2012-12-19

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Ez advent utolsó hete. Megvallom, nagyon kevés levelet írok barátaimnak, de ilyenkor én is képeslapokat készítek, és szép karácsonyi bélyeget ragasztok a borítékra. Pedig ebben a gépies világban, általában sms-eket küldünk, és a postán is csak végighúzzák a borítékot egy szerkezeten. Külön kérni kell, hogy én igazi bélyeget szeretnék rátenni. Most egy bélyeggyűjtővel beszélgetünk, aki református lelkész is egyben, és sajátos gyűjtési területe a karácsonyi bélyegek. Kiss Sándor beszélgetett Kocsis Attilával.

Kocsis Attila: Tíz-tizenkét éves lehettem, amikor elkezdtem bélyeget gyűjteni. Akkoriban szépek voltak a magyar bélyegek és azok is, amiket édesapám különböző országokból kapott. Amikor már sok bélyegem volt kaptam egy albumot is, amibe belerakosgattam a legszebbeket. Gimnazista koromban már komolyabban foglalkoztam a gyűjtéssel és szisztematikusan gyűjtöttem. Teológuskoromig tartott ez a lendület. Akkor szükség volt a pénzre és el kellett adnom a bélyeggyűjteményemet. Később az Egyesült Államokban kaptam szolgálati helyet és ott kezdtem el szisztematikusan gyűjteni azokat a karácsonyi bélyegeket, amelyeket először adtak ki az egyes országok. Így mára már szinte teljes lett a gyűjteményem.
Kiss Sándor: Hány ország is van a világon?
Kocsis Attila: Az ENSZ-be százkilencvennegyediknek került megfigyelői státuszba a Palesztin Hatóság. Kétszáz ország vagy entitás adott ki karácsonyi bélyeget. 2012-ben Libanon ad ki karácsonyi bélyeget. Tudomásom szerint, eddig ők még nem adtak ki ilyet.
Kiss Sándor: Hány darabból áll a gyűjteménye?
Kocsis Attila: Több, mint kétszáz egység. Ez azt jelenti, hogy egy darab vagy akár egy sorozat is lehet egy egység. Gyakran elsőnapi pecsételéssel ellátott borítékokat is szoktak kiadni valamilyen grafikával. Nagyon sok egyéb karácsonyi bélyegem is van. Albumokban őrzöm őket a szépségük miatt, de azokat nem szoktam kiállítani.
Kiss Sándor: Említette az előbb Libanont, amely egy muszlim ország.
Kocsis Attila: Nem szabad elfeledkeznünk a libanoni keresztyénekről sem! Nagyon érdekes, hogy a komoly múlttal és szigorú iszlám törvényekkel rendelkező Jordán Hasemita Királyság 1965-ben adott ki olyan karácsonyi bélyeget, ahol a bibliai történet nagyon szépen kirajzolódik. Az iszlám országok is rájöttek arra, hogy a karácsonyi bélyegek kiadásában komoly üzleti lehetőség van. Nagyon szép karácsonyi bélyegeket bocsátott ki az összes öböl-menti kisebb emírség és ország. A hetvenes években nagyon sok arab ország adott ki karácsonyi bélyeget. Például az 1991-ben Iránban megjelent bélyeg Jézust úgy ábrázolja, mint a jó pásztort, de hátulról. Arcot nem ábrázolnak. Nem gondolná az ember, hogy Iránban karácsonyi bélyeget adnak, de mégis.
Kiss Sándor: Hogy sikerül beszerezni ezeket a bélyeget?
Kocsis Attila: Ma már az internet segítségével elég könnyű megszerezni. Az ember figyeli a különböző országok bélyegkiadásait, a posták hírleveleit és akkor rá lehet találni ezekre a bélyegekre. Meg szokták kérdezni, hogy mennyit ér ez a bélyeggyűjtemény? Én azt szoktam válaszolni erre, hogy azt nem tudom, hogy másnak mennyit ér, de nekem nagyon sokat. Minden bélyeg annyit ér, amennyit adnak érte.
Kiss Sándor: Ma már alig használunk bélyegeket.
Kocsis Attila: Az tényleg nagy hiányossága a mai, elgépiesült világunknak. A bélyegek olyan információkat hordoznak egy adott országról vagy földrészről, amelyeket az ember talán meg sem ismerne, ha nem küld levelet és nem kap postai küldeményt. Így azonban szembetalálkozik egy szép állattal, épülettel vagy festménnyel, amit a bélyegek hordoznak. Ezért kár lenne, ha nem lenne bélyeg!
