2012-10-24

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok, az adás szerkesztője.
Tegnap, 1956-ra emlékező történelmi ünnep volt, jövő héten megint csak a reformáció történetét ünnepeljük. Kierkegaard-nak van egy találó mondata: az életet, bár előrefelé éljük, csak visszafelé értjük. Halad az idő, történnek velünk dolgok, de soha nem értjük igazán, csak utólag. Jó esetben. Mégis az életben akad egy-egy pillanat, amikor ünnepelhetünk, megállhatunk, és kicsit visszafelé láthatjuk az eseményeket. Most egy ilyen időutazásra hívjuk kedves hallgatóinkat Hódmezővásárhelyre, ahol a régi korok tárgyait igyekeztek visszafele olvasva megérteni. A megújult ótemplomban beszélgetett Bán Csaba lelkipásztorral, gyülekezeti tagokkal, majd a református gimnáziumban Máté István könyvtárossal Kiss Sándor. Ebből a beszélgetésből a Reformátusok Lapjában is olvashatnak.

Bán Csaba: Egy hatéves munkának vagyunk a végén. Az első kapavágás egy állapotfelmérés volt, amit egy engedélyes terv követett. Jövőre lesz háromszáz éves a templomunk ezért igyekeztünk addig felújítani mindent. Az első pályázatunkkal nem sikerül, de pályáztunk másodszor is. Hódmezővásárhely belvárosa is teljesen megújult. Itt van az Alföldi Galéria, a fürdő, a Tornyai Múzeum, a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ, Emlékközpont, a múzeum, a felújított zsinagóga és a szerb ortodox templom. Itt egy napot egy turista kényelmesen el tud tölteni, annyi a látnivaló.
Kiss Sándor: Jönnek a turisták?
Bán Csaba: Jönnek, és szerettük volna, ha város legrégebbi épületét is felújítva láthatnák. Jövőre háromszáz éves lesz a torony, és azóta folyamatosan eredeti funkciójában, református templomként működik. Egyhajós templomunkban nagyon sok izgalmas, érdekes dolog van. Például a toronyórát látogathatóvá tettük, ami valószínűleg az ország legrégebbi működőképes egymutatós toronyórája.

Kiss Sándor: Itt állunk az úrasztalánál a templom mértani középpontjában. Hogy kerül ide két szószék?
Bán Csaba: Ezen templom háromszáz évében több minden van. 1713-14-ben épült a torony, utána 1720-21-ben a templomhajó. A Rákóczi-szabadságharc után egy védelmi rendszer volt. Hódmezővásárhelynek hívják a települést, ugyanis itt egy Hód-tó volt. A város magja még a török hódoltság után jött ide. Sokat szenvedett a város a török hódoltság idején. Az 1900-as évek elejéig a Tisza itt járt, és hajóval lehetett közlekedni. A város tulajdonképpen a dombokon vagy halmokon épült, mert ez egy mocsaras, lápos vidék volt. Valószínűleg Szegedi Kis István munkásságához kötődik a város reformációja. Először itt egy sártemplomot építettek. Később azonban annak a Károlyi Sándor grófnak a segítségével sikerült templomot építeni, aki a Szatmári Békében benne volt mindkét oldalon, volt kuruc és labanc is. Először a torony készült el, ami sokat számított az ellenség, az árvíz és a tűz elleni védekezésben. A városháza tornyának megépítéséig itt minden éjszaka őr volt. Fönt van egy bakterszobánk. Van egy, az 1740-es években épült kerítőfalunk is a templom körül, ami szintén véderő.

Ez a gyülekezet folyamatosan fejlődött a második világháborúig. Amikor kicsi lett a templom két cintériumot építettek északról, délről, majd karzatokat. Hoztak Gyuláról három, valószínűleg Erdélyből származó asztalosmestert, akik festett kazettákat készítettek az ótemplomba. Itt az északi oldalon három karzat volt, de még ezután is kicsinek bizonyult a templom, ezért kezdtek egy új templomot építeni. Aztán még másik két templomot is építettek. Sokan kivándoroltak Torontálvásárhelyre, hogy részt vegyenek a Bánság újratelepítésében. Az épületünk is bizonyítéka annak, hogy milyen elképesztő növekedés volt ebben a városban. Az első festett bútorzat 1832-ben épült Dél-Magyarországon. Innen indult el a paraszti bútorfestés, ami aztán megjelent a konyhákban, meg a szép szobákban is.

