fogalmazni válaszokat az élet nehéz kérdéseire, amiből lehet okulni. Akármilyen sztár valaki egyedül, közösség nélkül nem tud kibontakozni. Rengeteg filozófia és ideológia tanít arról, hogy kinek kit szabad megölni, kihasználni, tönkretenni. Minden ideológia erről szól. Gondoljuk végig! Kijelöl egy társadalmi csoportot, akinek szabad a másik társadalmi csoportot tönkretenni, lenyomni, megalázni… Ma is gyártódnak ilyenek. Az evangélium az egyetlen, ami arról szól, hogy miért ne öljük meg a másikat, és hogy ezt hogyan kell csinálni. Ez annyira nehéz tananyag, hogy ez valahogy nem megy bele az agyunkba.
Vörös Virág: Mennyire hangsúlyos ez a Férfisátorban?
Lisztes Gábor: Rájöttünk, hogy a kereszténység az egyik legfontosabb adomány, amink ma van. A másik a magyarságunk és a férfilétünk. Mi úgy fogalmaztuk meg, hogy a Férfisátor három oszlopon áll és ezek közül a legfontosabb a kereszténység. Mert nem találtunk erősebb oszlopot, ami minket, mint közösséget megtartana. Ebben benne van az áldozat vállalása. A mai világot, közösségeket, látszólag olyan dolgok tartják össze, aminek nincs köze az áldozatvállaláshoz. Mi rájöttünk, hogy itt a modell, a kereszténység tanít meg áldozatot vállalni. Egy ilyen közösség működése, működtetése, áldozatvállalás nélkül teljesen reménytelen.
Vörös Virág: Miben nyilvánul meg az áldozatvállalás?
Lisztes Gábor: Mély elkötelezettség a másik ember felé.
Vörös Virág: Említette, hogy ez egy ökumenikus dolog.
Lisztes Gábor: Nagyon szeretnénk keresztények lenni! Mindenki más felekezetből jött, de amikor együtt vagyunk, ez közöttünk semmiféle gondot nem okoz. A mi megosztásunkon nők nincsenek jelen. Nem azért, mert haragszunk a nőkre, hanem azért, mert a férfiember retardált lélek. Ha egy nő is ott van, elkezdi magát produkálni és már régen nem arról szól az összejövetel, amiről kéne. A nők pillanatok alatt kiosztják, hogy ezt vagy azt kéne csinálni, de a férfiak rémülten néznek, hogy ez nekik nem jutott volna eszükbe. A férfiaknak időre van szükségük és egyfajta zavartalanság kell ahhoz, hogy megfogalmazzák magukat és utána boldogan mennek haza a családhoz. Mindannyian családos emberek vagyunk. Gyerekeket nevelünk. Számítunk olyan hittanárokra és pedagógusokra, akik érzékelik ezt a problémát és minket meghívnak.
Vörös Virág: Előadást tartani?
Lisztes Gábor: Ez nem előadás. Ez interakció. Ott nagyon egyszerű cselekedetsorral próbáljuk a gyerekeknél megértetni azt, hogy mi az, ami nagyon hiányzik.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Ünnepi istentiszteletet tartanak a Vakok Intézetében, a fiatalok szolgálatával, advent negyedik vasárnapján, december 19-én 15 órakor. Az istentisztelet Budapesten a Hungária körúti épületben lesz.

Temploma elkészültének 10. évfordulóját, hálaadó istentisztelettel ünnepli a Budapest-Békásmegyeri gyülekezet, december 19-én, vasárnap délelőtt fél tízkor, a Csobánka tér 8. szám alatt. Igét hirdet: Szabó István, a Dunamelléki Egyházkerület püspöke. Ugyancsak hálaadó istentisztelet lesz Eleken, december 18-án, szombaton délelőtt 10 órakor. Ezen az ünnepen igét hirdet Dr. Bölcskei Gusztáv a Tiszántúli Egyházkerület püspöke.

A Budapesti Egyetemi és Főiskolai gyülekezet idei utolsó összejövetelét, ma este, 7 órakor tartja, Budapesten a Magyar tudósok körútja 3. szám alatt.

