2012-06-27

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok, az adás szerkesztője.
Ma egy történelmi kirándulásra hívjuk kedves hallgatóinkat. Idén háromszáz éve született Bod Péter. Különleges alakja volt ő az 1700-as éveknek. Lelkész, irodalomtudós, történész, borász egy személyben. Korának talán legkiemelkedőbb tudósa. Kiss Sándor most nem hagyományos tudományos oknyomozó módon járt utána életének, hanem személyesen elment azokra a helyekre, ahol valamilyen emlék maradt róla vagy vele kapcsolatban. Így járt Alsó- és Felsőcsernátonban, beszélgetett a harangozóval Péli István Gáborral, Haszmann Pállal, a polgármesterrel, Bölöni Dávidldal, F. Kovács Lászlóval. Járt Magyarigenben, ahol Szász Csabával beszélgetett, majd Olthévízen Szilveszter Aba Jánossal, végül Gyulafehérváron Gudor Botonddal beszélgetett.

Péli István Gábor: A harangozó vagyok.
Kiss Sándor: A Bod Péter szobor rendben tartása is az ön feladata itt a templom mellett?
Péli István Gábor: Igen. Virágokat locsolgatok.
Kiss Sándor: De messze földön híres ember, azt tudja?
Péli István Gábor: Azt igen. Ezt mindenki tudja itt.
Kiss Sándor: Van vagy lesz utódja itt a faluból?
Péli István Gábor: Azt nem tudom. A fiatalok közül azt nem, az egyszer biztos.
Kiss Sándor: Azt látom, hogy amikor megszólal a harang, a kalapos emberek megemelik a kalapjukat.
Péli István Gábor: Igen. Tiszteletet adnak a harangnak. Ez itt a szokás.

Haszmann Pál: A tárlókban itt látható a nagy szótára, a Szentírás értelmezésére vezérlő lexikona, A kősziklán épült ház ostroma, a Szent Hilarius, a Szmirnai Szent Polikarpusz és hadd ne soroljam tovább. Mi nagyon tartjuk a kapcsolatot Olthévízzel és Magyarigennel. 1971-ben odamentünk Bod Péter sírjához, kopjafát állítottunk. Akkor javítottuk a Bethlen Gábor féle nyaralót, a várkaput helyrehoztuk. Akkor talán nyolc református lélek élt Magyarigenben. A nagy pusztítás, az 1848-49-es szabadságharc után pusztítása a magyarságnak. Elválaszthatatlan ez a két híres ember, Bod Péter és Árva Bethlen Kata. Árva Bethlen Kata támogatója volt Bod Péternek, malmai termését odaajándékozta, hogy könyveit kinyomtathassa. Az erdélyi nagy tudós asszony könyvtárát is Bod Péter rendezte. Háromszék emlékezik, Erdélyország emlékezik. Mindenki addig él, – bármilyen híres ember – amíg az emlékezés él őróla. Bod Péter mindenkinek példát mutatott és fáklyát gyújtott a magyar nyelvterületen.

Kiss Sándor: Tudják a falubéliek, hogy ki volt Bod Péter?
Idős bácsi: Hát persze. Ott a szobra. Itt született.
Kiss Sándor: Megvan még a háza?
Idős bácsi: Nincs. Csak egy kopjafa van.

Kiss Sándor: Itt állunk Felsőcsernátonban a református templom előtt, amelyben megkeresztelték Bod Pétert.
Bölöni Dávidl: "Bodpálnyaka" úgy hívják azt a kis lejtést ott. Attól fölfelé az mind az ő területük volt.
Itt van az a kopjafa. Már a múlt század elején bármi, ami fontos volt Felsőcsernáton életében azt Bod Péterről nevezték el. Például Bod Péter Társas, Bod Péter Gazdakör, Bod Péter Kórus, Bod Péter Kultúrház.

Kiss Sándor: Hogy ünnepelték a háromszázadik évfordulót?
Idős bácsi: Innét mentünk be a népházba és ott volt egy istentisztelet. És filmet es vetítettek.