Kocsis Attila: 1990-ben Hundertwasser, aki festő és filozófus volt írt egy nagyon érdekes gondolatsort a bélyegekről: "A bélyegeknek a művészet és az élet nagyköveteinek kellene lenniük, nem csak a portóköltség megfizetése lélektelen bizonyítékának." Ő még nem tudott akkor arról, hogy még bélyeg sem lesz, hanem csak pecsételnek. "Az a bélyeg, amit nem levélen küldenek, nem bélyeg. Az soha nem élt, az csak szemfényvesztés. Olyan, mint egy hal, ami soha nem úszott." "A bélyegnek a kultúráról, a szépségről és az ember alkotó szelleméről kell tanúskodnia." (Hundertwasser 1900. február 14. Hundertwasser – Harry Rand, Taschen/Vincze Kiadó, 2005)
Amerikai szolgálatunk alatt, talán a második év tájékán elmentem a postára és karácsonyi bélyeget szerettem volna vásárolni. Erre a postás megkérdezte, hogy vallásosat vagy nem vallásosat kérek. Egy pillanatra megálltam és elém rakta a kétféle bélyeget. Természetesen ráböktem, hogy a vallásosat kérem. Utána elgondolkodtam azon, hogy ha vallásos bélyeget teszünk a karácsonyi üdvözletünkre, ezzel egyfajta hitvallást is teszünk. Sokféleképpen fejezhetjük ki a hitünket, hitvallásunkat, hovatartozásunkat. Brüsszel főterén most már nem karácsonyfát állítanak, hanem valami furcsa elektronikus installációt, ami talán karácsonyfára emlékeztet és néhány euróért meg is lehet mászni. Amerikában találkoztunk ezzel a mondással: Jesus is the reason for the season, Jézus az oka ennek a karácsonyi időszaknak, vagyis Jézus nélkül nincsen ünnep. Azért ez a kétezer éves maradandóság mégiscsak több, mint egy elektronikus installáció, vagy több, mint egy hóember. Látni kéne a különbségeket! Krisztus nélkül a karácsony egy gyorsan fogyasztható valami, két nap alatt vagy Amerikában egy nap alatt lezajló történet és minden megy tovább.
Kiss Sándor: Hol jelent meg az első karácsonyi bélyeg?
Kocsis Attila: Az első karácsonyi bélyeg igazából nem is karácsonyi bélyeg volt. Kanadában adták ki. Az akkori angol birodalmat ábrázolta. Ezt a kétcentes bélyeget az angol postamester 1898. november 9-én szerette volna kibocsátani, hogy ezzel köszöntse a walesi herceget, a későbbi VII. Edward királyt. Victoria királynő ezt ellenezte, mondván, hogy ilyen hercegről ő nem tud. A postamester frappánsan oldotta meg a kérdést, azt mondta, hogy ez a békesség fejedelméről szól. És a világtérképre rányomtatták az X-mas 1898-as feliratot.
Az első igazi karácsonyi bélyeget, amiben bibliai motívum szerepel 1943-ban Magyarországon adták ki. Ez a világ első karácsonyi bélyege. Háborús időszakokat éltünk, nem is akármilyen háborús időszakok voltak. Talán szimbolikus jelentősége is volt, hogy Magyarország ki tudott adni egy karácsonyi témájú bélyeget.
Kiss Sándor: Mit ábrázol?
Kocsis Attila: A háromkirályokat, a betlehemi történetet egy kis békességes üzenetet vihettek, hogy a békesség fejedelme legyőzheti minden emberi háborúságunkat.
A ritkán, de mégis forgalomban lévő bélyegeket összegyűjtjük és ezeket a bélyegeket eljuttatjuk Németországba, a Liebenzelli Misszióhoz, ahol van egy úgynevezett bélyegmisszió, ami abból áll, hogy ott a munkatársak és azok, akik önkéntes segítők, a világ minden tájáról összegyűjtött, már használt bélyegeket leáztatják. Ha valami szép vagy értékes pecsételés van rajta, azokat megtartják, majd gyűjtőknek eladják és cserélnek. Az ebből befolyó összeget a misszió céljaira fordítják. Bátorítok mindenkit arra, hogy ne dobja el a bélyeget, hanem vágja ki, ha a pecsételés jól látszik rajta, akkor egy kicsit nagyobb papírt hagyjon rajta, gyűjtse össze. Az összegyűlt bélyegeket mi eljuttatjuk a Liebenzelli Missziónak, ezzel is segítve a missziói szolgálatot szerte a világon.