Jótékonysági árverést rendeznek Miskolcon a Nyilas Misi Házban, december 20-án délután 3 órakor. Árverésre bocsátják azt a két fenyőfát, melyek a Szent István téren felállított Miskolc város fenyőfájával együtt a Székelyföldi Hargitáról érkeztek. A bevételből rászoruló családokat támogatnak majd tartós élelmiszerekkel.

A Soli Deo Gloria Diákszövetség december 17-19. között tartja szokásos karácsonyi konferenciáját Nagykőrösön.

Megjelent a Szövetség zenekar, Napraforgók gyermekcsapatának első gyermekénekekhez készült karaoke dvd-je. A lemez a zenekarnál rendelhető meg.

Adventi koncertek lesznek szerte az országban.
"Csillagoknak teremtője…" címmel adventi énekeket énekel Kercsmár Zsolt december 16-án, csütörtökön este 18 órától Budapesten, a Bródy Sándor utca 30/a alatt található étteremben. 19 órakor pedig a Kecskeméti Nagytemplomban a Kaláka együttes betlehemese lesz hallható.
Szvorák Katalin lemezbemutató hangversenyére kerül sor december 17-én, pénteken 18 órakor, Budapesten a Bécsi kapu téri evangélikus templomban. A hangversenyen hét egyház, teremtést dicsérő énekei hangoznak el. Ugyanezen a napon, 18 órakor a Ceglédi Nagytemplomban Szekeres Adrien lép fel, Biatorbágyon a Faluházban pedig a helyi fiatalok fúvószenekara és táncegyüttese.
18-án, szombaton 16 órakor a Liszt Ferenc Zeneiskola növendékei a Győri református templomban adnak hangversenyt, Kovács Nóri és a Matokabinde Zenekar pedig az Ócsai műemléktemplomban, 18 órakor.
December 19-én, vasárnap 18 órakor a Deák téren Bach Karácsonyi oratóriumának első három kantátáját adja elő a Lutheránia Énekkar. Ezen a napon a Hajdúszoboszlói református templomban is lesz hangverseny.
A Tabulatúra régizene együttes "Krisztus Urunknak áldott születésén" címmel rendez adventi koncertet, december 20-án, hétfőn 18 órakor, Budapesten a Szilágyi Dezső téri templomban. 20-án, 19 órakor Szinetár Dóra és Bereczky Zoltán koncertje lesz a Debreceni Nagytemplomban.

A Parókia portál és a Ráday Konferenciaközpont ismét csoportot indít a Szentföldre, Jézus életének színhelyeire, február 24-én. Jelentkezni erre az utazásra január 15-ig lehet.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg Isten szavát Pál apostolnak Timóteushoz írott első levelének 6. fejezetéből!

"Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak." (I. Tim 6:10.)

