Felem – ellenem
„Nem látok más kiutat, mint hogy mindegyikünk magába fordul és kiirtja, megsemmisíti magában mindazt, amit szerinte másokban meg kell semmisíteni. Legyünk meggyőződve arról, hogy a…
„Nem látok más kiutat, mint hogy mindegyikünk magába fordul és kiirtja, megsemmisíti magában mindazt, amit szerinte másokban meg kell semmisíteni. Legyünk meggyőződve arról, hogy a gyűlölet legkisebb atomja, amelyet ehhez a világhoz hozzáadunk, még annál is barátságtalanabbá teszi számunkra, mint amilyennek most látjuk.” Ezt Etty Hillesum írta, mielőtt önként bevonult volna a lágerbe, ahonnan Auschwitz-ba szállították.
Igaz. Mert néha olyanok vagyunk, mint egy mágneses fémdarab. Azonnal odavonzzuk azt, ami hozzánk tartozik, és taszítjuk az ellenkezőt. De a legtöbb dolgot észre sem vesszük. Nemrég valakit meglátogattam, és szólt a hiradó. Véletlenül belenéztem. Megdöbbentem, milyen primitív mágnesezés folyik benne. Ő az ellenséged, én pedig a barátod vagyok.
Jézus nem fogadja el azt, hogy a világ kettős. Többre tart minket, minthogy mágnesdarabként tengessük életünket. Már csak azért sem érdemes így élni, mert ősi tapasztalat, hogy minél ismeretlenebb valami vagy valaki, annál jobban gyűlöljük. A félelemes idegenség okozza a rossz érzéseket még akkor is, ha fennhangon mondjuk: „Ismerem én azt az embert!”
Milyen különös maga a szó: ellenség. A görög kifejezés az idegenség képét hordja magában. Ellenség, εχθρός, aki kintról érkezik. A törzsi világ idejéből származhat ez a szó. Mi magyarok viszont erő – ellenerő hatást látunk benne. Szinte rímel is: Van felem, feleségem, aki hozzám tartozik, szinte én vagyok, és van ellenem, ellenségem, aki pedig az ellenerőt képviseli. Mert a világ nagy egyensúlyát éppen az tartja fent, ha képesek vagyunk tanulni a másiktól, ha nem a gyűlölet atomjait szaporítjuk, hanem a megértését. Mert ellenségeink tanítanak önismeretre, ők élesztik lelkiismeretünket, ők tesznek igazán emberré, többé, mint amik most vagyunk, ha képesek vagyunk magunkba fordulni.
2025. február 23. – Évközi 7. vasárnap
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz: „Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak.
Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.
Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.” Lk 6,27-38
Kép: Mana Neyestani (Irán)