Fekete Ágnes: Most egy adventi ünnepre látogatunk el. Tolnán az idén elhatározták, hogy nem elsősorban a gyülekezet magjára koncentrálnak az ünnepen, hanem kinyitják kapuikat és kimennek azokhoz, akik nem szoktak templomba járni. Kiálltak a helyi adventi vásárba, de nem maguknak gyűjtöttek, hanem rászorulóknak. Kiss Sándor beszélgetett Tolnán Sipos Judith Éva lelkipásztorral és gyülekezeti tagokkal.

Kiss Sándor: Nagyon szép karácsonyfadíszek lógnak itt a standon.
Gyülekezeti tag: Hungarocell gömböcskékbe apró gombostűvel tűztem bele szatén szalagdarabocskákat, és gyöngyöket. Próbáltam a karácsonyfa alakját megformálni. Nagyon szívesen csinálok ilyet, a férjem már mondta, hogy hagyjam abba, de én nagyon szeretem ezt csinálni.
Kiss Sándor: Hányat tetszett csinálni erre az alkalomra?
Gyülekezeti tag: Hirtelen tizenkettőt csináltam.
Ez gyönyörű!
Gyülekezeti tag: Kézimunkákat készítettünk, aztán összeszedtünk az otthonunkban olyan tárgyakat, amiket már meguntunk, azt gondoltuk, hogy más még nagyon fog neki örülni. Próbálunk, kedvesek lenni az emberekhez, hogy kívánatos legyen az ittlétünk ebben a kis kuckóban.
Sipos Judith Éva: Kézműves faragásokat, hímzéseket, angyalkákat, karácsonyi díszeket, kézzel készített kis termékeket hoztunk. Szerintünk a kisgyerekektől kezdve a felnőttekig mindenki megtalálja, ami neki tetszik. Olcsón adjuk és alkudni is lehet. Zsákbamacskával és könyvjelzővel kedveskedünk a vásárlóknak.
Kiss Sándor: Hány vásárló volt eddig?
Gyülekezeti tag: Körülbelül nyolc vásárló volt egy óra alatt.
Kiss Sándor: Mire költik a befolyt összeget?
Sipos Judith Éva: Nagyon sok, sajnos egyre több körülöttünk a rászoruló. Jövő héten a tolnai imaház kapuját kinyitjuk, és ha minden rendben lesz és a Jóisten is megsegít, akkor egy tál étellel fogjuk várni azokat, akik úgy gondolják, hogy ebben a nehéz világban egy tál étel is sokat jelenthet neki. Készítettünk plakátot, hirdetünk újságokban. Hála Istennek nagyon sok kedves ember van, aki felvállalja a sok jótékony adakozás mellett még a mi ügyünket is. A helyi Családsegítő Központ segít nekünk abban, hogy felírják nekünk az igényeket.
Kiss Sándor: Hány adaggal készülnek ebben a tízezer fős kisvárosban?
Gyülekezeti tag: Legalább hatvan adagot fogunk készíteni. Gulyásleves lesz kenyérrel, több mint valószínű, hogy egy kis süteményt és vizet tudunk mellé adni.
Kiss Sándor: A süteményt a gyülekezeti asszonyok készítik majd?
Sipos Judith Éva: A gyülekezet asszonyaira most nagyon sok teher hárult. Az elmúlt héten advent első vasárnapján az idősek otthonában voltunk, odavittünk egy nagyon kedves szeretetvendégséget. Igazán mondom, hogy az ajándékozók is és az ajándékozottak is örültek. Advent utolsó hetében csütörtökön az egyik óvodájába ugyanígy fogunk süteményeket vinni. Ahogy az óvónőkkel beszéltünk, sajnos nagyon sok a hátrányos helyzetű kisgyerek. Hogy aztán itt mennyi sütemény jön össze? Reméljük, hogy lesz erejük az asszonyoknak sütni!
Kiss Sándor: Ha jól tudom, még egy adventi programmal készülnek advent utolsó vasárnapján?
Sipos Judith Éva: Ez már egy nagyon csendes ráhangolódása lesz majd az ünnepnek, a mözsi imaházban fogjuk tartani. Decsi Kiss András a szekszárdi gitár quartett tagja lesz a vendégünk. Télies hangulatú megzenésített verseket fog majd előadni. Bízunk benne, hogy ez az alkalom egy igazi együtt készülés lesz és mindenkihez megérkezik az Úr Jézus Krisztus. Nagyon fontos az összefogás. Ha nem látjuk meg a körülöttünk lévő embert, és az embert, úgy ahogyan van, mint felebarátunkat, akkor hiába az ünnep, és minden, ami körülvesz minket. Éppen az istenarcút nem látjuk, a Krisztusvárót, mert mindenki várja az ünnepet és mindenki örül annak, hogy Krisztus megszületett. A lelke mélyén, én úgy gondolom, mindenki őriz egy Krisztusarcot, egy Krisztust magának. Ezt talán nem tudja a kellő pillanatban a magmódján átélni és ezért űzi el, olyan messzire magától.

