Fenntartani lelkünk fókuszát
Nehéz az életben, hogy lelkünk fókuszát fenntartsuk. Hiába határozzuk el, hogy figyelmünket odafordítjuk valami felé, amire vágyunk. Pillanatok múlva már másfele járnak gondolataink és érzéseink….
Nehéz az életben, hogy lelkünk fókuszát fenntartsuk. Hiába határozzuk el, hogy figyelmünket odafordítjuk valami felé, amire vágyunk. Pillanatok múlva már másfele járnak gondolataink és érzéseink. Amig a földön élünk, ez így van. Egyedül azt tehetjük, hogy egyfajta pásztorként visszatereljük lelkünket, mint valami bárányt, saját igazi énje felé.
Igen, az állatoktól tanulhatunk ebben a legtöbbet.
Imádkozzunk úgy, mint a pókok, akik soha nem csukják be szemüket. Néha bemennek egy biztonságos zugba, maguk alá vetik lábukat, és pihennek. De életük örök figyelem.
Imádkozzunk úgy, mint a bálnák, akik jól tudják, hogy levegőt csak fentről kaphatnak. Ezért csak rövid ideig alszanak a víz alatt. Pontosan érzékelik, hogy bár a vízben élnek, de éltető erőt egy másik világból kapnak.
Imádkozzunk úgy, mint a delfinek, akik képesek csak egyik agyféltekéjükkel aludni. Lelkük, életük egy része mindig éber marad. Valami bennük mindig figyel. A pici delfinek pedig egészen anyjukhoz bújva töltik idejüket, ez a kapcsolódás jelenti a pihenést.
Imádkozzunk úgy, mint a szarvasok, akik nem akarnak a ragadozók martalékává lenni, ezért megtalálják a pihenés rövid ritmusait, de alapvetően örökké figyelnek. Óvatosak. Tekintetük néha feszesen egy irányba fordul, máskor ide-oda néznek. Vigyáznak.
Vigyázni, azt jelenti, hogy a szemet nyitva tartani. Látni, késznek lenni arra, hogy valamit megértsünk. Figyelni, szemlélni valamit. Ez azt is jelenti, hogy bizonyos távolságból és bizonyos nézőpontból, kicsit kívülről kell magamat nézni ahhoz, hogy imádkozhassak. Ezzel szemben mi legtöbbször az indulataink, hirtelen érzéseink vezérlete alatt kezdünk el imádkozni.
Az imádkozás a vigyázással kezdődik. Az imádkozás úgy kezdődik, hogy tekintetemet ráfüggesztem Istenre.
2023. december 3. – Advent 1. vasárnapja
Abban az időben Jézus így tanított: Vigyázzatok és virrasszatok! Nem tudjátok, mikor jön el az idő. Az idegenbe induló ember is, amikor otthagyja házát, szolgáira bízza mindenét, és mindegyiknek kijelöli a maga feladatát; a kapuőrnek megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este vagy éjfélkor; kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva benneteket, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Virrasszatok!
Mk 13,33-37
Kép: Maxim Seshukov