A szószék hangvetőjén, a tüzes lángnyelvekből egy kukoricacső jön ki. A tengeri, a tengerentúlról származik és Magyarországon az 1700-as években terjedt el. Abban az időben a reformátusok azt gondolták, hogy az állattenyésztésből, növénytermelésből származó haszon, az adomány, Isten ajándéka.
Kiss Sándor: Olyan, mintha az égből érkezne.
Bán Csaba: Minálunk tüzes lángnyelvekből egy kukoricacső nő ki. Ez a Bibliában nincs benne. A szószék koronáján mindig Szentlélek szimbólumok vannak, utalva az első pünkösdre. Nevetve meg szoktam kérdezni a turistákat, hogy honnan nő ki a kukorica? Mindenki azt mondja, hogy a földből. Én meg azt mondom, hogy a mi ótemplomunkban a tűzből száll alá. Úgy kaptuk ajándékba.
Kiss Sándor: Ez mindenképpen a hódmezővásárhelyi magyar, református parasztembernek a gazdasági szemléletét fejezi ki.
Bán Csaba: Ez egy igazi református munkának az eredménye és haszna az Isten ajándéka és adománya. Erre épült és még ma is erre épül az egész város. Sajnos, ez a hitvallás később már nem igazán hitvallás. Nagyon érdekes, hogy a Kiegyezés után húszegynéhány évvel 1892-től polgárosodott, gazdagodott a város. A legnagyobb gazdagságát élte akkoriban a város. Minden, ami a főtéren látható, a kaszinó, a takarékpénztár, a Fekete Sas bálterme a monarchia utolsó két évtizedében épült. A reformátusok is igazi módos emberek voltak, akik a paraszti mivoltot kicsit háttérbe szorították és előtérbe került a gazdagság, a vagyon.

1892-ből származik az eklektikus szószék, ami szerintem nagyon hasonlít a debreceni Nagytemploméhoz.
Érdemes megemlíteni a karzatot. Nyugati pályaudvaros karzatnak mondom én, mert vasöntvényekből készült. Amikor ezeket az értékeket felfedeztük, az építészünk Oltai Péter azt mondta, hogy igyekezzünk megmutatni mindent. Ezért van a barokk paraszti festett kazettás szószék az átlóban megfelezett templomban. Az egyik fele ezerhétszázas évek, a másik meg a huszadik század.

