Hallom a puffanásokat. Lelőtték azokat, akiket szelídnek találtam. Már nincsenek sehol a pakukmadarak, a különlegesen szerethető állatocskák. Nem tudom a lelkemben felszámolni azt a gondolatot, hogy annyi mindenkinek jót szerettem volna, és elfordultak, azt mondták: nem. Nem tudom elfogadni azt, hogy nem volt helye a megbeszélésnek. De hát így jár a kislány, aki mindenkit szeretett. Aki összetéveszti a naivitást az agapéval. Akibe beleírták a „jókislány programot”, és azt hiszi, ez a szeretet.
Mivel olyan erősen vágyom rá, vágyunk rá, ezért folytonosan a szeretet körül kőrzök, kőrzünk. De ez a szeretet tele van kíváncsisággal, forró tűzben ég, vágyak tengerében úszik. Nem érzékeltem sokáig, hogy nem ez a szeretet, mert a bennem levő „jókislány program” eltakarta látásomat.
Az ember sokszor összekeveri a haverságot a barátsággal. A bárányt a birkabőrrel, a bandát a közösséggel. Amikor eljön a pillanat, hogy a valóságos szeretet kerül a fókuszba, amikor baj van, amikor a jóság programmal nem mész semmire, amikor jönnek a katonák, és már nem kellemes asztali csevejt jelent a tanítványság, akkor kiderül, hogy ki hol is áll. De megértem azokat, akik ekkor mégis a banda mellett döntenek. Jézus is megértette őket. Soha nem kérte számon a tanítványok szeretetét. Soha egyetlen moralizáló mondat nem hagyta el a száját. Csak emelt mindenkit a bandából, a falkaszemléletből a szív szeretete felé.
Tényleg az a zseniális a kereszténységben, hogy az igazságot és az irgalmat nem játssza ki egymással, mint ahogyan itt a földön állandóan ezt tesszük. Úgy alkot békét bennünk az Úr, hogy ezzel senkinek a vétke nem kisebbedik. Ez a szeretet nem „jókislány” vagy „jókisfiú” program, hanem valami, ami ezen messze felül van. Hogy átadom magam úgy, ahogy vagyok. Melléd állok úgy, ahogy vagyok. Tört szányú angyalként szégyenlősen nézlek, Uram.
A szív Isten mélységeit keresi, és a belül megszülető fényben elkezd látni, szeretni.
2022. május 15. – Húsvét 5. vasárnapja
Abban az időben: Amikor az áruló Júdás kiment a teremből, Jézus beszélni kezdett: „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha Isten megdicsőül benne, Isten is megdicsőíti őt saját magában, sőt hamarosan megdicsőíti. Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról tudják majd meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.”
Jn 13,31-33a.34-35ű
Kép: Julia Stankova