Kiss Sándor: A Bod Péter Népháznál járunk a polgármesterúrral.
Bölöni Dávidl: Ez a gyönyörű székelykapu a múlt század közepén a Bod Péter Gazdakör kezdeményezésére épült, 1942-ben.
F. Kovács László: Idézem Bod Péter szavait: "Én Bod Péter, Erdélynek abban a részében, amely Moldvára tekint a szántóföldekben, rétekben, erdőkben, vizekben és más természeti javakban bővelkedő Felsőcsernáton községben, a székelyek között születtem."
Kiss Sándor: Bod Péter a gyerekkorát töltötte itt.
F. Kovács László: 1712. február 22-én született. Édesapja, Bod Márton elszegényedett nemesi család sarja. Édesanyja pedig Sólyom Euphrosina. Édesapjától a Habsburg-ellenes érzületet örökölte, az édesanyjától pedig az imádságos lelkületet. Gyermekéveit az Ika vár alatti falucskában élte. Szűkös anyagi körülmények között nevelkedett. Megérte a székelyföldi nagy szárazságot, amely 1718-ban volt. A kőrisfának összezúzott kérgét keverték a liszthez, és a mogyorófa sarjából készült a kenyér. Nem kevesen eladták magukat örökös szolgaságba. A szárazságot követte a járvány. Családjából a pestis elragadott az öt gyermek közül kettőt és az édesapát. Utána az édesanyja férjhez ment Vég János gazdálkodó, jómódú fiatalemberhez, aki mindenképpen gazdaembert akart nevelni Péterkéből. Elkezdett iskolába járni, de a szünidőben elszegődött az alsócsernátoni Damokos majorba kandásznak. Itt figyelt fel rá a község tanítója és a helyi lelkipásztor rávette Vég János uramat, hogy írassák be az Enyedi Kollégiumba. Tervünk, hogy 2012. július 6-án tartunk Bod Péter tudományos ülésszakot. Szeretnénk az ünnepség keretében Bod család találkozót tartani itt Felsőcsernátonban.

Szász Csaba: Magyarigen a tizenharmadik század elején a szászok által lett létrehozva a Nyugati-Érchegységben, ahol nagyon sok aranybánya működött. Kuppendorfnak vagy Grabendorfnak nevezték. A szászok egy évszázad után más vidékre távoztak. Itt maradt mindaz, amit építettek és természetesen a helyüket magyarok foglalták el, akik már azelőtt is a környéken voltak. A parókián egy szerzetesrend működött. Nem voltak túl sokan. Ők maguk belekapcsolódtak a szőlőművelésbe. Ezért van az, hogy úgy a parókia alatt, mint a Bethlen nyaraló alatt nagy pince található. Bod Péter miután megjárta Nagyenyed kollégiumát, teológiát is hallgatott és végzett, Nagyenyeden majd Felsőbányán volt rövid ideig iskolatanító is. Később eljutott a hollandiai Leidenbe. Nemcsak az irodalom érdekelte, hanem például részt vett boncoláson is. Belenézhetett távcsőbe, amivel láthatta a Hold krátereit. Ez egy óriási dolog volt abban az időben. Hét mázsa könyvvel jött haza. Meghívást kapott Bethlen Kata grófnő udvari papi állására Olthévízre. Itt tartózkodott három esztendeig. Meghívást kapott az akkori nagyon-nagyon gazdag magyarigeni lelkipásztori helyre. Magyarigenben húsz esztendeig volt lelkész. Nem könnyű időket élt át. A pestis, a kolera plusz a háborgattatások szinte eltemette a gyülekezet nagyrészét. Aztán lassan csak volt egy felépülése is a gyülekezetnek. Első feleségét elveszítette és a tőle származó gyermekét is. A második feleségétől kilenc gyermeke származott, amiből csak három élte át a megpróbáltatásokat. Bod Péternek több mint húsz munkája maradt meg nyomtatásban. Nagyszebenben, Nagyenyeden, ahol lehetett ezeket a könyveket kinyomtatta. Ezekből a könyvekből néhány megvan nekünk és ki van téve, Bod Péter háromszáz éves évfordulójára a kis emlékszobába. A főműve a Magyar Athenas, irodalmárok, tudósok neve, életrajza van felsorolva benne. Abban az időben nem volt internet, mégis Bod Péter lépést tudott tartani az akkori kor szellemével. Hogyan? Úgyhogy a közelben nagy könyvtárak voltak, az akkori nemesek birtokában. A Teleki téka könyveit és a Nyugat-Európából magával hozott könyveket olvasta. Az erdélyi és európai teológiának, irodalomnak kimagasló egyéniségévé vált. Az életútját félbetörte egy olyan betegség, amiről nem is gondolt, az, hogy vérzékeny volt. Az akkori papi laknak is elég szép szőlőse volt, ahol sokszor megfordult. Bizonyára gondolatait is ott tisztázta. Kinn a szőlőben elvágta magát és kilenc órán át vérzett, nem lehetett megállítani.