Az Újszövetségben sokszor olvasunk egy pogány Istenről, a Mammonról, mint a pénz hatalmának megtestesítőjéről. Az, hogy egy istenség nevével beszél Jézus a pénzről, önmagában is azt mutatja, hogy a pénz esetében nem csupán egy tárgyról van szó, hanem annál sokkal többről. Egy hatalomról, amelyben van valami személyesség is. Tehát, nemcsak arról van szó, hogy van a kezünkben egy eszköz, amivel azt teszünk, amit akarunk, hanem egy hatalom van a birtokunkban, amelyik önmagában is erőt képvisel. Ráadásul, azt is jelzi a Mammonnak, mint istennek a leírása, hogy a pénz önmagában ható ereje lelki természetű. Az embereket az életük értelmében, legalapvetőbb kérdéseikben fogja meg. Valamiféle szeretet-kapcsolatra indítja az embert a pénz, oda settenkedik, ahol nem volna helye, elkötelezi a szívünket. Mintha megszeretne minket a pénz, és aztán mi is megszeretnénk őt. Nem véletlen, hogy a pénz szó, a héber nyelvben, abból az igéből ered, amely a valami után való vágyakozást fejezi ki. Tudjuk, hogy aki szereti a pénzt, annak soha nem lesz elég belőle. De vajon miért ez a mély összefüggés a sóvárgás és a pénz között? Pontosan az a személyes valóság okozza ezt, amiért Mammonnak nevezzük. Az ember az örökkévalóságot keresi, miközben hallucinál, és a pénz után szalad. A végtelen keresés, a meg nem nyugvás, a pénz természetéhez tartozik. Ennek a keresésnek pedig az ember lelkében eredetileg az örökkévalóság iránya a lenyomata. Az ember elvéti a nyomot, ott keres, és azt keresi, ami nincsen.
A pénz úgy alakítja át gondolkodásunkat, hogy nagyon erős kapcsot jelent az emberek között. Sőt, a pénz egy összekötő szál a természet és miközöttünk is. Lehetőség, összeköttetés, minden mindennel összekapcsolódik, mert minden eladó. A legkisebb közös többszörös, a fizető eszköz, a pénz. Még az emberi szabadság is vásárfia. Nem véletlen, Jézust is pénzért árulták el. A Gonosznak teljes erővel munkában kellett lennie a megváltás ellenében. A törvény ereje, a katonák ereje, a vallás ereje és nem utolsó sorban a pénz ereje is bevetésre került. Itt teljesült be a Mammon hatalma, a Gonoszé, aki mindannyiunkat szeretne pénzért adni és venni. De itt győzött igazán Isten is, aki ingyen, tökéletesen ingyen váltotta meg az emberiséget előre és visszamenőleg, függetlenül attól, hogy mi ezért semmit sem adhatunk cserébe.
Mi maradt hát számunkra? A pénz hatalmával szemben teljesen tehetetlenek vagyunk, mindannyian kiszolgáltatottan keressük, illetve megtalálva elköltjük azt, amit kerestünk.
Nincsenek panel válaszok. Nem mondja Jézus, hogy vonulj ki a világból. Sőt maga is használt pénzt. Egy nagyon szép evangéliumi történet adja meg azt az utat, ahol a választ kereshetjük. A szegény özvegyasszony 2 fillért dobott a templomi perselybe, míg a gazdagok nagyon sokat. Mégis Jézus ezt a két fillért vette észre, és azt mondta, ő többet dobott be, mivel egész vagyonát a perselybe tette.
A pénzről szóló tanítás titokban születik. Senki nem látta, csak Jézus, hogy egy ismeretlen idős asszony hogyan viszonyul a pénzhez. Jézus tehát kifejezetten egy titkos és nagyon egyéni történetet emel ki. Sokan tesznek fel mindent egy lapra. Például egy szerencsejátékban, vagy a tőzsdén, vagy valami banki ügyletben. A vesztesek utolsó menedékeként még egyszer segítségül hívják Mammon hatalmát: Dupla vagy semmi! Ez lehetséges, mert amint mondtuk, a pénz hatalom.
Ez az asszony nem ezt tette. A pénz hatalmát meghazudtolva, szinte lefitymálva tette bele a perselybe bérét. Ez az asszony meglátta, hogy Isten legyőzte a hatalmasságokat. A pénznek addig van hatalma, amíg átadjuk magunkat neki, amíg hiszünk benne. Amíg szeretetünkkel elfogadóan fordulunk felé. Ez az asszony teljes bizalmát Istenbe vetette, csak ő volt hatalmasság számára, nem a pénz. Ez a bizalom a tanítás lényege. A szegény özvegyasszony, jelzés volt a tanítványok számára, hogy nézzétek, valaki már most nem hisz ezeknek a hatalmasságoknak az erejében, pedig még hol volt a Feltámadás csodája! De jel ő, a mi számunkra is, hogy a Mammon hatalmát titokban és a lelkünk mélyén meghozott döntésekkel tudjuk tagadni.
Nagyon remélem, hogy senki nem gondol forradalmárnak, anarchistának, aki máról holnapra megszüntetné a pénzzel való bánást. Csupán szerettem volna elgondolkodni ezen a valóságon, ami bennünket körbevesz, és azt a hitemet kifejezni, hogy lehetünk jelei annak, hogy Krisztus legyőzte a Mammont, hogy ha Jézus elárulásának volt is ára, mi már nem vagyunk eladók, szabadok lehetünk! Ámen