Glóriátlan szent család
Isten akarata nem mézes-mázos cukiság. Isten valódi családja nem aranyos-glóriás, hanem szétszakított, mégis összetaláló. Thomas Merton versének részlete jut az eszembe: „Szerencsés szél fújt, és…
Isten akarata nem mézes-mázos cukiság. Isten valódi családja nem aranyos-glóriás, hanem szétszakított, mégis összetaláló. Thomas Merton versének részlete jut az eszembe: „Szerencsés szél fújt, és elsöpörte a tanítvány glóriáját, a gondjaival együtt. A szerencsés tenger elnyelte jó hírét. Nincsenek utak, nincsenek csodálatos módszerek.” Jézus elsöpörte azt, amit Mária gondolt róla. Egy szerencsés szél elsodorta azt a képet, amiben ő reménykedett. Akik Istent keressük, gyakran átéljük ezeket a szerencsés szeleket, amelyek mindent fenekestől felforgatnak, és „szentnek” hitt dolgainkat, közösségeinket, családunkat átalakítják.
Mert Isten nem sablon, nem biztos keret, semmiképen sem séma. Persze mi vágyunk erre a biztonságra, és talán fel is adjuk néha a hitet azért, hogy végre egy kis nyugi legyen. Isten azonban váratlan helyzetekbe visz bennünket, ahogyan Jézust és a „szent családot” is a vének közé a templomba vezette. Ezen vagy egy hasonló furcsa helyen kérdezi meg tőlünk: Bízol-e bennem? Fel tudod-e adni illúziódat, szerepjátékaidat értem?
De vajon miért teszi ezt Isten velünk? Nem lehetnénk végre békében a megszokott keretek között? Sajnos nem lehetséges ez. Különben üzletelnénk Istennel, különben földi viszonyaink bilincsébe vernénk azt, aki mindent megalkotott, akiben az általunk vélt jó és a rossz egyaránt békére talál. Akkor úgy imádkoznánk, mint egy gép. Akkor azt gondolnánk, hogy nekünk járandóságaink vannak vele szemben. De tudhatjuk, hogy a szél bármikor elfújhat mindent a fejünk fölül, és egyetlen szál, egyetlen hit tart meg minket.
Adja meg nekünk Isten, hogy táguljon szűk látókörünk! Adja meg, hogy kedves és szimpatikus dolgaink mögé lássunk! Adja meg, hogy meg tudjuk különböztetni azt, amit most szemünkkel észlelünk attól, ami Isten távlatos és igazi valósága, és talán fogalmunk sincs most róla! Adja meg, hogy ezzel a bizalommal lépjünk ki 2024-ből 2025-be!
2024. december 29. – Vasárnap, A Szent Család: Jézus, Mária és József
Jézus szülei minden évben fölmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. Amikor Jézus tizenkét éves lett, szintén fölmentek, az ünnepi szokás szerint. Az ünnepnapok elteltével hazafelé indultak. A gyermek Jézus azonban Jeruzsálemben maradt anélkül, hogy szülei észrevették volna. Abban a hitben, hogy az úti társaságban van, már egy napig mentek, amikor keresni kezdték a rokonok és ismerősök között. Mivel nem találták, visszafordultak Jeruzsálembe, hogy ott keressék.
Három nap múlva találtak rá a templomban, amint a tanítók közt ült, hallgatta és kérdezgette őket. Akik csak hallgatták, mind csodálkoztak okosságán és feleletein. Amikor a szülei meglátták őt, nagyon meglepődtek.
Anyja így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Lásd, atyád és én bánkódva kerestünk téged.” Ő azt felelte: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy nekem Atyám dolgaiban kell lennem?” Ám ők nem értették, mit akar ezzel mondani. Akkor hazatért velük Názáretbe, és engedelmes volt nekik. Szavait anyja mind megőrizte szívében. Jézus pedig növekedett bölcsességben, korban és kedvességben Isten és emberek előtt. Lk 2,41-52
