2017-09-13

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Vannak olyan nagy szavak, mint például a hűség, amit szinte lehetetlen elmagyarázni. Csak történetekkel, életutakkal lehet talán körülírni a lényegét. Erdélyi Géza, nyugalmazott felvidéki református püspök utóbbi éveit az írásnak szenteli. Nemsokára megjelenik két kötete, és néhány éve az élettörténetét is megírta. Tarnóczi László kapta mikrofonvégre őt.

Erdélyi Géza: Rozsnyói lelkészként Andrássy grófék tizenkétezer kötetes családi könyvtára feldolgozását végeztem. Megvárták, hogy befejezzem, hiszen nem volt, aki ezt végezze, mert tizennégy nyelvű irodalom van benne. Aztán nemcsak hogy nyugtalanítottak, de olyasmibe akartak kényszeríteni, ami tőlem nagyon-nagyon távol áll, és nem vállalhattam. Senki felett nem ítélkezem, de most magamról beszélek, én nem vállalhattam a titkos együttműködést. Nem találtak rajtam fogást. Már nem kényszerítő és fenyegető, durva hangon, mint korábban, hanem nagyon diplomatikusan közölték velem, hogy tűnjek el Rozsnyóról, de ne gondoljak semmiféle komolyabb helyre, mert ahhoz úgysem kapok állami engedélyt. Ugyanis állami engedélyhez volt kötve minden lelkész szolgálati helye. Így kerültem Hanvára. Tompa Mihály volt a régi elődöm. Ő ott van eltemetve. Így akaratuk ellenére az történt, hogy még több találkozásom volt magyarországiakkal és tengerentúli hazalátogató magyarokkal.
Tarnóczi László: Valami olyasmi lehetett, mint amikor Domokos Pál Pétert a második világháború után Budapestről kitiltották nacionalista nézetei miatt, és olyan tolnai, baranyai falvakba tuszkolták ki, ahová csángó magyarok települtek.
Erdélyi Géza: Igen. Írva van a Bibliában, mondja az Úr, hogy "az én útaim, nem a ti útaitok, és az én gondolataim, nem a ti gondolataitok." Hát, ez nagy bukfenc volt a részükről. És én éltem is azzal a lehetőséggel. Nagyon sok kapcsolat jött létre. Feleségemmel és egy helybeli vállalkozó támogatóval megszerveztük, és rendszeresen megrendeztük a Tompa Mihály találkozókat. Nem ritkán kétszáznál is többen vettek részt ezeken az irodalmi találkozókon. Persze a lelki munka is tovább folyt, mert azt mindig első helyen tartottam.
Tarnóczi László: Tompa Mihály, bár nehéz körülmények között élt Hanván, nagyon jó prédikációkat, emlékezetes beszédeket írt ott. Önre hogyan hatott ez a hely?
Erdélyi Géza: Valószínűleg kissé másképp, mint ahogy általában emlegetik. Tompa Mihály nyelvezete fantasztikus volt. De engem az fogott meg, és az vitt előbbre, hogy amikor leverték a forradalmat, a szabadságharcot, mindenki elhallgatott, Arany János is hallgatott, Petőfi eltűnt, de Tompa Mihályban volt olyan belső erő, hogy elsőnek szólaljon meg, és megírta a gyönyörű verseit. Nem kell külön kiemelni, hogy mi forrott benne, és hogyan gondolkodott, elegendő két-három versére gondolni: A madár fiaihoz, A gólyához, és a Levél egy kibujdosott barátom után. Ezek fogtak meg engem. Amikor hallgatásra voltunk ítélve, ami aztán később nagyon pregnánsan jelentkezett, én akkor ezt mondtam: Ha valamit igazán meg lehet tanulni Tompa Mihálytól, akkor az az, hogy meg kell szólalni. Mondani kell az igazat, nemcsak a valót, mert a valót pedzegették sokan, ami szintén szükséges, de necsak a valót, hanem az igazat mond. Erre van a legnagyobb szükség. Én ezt kezdtem el belső meggyőződéssel és elhatározással. Így történt az, hogy szívesen hallgatták az igehirdetéseket is, és szívesen vettek részt beszélgetéseken. De nekünk már megadatott valami a technika révén, amely Tompa Mihálynak még nem volt meg. Megszólalni a rádióban az már fordulatot hozott, hogy egyszerre tízezrek hallgathatták.
Tarnóczi László: Hol találkozhatnak ma Önnel a hívek?
Erdélyi Géza: Példát akartam szolgáltatni azzal is, hogy nem húzom az időt, hanem betartom a törvényeket. Amikor betöltöttem Isten kegyelméből a hetvenedik évemet, két napra rá bejelentettem, hogy átadom a hivatalt. Szolgálati lehetőség azonban maradt. Sokszor hívtak és hívnak még most is szolgálatokra, amit én örömmel teszek meg mindenkor. És maradt az írás is. Tanulmányokat írok. Két kötetre való írásom van, és ha Isten is úgy akarja, legalább az egyik megjelenik. Tehát dolgozom, amíg csak lehet. A munkát nem szabad abbahagyni! Aki abbahagyja a munkát az nemcsak megöregszik azonnal, hanem el is megy, tehát dolgoznunk kell!