Fekete Ágnes: Karácsony környékén leginkább a gyerekekre szoktunk gondolni. A családban is a gyerekek körül forog a gondolkodás. Már előre látjuk magunk előtt, hogyan örülnek az ajándékoknak. Azonban sok gyereknek nem olyan egyszerű ez sem. Mert valami olyan akadály van bennük, ami miatt nem tudják megosztani örömüket, nem tudják elmondani, és ez öröm helyett szomorúságot hoz a családba. Számos szülő el sem meri mondani ezeket az élményeit. Nemrég megalapult a Bethesda Gyermekkórház mellett, de a Kiskunhalasi Pedagógiai Szakszolgálattal együttműködő intézmény, amely ezeknek a családoknak szeretne segíteni. Zsindely Katalint, az intézmény vezetőjét hallják.

Zsindely Katalin: Úgy hívnak bennünket, hogy Bethesda KIDS. Ez egy mozaikszó – Koragyermekkori Intervenciós és Diagnosztikai Szolgáltató. A Bethesda Kórházzal közösen vizsgálóheteket tervezünk. Azért vizsgáló hét, mert nem két órában nézzük a gyerekeket, hanem napokon keresztül, így körültekintőbb képet kapunk. Látjuk a gyerekeket csoportos és egyéni, irányított és nem irányított helyzetekben. Az orvos, védőnő, vagy pedagógus utalhat arra, hogy a gyermeknél valamilyen eltérő fejlődést tapasztalt, a viselkedésében tér el a fejlődése, vagy a beszédfejlődése nem megfelelő. Ilyenkor felveszik velünk a kapcsolatot. A honlapunkon ott van egy email cím, ahol írhatnak nekünk. Amikor létrejön a kapcsolat, a szülők kapnak egy általunk összeállított kérdőívet. A válaszok segítenek, hogy fel tudjunk készülni a vizsgálatra. 0-4 éves kor között vizsgájuk a gyerekeket. Általában azért küldenek hozzánk nagyobb gyerekeket is, próbálunk ott is eleget tenni, de elsősorban mi erre a korosztályra specializálódunk. Úgy alakult, hogy nagyon-nagyon sok autizmussal élő gyerek jelentkezett vizsgálatra, vagyis utólag ez a diagnózis született meg, vagy ennek az eshetősége.
Fekete Ágnes: Tehát az azt jelenti, hogy ilyen pici korban meg lehet állapítani, hogy autista lesz esetleg egy gyerek?
Zsindely Katalin: Igen, sajnos. Egyrészt sajnos másrészt viszont jó, hogy vannak ilyen korán megfigyelhető tünetek, három éves kor alatt nem szeretjük ezt kimondani, sok minden történhet még a fejlődés során. Meg kell tudni különböztetni, egy megkésett beszédfejlődéstől, vagy meg kell tudni különböztetni egy kötődési problémától, ezért kell körültekintően megtervezni a vizsgálatot. Nekünk erre napok állnak rendelkezésünkre.
Fekete Ágnes: Van értelme kicsi korban kimondani valamit, ami ráadásul még bizonytalan is?
Zsindely Katalin: Azért kimondani csak azt mondjuk ki, amiben biztosak vagyunk.
Fekete Ágnes: Több esély van így, hogy terápiához jusson?
Zsindely Katalin: Abszolút. Nyilván nekem ki van hegyezve a fülem erre, de hogyha viselkedési problémával keresnek meg egy ilyen kicsi gyereknél, akinél feltehetőleg nincs diszharmonikus családi háttér, akkor azt tényleg körül kell járni, hogy hozott magával valami olyasmit, amivel nem tud olyan könnyen alkalmazkodni. Ezeken az alkalmazkodási nehézségeken, nagyon jól tudunk segíteni, az úgynevezett autizmus specifikus fejlesztéssel. Együttműködünk a koraszülött osztállyal is, van olyan munkatársunk, aki mozgásfejlesztéssel próbálkozik, például az idegrendszeri pályák stimulálásával. Van zeneterápia is.
Fekete Ágnes: Miért szükséges, hogy a református egyházban legyen egy ilyen szolgálat?
