Ő ébresztget
Egyszerre két időben vagyunk jelen. Amikor álmodunk, erősen megéljük ezt. Amikor kíváncsiskodunk, hogy mi is lesz a világ jövője, akkor pedig szétcsúsztatjuk az idősíkokat. Úgy…
Egyszerre két időben vagyunk jelen. Amikor álmodunk, erősen megéljük ezt. Amikor kíváncsiskodunk, hogy mi is lesz a világ jövője, akkor pedig szétcsúsztatjuk az idősíkokat. Úgy teszünk, mintha derengő táj venne körül, mi pedig ébredezve pillogtatnánk a szemünket: mi történik itt? Mindig éberségünk csökkenéséről tanúskodik, amikor egy akaratunktól és tetteinktől független külső világon sopánkodunk. Ilyenkor úgy teszünk, mintha nézőközönségként élnénk a világban. Valójában világtalanokká lettünk, és csak bámuljuk sorsunkat. Pedig a világ egy. Amikor éberen várunk, akkor átéljük, hogy szinte már itt is van az, amit vágyunk. Mert egy az idő, egy a múlt és a jövő Benne, aki minket teremtett, és aki vezet.
Az ember ösztönösen eltolja magától a több idősík együtt-látását. Ezt leginkább belső tompasággal teszi. Ilyenkor elveszítjük az értelem fonalát, és robotként végezzük a dolgunkat. Csak szunnyadozik bennünk az a valaki, akit Isten megálmodott. Ez az önvesztés az éberség hiánya. Csak a pillanatok gondja létezik ilyenkor. Tompaságunkban nem tudunk csatlakozni az Éghez, de a földhöz sem. Nincs tengelye az életnek. Nincs értelem, és nincs isteni jelenlét.
De Ő ébresztget. Mi pedig ébredezünk: egyre jobban látjuk, hogy az idő és az élet egy. Minden egyszerre rólam szól, és egyszerre nem szól rólam semmi sem. Egyszerre vagyok szolga és úr. Egyszerre várom Istent és Ő már itt is van.
Idősíkok összjátékában élünk. Nem az a valóság és az erő, amit elsőre látunk. Ahogyan a Gyűrűk Urában Théoden király felszabadul az álomból, és kiderül, hogy van ereje, úgy ébredhetünk fel mi is. Ahogyan a megoldás, a győzelem lehetősége őbenne magában volt, úgy van ez nálunk is. Mintha egy idő-vonalzón hosszában pásztázna a szemünk jobbra-balra. Nem is láthatjuk egyszerre az egészet. A valóság pedig az, hogy amikor a végét a szemünkhöz emeljük, mint egy távcsövet, és az ég felé emeljük, akkor egyben látjuk az egészet. Néha megélhetjük ezt a földön is.
2025. augusztus 10. – Évközi 19. vasárnap
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. Gondoljátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.” Lk 12,35-40