Fekete Ágnes: Egy hűséges életút a múltból. Pápai Páriz Ferenc életéről hallunk majd. Ez a tizennyolcadik századi tudós ember arról híres általában, hogy egy európai úti beszámolót írt. Azonban ennél sokkal többet megtudhatunk most Petrőczi Évától, aki először reformációs verseit olvassa fel.

Petrőczi Éva: Ez egy nagyon ifjúkori versem, amelyet akkor írtam, amikor huszonkét évesen először jártam Hollandiában.
Magyar deákok nyomában

A csatornák
moszatírásos matrikuláiban
megfakult arcotok nyoma,
miként az írás
Amszterdam,Hága, Leiden
annales-lapjain.

Lássátok, íme,
rég-holt feleim,
léptetek porában
hazai röghöz
hajlít a kín.

A 151. zsoltár

"1613. november 1. Ez nap látta házam népe fiamnak, Jánoskának két alsó fogait.
November 21. Fiamnak két felső fogai nőni kezdtenek…
1614. március 10….láttatott fiamnak ötödik foga jobb felől….Április 3. …Elválasztatott fiunk."
Részletek Szenci Molnár Albert Naplójából

Zsoltár ez is,
ez a szűkszavú
tejfog-leltár:
a százötvenegyedik.

Tudjuk mi mind,
megváltó kanálkoccanásra
lesők, hogy nincs
ezidőtájt a teremtésben

Nagyobb örömünk, mint ama
végre! – "láttatott",
s hogy szóra méltó
minden gond,
ha emberi.

Csak így tudhatunk
a halálnak ellenemondani.

Fekete Ágnes: Mit tudhatunk erről a könyvről?
Petrőczi Éva: A Dunántúli Református Egyházkerület által Pápán kiadott tudományos könyv, amely egy apa-fiú történet: Hogy atyád hírébül semmit is el ne hagyj – Pápai Páriz Imre és Pápai Páriz Ferenc. Az apa: Pápai Páriz Imre a legsikeresebb puritán szerzőink egyike volt. Keskeny út című traktátusa szinte bestseller számba ment. A fia Pápai Páriz Ferenc szintén végzett teológiai stúdiumokat is, de Baselben lett orvosdoktor, a későbbiekben pedig Erdély egyik leghíresebb orvosa, a magyar gyermekgyógyászat és nőgyógyászat szakirodalmának megalapozója. Nagyon szeretem az ikerkönyvei közül a test és a lélek békéjéről szóló Pax Corporis és Pax Animae című köteteket. Ő volt a legkorábbi magyar holisztikus gyógyítók egyike, aki testi szimptómákról is úgy írt, hogy megpróbálta a lelki okaikat felderíteni. Például magas vérnyomás és idegfeszültség, és hasonlók.
Fekete Ágnes: Mindegyik könyve a pax szóval kezdődik?
Petrőczi Éva: Pax Corporis, Pax Animae, Pax Sepulcri, Pax Aulae, tehát a test és a lélek békéje, a sír békéje és az udvar békéje. Ez egy sorozat volt, melyek részben ugyan fordítások, de saját gondolatait is belecsempészte. A Pax Corporis című könyvét azért írta, hogy az orvosi kézikönyv segítségével a korabeli, tizenhetedik század végi, tizennyolcadik század eleji családanyák egyfajta elsősegélyt tudjanak adni addig is, amíg orvost tudnak valahonnan keríteni ebben a mi, orvosokban bizony nagyon szegény országunkban. Ilyen bölcsességek vannak benne például, hogy a rosszul alvó kicsiny gyermekek altatására a mákfőzetnél sokkal inkább ajánlja, a mézes tejet. Orvos, teológus, filozófus, egyetemi tanár volt. Nagycsaládos. Egész életében küszködő, és utolsó életszakaszában eléggé méltánytalan körülmények közé jutó ember. Megrendítő leveleket írt.
Bethlen Miklós veje, Teleki Sándor volt akkor az erdélyi református egyház főkurátora, akinek Bethlen Júliával való esküvőjére Pápai Páriz Ferenc írt egy Izsák és Rebeka című lakodalmi színdarabot is.
Kicsi részlet, hogy hogyan köszöntötte annakidején az ifjú Teleki Sándort és feleségét Bethlen Júliát:

"Mert gróf úrfi Teleki Sándor gondolatja
Mindaddiglan repese, mint Noé galambja,
Míg vizek csendesedvén olajfádra szálla
Ahonnan egy szép ágat magának szakaszta.
Ez pedig ágyékodnak szerelmes magzatja,
Szemérmes Istenfélő kisasszony Júlia.
Minden ékességekből Rebekának mása,
És azon áldásoknak úgy látszik sorsosa."

Bethlen Júlia kisasszonyt, a későbbi Telekinét Rebekához a Biblia egyik hősnőjéhez, illetve szerelmi történetének főszereplőjéhez hasonlítja. Hát ez valami gyönyörű!
Tehát ilyen sokoldalú ember volt ez a mi Ferenc doktorunk. És mi volt a nehézsége? Az, hogy valóban voltak anyagi gondjai. A Nagyenyedi Kollégiumban, ahol ő professzorkodott, előfordult, hogy másfél évig nem kapta meg a javadalmát, és beszakadt a tető, és a könyvtára ázott. Vagy az egyik Pax kötetét, amelyet Kassán nyomtattak, nem tudta elhozatni Erdélybe, mert nem volt rá pénze. Tehát napi gondok között élt. Nagyon szomorú, hogy pályatársi irigyek és általuk feltüzesített diákok, ellene fordultak, pedig ő volt az, aki annyira odafigyelt a diákság testi, lelki jólétére, jól létére is, mégis belháborút, támadást intéztek ellene és megpróbálták kibillenteni a professzori munkájából Nagyenyeden.
Fekete Ágnes: Ez egyszerűen hiúságból történt?
Petrőczi Éva: Ez nem Pápai Párizzal kezdődött és nem is vele fejeződött be.
Fekete Ágnes: Erdélyben gyakorta megestek ilyenek?
Petrőczi Éva: Az az igazság, hogy Erdély magas kultúrája ellenére egy zárvány volt. Elég csak a Bethlenek és Telekiek között kötött millió házasságra gondolnunk. És minél szorosabban összetartó egy közösség, annál inkább tudják, és sajnos teszik is, hogy egymás életét, pályaívét horzsolják, megtörik az emberek.
Ezt a verset akkor írtam, amikor szakadó, jéghideg esőben a kilencvenes évek elején elzarándokoltam Franeckerbe, ahol már nincs egyetem, de a magyarok emlékét még egy tábla őrzi.

Eső mosdatja…
Apáczai Csere János és társai emlékezetére

Eső mosdatja
Franekert,
Frízföld
egykor-volt
diákbölcsejét;
ide aligha illene
mosolygó, napsütötte ég,
ide, ahol gyászverte,
koldus kis hazák

– Magyarhon, Erdély –
ifjai kortyoltak
a szegények makacs szomjával
tudományt.

Egy emléktábla.
Ennyi volna csak?
Sok rozsdaszínű tégla,
Türelmes, mindig-ázó, hallgatag.

Néhány szent lábnyom
máigittmaradt.