Itt van Bod Péternek a tumbája, szarkofágja. 1769-ben hunyt el itt Magyarigenben. Húsz évi magyarigeni lelkészi szolgálata után. A Magyar Athenásból egy idézet: "mert valamiképpen a hazának ártani nem szabad, azonképpen annak nem használni, mikor lehetne nagy vétek"

Szilveszter Aba János: Nemcsak ott lehet tanulni, ahol egyetemi központ van, hanem lehet tudományos munkát és becsületes lelkészi munkát végezni ott is, ahol látszólag a körülmények nyöngébbek. Noha Bod Péter idejében Bethlen Katának nagyon komoly könyvtára volt. Könyvek kellenek a tudáshoz. Azt is írja a följegyzésében, hogy jól rendelt klastrom volt Bethlen Kata háza. Papi szolgálata magában foglalta azt is, hogy reggel és valószínű este is áhítatot tartott. Lehet, hogy volt déli könyörgés is. Szóval volt dolga az udvarban.
Kiss Sándor: A két kastély a mai napig is áll.
Szilveszter Aba János: A Bethlen Kata féle szárnyat megvásárolta a román állam. Iskola működik benne, azt hiszem. Harminc körül van a négy osztályban a diáklétszám. Bod Péter olyan munkákat végzett el, amiket most számítógépen is nehéz lenne. A Magyar Athenas-ra gondolunk, ami komoly rendszerező munkát igényelt. Itt Erdélyben nagyon nagy a kísértése annak, hogy nemcsak a zászlót lobogtatjuk a templomban, hanem a szószéket is beborítjuk. Lehetséges az Igének nemzet megtartó erejét kidomborítani, de kell keresni azt, hogy hogyan.
Kiss Sándor: A templom mellett a gyülekezeti házban például délutánonként gyerekekkel és fiatalokkal foglalkoznak.
Szilveszter Aba János: Nagyon nagy probléma a mai korban a funkcionális analfabétizmus kialakulása, tehát az, hogy megtanulnak olvasni, de nem értik az olvasott szöveget. Ezt is próbáljuk, amennyire lehet helyrehozni és más tanulási problémákban is segítünk.

