Elbújás – előre menekülés
Elképzeltem magamban azt, hogy egy kis bárány vagyok az akolban. Ösztönösen futnék a pásztorhoz, bármi baj van. Zsigeri cselekedet az, hogy minden élőlény menedéket keres….
Elképzeltem magamban azt, hogy egy kis bárány vagyok az akolban. Ösztönösen futnék a pásztorhoz, bármi baj van. Zsigeri cselekedet az, hogy minden élőlény menedéket keres. De hogyan keresünk oltalmat a bajban? Minél kisebbek akarunk lenni. Ha lenne egy kis lyuk, ahova bebújhatnánk, akkor azt is megtennénk, amíg el nem múlik a fenyegetés. Eljönnek a derűs napok, és ha bárány lennék, akkor jó időben talán én szeretnék az első lenni. Előre szaladnék, hogy a legfrissebb füvet én ehessem meg. De amikor eljön a farkas, akkor a legutolsó szeretnék lenni. Azt akarnám, hogy észre se vegyen senki.
Hogyan lehet ezt az alapösztönt felülírnia bárminek is? Hogyan lehet a bárány pásztor nélkül? Miféle belső parancs képes arra, hogy az embert, (a bárányt) saját létalapjáról leszakítsa? Kérdezi ezt Jézus, aki maga ez a Létalap. Talán ez az „első akarok lenni/utolsó akarok lenni” érzület lehet erre a válasz. Valamiféle hamis átváltás kerül az „elbújás – előremenekülés” ösztönébe, és elkezdünk játszani a hatalomért és a túlélésért.
Az ember legfeljebb egy-egy hajnalban kérdezi meg magától: „hát te mit kerestél ezen a földön, mily kopott regéket, miféle ringyók rabságába estél?” Ezek a tisztánlátás ritka pillanatai. Mindennapjainkban pásztor híján a bilincseket mégiscsak magunkra vesszük. Csak bedőlünk a béreseknek! Kellemesebb a hangjuk, mert megbékéltetnek minket. Mert ők nem vállalják a konfliktust, csak valamiféle jussért vannak jelen.
Ifjabb Pieter Brueghel képe hitelesen mutatja be Jézust, aki igazán jó. Nem a sikeres pásztort látjuk. Csak a mai korszellem hatására gondoljuk azt, hogy az a jó pásztor képes megvédeni a nyájat. Isten világában az a jó pásztor, aki érdekei, ösztönös életvédelme ellenében is ott marad a bajban.
Jézus életének nem a siker volt a lényege. Nem azt akarta, hogy minden rendben legyen, hanem hogy a valódi, a szeretetteljes szándék kiderüljön. Isten szándéka nem az, hogy mindenképpen megnyugtató módon éljük le az életünket. Ő inkább azt szeretné, ha a mindent odaadó szeretetet meglátnánk, és meg tudnánk különböztetni a béresek hazugságától. Ha látnánk, hogy más az, aki az ajtón jön be, és más az, aki settenkedve. Más az, aki elfut, és más az, aki marad. Más, aki első akar lenni, és más, aki utolsó.
Megkülönböztetés nélkül mindig pásztor nélküli nyáj leszünk, miközben szemben állunk a pásztorok pásztorával.
2024. július 21. – Évközi 16. vasárnap
Abban az időben: Az apostolok összegyűltek Jézushoz, és beszámoltak mindarról, amit tettek és tanítottak. Ő így szólt hozzájuk: „Gyertek ti is, (menjünk) a pusztaságba egy magányos helyre, hogy pihenjetek egy kicsit!” Mert olyan nagy jövés-menés volt körülöttük, hogy még evésre sem maradt idejük. Bárkába szálltak tehát, és elmentek egy elhagyatott helyre, hogy magukban legyenek. De sokan látták, amikor elmentek, és sokan megtudták. Erre minden városból gyalog odasiettek, és megelőzték őket. Amikor kiszállt és látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Olyanok voltak, mint pásztor nélküli juhok. Ezért tanítani kezdte őket sok mindenre. Mk 6,30-34
