2013-05-15

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat. Fekete Ágnes vagyok.
Vasárnap pünkösd lesz, amit úgy is nevezünk, az egyház születése napja. A Szent Lélek tüzes nyelvek formájában leszállt az apostolokra, és egyszerre eltűnt belőlük a félelem, elkezdték mondani-mondani Krisztus üzenetét. Így alapult meg az első keresztyén közösség. Az egyház abban különbözik minden más emberi közösségtől, hogy nem földi erővel és célokkal, hanem égi, isteni erőben keresi az egységet. Távol élők, más nyelven beszélők, fiatalok és idősek valami megmagyarázhatatlan erőt és egységet élhetnek meg. Abban reménykedünk most, hogy ebben a mai műsorban is ezt az egységet tudjuk átadni. Először egy idős embert hallhatnak, aki kilencven év fölött is a számítógép előtt ül, tevékenyen ír és alkot. Egész életében ezt tette. Mielőtt életéről mesélt volna Hegyi-Füstös István, két irodalmi alkotását mutatta be.

Hegyi-Füstös István: Ady Endre Köszönöm, köszönöm, köszönöm című verse rejtett rímes, káprázatos képvers. Ha az összefüggő rímeket erővonalakkal összekötjük, akkor kijön egy nagyon szép képvers. Itt van egy földgömb. Északi-sark, Déli-sark, Egyenlítő. A középső sorban, mindegyik rímel valamivel. Ez eggyel sem.
Fekete Ágnes: Köszönöm neked az első sírást. Mi ez a vers?
Hegyi-Füstös István: Ravasz László pávatollal írt esztétikát,
Acéltollal aforizmát,
Aranytollal ige verseit,
Nevét vésve szikrát kalapál,
Gránittömbön munkál a halál.
Az elvem az volt, hogy írásaim mindenféle műfajban olyanok legyenek, mint a prédikációk. A mondanivaló bibliai igazságai. Erre rá is jöttek a Rádióban és azt mondták, hogy a világnézetedre nincs szükség, de rád szükség van.
Fekete Ágnes: Hogy került a gyerekmunkába?
Hegyi-Füstös István: Itt, Gyömrőn a református elemi iskolában a tanítást minden reggel zsoltárénekléssel és bibliai vers útravalójával kezdtük. Amikor 1935-ben a Szent László gimnáziumba kerültem, akkor ott bekapcsolódtam a Soli Deo Gloria Szövetség munkájába. Amikor a tavaszi, virágvasárnapi országos Biblia- és zsoltárismereti versenyek voltak, kétszer is első lettem. Azt kérdezték, hogy mennyit tanultam, azt válaszoltam, hogy minden nap. 1935-ben jutalmul kaptam, hogy ingyen részt vehettem a balatonszárszói nyári táborozáson. Az ország minden részéből sereglett oda az ifjúság. Az ott tanultakat később a cserkésztábortüzeknél is hasznosítottam. Ugyanakkor egy európai pályázaton is részt vettem. Kaptam egy ezüstérmecskét.
Fekete Ágnes: Az SDG adta az első lökést az ifjúsági munka felé?
Hegyi-Füstös István: Pontosabban, együtt a cserkészettel. Nagy hatással volt rám is a világdzsembori, ami 1933-ban Gödöllőn volt. A gyömrői cserkészcsapatnak eleinte segédlelkészek voltak a parancsnokai. Dr. Teleki László gróf cserkészparancsnokunk zseniálisan irányította az ifjúsági munkát. A kiscserkészek vezetését rám bízta. Később Budán kaptam segédlelkészi beosztást a Szilágyi Dezső téren. Ott a Kőrösi-Csoma cserkészcsapat vezetését is rám bízták.
A közegyház közkincsévé is lett az Örömhír című kis hittankönyvem. Száznegyvenezer példányban jelent meg a hetvenes évek elejéig. Akkor megbíztak az első-másodikos és az ötödik-hatodikos hittankönyv elkészítésével. Módis László bácsi ő is kitűnő pedagógus volt, Debrecenben tanított. Szókimondó volt, akárcsak én. Laci bácsi valamiben ellentmondott az akkori hatalmas tekintélyű Bartha Tibornak. Varga Zsigmond azt mondta neki, ha Laci bácsi ehhez tartja magát, akkor a keresztülvitelre lesz más MÓD IS. Erre azt mondta, ilyet is csak egy Varga Zsig MOND. A hittankönyveket megírtuk. Nem érzem, hogy adósa lennék a közegyházunknak.
Fekete Ágnes: Nem egyszerű dolog elviselni, hogy ami értékes, az azonnal a perifériára kerül.
Hegyi-Füstös István: Aranyemberek sorozatban. Amikor kérdezte, hogy milyen kitüntetéseket kaptam, mondtam, hogy én a kitüntetést nem kapni, hanem adni szoktam.