Zsindely Katalin: Mert ez azért egy másik megközelítés. Minden propaganda nélkül, nem tudom honnan, állandóan jelentkeznek gyerekek, kevesen is vagyunk erre. Várjuk, hogy elkészüljön a helyünk, mert rengeteg gyerek vár arra, hogy megvizsgáljuk és fel tudjuk venni őket fejlesztésre. Lehetőségeink szerint ezekért a szolgáltatásokért nem terheli a szülőket semmi. Sajnos az óvodáskorú gyerekeknél már ez nem lehetséges, tehát rájuk már nem igényelhetünk normatívát. Adott esetben több éven keresztül kísérjük a családokat. A Házassági- és Családsegítői Szolgálat ad jelenleg otthont a számunkra. Hálásak vagyunk ezért, ugyanis mi nem vagyunk egy úgynevezett csendes szomszéd, nem lehet mondani, hogy csendes lakótárs. Hangos zajra lehet felfigyelni, amikor a gyerekeink pont nem értenek egyet valamivel, vagy nem tudnak várni. Tehát az együttműködés családsegítővel, a házassági tanácsadóval, nagyon fontos, mert ugye nagyon sok kapcsolatot, családot megterhel egy eltérő fejlődésű gyerek nevelése, a sok szorongás, amit át kell élni. Jó az, ha ilyenkor, segítséget kaphat az, akinek erre igénye van.
Fekete Ágnes: Ma annyiszor beszélünk az eltérő fejlődésről, és mindenféle gyermek problémáról, ami a szüleink idejében nem is volt kérdés.
Zsindely Katalin: Ma sokkal több figyelmet fordítunk a problémákra, és minden lehetséges esélyt megadunk a segítségre szorulóknak, hiszen minél korábban kezdünk el egy ilyen fejlesztést, annál nagyobb eredményekre tudunk számítani. Szeretnénk ezt az esélyt minél korábban megteremteni. Megdöbbentő tapasztalataink, hogy mennyire másképp hangzik ma a kommunikáció, mindenki tapasztalja a saját családjában is, hogy a különböző audiovizuális ingereknek milyen nagy szerepe van, és akkor így egy nagy bugyorba tettem ezt a sok ingert, egyéb ingerekre kevesebb hangsúlyt fektetünk. Az már rajtunk múlik, hogy komolyan vesszük vagy sem.
Fekete Ágnes: Videojáték kontra simogatás. Ilyesmire gondoljunk?
Zsindely Katalin: Ha ilyen provokatívan kérdezed akkor igen. Az elektromos libapásztor, mert attól erősebb ingerek már kevésbé képzelhetők el. Passzívan fogadják el. Nem egy családban fordul elő, el is mondják, hogy a hároméves gyereknek a szobájában televízió van. Ezek a tv csatornák mutatják, hogy mi történik a gyerek életével, miközben a gyerek megélhetné anélkül, hogy ezt nézné, ezért ez egy érdekes megközelítés. Adott esetben még hihetjük is azt, hogy ez fejlesztő hatással van, és jót tesz, ha a gyereknek ilyen mintákat adunk, pedig az a jó, ha minél több beszélgetés, közös játék, mese van. Nem azért beszélünk ezekről, hogy lelkiismeretfurdalást csináljunk a szülőknek. Mi nagyon sok olyan családdal találkozunk, ahol ez a lelkiismeretfurdalás már kialakult és a szülő sajátmagában keresi a hibát, holott nem tehet arról, hogy a gyerekkel nem lehet úgy játszani, nem lehet úgy együtt lenni, hogy az mindkettőjük számára kielégítő legyen. Azt azért tudjuk, hogy mennyire frusztráló és elkeserítő, ha valamivel nagyon próbálkozunk és nincs az a foganatja, amit remélünk tőle. Érthető módon szoronganak, hogy mi is fog történni, vagy mit fogunk mi mondani?
Fekete Ágnes: Tud az intézmény valamilyen lelkigondozást tenni emellé?
Zsindely Katalin: Egy hármas egységet alkot a gyerek, akit fejleszteni kívánunk, a szülője, aki többnyire az édesanyja, és a fejlesztő szakember, akik ilyenkor egy térben vannak együtt. Életvezetési dolgokkal is foglalkozunk, hogy az adott gyereknél, hogyan lehet egy kicsit átalakítani a mindennapokat úgy, hogy túlélni is lehessen, meg hogy legyen arra is lehetőség, hogy feldolgozzák, ha van mit, már pedig sokszor van mit.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Evangélizációs estéket tartanak ezen a héten szerdától szombatig 18 órakor Monoron, a Kistemplomban. Szintén evangélizáció lesz december 19-én, azaz ma este 18 órakor Magyaralmáson, a gyülekezeti házban.

