Döntésképtelenség
Ha állandóan hátranézek, és felülvizsgálom azt, amit tettem, akkor görbe lesz a szántás. Jézushoz egyszer odamentek néhányan, hogy kövessék. De egy kis haladékot kértek: előbb…
Ha állandóan hátranézek, és felülvizsgálom azt, amit tettem, akkor görbe lesz a szántás. Jézushoz egyszer odamentek néhányan, hogy kövessék. De egy kis haladékot kértek: előbb hadd búcsúzzam el családomtól. Erre mondja Jézus: aki az eke szarvára teszi a kezét, de hátrafelé néz, nem alkalmas az Isten országára. Csak az elszánt ember képes mély nyomot hagyni maga után. Az elszánt ember szántása teremtés.
Emlékszem, amikor gyerekeink kamaszodtak, egyik fő szavuk ez volt: égő! Meghatározott mindent az, amit róluk gondoltak a többiek. Rám szóltak időnként: hogy nézel ki? Ez égő! Az örökké bennünk tanyázó kamasz mondatja velünk: szaladj az emberek véleménye után!
Minden emberi döntés kicsit olyan, mint a vízbe ugrás. Az embernek fel kell mérnie a terepet, meg kell néznie, van-e víz a medencében, de aztán eljön a pillanat, amikor el kell rugaszkodni. Nem lehet örökké mérlegelni, és azt hinni, hogy valaki majd bebiztosít. Ilyen minden döntés, amit itt a földön meghozunk.
Sokan azt hiszik, hogy az Isten akaratának követése olyan, mintha kibújnánk ebből a testből. Pedig sajnos nincs tökéletes döntés itt, a földön. Mindig belevegyül szándékainkba a becsvágy, a hatalomra törekvés. Ezt csak tetézi az, amikor valaki ezzel a szósszal önti le döntését: nem én akartam ezt, hanem Isten mondta. Inkább azt kellene mondanunk: Jézust keresem döntéseimben. Őt akarom követni. Ez a döntés megfelel az Istentől kapott, megismert és jó értékrendnek. Meghallgattam másokat is erről. Imádkoztam is. Benne bízom.
Minden döntésünk annak bevallása, hogy nem én vagyok a Megváltó. Pedig a mai ember lassan azt kezdi hinni, hogy minden őérte van, ő a dolgok alfája és ómegája. Minden rólam, értem, általam van ezen a világon. Értem süt a Nap, értem van a családom, értem nyüzsög ez az egész világ, és mindennek, de mindennek járandósága van felém. Ajándék ez a világ, de nem én vagyok a közepe.
Magamban kell legyőznöm azt, aki mindenáron győzni akar. Én engedhetem el ezt a világot, és a tündérképet, amelynek a közepén csücsülök.
Markolás, ragaszkodás helyett ráléphetünk az elengedés útjára! Az elfogadás ösvényén lehet igazán jó döntéseket hozni!
2022. június 26. – Évközi 13. vasárnap
Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: „Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket?” De ő hozzájuk fordult, és megfeddte őket: „Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse.” Ezután másik faluba mentek.
Történt pedig, hogy útközben valaki így szólt hozzá: „Követlek, bárhová mégy.” Jézus így válaszolt: „A rókának van odúja, az ég madarainak fészke, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania.”
Egy másikat Jézus szólított fel: „Kövess engem!” Az így válaszolt: „Uram, engedd meg, hogy előbb elmenjek és eltemessem apámat.” „Hagyd a holtakra, hadd temessék el halottaikat – mondta neki –, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.”
Egy harmadik ezt mondta neki: „Uram, követlek téged, de engedd meg, hogy előbb elbúcsúzzam a családomtól.” Jézus így válaszolt: „Aki kezét az eke szarvára tette, és mégis hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Lk 9,51-62
Kép: Julia Stankova