Fekete Ágnes: Karácsony Sándorra, hogy tetszik visszaemlékezni?
Hegyi-Füstös István: Nagyon közvetlen kapcsolatban volt diákjaival, bibliaköri tagjaival. Nagyon szerettük. Ő is igen becsült bennünket. Elkezdtem járogatni a keddi bibliaóráira. Szókimondó nyílt légkörű társaság volt együtt.
Fekete Ágnes: Ez hol volt?
Hegyi-Füstös István: A Kálvin tér nyolc szám alatti alagsorban. Népszerűségének illusztrálására az egyik bibliaköri tag Amerikában lévén viccből írt egy üdvözlő lapot. A címzés az volt, hogy Sándor bácsinak Európa. Mégis rövid idő alatt megkapta. Az egyetemen is a nagy előadóban zsúfolásig volt a hallgatóság.
Fekete Ágnes: Ez egy mása a Lehel kürtjének? Honnan van?
Hegyi-Füstös István: Igen. A Rádiótól kaptam annak jutalmául, hogy én szólaltattam meg Kádár Feri bácsi segítségével a Lehel kürtjét. Úgy kezdődött, hogy a rádióbeli munkatársaim mondták, hogy van a Tiszántúlon egy nagyon érdekes népművész, aki hangszereket készít. Egyszerűen csak fölnyúl az eresz alá és a nádtetőből kihúz egy nádszálat és pillanatok alatt stúdióképes nádsípot vág. Gondoltam, hogy ezt az embert meg kell keresni. Dévaványán lakott. Kérdeztem tőle, hogy meg tudná-e szólaltatni Lehel kürtjét. Ugyanis úgy tartották, hogy nincs olyan erős tüdejű ember, aki képes lenne megszólaltatni. Kádár Feri bácsi azt mondta, hogy ő megpróbálja. Erre elindultunk Jászberénybe, ahová éjfél után érkeztünk. Feri bácsi méhviaszt kért a múzeumigazgatótól és azzal betömítette Lehel kürtjét, majd odaállt az öreg a mikrofonhoz és csodálatosan megszólaltatta. A hangot a rádió archívumában őrzik. Hazafelé jövet a munkatársaim azt mondták, hogy ez igazán nagy dolog volt, de lenne egy még nagyobb szenzáció is, ha Kossuth Lajos hangját tudnák megszólaltatni. A hang megvan valahol, csak úgy bújdosik, mint a gazdája annakidején. Ettől a pillanattól kezdve huszonhárom évig nyomozódtam. Megtudtam, hogy Miskolcon a Lévay gimnáziumban, a fizikaszertárban van az a viaszhenger, amin Kossuth hangja van felvéve. A fizikatanár mondta, hogy valóban ott volt és 1924-ben még hallották a nagy Kossuth Lajos hangját. Végül az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtárában találtuk meg a viaszréteggel bevont rézhengert. Nagyon nehéz bánni a felvétellel, mert nagyon sokszor lejátszották. Egy ilyen hengert körülbelül harmincszor lehet lejátszani, és ezt nem lehet tudni, hogy hány százszor játszották le, mert vitték az országban mindenfelé és bemutatták. Emiatt nagyon recsegett. 1994-ben, Kossuth halálának évfordulójára a BBC laboratóriumában ki tudták iktatni a zajokat, és hallhatóvá lett, hogy ez csakugyan Kossuth hangja.