Az orgona eredetileg ott volt a keleti karzaton, csak átvittük, mert ott egy kicsit jobb helye van, és egy kicsit visszhangosabb lett a templomunk.
A turistáknak bemutatjuk a templomot, amiből nekünk is és a városnak is haszna van. De én nem turisztikai menedzser vagyok, hanem református lelkipásztor. Abban kapaszkodik meg az ember, amiben lehetőség nyílik.
Minden hónap második vasárnapján fiatalok jönnek hozzánk, gyerekek, szüleikkel, akiknek kevés kötődése van a gyülekezethez, az Isten ügyéhez. Van egy világos, tágas, modern, régi értékeket megmutató templomunk, ahol igehirdetés lesz. Itt a templom közepén van egy tágasabb hely.
Kiss Sándor: Eredetileg sűrűbben lehettek a padok is?
Bán Csaba: Hogyne. Ahol most állunk, itt karzat volt, amit elbontottunk. Itt is padok voltak. Ott volt egy másik szószék. Van néhány modern dolog. Van egy új úrasztalánk és egy új üvegajtós bejáratunk.
Kiss Sándor: Nagyon érdekesen felelget itt egymásra a régi és a modern.
Bán Csaba: Amikor az építészt megkerestem, azt mondtam neki, hogy a templomot tetőtől talpig tegyük rendbe, hogy egy világosabb, tágasabb helyet kapjunk. Egy kicsi idő kell, amikor bejön az ember, hogy lássa a különbségeket itt a tizennyolcadik, tizenkilencedik és a huszadik század között. Az építész nagyszerű munkát végzett, amikor a vizes, dohos, sötét és hideg templomból ezt a világos, tágas teret nyerte.
Most legalább egy másfél méteres gödörben vagyunk, de ez három méter magasan volt. Amikor idejöttek eleink ez volt a város legmagasabb pontja, azonban később a környékből elvezetett víz, sajnos idefolyt. Elkészült a vízszigetelés, hőszigetelés, padlófűtés, modern berendezések a világításhoz, hangerősítéshez. Így minden adott ahhoz, hogy a hagyományos gyülekezet jól érezze magát, és azok, akik idejönnek, lássák az értékeinket is.
Kiss Sándor: Az emberek is szívesebben jönnek?
Bán Csaba: Vannak örömeink, de egy ilyen felújítás mindig kételyeket, kérdéseket is fölvet. Az új tömlő megvan, csak mi az, amit beletöltünk? Hol van az újbor? A templomépület szószékestül, toronyórástul, mindenestül szépen rendben van, de mi az, amit beletöltünk? Most a reformáció hónapjában vagyunk, újbor ünnepére készülünk. Október 28-án lesz gyermekkeresztelés és felnőtt keresztelés is. Van két olyan tanárunk, akik hét-nyolc éve tanítanak. Amikor egyikük idejött, megismert minket és azt mondta, hogy meg volt keresztelve gyerekkorában, de a konfirmációja elmaradt, ezért szeretne konfirmációi fogadalmat tenni. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon szép dolog. Aztán megkeresett egy édesanya, akinek megkereszteltük a két gyermekét és tanít a kertvárosi általános iskolában, hogy ő is szeretne konfirmálni. Közelítünk ahhoz a belső új tartalomhoz. Nem is új tartalom ez, mert azért a reformációban is ugyanerről szólt minden, de mégis azt hiszem, hogy ezzel telik meg ez az épület. Szeptember 15-én volt az első esküvő a felújított templomban. Ezek apró jelek, jelecskék a belső tartalomra, amik mutatják, hogy van értelme.
Kiss Sándor: Itt látszik is, hogy szép, új téglapadló van. Alatta meg lett kutatva a templom?
Bán Csaba: Találtak három sírt. Valószínűleg az én néhai elődeimnek a sírja. A templom mellett lettek eltemetve az elődeim, akik közül az egyik Szőnyi Benjámin. A református énekeskönyvben öt vagy hat éneke van. Itt van két epitáfium. Nem sírkő, nem kopjafa, nem temető, hanem egy halotti tábla, amin rajta van az élete versbe szedve.
Van két cintérium és az egyik kis cintériumban van egy kis kiállító helyiség. Ezek a tizennyolcadik századi bútorok, még most is állami tulajdonban vannak. Egyik része a Néprajzi, a másik része a helyi Tornyai János Múzeumnak a tulajdona és onnan kerültek ide állandó kiállításra. Amit a legjobban féltettünk az a Mózes-szék, a papok padja, amire rá lehet ülni. A festett karzat mennyezet tábláit, meg karzat mellvértet, a szószékkoronát az ember nem tudja megérinteni, ott nagy baj nem lehetséges. Ha külföldi turista jön, akkor egy készüléken angolul, németül, vagy franciául tudja végighallgatni a templom történetét. Van egy kicsi érintőképernyős számítógépünk, amin a felújításról készült képeket lehet megnézni. Hódmezővásárhely a fazekasságáról híres, így aztán cseréptöredékeket is behoztunk, amiket itt találtak. Keresztelőkancsót és keresztelési tálat 1749-ből.
Amikor felmértük a templomot nem gondoltunk a templomablak üvegekre és bizony, amikor odaértek a kőművesek, kiderült, hogy nem volt kerete az ablakoknak, hanem úgy volt befalazva, rávakolva. Aztán az összeset kibontottuk.
Kiss Sándor: Milyen volt ez a templom régebben?
Presbiter: Sötét és rossz szagú. Most gyönyörű, világos lett. Örvendünk annak, hogy ez megújulhatott. Az a dohos környezet nagyon megviselte a hangunkat, sokszor berekedt az ember, vagy nem tudta az éneklést folytatni. Most nagyon örülök, hogy a gyerekeknek is nagyon tetszett.