Ez egy róla készült korabeli metszet, amely jelzi, hogy ő a béke embere. Ezért is volt nagyon fájdalmas, tragikus az, hogy éppen egy ilyen embert zargattak bele egy csomó háborúságba, aki egyébként a békéért, a békének, keresztyéni alapú emberi harmóniának élt. Rendkívül nagyrabecsülték Baselben, amikor a legkedvesebb professzora Glaserus orvosprofesszor meghalt, egy jövevényt, egy "gyüttmentet", egy erdélyit, egy magyart, Pápai Párizt kérték fel, hogy búcsúbeszédet mondjon latinul.
Fekete Ágnes: Baselben tanult?
Petrőczi Éva: Baselben volt világhírű orvoskar.
Fekete Ágnes: Miért jött haza onnan?
Petrőczi Éva: Megszerezte a doktorátust és nem sokkal később visszajött, mert azok közé a holtig hű peregrinusok közé tartozott, akik kutyakötelességüknek érezték, hogy itthon kamatoztassák tudásukat. Apáczai Csere Jánost is rendkívüli módon megbecsülték, szerették a hollandok,mégis hazajött és Erdélyben nemcsak a súlyosbodó tüdőbaja volt az osztályrésze, hanem a sorozatos támadások is.
Fekete Ágnes: Pápai Páriz Ferenc, amikor hazajött, egyből professzor lett Nagyenyeden?
Petrőczi Éva: A pályaív nagyon szép ideig töretlen volt. Úgy került oda professzornak, hogy nagyon sokan nem akarták őt maguk közé, talán azért, mert a baseli orvosdoktori végzettség sok volt nekik. Ez sem új a maga nemében. Ő nem orvostudományt tanított egyébként Enyeden, hanem filozófiát, természettan, meg ilyeneket.Valószínű, hogy az irigységnek az is még további medreket ásott, hogy a rengeteg nagyenyedi kollégiumi tanári teendő, a családi gondok és az időnkénti gyászok mellett is óriási életművet hagyott hátra.
Egy árverésen megvette Szenczi Molnár Albert naplóját, és a napló még üres lapjaira írta be a saját életrajzát, mintegy megadva ezzel a folyamatosságot, a kontinuitást. És ezzel még mindig nincs vége ennek a gyönyörű történetnek, ugyanis Szenczi Molnár latin-magyar, magyar-latin szótárát ő tökéletesítette és bővítette ki. Tehát Pápai Páriz Ferenc a legnevesebb magyar grammatikusok közé számít. Teológia, grammatika, orvostudomány, filozófia – előszámlálni is sok, hogy mi minden alkotórészből állt az ő nagyon munkás élete. Olyan nagyra becsülték Baselben, hogy nagyon komoly összegeket kapott magától a baseli egyetemtől. Tökéletes esélye volt arra, hogy Basel egyik legtekintélyesebb orvosává váljék. Számíthatott volna nagyon tehetős, és fizetőképes paciensi körre.
Még egy nagyon fontos motívuma az életének, az ő testvéri barátsága a nálánál alacsonyabb társadalmi osztályba tartozó és mégis óriásira becsült és körömszakadtáig védett Tótfalusi Kis Miklóssal. Megpróbált minden eszközzel segíteni neki. Pápai Páriz ugyan viszonylag hosszú életet élt az akkori időkhöz képest, de nehéz életet, feleséghalál, gyermekhalálok, nagyon sok mindenen átment, amin annak a kornak az emberei gyakran, még az említett nagyenyedi hálátlankodási rohamok, illetve nyomor is. A halála ugyanolyan volt, mint a vele való bánásmód, bántások, hátratételek, elemi gondok: agyvérzést kapott.
Fekete Ágnes: Miért volt számára ilyen fontos a béke?
Petrőczi Éva: Mintha körbejárt volna egy oltótűvel, és próbálta volna beoltani az embereket a nagyon ősi magyar betegség, az állandó háborúskodás ellen, és azért, hogy megvédje őket és mintegy a béke áldását beléjük oltsa, mint viselkedésmintát. Sokak mögé oda kellene plántálni egy egész életre háziorvosként Páriz Ferencet.

Fekete Ágnes: Végül, híreink élén arról számolunk be, hogy Debrecenben nemsokára egy szobrot állítanak fel a reformáció tiszteletére. Vajon milyen is az az alkotás, melyik méltó módon állítana emléket 2017-ben a reformációnak? Fekete Károly püspököt hallják Oláh Ilona segítségével.