Kiss Sándor: A magyarigeni lelkipásztoroknak mindig bizonyítani kellett. Akkoriban a katolikus, most pedig a román többséggel szemben.
Gudor Botond: Tizenhét évig szolgáltam Magyarigenben. Bod Péter életének a részét képezte az is, hogy a könyvei mellett a kertjére is vigyázott, bár panaszkodott, hogy a szomszédság eltünteti néha a veteményest, amely háromszáz év után is aktuális volt sokszor Magyarigenben. A katolikus egyház az egykori középkori birtokok vissza- illetve helyreállítása miatt indított rekonstruálása háborította sokszor a környékbeli gyülekezetek csendjét. Bod Péter megélhetési forrását is, hogy azt a lehetőségét, hogy a borát szabadon eladhassa, és ebből a bevételből a könyveit finanszírozza. Így került kapcsolatba Bod Péter az akkori felekezeti villongások kihívásaiba. Bod Péter szerencsés helyzetben volt, mert egy nyolcszáz lelkes gyülekezetben szolgálhatott. Míg most a szétszórtság magában rejti a széthúzás lehetőségét és egy vélt dicsőségnek a ringatását az emberi lelkekben, ami már a múlté és nem hatalmaz fel semmire. Ez az elhivatottsága, öntudatossága, nemzet- és hazaszeretete, amely a tizennyolcadik századi pelegrinusokban megvolt, vállalták, hogy többéves tanulás és szellemi és testi gyarapodás után visszatérjenek hazájukba. Ez az indulat ma már nem igazán lelhető fel. Ez az agyelszívás, gazdasági helyzet arra buzdítja és kényszeríti sokszor a külföldön tanuló magyar fiatalokat, hogy a jobban fizetett állásokat, a jobb helyeket válasszák maguknak. Az embernek nem szabad és nem lehet értelmetlenül leélni az életét. Főleg lelkipásztorként nem. Ott kell lenni annak a szorgalmas munkának, amit kaptárhoz hasonlít Bod Péter. Egyik könyvének a címlapján pápai Páriz-féle dictionarium, szótár címlapján is megjelenik, hogy az ember ezt a munkát úgy kell végezze mint, ahogy a méhkasba a mézet a méhek behordják. Szorgalmasan, öntudatosan, folyamatosan, mert ennek a nemzetnek fel kell zárkóznia a legcivilizáltabb európai nemzetek sorába. Bod Péterről elmondhatjuk, hogy az ő munkája innen Magyarigenből és Erdélyből megtette a kívánt hatást. Még ha nem is azonnal. Erre jó a háromszázadik évforduló, hogy lényegében a magyar népnek próbálta visszaadni azokat az elfelejtettnek hitt értékeket, amelyeket sokszor most érdemtelenül magunk mögött hagyunk. Hitet, ezzel összekapcsolható lelkiismeretességet, nemzeti nyelvnek a fontosságát és annak a fejlesztését, a haza szeretetét és megismerését, a hasznosságot, az utilitarizmust, felelős munkát, ezek azok a dolgok, amelyek bár úgy néz ki, hogy megvannak és az idő is lerövidült és mindegyikünk rohan, sokszor nem látjuk az alagút végét és nem látjuk azokat a termékeket, amelyek a hosszú rohanás után megjelennek. Például sokszor az európai projektek kapcsán jut eszembe, hogy Bod Péter nyomában nem kellett nagyváros, nem kellett birodalmi támogatás, nem kellett csak egy szőlős és egy kitartó lelkipásztor ahhoz, hogy a Magyar Athenasban rengeteg, több mint ötszáz magyar név bekerüljön és azokat a legnagyobb szakszerűséggel és tudományossággal összefoglalja. De lett egy könyv, amely a magyar irodalom történetírójává varázsolta egyik napról a másikra. A műemlékügy kapcsán is csak nagyon sokszor a politikai érdekeltség látszik megvalósulni, legalábbis itt erdélyi viszonylatban. Nagy cégek végzik ezeket a munkákat, a kicsi, de fontos munkát a kitartó és áttekinthető, mindenre kiterjedő munkát mindig ezek a kisebb emberek végzik el, akik Bod Péter-szerűek, akik nem feltétlenül rohannak együtt a rohanó idővel, hanem megállnak egy pillanatra és elgondolkodnak azon, hogy mit lehet a leghasznosabban és a legjobban elvégezni, azért, hogy a népnek a neve megmaradjon, sőt gyarapodjon.

Kiss Sándor: Itt a dél-erdélyi szórványban nőtt fel.
Gudor Botond: Igen ezt mindig említik, és paradigmaszerű lett, hogy a szórvány a nemzet öreg kora. És az öregkornak vannak rigolyái is. Ezek megtalálhatók a szórványban. Ezeket fiatalsággá, frissességgé és üdeséggé változtatni a tömbből jövő embernek csak akkor lehet, ha valóban szolidarizál ezekkel a belső rezdülésekkel, és megérti nem csak a szórvány magyar ember életét, hanem a mellette élő román vagy szász ember életét is, amely sokszor nagyon hasonló és nagyon közeli. Ahol kisebbségbe kerül az ember, ott ki van téve egy olyan folyamatnak, amelynek következménye, hogy felszívódhat, amennyiben nincs iskolája, nincsenek intézményei, temploma, nincs hite és reménysége a megmaradásra. Azt hiszem sok baráti kapcsolat is beért, az emlékjelállítás is lehet egy motívum arra nézve, hogy kapcsolatba lépjen a szórvány és a tömb, lettlégyen az székelyföldi, vagy magyarországi tömb. Ez egyfajta Bod Péter-i értékmentés, ha túlélni kell, és lehet a szórvány életet. S holnap veszélyben lehet maga a tömb is. Ez egy folyamat. Akkor legalább segíteni kell, hogy az értékek ott maradjanak a tömb számára, ne szívódjanak fel, ne lopják el, ne adják oda másnak, mert ez a mienk.