Kiss Sándor: Az istentisztelet után többen fölmentek megcsodálni az orgonát.
Presbiter: Igen-igen. Birtokba veszik azt, ami az övék.
Anyuka: Nekem különösen az orgona tetszett. A kisfiam ki is próbálta!
Gyermek: Szeretek orgonázni! Nem próbáltam még soha, csak most először.
Anyuka: Majd zeneiskolába is beiratkozunk.
Kiss Sándor: Szoktak járni a templomba?
Anyuka: Gyerekkoromban, és fiatal lány koromban jártam sokat, utána kevesebbet. De most, hogy a kisfiam iskolás, most ismét elkezdtük.
Anyuka: Jó ez az egyveleg, a modernitás, meg a hagyomány.

Máté István: A gimnázium tanári könyvtárában vagyunk, az úgynevezett külön tanári könyvtár beljebb van, még egy nagy teremben, ahol körülbelül negyvenezer kötet könyvet találunk. Van egy kölcsönzésre való könyvtár is, ahol olyan harmincezer könyv van, tehát összesen hetvenezer kötettel rendelkezünk. Valamikor régen a debreceni kollégiumnak volt partikulája Hódmezővásárhely. Az iskolában, akik a tanulmányokban jobb előmenetelre tettek szert, külföldi egyetemekre is kikerültek, és visszatérve megajándékozták az intézményt könyvekkel. Nagyon jó bevált módszer volt a könyvtári állomány gyarapítására. 1758-ban készítenek először inventáriumot, amiben akkor már körülbelül ötven darab könyv volt. A gimnázium tanárai is nagyon sok könyvet hagytak ránk.
Rátérek erre a kódextöredékre, amely egy 1400 körüli breviáriumból került elő a nagyböjt első vasárnapja utáni kedd-csütörtöki ének kottája. Alkalmanként restaurálásokra is sort keríthet az intézmény. Így került elő ez a kódextöredék valamelyik könyvnek a borítója alól. Annakidején nem jelentett ez különösebb értéket, de ma már felbecsülhetetlen érték. A könyvtár legrégebbi könyve 1514-ből való. Temesvári Pelbárt ferences szerzetes Sermones Pomerii de sanctis című műve. Ez a könyv a kódexeket utánozza a hasábos szerkezettel, az iniciálékkal, és a betűkiemeléssel. Itt a legrégebbi magyar nyelvű könyv is. Bornemissza Péter prédikációgyűjteménye 1574-ből.
Kiss Sándor: Teljesen épek a lapok!
Máté István: Gyönyörű szép. Meg kell említeni Szőnyi Benjámin nevét is, aki 1714. és 1794. között élt. Itt élt református lelkészként és itt is halt meg. Verseket írt, ének költő volt, az énekes könyvben található tőle néhány ének. Az Istennek trombitája 1791-ben. Rátérek a Szenczi Molnár Albert Bibliájára.
Kiss Sándor: Ez a legértékesebb kincs.
Máté István: Ez egy 1544-es kiadású Biblia és úgy tűnik, az 1890-es években került ide be a könyvtárba. A második kiadásból már van a gimnázium tulajdonában. Három részből tevődik össze. Ennek a Bibliának nagyon sok érdekessége van, a beleírt glosszák, Szenczi Molnár Albert bejegyzései, legalábbis, azok, amik itt a lapok mellett találhatók. Naplójából, egy 1595-ös bejegyzéséből annyit tudunk, hogy Zürichben pénzzel is támogatták őt. A bibliai versek számozását itt, néhol Szenczi Molnár Albert írta elé. Nagyon nagy érdekessége az, hogy ezek latin hozzáfűzések. Sokszor életrajzi adatot is találunk. A kilencvenötödik oldal b rektóján az egyetlen egy magyar nyelvű bejegyzés a Korintusiakhoz írott első levélből "bizonytalan helyeken bujdosunc". Valószínűleg ő maga is nagyon sok megpróbáltatást átélt, külföldön megverték, bántották, s ez benne van a megjegyzésben. Ez a Biblia is az Országos Széchényi Könyvtárba benyújtott pályázat útján került restaurálásra. Ez eredeti bőrkötés és fatábla. Ez latin-görög-magyar lexikon szintén Szenczi Molnár Albert műve, ott van szerzője. Szótár munkát is végzett, tehát igazi irodalmár volt.

