Arra várhatunk, ami már a miénk
Csak arra várhatunk, ami már a miénk. Csak arra várakozhatunk, ami már egy kicsit bennünk is van. Újra és újra meg kell ízlelnünk ezt a…
Csak arra várhatunk, ami már a miénk. Csak arra várakozhatunk, ami már egy kicsit bennünk is van. Újra és újra meg kell ízlelnünk ezt a mondatot, hogy eljussunk mélyebb értelméhez.
Amiről fogalmunk sincsen, arra nem vágyakozhatunk. Ha nem éreztünk még édes ízt, és soha nem is hallottunk róla, akkor nem kívánjuk. A mai csokoládék nagyon is etetik magukat, és az ember azt gondolja, ha majd egy szeletet megeszik, eltelik vele. Mégsem így történik, hanem egyik a másik után kerül a gyomrunkba.
Számos dolog nem okoz függőséget, mégis abban az egy dologban hasonló hozzá, hogy egyik találkozás a másik után növeli vágyakozásunkat. Így képes az ember arra is, hogy tanuljon.
Az Istennel való kapcsolatunk nagyon hasonló ehhez a folyamathoz. Van bennünk valami kusza vágyakozás az után a valaki után, akit nem látunk, aki nem fér bele a világunkba, akit nem fog be az értelem, aki szükségképpen mégis ott kell, hogy legyen a véges és törékeny világ mögött. Ez a vágyunk talán elindít minket egy úton, hogy keressük Istent. Ha becsületesen keressük, akkor egyre többet ismerünk meg belőle, és várunk rá. Már tudjuk, hogy rá várunk. Őt kérjük, és nem mást, hogy segítsen, jöjjön el hozzánk. Amikor már tudjuk, hogy itt van, hogy Ő, és éppen Ő az, akire szükségünk van, akkor tudunk rá várakozni.
Advent ennek a várakozásnak az ideje. Istenre, Krisztusra várunk, aki itt van, aki szeret és átölel minket, éppen Őt várjuk, hogy jöjjön el még teljesebben, és ami kusza bennünk, az rendeződjön el. Mi vagyunk a pásztorok, akik szegényen és dolgunkat végezve ott botorkálunk a pusztában, és várjuk az angyalt, aki beragyogja életünk egét. Várjuk a biztos célt: Menj el Betlehembe! Mi vagyunk a királyok is, akik értelmünket és szellemünk legjavát megmozgatva keressük az Urat. Várjuk, hogy a legegyszerűbb jászolhoz megérkezhessünk, és letehessük értelmünk, lelkünk és minden erőnk kincseit.
Várjuk az Urat, aki dereng már számunkra.
2022. december 11. – Advent 3. vasárnapja
Abban az időben: Amikor a börtönben raboskodó János Jézus tetteiről hallott, elküldte hozzá tanítványait, hogy kérdezzék meg tőle: „Te vagy-e az, akinek el kell jönnie, vagy valaki mást várjunk?” Jézus így válaszolt nekik: „Menjetek, és adjátok tudtul Jánosnak mindazt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt. Boldog az, aki nem botránkozik meg bennem!”
Mikor elmentek, Jézus így kezdett beszélni Jánosról a tömegnek: „Mit akartatok látni, amikor kimentetek a pusztába? Talán széltől lengetett nádszálat? Vagy miért mentetek ki? Hogy finom ruhába öltözött embert lássatok? Akik finom ruhában járnak, azok királyi palotában laknak! Vagy miért mentetek ki? Hogy prófétát lássatok? Igen, mondom nektek: még prófétánál is nagyobbat! Ő az, akiről ezt írták:
Íme, elküldöm követemet színed előtt,
hogy elkészítse az utat teelőtted.
Bizony, mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál! De még őnála is nagyobb az, aki a legkisebb a mennyek országában. Mt 11,2-11