Fekete Ágnes: Az egység erejéről szeretnénk ma vallani. Ezért Hegyi-Füstös István után egy távoli, délvidéki, szerbiai faluba látogatunk el, Maradékra. Ez a község nemrég kapott új lelkipásztort Halász Dániel személyében. Gyülekezeti tagok és lelkészük vall a délvidéki magyar református életről, reménységükről. Nomen est omen, a név intő jel, jelen esetben a jóra példa a Maradék nevű falu.

Gyülekezeti tag: Nem volt lelkipásztor és szétesőnek éreztük magunkat. Felolvasó imákat tartottunk, de az igehirdetés hiányzott.
Gyülekezeti tag: Amikor nincs pap, akkor a nép széthúzódik, de amikor van, akkor összegyűlnek.
Gyülekezeti tag: Összefogtunk és megoldottuk, hogy ne legyen a templomunk egyedül. Itt van a központban a templom és féltünk, hogy betörnek. Találtunk egy kis Angelát, aki magyarul tud olvasni és fölolvasta az igehirdetést. Megrendeztük, hogy minden vasárnap legyen istentisztelet. Nem voltunk restek, kértünk embereket, hogy küldjenek olyan könyvet, amiből föl tudunk olvasni. Tizenöt-húszan összejöttünk, megharcoltuk. Minden évben, augusztusban tábor is van itt. Negyven gyerek. Ha nem is volt lelkész, de negyven gyerek összejött. Berendeztük itt a szobákat, a földön is aludtak. Nagyon megörültünk, amikor kaptunk új lelkészt, reméljük, hogy nagyon sokáig marad. Minden megvan, ami csak kell egy családnak. Nem hagytuk el hitünket, hogy ha nincs pap, akkor nem is köll menni a templomba. Ezt nem csináltuk. Reménykedünk, és mindig itt vagyunk.
Gyülekezeti tag: Nem tudjuk, van-e remény, hogy újra talpra álljon és fölszaporodjon ez a vallás. Valamikor elég sokan voltunk, de most ötven-hatvan család, ha van. Saját gyerekeinket is elhanyagoltuk és nem úgy neveltük, hogy gyakorolják ezt a hitet. Vegyes házasságban élek. Két lányom van, akik szintén vegyes házasságban vannak. Szerb nemzetiségűhöz mentek férjhez.
Kiss Sándor: A lányai tudnak magyarul?
Gyülekezeti tag: Keveset. Az egyik lányom többet tud, mert az én édesanyámnál nevelődött, mint kislány. Amikor az idősebb lányom kezdte volna az iskolát, akkor szűnt meg a magyar tagozat 1979-ben. Egyedül ő volt beiratkozva a magyar tagozatra.
Kiss Sándor: És az unokái?
Gyülekezeti tag: Nem tudnak magyarul. Most egy kicsit tanulgatnak, mert meg akarják szerezni a magyar állampolgárságot.
Kiss Sándor: Ön kérte már a magyar állampolgárságot?
Gyülekezeti tag: Igen, meg is kaptam.
Kiss Sándor: Úgy hallottam, voltak olyan fiatalok, akik felrótták az idősebbeknek, hogy nem tanították meg őket magyarul.
Gyülekezeti tag: Nálunk is így volt. A két lányom mondta, hogy miért nem tanítottuk meg őket. Őszintén szólva, el voltunk foglalva. A feleségem horvát bankban dolgozott én meg Újvidéken dolgoztam korán mentem és későn jöttem haza. A gyerekeket jóformán a nagyszülők nevelték. Beolvadtunk mi is.
Kiss Sándor: Az unokáival hogy beszél?
Gyülekezeti tag: A legfiatalabb unokám azt kérte, hogy tanítsam magyarul. Így próbálgatok vele beszélgetni. Szombatonként van az anyanyelvápolás, de azt akarja, hogy az édesanyja menjen vele, ne én.
Halász Dániel: 1898-ban alakult ez a missziói egyházközség. Az osztrák-magyar monarchia idejében a horvát királysághoz tartozott és ezért a mai napig így van, hogy itt Szerémségben horvát papok vannak, míg Bácskában és Bánátban többnyire magyar papok. Az akkori hívek elmentek a mai Horvátországban található diakovói püspökhöz, hogy magyar papot kérjenek maguknak, mert mindenki magyar volt. A diakovói püspök azt mondta nekik, hogy inkább a kutyák ugassanak a templomban, mint hogy magyar pap misézzen. Ezek az atyafiak elmentek, de ugyanakkor meghallgattak egy református lelkészt is és azt mondták, hogy ilyen pap kell nekünk. A gyülekezet nagyrésze akkor áttért reformátusnak így jött létre a Maradéki Református Egyházközség, ami ma mindössze százegynéhány tagot számlál.
Gyülekezeti tag: Az egyetlen hely ahol magyarul tudunk szólni, odajárunk magyarok. Az a legnagyobb baj, hogy nincsen magyar iskola és ötödik-hatodikos korban már nem is tudnak magyarul.
Kiss Sándor: De önök megtanították a gyermeküket magyarul?
Gyülekezeti tag: Köszönhetem a feleségem erélyességének, hogy a családomban mindenki beszél magyarul. Ő ugyanis nem tűri, hogy a családban szerbül beszéljen valaki, azt mondja, az utcán már beszélhetnek bármilyen nyelven, de a házban csak magyarul szólaljanak meg.
Gyülekezeti tag: Tudok magyarul beszélgetni, de sok szót már nem tudok. Én csak négy évet jártam magyar iskolába, de a feleségem mind a nyolc osztályt magyarul végezte.