Ötszáz év karácsonyi énekeiből válogat karácsonyváró adventi koncertjén a Tabulatúra Régizene Együttes december 22-én, szombaton 18 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri református templomban.

Megjelent Joó Sándor, volt pasaréti lelkipásztor igehirdetéseinek utolsó kötete. A könyv megvásárolható Budapesten, a Csaba utca 3. szám alatt.

Karácsonyi dallamok csendülnek fel december 20-án, csütörtökön 18 órakor Budapesten, a Kálvin téri templomban tartott zenés istentiszteleten.

Az I.H.S. zenekar koncertezik december 20-án, csütörtökön 19 órakor Miskolcon, a Református Egyházkerületi Székház nagytermében.

Decsi-Kiss András gitárművész megzenésített verseket ad elő december 23-án, vasárnap 16 órakor a mözsi református imaházban.

A Canticum Novum Női kar és a Comenius általános iskola közös karácsonyi koncertje lesz december 19-én, ma este 19 órakor Székesfehérváron a Budai úti református templomban.

A Lauda Dominum karácsonyi koncertje lesz hallható december 23-án, vasárnap 18 órától Debrecenben, a Kistemplomban. Ugyancsak a Kistemplomban december 24-én, hétfőn 22 órától karácsonyi énekes liturgiát tartanak a debreceni egyházzenészek Tóth Anikó vezetésével.

Bach Karácsonyi oratóriumának első három kantátáját adja elő a Lutheránia énekkar december 23-án, vasárnap 18 órakor Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban.

Karácsonyi koncert lesz a Kenderke Baráti Zenekarral és a Csevergő Énekegyüttessel december 21-én, pénteken, Tatán, az Angyalok és Tündérek Galériában.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát a Filippibeliekhez írott levél első fejezetéből!