Kiss Sándor: Ön írt románul egy monográfiát Bod Péterről, hogyan fogadták a románok?
Gudor Botond: Maga a monográfia a Babes-Bolyai és az itteni Gyulafehérvári Egyetem doktori programján keresztül született és így román nyelven kellett megírni. Mirza professzor úr, akinek a felesége felvidéki, inkább szlovák, de azért magyar az édesanyja. Csakhogy benne legyünk a kelet-európai hangulatban. Professzor úr egy görögkatolikus, öntudatos ember. Ő volt az, aki azt mondta – Gudor úr, ezt nem lehet már annyiba hagyni, ha már románul meg van, és ha már a Román Tudományos Akadémia azt, mondja, hogy nagyon jó dolgozat, akkor ezt publikálni kell. Azt mondták, vegyük tudomásul, hogy Bod Péter nekünk egy rejtélyes figura, pedig a románok történetét ő írta meg először. Ezt a rejtélyes figurát közérthetővé kell tenni a románság számára. Így megszületett a román Bod monográfia, ez a könyv lassan ott áll, hogy magyarul is megvan, csak át kell fésülni. Pozitív hangnemben méltatják és a román könyvtárakban jelen van.
Kiss Sándor: Azért nagyszerű, mert talán a magyar és a román történetírás – enyhén szólva – nem mindenben egyezik.
Gudor Botond: A mai napig nagy probléma, a kommunizmus idejében is voltak szaktestületek, amelyek a történelmi véleményeket próbálták valamennyire csiszolni és közelíteni egymáshoz. Ez a mai napig is folyik, és szerintem, amíg ez a két nép létezni fog, mindig lesznek olyan nézeteltérések, vélemények, amelyek nem hoznak megoldást. Bod Péter élete viszont nem volt ilyen konfrontatív, nem szólt sem a horrorvilágról, sem 1848-ról. Viszont szólt, egy olyan tudós életéről, aki írt a románokról, még ha véleménye hangsúlyosan, nemesi szemléletet tükrözött is.
Kiss Sándor: Honnét jött ez a Bod Péter szerelem?
Gudor Botond: Az erdélyi teológiai évekre gondolok, ahol belénk csepegtették Bod Péter szeretetét, hiszen az egyháztörténeti kurzusokon, az élete és tevékenysége egészen kiemelkedő helyet foglalt el. Igazából azonban, pontosan akkor találkoztam vele, amikor Magyarigenbe kerültem. Magyarigen azért él, azért van, azért létezik a templom, mert Bod Péter testamentumának örökösei vagyunk. Ha nincs Bod Péter és nincsenek emlékeink, nincs templom, amelyre ráfoghatjuk, hogy az övé, mert igazából utána épült, de szellemiségében mégiscsak barokk és kívül klasszicizáló, úgy ahogy Bod Péter még rizsporos parókát hordott, és hintóval járt, és barokkosan fogalmazott, de lelke belülről már a felvilágosodásé. Ugye megéreztem azt Magyarigenben, hogy minden Bod Péterről szól. Még a kocsim rendszáma is például. Kolozsváron meglátták, és mondták, hogy igen ez a magyarigeni tiszteletes autója, mert BOD a rendszáma. A katolikus egyház egyik legnagyobb jogászával hoztuk létre a Bod Péter alapítványt, amely a katolikus gimnáziumot működteti, legalábbis az általános elemi oktatását. Tehát Bod Péter szellemiségét így próbáljuk XXI. századivá tenni. Kéznél voltak a régi kötetei, kéznél volt a parókia hangulata, amelyben éreztem majdnem a lábai nyomát. Bod Péter szólt a nyugatiaknak is, szólt a magyaroknak is, és szól a románoknak is.
Kiss Sándor: Summázva, melyiknek mit mond?
Gudor Botond: A nyugatiaknak azt, hogy nincsen másodrendű állampolgár. Olyan diák, aki szegény, és aki tehenek gondozása mellől jutott el Nagyenyedre, majd Leidenbe, képes arra, hogy vitázzon a kor legjobb jogászaival és a teológiát úgy ismerje meg, hogy annak az exegézisét héber vagy arab nyelven elvégezze, képes volt arra, hogy a könyvtár szeretetet a legmagasabb európai értelmezésében hazahozza. Megmutatta azt is, hogy Kelet-Európában is, ahol az ellenreformáció sokkalinkább győzedelmeskedett. A gazdaság nem úgy dübörgött, mint ahogy nyugaton a tizennyolcadik században sem. Csodákat művelt és így felemelte a státusát annak a társadalomnak, amibe visszaérkezett. A magyaroknak azt, hogy sosincs semmi megoldva. Mindig vannak tartozásaink és mindig marad felelősség. A történetírás és az egyháztörténetírás szorgalomból áll. Nincsen református megoldás és nincs katolikus megoldás. Nincsen porosz és Habsburg megoldás, hanem egy értelmiségi embernek mindig meg kell tanulni a legjobb megoldásokat a másiktól magáévá tenni, lefordítani saját népe, felekezete, nemzete számára. Ezt újruhába öltöztetni és átnyújtani ahhoz, hogy ebből fejlődés legyen. Bod Péter szorgalmas gyűjtő lelkész, családapa és olyan ember volt, akire egy nemzet építhetett.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