Kiss Sándor: Hogy tudtál megmaradni magyarnak?
Halász Dániel: Egyáltalán nem bonyolult. Szabadkán születtem. Édesapám és édesanyám is otthagyták a jó munkahelyüket Szabadkán és elmentek Dél-Bánátba, ahol szintén szórványmagyarság van. Ott még vannak magyar nyelvű iskolák. Én ott nőttem fel abban a környezetben. Rám a család volt jó hatással. Amikor odakerültünk én semmit nem tudtam szerbül, mert az volt bennem, hogy magyar vagyok. A szerb nyelvet az utcán tanultam meg, ahogy focizni jártam a gyerekekkel. Soha nem gondoltam, hogy majd pénzt is fogok keresni vele. Később tolmácsként dolgoztam. Mind az öten magyar nyelvű középiskolában voltunk, még akkor is, ha kétszáz kilométerre tanultunk Magyarkanizsán. Ennek az igazi hasznát csak most látom, hogy a maradéki református gyülekezet lelkésze lettem. Volt már rá példa, hogy határontúliként magyarországi felesége lett valakinek, azonban a feleség nem bírta, mert más volt a környezet, és sok nehézség is adódik. Nem sok olyan magyar lány van, aki a határontúlra elmenne. Nem is gondoltam, hogy Magyarországról fogok nősülni. A feleségem egyelőre jól érzi itt magát.
Szerémséget úgy szoktam nevezni, hogy a szórványok szórványa és Maradék ilyen szempontból egy központ, mert itt él a legtöbb magyar. Satrinca, Dobradol, Nyékinca, Herkóca, ahol több magyar él és művelődési egyesületeik vannak, de református egyházközség csak itt van.
Kiss Sándor: Ők mindannyian reformátusok?
Halász Dániel: A magyarság nagyrésze római katolikus, de a Szerémségben mindenhol horvát papok vannak. A templom udvarán található a Művelődési Egyesület is, ahova főleg reformátusok járnak. A reformátusságban a magyarságtudat jobban él. Máig is magyarul folynak az igehirdetések még akkor is, ha a magyar nyelvet egyre kevésbé beszélő gyerekeknek, meg a konfirmandusoknak a hittanórán már meg kell magyarázni, hogy mi mit jelent.
Jelenleg van harminchat hold föld, még negyvenhat holdat kell visszaigényeljünk az államtól, ami folyamatban van.
Kiss Sándor: Látom itt az asztalodon a földügyek feliratú dossziét.
Halász Dániel: Különböző szerződések vannak benne. Ez már évek óta áll, mert nem volt lelkész. Egyetlen egy papíron akadt el az egész, mert annakidején az ősök ezt úgy regisztráltatták a földet, hogy az a helvéciai egyházközségé. Most be kellene bizonyítani, hogy a helvéciai egyházközség ugyanaz, mint a református egyházközség, azaz a helvét hitvalláson alapuló. Netán egy gazdaságot is lehetne beindítani, az embereknek munkát is adva vele. Ez azonban már az álmok álma lenne. Azért teheti meg egy százegynéhány fős gyülekezet, hogy lelkészt tart el, mert a földbérletekből fizeti. Az egyházfenntartói járulékok, a perselypénzek és egyéb adományok elmennek a rezsiköltségre és a kisebb-nagyobb javításokra.