Fekete Károly: A jeles alkotók, Győrfi Sándor és Győrfi Lajos testvérpár kapott fölkérést arra, hogy álmodjanak meg egy több kompozícióból, egy főalakból és néhány kiegészítőből álló emlékművet. A nyolcágú Kálvincsillag motívumból indul ki az emlékmű, hiszen a templomainkon a keresztet kiváltó jelképként kakas vagy csillag szokott lenni. A csillag jelezte Jézus Krisztus szülőhelyét, az inkarnáció, megtestesülés az Isten kegyelmének a megmutatkozását, a fontos kezdetet. A Református Egyház és Debrecen címerében lévő szimbólumok, az Agnus Dei, azaz a zászlós bárány illetve a főnix is megjelennek az alkotáson. Egy áttört, napkoronghoz hasonló csillag jelképből bújik elő egyik oldalon a zászlós bárány, másik oldalon a főnix, amely feltámadásra is utal. A csillag szára pedig arra a helyre mutat, ahol a reformáció született. A reformáció gondolata az volt, hogy úgy kell kitárni a templomajtót, hogy ott lebomoljanak a válaszfalak, és mindenféle akadály elháruljon, hogy az ember közvetlenül találkozzon Istennel, Jézus Krisztus evangéliumával. Itt a Nagytemplom és a Kollégium között az alkotás ehhez fog megerősítést adni. A téren, ahol egyébként is a megpihenés, az elmélyülés az egymással való beszélgetés helye van, négy kőpadot is megterveznek a művészek, amely kiegészítő eleme az alkotásnak. Valósággal rá lehet majd ülni, de ezeken olyan felületek lesznek, ahol különböző idézetek utalnak a Nagytemplomra illetve a Kollégiumra, mert rengeteg nagy személyiség megörökítette ezt a két emblematikus épületet. Az úrasztalát idéző asztalon kinyitott Szentírás lesz, amely református hit bibliai beágyazottságát jelenti majd. Az egész kompozíció, az András templom középkori gótikus vonalait hozza elő. Sajnos, ez a jelentős gótikus emlék megsemmisült, de egy bronz ablakdísszel és megfaragott kővel jelezni fogja a Debrecen történetét nem ismerőnek is, annak a helynek a művészeti jelentőségét, amely lehetne Debrecen gótikus emléke, ha a tűzvész nem pusztítja el. Az egyház a gyülekezeteiben él. Ez a kis közösségi tér, amely itt megképződik az emlékkert ezen pontján lehetőséget ad arra, hogy akár egy csoport is leülhessen, és ott elmélkedjen vagy megpihenjen. Ez szintén üzenet, hogy a közösségformálás az elsődleges feladata a gyülekezeteknek bármely helyszínen, a kis faluban épp úgy, mint a nagyobb városokban. Ez a tér, amely egyébként is találkozási pont, beilleszkedik a város életébe, egy védett közegben, de mégis az élettérben elhelyezkedő és közösséget kínáló helyszín lesz. Várjuk, hogy láthassuk teljes valójában és hálát adjunk Istennek azért, hogy az ötszáz éves reformáció folyamatában, a négyszázötven éves reformátusságot megőrizve, most mi lehetünk azok, akik továbbvisszük ezt a hitet, ezt a hitvallást.

Hírek
Az igazságos háború elvétől az igazságos békéig címmel rendeznek konferenciát szeptember 20-án, szerdán 9 órától Budapesten a Magyar tudósok körútja 3. szám alatti MEÖT Székházban.

A kultúraátörökítés médiumairól tartanak egész napos konferenciát szeptember 20-án, szerdán 8 óra 45 perctől Budapesten, a Reviczky utca 4. szám alatti Tanstúdióban.

Egyháztörténeti konferenciát rendeznek Reformáció a Nyugat-Dunántúlon címmel szeptember 20-án, szerdán 9 óra 30 perctől Sopronban, a Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központban.

A Lepramisszió verses, énekes műsoros délelőttöt tart missziós bemutatókkal és előadással szeptember 16-án, szombaton 10 órától Budapesten, a Törökőri református Egyházközség épületében.

Hetedik alkalommal rendezik meg a Szatmár határok nélkül elnevezésű református találkozót szeptember 16-án, szombaton Nagyecseden. A találkozó fél egykor istentisztelettel kezdődik, majd koncertek, táncbemutatók és kiállítás-megnyitó is lesz.

A Presbiteri Szövetség konferenciát szervez szeptember 17-én, vasárnap 15 órától Kisgyőrben, a református templomban.

Protestáns médiaműhelyt rendeznek az értékközpontú tartalmak hatékony közvetítéséről szeptember 15. és 17. között Mátraházán, a Ráday Konferenciaközpontban.

Az idén is megrendezik az Ars Sacra Fesztivált, amelynek keretében számos kiállítás, hangverseny és előadás lesz szeptember 16. és 24. között országszerte. 16-án, szombaton a Nyitott templomok éjszakáján többek között Budapesten, a Szilágyi Dezső téri, a Kálvin téri, Rákoskeresztúri, Bihari úti, Fasori, és Pestszentimrei templomban séták, hangversenyek, kiállítások várják az érdeklődőket, hasonló programokkal várja látogatóit a Debreceni Nagytemplom, Esztergom, Gárdony, Hódmezővásárhely-ótemplom, Miskolc-Avas, Nagykanizsa, Balatonszabadi és Törökszentmiklós református temploma.