A Református Egyházi Napok – Dunántúl elnevezésű rendezvényt a június 29-től július elsejéig tartó hétvégén rendezik meg Székesfehérváron. Június 29-én, pénteken 16 órakor Pitti Katalin önálló zenei estje lesz "Uram, én pásztorom" címmel. A találkozó ifjúsági rendezvénye a TREND-ifi lehetőséget nyújt a fiataloknak koncerteken, beszélgetéseken, kézműves foglalkozásokon, sporteseményeken való részvételre.

A II. Magyar Világtalálkozót július 1. és 8. között rendezik meg Budapesten és négy vidéki városban. A rendezvény július elsején ökumenikus istentisztelettel kezdődik Budapesten, a Kálvin téri templomban. A Magyarsághíd Közéleti Konferencia és a megnyitó díszünnepség július 3-án lesz az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A találkozón számos konferencia, beszélgetés, fórum, kiállítás és kulturális műsor is lesz.

Csillagpötty regionális református ifjúsági találkozót rendez július 4. és 7. között a Hajdúböszörményi Kálvin téri Egyházközség. A találkozón a népmesékben rejlő bibliai igazságokat keresik, ezért a rendezvény címe: Mese vagy valóság? Aki nem hiszi, járjon utána!

A Magyarországi Jonathan Edwards Központ angol nyelvű ünnepélyes megnyitója július 2-án, hétfőn délelőtt 11 órakor lesz a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának Dísztermében, Budapesten a Reviczky utca 4. első emeletén.

A Sukorói Zenei Nyár keretén belül a Baptista Központi Énekkar ad hangversenyt július elsején 18 órakor a Sukorói Református Templomban.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Jézus egyik példázatát, Máté evangéliuma 13. fejezetéből!

"Hasonló a mennyek országa ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. De, amikor az emberek aludtak, eljött az ő ellensége és konkolyt vetett a búza közé és eltávozott. Mikor, pedig szárba szökkent a vetés és termést hozott, felütötte fejét a konkoly is. A gazda szolgái előállottak és így szóltak: Uram, nemde tiszta magot vetettél te a földedbe? Honnan van azért benne a konkoly? Ő, pedig azt mondta nekik: Valamelyik ellenségem cselekedte ezt. A szolgák erre azt kérdezték: Akarod, hogy nekilássunk és kigyomláljuk a konkolyt? Ő azonban így szólt: Nem, mert amikor összeszeditek a konkolyt, azzal együtt esetleg a búzát is kiszaggatnátok. Hadd nőjön együtt mind a kettő az aratásig." (Máté 13:24-30.)

