Zúgolódás
Zúgolódtak. Különlegesen szép magyar szó ez. Szinte halljuk, ahogyan egy erdő zúg, de azt is, hogy most nem a fák adják ki ezt a hangot,…
Zúgolódtak. Különlegesen szép magyar szó ez. Szinte halljuk, ahogyan egy erdő zúg, de azt is, hogy most nem a fák adják ki ezt a hangot, hanem az emberekre visszaható szó ereje. Zúgnak. De mégsem ők, hanem szinte magukat zúgatják, amikor zúgolódnak. És mint a fák, dőlnek egymás felé, mormolják elégedetlenségüket, gerjesztik a zajt, a lázadást, a bosszút, a panaszt. A zúgolódásban van valami alattomos, a ki nem mondott szavak titkos fenyegetése. A görög szókép a fogak közötti berregő hang kiadását festi le. (γογγύζω) Minálunk a magunkra visszaható erőt. A tömeg morajának a lényege, hogy az emberek elkezdik egy távoli valakire vagy valamire kivetíteni panaszukat. Nem tetszik az, ami OTT van. Ott messze dől el az, ami itt van. Ott főzik nekünk a fekete levest. Ha az az „ott” megszűnne, „itt” minden jó lenne.
Nem tetszik az, amit Jézus mond. Hallottad? Nahát! Ez nincs rendben, amaz is azt látta, hogy… Beindult a színház-érzés. Ott, a távoli Jézus nem jól játszik a darabban.
Péter volt az egyetlen, aki „itt” látta az Istent. Nem hagyhatom el azt, aki bennem él. Nem zúgolódhatok az erdő dolgai ellen, ha én magam vagyok az erdő. Minden zúgás bennem keletkezik és rám is visszahat. Magamban kell megértenem az erőszak természetét, ha a világ erőszaka zavar. Velem, mint egy kis pillangóval indul el a rossz hulláma, és rám is hat vissza: nem kívülről érkezik a baj. Bennem keresi Jézus az utat.
2024. augusztus 25. – Évközi 21. vasárnap
Jézus tanítványai közül, akik (szavait) hallották, többen azt mondták: „Kemény beszéd ez. Ugyan ki hallgatja?”
Jézus tudta, hogy tanítványai méltatlankodtak miatta, azért így szólt hozzájuk: „Ez megbotránkoztat titeket? Hát ha majd azt látjátok, hogy az Emberfia fölmegy oda, ahol azelőtt volt! A Lélek az, ami életre kelt, a test nem használ semmit. A szavak, amelyeket nektek mondok, Lélek és élet. De vannak közöttetek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik nem hisznek benne, és hogy ki fogja őt elárulni.
Aztán így folytatta: „Ezért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya meg nem adja neki.” Ettől kezdve tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és többé nem jártak vele. Jézus ezért a tizenkettőhöz fordult: „Ti is el akartok menni?” Simon Péter ezt válaszolta neki: „Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak. Mi hittünk, és tudjuk, hogy te vagy az Isten Szentje.”
Jn 6,60-69
Kép: Gilbert Garcin