"azért imádkozom, hogy a ti szeretetetek még jobban-jobban bővölködjék ismeretben és minden értelmességben; hogy megítélhessétek, hogy mi a rossz és mi a jó" (Fil 1,9-10)

Az ember nehezen ítéli meg, nehezen értékeli a helyzeteket. Nekem például gyakran van lelkiismeretfurdalásom a gyerekek miatt. Ha valamit megengedek, azt érzem, túlságosan engedékeny vagyok. Máskor meg tiltok, akkor túlságosan szigorúnak érzem magam. A legnehezebb számomra, hogy megtaláljam a középutat. Persze hála Istennek néha sikerül, de azt hiszem, mindannyian küzdünk azzal, hogy a jó úton megmaradjunk. Mi a jó és mi a rossz? Ki tudja? Ráadásul egy tömeges korban azt tapasztaljuk, hogy eleve gondolkodási sémákat kínálnak számunkra. Eleve elfogadunk egy sor értékítéletet, ami nem a miénk. Lustává tesznek bennünket, mert folyvást helyettünk gondolkodnak. A leginkább pedig azok veszik át más értékítéletét, akik mindig azt harsogják, hogy ők az újítók. Így aztán az ember végképp megzavarodik, de hát mi a jó és mi a rossz?
Ennek ezer féle meghatározása lehetséges, én most egyet emelek ki: rossz az, ami felszínes, ami pillanatnyi és esetleges, jó az, ami mély, ami végiggondolt, amiben valóban az egész életem benne van. Nyilván ezek a legalapvetőbb erkölcsi megállapítások mindig sarkosak. Mindig bele lehet kötni, és rá lehet mutatni helyzetekre, amikor egy jól megrágott döntés mégis mennyi bajt hozott, és egy pillanatnyi véletlen érzelem pedig jó irányba vitte az ember életét. Mégis az egész élet egységében és általánosságban elmondható, hogy a felszínesség az, ami bennünket mindig elhúz a jótól. Az érzelmeinkből így lesz érzelgősség, szenvedésünkből szenvelgés, az értelmes megállapításokból közhely, a szellemességből poénkodás és emlékeinkből nosztalgia. Azért mondom mindezt, mert a mai kor különösen is jó táptalaja ennek a csuszamlásnak. A valóság, a dolgok igazi mélysége az, ami eltűnik a szemünk elől.
Simone Weil megszívlelendő mondata: "mindennél jobban meg kell tanulnunk vágyni arra, ami a miénk" Ebben a mondatban éppen az a gondolat feszül benne, hogy végre nem a felszínes mozgások lökdösnek jobbra-balra. Az igazi döntések bennünk már ott vannak, már gyökeret vertek, csak nem ismertük fel őket igazán. A jó mindig rábukkanás. Egyszerre csak észreveszek valamit, ami eddig is ott volt, de nem figyeltem rá. Azért imádkozom, hogy szeretetetek mindjobban bővölködjék – írja Pál apostol, azaz a szeretet, amely igazán nagyon otthonos érzése és tulajdonsága életünknek, amiben megtalálhatjuk a jó és a rossz felismerésének a kulcsát. A szeretetben lesz világossá minden. Egyszer az ember azt hitte, hogy egy fa gyümölcse adja a jó és gonosz tudását. Aztán eltelt sokezer év és kiderült, hogy Jézus földrejötte, az Ő megtestesülése, végtelen szeretete volt képes csak arra, hogy megmutassa mi a jó és a rossz. Mert csak a szeretet az az életforma, amely képes világossá tenni a helyes utat. Nem egyszerű ez az út, de felvillanhat, összeállhat az a kép, hogy ez a helyes és jó út, mert ez a Krisztuskövetés útja.
Ezt a felismerést, helyes döntéseket adja meg az Isten karácsonykor! Adja, hogy ne felszínes érzelgősséggel, hanem mélyvalóságában, döntéseinkben, magunkról való lemondásunkban tudjunk szeretni. Így adjon Isten boldog, áldott karácsonyt! Ámen.