A Kelenföldi Barokk Esték keretében Alföldy-Boruss Csilla orgonaművész és Alföldy-Boruss Eszter fuvolaművész ad hangversenyt szeptember 16-án, szombaton 17 órakor Budapesten, az Október huszonharmadika utcai református templomban.

Fekete Ágnes áhítata:

Ezt mondta Ninive királya: "Öltsön zsákruhát ember és állat, kiáltsanak teljes erővel Istenhez, térjen meg mindenki a maga gonosz útjáról, és hagyjon fel erőszakos tetteivel!" Jónás 3,8

Óriási különbség van az erő és az erőszak között, az erővel Istenhez kiáltás és az erőszakos tettek között. Mert erő kell ahhoz, hogy egy király azt mondja népének, most mindenki öltözzön zsákruhába, mert vétkeztünk Isten ellen. Erő kell ahhoz, hogy maga is porral hintse a fejét, ahogyan ezt Jónás próféta szerint Ninive királya tette. Ez a mondat szembe megy minden emberi elvárással. Szembe megy a renddel, szembe megy az emberi társadalom alap szemléletével. Csak erős ember tehet ilyet.
Az erőszak viszont az, amiről Babits Mihály Jónás könyvében olyan pontosan ír, hiszen a huszadik századra már sokkal kifinomultabban tudta a történetet:

"és meztelen táncoltak ott a szolgák
vagy karddal egymást ölték, kaszabolták
játékul. Jónást meg egy cifra oszlop
tetejébe tették, hogy szónokoljon
és jövendölje végét a világnak."

Az emberi megaláztatásnak se szeri se száma közöttünk. Még játéknak is tartjuk, amikor valakit kipellengérezünk. Ez az erőszak. Társadalmunk egyik fő gondja, hogy ezt a kettőt összekeveri. Talán a háborúk szörnyűségei miatt is alakult ki az a közfelfogás, hogy félünk az erőtől. Éltetjük a gyengeséget, a bajban levő embert. A kicsiséget és a betegséget állítjuk piedesztálra. Számos társadalmi üzenet lényege összefoglalható ebben a mondatban: "Szegény, nehéz neki, segítsük!" A legtöbb árucikket az ember segítési vágyával lehet eladni. Persze, segítünk, csak ennek az lesz a következménye, hogy az erőtlenség lesz az a létforma, amellyel bárki támasztékot szerezhet magának. És ezzel a könyörgő üzenettel maga a segítő is csapdába kerül. Már csak menekül egyik bajtól a másikig, és mint valami tűzoltó robot, igyekszik mindenkinek segíteni, de erő nélkül.
A régi hadászati könyvek azt a királyt tartották igazán jó uralkodónak, amelyik erőszak nélkül is képes győzni a csatában. Mert ott a rend maga erőt adott. Ha viszont összekeveredik a lélek ereje a hatalmat erőszakkal fenntartani kívánó erővel, akkor előbb utóbb elkorcsosul az emberi közösség.
Számomra Jézus követése azért nagyszerű, mert ő az igazi erőt képviselte erőszak nélkül. Erősebb volt hallgatása, mint a tömeg kiabálása. Erősebb volt halála, mint a gyilkosok erőszakja. Tisztább volt halk szava, mint Pilátus keze, pedig megmártotta a mosdótálban. Még Júdás hazudozása sem tudta elvenni erejét. Jézus egyszerűen erős volt, és ezért volt képes Istenként is rongyruhába öltözni, és a legvégsőkig az emberek mellé állni. Az Ő előképe Ninive királya, aki országa élén állt, mégis meghajolt, és a bűnbánat első jelét megtette, majd az egész népe megtért és követte őt. Talán nem véletlen, hogy éppen ez az a jelenet, amit Babits nem írt meg versében, mert annyira elképzelhetetlennek tartotta. Igen, valljuk meg, a mi földi hatalmi rendszereinkben tényleg elképzelhetetlen ez, de Isten országában nem. Ezt az országot hozta el Jézus, a maga teljes erejével. Ennek az országnak a fényét adja meg nekünk Isten! Ámen.