Vágyunk egy olyan kertre, egy olyan világra, ahol nem nő gyom. Jó lenne, ha az Isten országa kitisztítana minden rosszat ebből a világból. Sokszor úgy élünk és dolgozunk, mintha ez lehetséges volna. Hiszen, olyan nehéz elfogadnunk a tökéletlent. Ez a példázat – többek között – arról is szól, hogy az Isten országa e világban nem a tökéletesség világa. Az Isten vetése is elgazosodik. Bármilyen furcsa ezt hallani, tapasztaljuk is, hogy nem abban különbözik az egyház minden más intézménytől, hogy tökéletes.
Ma annyira összezavarodott minden. Az emberek keresik a támpontokat. Nagy baj van akkor, ha nem látjuk a lényeget. Ha nem tudjuk kiválogatni a fontos dolgokat az ügyek forgatagából. Irtózatosan sok minden vesz bennünket körül, és talán a legfontosabb emberi feladat a lényeglátás.
Ilyen zűrzavaros időszakokban, ma is, megjelenik egy olyan eszme, amelyik valamiféle kettős világlátást kínál az embereknek. Van a jó és a rossz, ez a két erő küzd felettünk. A gonosz és a jó küzdelme ez a világ, és minden dolgot valamiképpen be lehet sorolni e két pólusba. Ez a világlátás segít az embereknek abban, hogy eligazodjanak. Van, aki erkölcsösökre és erkölcstelenekre, van, aki demokratákra és szélsőjobbosokra, van, aki magyarra és nem magyarra, van, aki katolikusra és protestánsra osztja a világot. De van olyan egyház, ahol hangsúlyozzák, hogy még a templomba járók között is vannak a hívők és a hitetlenek, ez két egészen külön világ.
Van valami veszedelmes ebben a gondolkodásban. Az, hogy nagyon kényelmessé tesz. Ülök a fotelben, és nézem, amint a nagy erők összecsapnak a fejem felett, én úgysem tehetek sokat. Ebben a kényelemben aztán az ember olyan dolgokat is megtesz, amik semmiféle norma szerint nem helyesek. Ha két erő küzd egymással, akkor az apró részletek úgysem számítanak. Ezért ezekben a zűrzavaros korokban, – mint a miénk is – az erkölcstelenség soha addig nem látott méreteket ölt. De az érem másik oldala is igaz. Ez a kettős világlátás némelyeket elképesztő aktivitásra sarkall. Itt a nagy küzdelem, amelyben a sötétség és a világosság csatázik, nem mindegy melyik nyer, tehát nekünk is harcba kell szállnunk, a példázat szavaival: gazolnunk kell, különben végünk lesz. Magam előtt látok egyháztagokat, akik teljes erőbedobással dolgoznak, küzdenek Isten munkájában, mintha nem tudnák, hogy alapvetően Isten az, aki cselekszik. Összetévesztik a mániákusságot a hittel. Ez a kettős világlátással, hogy eltávolít a valóságtól, eltávolít a teremtett világtól. Az egész európai kultúrának most nagy tétje az, vajon képes-e ettől a kettős világlátástól függetlenül gondolkodni? Mert virtuális világokat gyártunk, és a gazdagság, a pénz oltárán áldozzuk fel a Földet. Úgy élünk, hogy szükségünk van álvilágokra, intézményekre, gépekre, rendszerekre, bankokra és mindenféle szervezetekre, amik újabb és újabb álvilágokat, álproblémákat gyártanak, és észre sem vesszük, hogy mindennek az oka az, hogy nem egységben szemléljük az életünket, hanem darabokra szaggatjuk, testre és lélekre, szellemi magaslatokra és földi dolgokra.
Isten egy szép és kerek világot teremtett. Istennek nincsen rossz ellenpárja. Bár a gonosz valóság hihetetlen erővel terjed, nekünk erre nem az a helyes válaszunk, ha minél precízebben megfogalmazzuk a rosszat, és irtjuk, hanem hogy Isten kegyelmébe még erősebben belekapaszkodunk. Mert életünk tétje az a furcsa ellentmondás, hogy bár az ördög, a gonosz erősebben működik, hihetetlenül terjed, valójában nagyon gyenge. A végén a búza az, amelyik terem még a gaz között is. Adja meg Isten, hogy ezzel a lényeglátással tudjuk szemlélni a világot, Isten szeretete felől lássuk a dolgokat és ne a mai világ, a romantikus filmek kettős játékában. Ámen.