Bán Csaba: Büszkén említhetjük meg híres diákjainkat és tanárainkat. Például Németh László tanított itt, és a Kossuth-díját ideszánta a gimnázium javára. Itt érettségizett Pákozdi László Márton, a híres vallástörténész. Szabó Magda a leányiskolában tanított. Az Abigél sokak szerint az ide kötődik. A helyi testnevelő tanárok indították el a gimnáziumban a kosárlabda, a vívás, a vízilabda oktatását. Ma Dél-Magyarországon a harmadik, talán Szegeden van egy-két iskola, amely jobb eredményekkel bír, mint a mi gimnáziumunk.
Két portré van itt bent. Az egyik Bethlen Gábor mellszobra, és vele szemben a tavalyi év óta itt van egy Kálvin szobor is, amely az iskola hovatartozását jelképezi. Nagyon örülök, hogy sikerült ezt a mellszobrot felavatni, mert egy fiatal Kálvin az, aki szembe néz a diákokkal, és mindenkivel, aki belép a templomba.
Kiss Sándor: Nem túl gyakori ábrázolás mód ez.
Bán Csaba: Nem. Az iskolaigazgatónak, Kádár Péternek volt ez a nagyszerű kérése. Hiszen azt szoktuk meg, hogy mindig egy nagyon szigorú, mogorva, fekete ruhába öltözött arc néz le ránk. Ezen egy reneszánsz ember arc az, aki ránk néz.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Ökumenikus reformációi istentiszteletet tartanak október 28-án, vasárnap 17 órakor Budán a Bécsi kapu téri evangélikus templomban. Igét hirdet Bölcskei Gusztáv püspök, az úrvacsoraosztásnál az Ökumenikus Tanács tagegyházainak főpásztorai szolgálnak.

Reformációi megemlékezés lesz október 31-én, szerdán 16 órakor Budapesten, a Fasorban lévő Reformációi emlékparkban.

A húszéves Bethesda Gyermekkórház jubileumi ünnepsége október 25-én, csütörtökön 10 órakor kezdődik a Magyarországi Református Egyház Zsinati székházában, majd 11 óra 30 perckor folytatódik a Bethesda Kórházban.

Harcban a korszellemmel címmel indul Pálhegyi Ferenc kapcsolatépítő előadássorozata hétfő esténként 18 órától Budapesten, a Ráday Kollégium dísztermében. Az első előadáson, október 29-én a kapcsolatok szakítópróbáiról lesz szó.

Eötvös Károly a védőügyvéd címmel szervez konferenciát a Károli Gáspár Református Egyetem Állam és Jogtudományi Kara, október 26-án, pénteken 9 órától Budapesten, az Abonyi utca 21. szám alatti Zsinati Székházban.

Harmadszorra rendezik meg a Bakonybéli Ökumenikus Konferenciát, ahol a Krisztuskövetés mai hiteles útját keresik különböző felekezetekhez tartozó emberek. A konferencia november 10-én lesz, és november elsejéig lehet jelentkezni. ([email protected])

Ravasz László mellszobrának felavatása október 25-én, csütörtökön 12 órakor lesz Budapesten, a Károli Egyetem Hittudományi Karának udvarán, a Ráday utca 28. szám alatt.

Hospice ház ünnepélyes alapkőletétele lesz október 27-én, szombaton 11 órakor Majosházán. Az istentiszteleten Szabó István püspök hirdet Igét.

A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola Kamarazenekara ad hangversenyt október 27-én, szombaton 18 órakor Budapesten, a Hold utcai református templomban.

Énekes-zsoltáros istentisztelet lesz a Kálvin Kórus szolgálatával október 25-én, csütörtökön 18 órakor Budapesten, a Kálvin téri templomban.

XVII. századi itáliai muzsikát szólaltatnak meg október 25-én, csütörtökön este fél hétkor Miskolcon, a Deszkatemplomban.