Kiss Sándor: Hogy zajlik a gyülekezet élete a hétköznapokban?
Halász Dániel: Nyilván először a lelkiekre gondoltam én, hogy milyen plusz alkalmakat lehetne behozni? Szeptembertől két év után az iskolaidőben beindultak a hittanórák. Ősszel, hogy a fiatalokat is meg tudjuk fogni valamivel keresztyén filmklubot csináltam havi egy alkalommal. Aztán megkérdeztem őket, hogy van-e kedvük ifjúsági bibliaórához? Fölhoznak ők egy témát és ahhoz keresek egy Igét és elmondhatják a saját véleményüket is. Januártól beindult heti rendszerességgel.
Úgy tartják számon, hogy milyen szépen békességben élünk a kisebbségben élő magyarokkal. Annyira kevés a magyarság, hogy ezzel nem foglalkoznak. A magyar-szerb ellentét inkább azokon a településeken van jelen, ahol körülbelül fele-fele az arány például Bácskában.
Kiss Sándor: Maradék példája mit jelenthet az összmagyarság számára?
Halász Dániel: Én, mint hívő keresztyén ember, reménykedő ember is vagyok, tehát nem vesztem el a hitemet. Ez a szó is, hogy Maradék arra utal, hogy van egy bizonyos maradék, akik megmaradnak. A fogyás beindult, egyrészt az asszimiláció, másrészt az elköltözés miatt, hiszen a fiatalok közül sokan külföldre költöztek. De még mindig vannak fiatalok és gyerekek. Egyre többen látják azt, hogy előnyben van az az ember, aki két nyelvet megtanul. Egy kisgyerek pedig, annyi nyelvet tanul meg, amennyire megtanítják. Mindig panaszkodunk arra, hogy fogyunk, hogy egyre kevesebben vagyunk, de én a koszovói albánokat szoktam felhozni példának – volt szerencsém megismerni őket, amikor tolmácskodtam – félig törzsi rendszerben élnek. A családon belül nagy az összetartás és átlagosan hét gyereket szül egy asszony. A koszovói albánok a második világháború után félmillióan voltak, ugyanannyian, mint a vajdasági magyarok. Most mi magyarok feleannyian vagyunk, a koszovói albánok meg két és fél millióan.
Jómagam is nagycsaládból származom és a feleségem is.
Kiss Sándor: Ti öten vagytok testvérek. A feleségedék hányan vannak?
Halász Dániel: Tizenhárman. A két családot összevéve mindenfelé vagyunk. Azt vettem észre, hogy ha van valami gondom-bajom, sok mindent családon belül is el tudok intézni. A mai világban ott kezdődik a gond, amikor anyagi értelemben számoljuk a gyerekeket. Valamikor nagyobb szegénység volt és gyerekek mégis voltak. Sokszor hallom idős emberektől, hogy ha én fiatal lennék és újrakezdhetném, máshogy csinálnám. Idős korában jön rá az ember, hogy milyen fontos, hogy vannak gyerekei, mert van támaszték, van család és vannak emberek körülötte.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
Ezen a héten szombatig tart a XXI. Szent István Könyvhét Budapesten, az Egyetem téren. Délutánonként 15 és 18 óra között találkozhatnak az érdeklődők írókkal, költőkkel, teológusokkal, akik dedikálják műveiket.

