Megesik
Megesik. Akkor ez egy eset. Bármi megtörténhet. Az élet dolgai, mint esőcseppek várják, hogy lepottyanhassanak a valóságba, a földre. Ahogy kopogva megérkeznek, kitűzik életünk útját….
Megesik. Akkor ez egy eset. Bármi megtörténhet. Az élet dolgai, mint esőcseppek várják, hogy lepottyanhassanak a valóságba, a földre. Ahogy kopogva megérkeznek, kitűzik életünk útját. Esendő létezés. Sokan óriási jelentőséget tulajdonítanak ennek. A leesett esőcseppek útját kutatják egy életen át.
Istennek megesik a szíve. Látja ezt a nagy kopogást, és a mi eseményeink közé szeretne esni ő is. Ezek szerint a szeretetnek nem a stabilitás a fő jellemzője. A szeretet nem valami erős és biztos, megrendíthetetlen erő. „Megesik a szíve.” Mi így mondjuk ezt a szót: empátia.
A világ nagy esendőségében nem maradhat Ő sem egyensúlyban. Elesik, megesik, kiesik, leesik.
Ha van a gonosz út és Isten útja között különbség, éppen ez: A pap és a lévita ment a maga útján tántoríthatatlanul. Megvolt a cél, megvolt az eszköz, időre mentek, pontosak voltak, szilárdan, rendíthetetlenül tették a dolgukat. (Nem ezt gondoljuk Istenről?) Jézus embere, a samaritánus megingott, elbizonytalanodott, kérdéseket tett föl magának, elkezdett habozni a céljában, majd megállt, megesett a szíve, és mást tett, mint amit előre kitalált. (Nem ilyen az Isten?)
Isten szíve megesett szív, kiesett, leesett. Itt van.
2025. július 13. – Évközi 15. vasárnap
Abban az időben: Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?”
Jézus történettel felelt a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked.
Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj, és te is hasonlóképpen cselekedjél!” Lk 10,25-37
Kép: Luca Giordano (1650)