Zenés ifjúsági istentiszteletet tartanak igehirdetéssel, énekléssel, játékkal október 28-án, vasárnap este 6 órától Kispesten, a Jahn Ferenc utca 107. szám alatt.

Hegedűs Endre zenekari zongoraestje október 24-én, szerdán 19 óra 30 perckor kezdődik Budapesten a Művészetek Palotája Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében. A hangverseny után a Transzcendens etűdök című könyvet dedikálja a Liszt-díjas zongoraművész.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten Igéjét a Prédikátor könyve 9. fejezete 13. verséből!

"Megfordulván láttam a nap alatt, hogy nem a gyorsaké a futás, és nem az erőseké a viadal, és nem a bölcseké a kenyér, és nem az okosoké a gazdagság, és nem a tudósoké a kedvesség; hanem idő szerint és történetből lesznek mindezek." (Préd 9,13)

A palackba zárt idő kifejezését akkor szokták használni, amikor valaki lehetetlen módon meg akar őrizni valamit, ami szükségképpen elmúlik. Csak nevetni lehet az ilyen lehetetlen ajándékokon például, mint egy tégelybe zárt tengerparti levegő. Mégis azt akarják kifejezni ezek a lehetetlen képek, hogy az életem megállíthatatlanul folyik, van olyan pillanat, ami megállítja, beteljesíti az időt. Amikor visszafelé tekintve megértünk valamit. Azok a határhelyzetek, amikor a megértés egy mélyebb szintjére jutunk. Sőt életünk igazán akkor válik életté, amikor palackba tudjuk zárni az időt, és kilépünk a hömpölygésből, és hirtelen megáll minden, és történik valami, amit soha nem felejtünk el. Ezek a pillanatok jelentik az élet értelmét még akkor is, ha ezek a pillanatok sokszor nagyon nehezek.
Ez a pillanat jött el a Prédikátor életében, amikor megértette, hogy nincs állandó, maradandó, magától értetődő jó ebben a világban. Még a kép is találó: hátrafordul, visszafelé nézve látja, hogy nincs igazság a nap alatt. Nem az erőseké a diadal, nem az okosoké a gazdagság…, hanem visz mindent az idő egy sajátos logikátlanságban. Mégis ő, aki mindezt megértette, megállt egy pillanatra, és akkor mégiscsak született egy időpalack. Mint, amikor a folyadék kikristályosodik egy pillanatra. Lehet, hogy újra feloldja valami, de egy pillanatra mégis összeállt egy kép. Mi nem tehetünk mást az idővel, minthogy meg-megállítjuk, megkérdezzük, és valami értelmes egészként visszatekintve megértjük. Ez a történelem lényege. Vannak adataink arról, hogy mi is történt, de ezek együtt csak egy nagy egyveleget képviselnek. Éljük az életünket, megy a verkli, de meg kell találnunk azokat a pontokat, amikor értelmes történetté formálódik minden. Ez soha nem előrenézve történik. Mert kell egy bizonyos távolság, kell egy olyan helyzet, amiben párbeszéddé válik a valóság, hogy megérthessük a dolgokat. Ezért csodálatosak az evangéliumok. Eltelt valamennyi idő, és akkor történetté formálódott mindaz, amire emlékeztek Jézusból, de nem egy egésszé, hanem több történetté, amik egymás mellett éltek, de mindenkiben magában állt igazán össze a Jézus történet, és ez így van ma is, aszerint, hogy mit ért meg abból.
Nekünk, akik küzdünk az idővel, érdemes elgondolkodnunk azon, hogy időt kell hagyni a dolgoknak, amíg történetté kovácsolódnak, és megérthetőek. Hagyni kell leülepedni, és ehhez a leülepedéshez pedig szükség van ünnepekre, amikor megállunk, és kicsit visszafelé olvasunk mindent, ami történt. Elidőzünk az összefüggéseknél, és hagyjuk, hogy az idő magát beteljesítse. Adja Isten, hogy ezek az ünnepek ilyen tartalmat kaphassanak. Akkor telik az idő, nem csak múlik, betelik, célt kap, és meglátjuk földi zarándokutunk célját is. Ámen.