A pünkösd csodájára emlékezve ötödször rendezik meg az ökumenikus bibliaolvasást május 20-án, pünkösdhétfőn 14 és 17 óra között Budapesten, a Deák téri evangélikus templom előtt. A Bibliát, gimnazisták, egyetemisták, közéleti személyiségek és egyházi szervezetek tagjai olvassák majd föl több nyelven is. A rendezvény zenés áhítattal zárul.

Száz évvel ezelőtt épült a Pestújhelyi egyházközség parókiája. Erre emlékezve emléktáblát avatnak május 18-án, szombaton 14 órakor a Szűcs István utca 12. szám alatt, majd 16 órakor hálaadó istentiszteletet tartanak a Sztárai Mihály téri templomban.

A kazettás mennyezetek ősképeiről tart előadást Bereczky Zoltán lelkipásztor ma este 17 óra 30 perckor a Magyar Művészeti Akadémián, Budapesten a Kecske utca 25. szám alatt.

Csutak Bodroghy Attila történész tart előadást a Csíki székely krónikáról május 16-án, csütörtökön 19 órakor Budakeszin, a Fő utca 159. szám alatti Kálvin teremben.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten Igéjét Ésaiás próféta könyvének 10. fejezetéből!

"A maradék, megtér." (És 10,21)

A Bibliában egészen másként olvashatunk a számokról, mint ahogyan ma beszélünk a számosságról. Ma szinte magától értetődő, hogy megszámolunk valamit. Statisztikákat gyártunk, és ezek alapján értelmezzük a világot. Népet számlálunk, taglétszámot jelentünk, pénzt számolunk, és ez így rendben is van. Dávid király még súlyos büntetést kapott azért, mert saját seregét megszámolta. A bibliai értékítélet szerint ezzel azt fejezte ki, hogy a saját erejében bízik és nem Istenben. Ma nem is értjük, mi a gond azzal, hogy valaki számol. Még a szó is kifejezi, ha számolok, felelős vagyok, számolok a jövővel is. De valóban veszedelmes a mennyiség bűvölete. Úgy járhatunk, mint a gazdag ifjú, akinek mindene megvolt, és azért ment el Jézushoz, mert mégis valami hiányt érzett. Kiderült, hogy a sok nem elég. Jézus nem is tett mást, mint visszatükrözte érzéseit. Igen, tele van az életed. Csurig vagy jó dolgokkal, de emiatt nem fér bele az életedbe semmi más, mint mennyiség.
Sajnos az egyházat is sokszor így láthatjuk. Jól mennének a dolgok, csak még egy kis festés kell, egy hitoktató, egy szép kert, egy új intézmény és akkor előrébb megy az egyház szekere. Pedig valójában az egyházban sokszor épp a fogyatkozás az előrevivő erő. Nem az a dolgunk, mint egy pékségnél, hogy egyre jobban növeljük a kínálatot. A maradék tud megtérni csupán.
Ésaiás próféta számára annyira fontos volt a maradék képe, hogy saját fiát is így nevezte el, Seár-Jásúb, a maradék megtér. Tehát nem mindenki fog hinni, nem a tömegek viszik tovább Isten üzenetét, nem a sokaságban van az erő, hanem a megtérő maradékban.
Ha megnézzük az egyháztörténetet, ott is mintha egymásba csúsztatott tölcséreket látnánk. egyszer kitágul, aztán összeszűkül Isten üzenetének a folyama. A sok ember elhagyja az igaz utat és kevesen viszik tovább, majd ezek a kevesek megint sokan lesznek. Mindegy. A lényeg az, hogy továbbmegy az üzenet, mert a maradék mindig megmarad.
Ma, amikor a mennyiség bűvöletében élünk, én is, mindannyian millió lényegtelen dologgal foglalkozunk. Elintéznivalóink vannak, tárgyaink vannak, ügyeink ezrei vesznek körül, érdemesebb elgondolkodnunk a maradék képén. Ahogyan régen a kovászból mindig lecsíptek és abból sütötték a következő kenyeret, úgy viszi tovább Isten az Ő akaratát. A mi dolgunk csak annyi, hogy hűségesek maradjunk. Ezt a hűséget adja meg nekünk a Szentlélek! Ámen.
Áldott, szép pünkösdöt kívánunk!