2002-04-17

Műsorrészlet:

Fekete Ágnes: Áldás Békesség! Szeretettel köszöntöm a hallgatókat, Fekete Ágnest a felelős szerkesztőt hallják. Mindenki gondolkodik azon, ami az elmúlt napokban történt országunkban. Mindenkit gondolkodásra serkentenek a választások és ez jó. Magam is beszélgettem szomszédaimmal, barátaimmal. Az egyik szomszédasszonyom például félve mondta el, hogy ellenzéki szavazó. Rögtön válaszoltam neki,hogy barátságunk ezen nem fog megbukni, mert ettől függetlenül kedvelem őt. Azt tapasztalom, hogy gyülekezeteinkben, iskoláinkban minden ellenkező híresztelés ellenére ugyanilyen nyitottság tapasztalható. Vasárnap a templomból kifele jövet annak ellenére, hogy szóba került a választás, az egyik gyülekezeti tag megjegyezte, hogy ő más véleményen van, mint a többség, és minden vita nélkül békességben, karonfogva ment ki társával az istentiszteletről. Nem tudom, hogy ki találta ki azt, hogy kettéosztották az országot, biztosan vannak, mint ahogy mindig is voltak, indulatos emberek, hála Istennek én még nem találkoztam velük. Hírül adták azt is, hogy egyházi iskolákban politizálnak. Vettem a fáradságot, felhívtam azt a kettőt, amelyiket az egyik napilap megnevesített, és ahogyan annyiszor, most is kiderült, egészen más a valóság, mint a hír. Akkor mi az igazság? Honnan merítse egy átlagember a döntéséhez szükséges ismereteket. Semmiképpen ne a hírekből és híresztelésekből. Azt hiszem, hogy ezekben a napokban valóban szükség van a bölcsességre. Megérteni és megérezni, hogy melyik az a jó út, amelyiken érdemes továbblendíteni az ország szekerét. Biztosan nem az, hogy akik korábban üldözték az egyházat, most öltözetet váltva jólétet ígérnek. Ezek a hamisságok nem vezetnek semmiféle célba. Nehéz ebben a kérdésben hittel szólnunk, hiszen a hitnek ugyan köze van a politikához, mégis üzenete egészen más. Gondolkodásunkhoz segítségül hívjuk most egyházunk vezetőit. Dr. Bölcskei Gusztávval és dr. Kálmán Attilával beszélgettem értékekről, nevelésről és a választásokról.

Dr. Kálmán Attila: Nekünk nem az árkot kell ásni, hanem hidakat építeni. Ez az egyház feladata elsősorban.

Fekete Ágnes: Orbán Viktor beszédében elhangzott ez a mondat, hogy vannak olyan dolgok az életben, amelyeket nem lehet kipróbálni, nem jutunk előrébb azzal, hogy kipróbáljuk. Mit gondolnak erről?

Dr. Bölcskei Gusztáv: Minden felelősen gondolkodó ember tudja a saját életéből is, hogy vannak az emberi életnek természetes, az Isten által kijelölt határai, ezeken a határokon mozogni, vagy idekacsintgatni. Isten felállítja, és azt mondja, ezt azért ne tedd, hogy megmaradhass embernek!

Dr. Kálmán Attila: Az iskolánk jelmondata Pápán a református gimnáziumban az, hogy szabadon tenyészik. Nem szabadon nő, mert szabadon nő a gaz. Szabadon tenyészik, ez azt jelenti, hogy bizonyos szabadságfokok között szabadon választhatnak a gyerekek, de nem jó és rossz között, mert, ha rosszat választ, akkor lehet, hogy soha többet nem tud jót választani, mert AIDS-es lesz, beteg lesz, drogfüggő lesz, alkoholfüggő lesz, nikotinfüggő lesz. Próbáljuk a gyerekeket úgy felvilágosítani, hogy időben megelőzzük a dolgot.

Fekete Ágnes: Van egy bizonyos liberális párt, amely kifejezetten zászlajára tűzte a drogliberalizációt.

Dr. Kálmán Attila: Egészen mást prédikálnak, és mást cselekesznek. Ha a saját gyerekének is ad drogot, utána jöjjön vissza és beszélgessünk. Én nagyon remélem, hogy ezt az emberek is, akik hallgatják a műsort, végiggondolják, és nagyon meggondolják, hogy kiket hoznak olyan helyzetbe, hogy rájuk bízzák az országot és a gyerekeiket.

Dr. Bölcskei Gusztáv: Nem az a jó szülő, aki azt mondja a gyerekének, hogy kisfiam, kislányom, te szabad vagy, tehát eridj és szabadon szaladgáljál, mindent csináljál, ami eszedbe jut. A nevelés felelősség kérdése. Azt egy teljesen hamis szemléletnek tartom, mikor azt mondja egy szülő, hogy nekem a gyermekem partnerem. Hazug és hamis beállítás, mert ebben a kapcsolatban mindig a nevelőé a nagyobb felelősség, amit nem lehet róla levenni. A nevelés egy olyan kapcsolat, amiben azt mondja az, akié a nagyobb felelősség, hogy gyere, mutatok neked egy utat, amelyiknek az igazságáról, jóságáról én meg vagyok győződve. És úgy lehet vele együtt menni, de azt nem lehet mondani, hogy mi partnerek vagyunk, és akkor együtt leülünk, és aztán együtt drogozunk, és én ezzel leszek szolidáris a gyerekemmel. Ez nem szolidaritás, hanem ez egyszerűen teljesen kifordult gondolkodás, amelyből a felelősség hiányzik.

Fekete Ágnes: Most emlékezzünk egy kicsit vissza, hiszen Főgondnok Úr az oktatásügyben volt.

Dr. Kálmán Attila: Mi átéltük azt négy éven keresztül, hogy nem bántottak minket, csak éppen elvették a hittanpénzt, és hét törvényt módosítottak, és mind a hét törvény módosításában az egyház mozgásterét csökkentették. Nem csökkentették a nekünk szóló támogatást, csak kisebb mértékben növelték, mint az infláció volt, és késve kaptuk meg őket. Ha ez folytatódott volna még három-négy évig, akkor előbb-utóbb egyik-másik intézetünket be kellett volna csukni. Én nagyon remélem, hogy ez nem ismétlődik meg.

Fekete Ágnes: Mit gondol az elmúlt négy évről, ha így mondhatom, Orbán Viktor miniszterelnök tevékenységéről?

Dr. Bölcskei Gusztáv: Tényleg ráébredhet fiatal és idős arra, hogy ő maga milyen érték, meg lehetett tapasztalni, hogy Magyarország nem csupán néhány nagyvárosból áll. Valóban, jöjjön el valaki, nézze meg a beregi falvakat. Nézze meg azt, hogy élik, lakják be az emberek azt, amit újjáépítettek a számukra. Vagy, ha valaki végigélte a millenniumi eseménysorozatot egy 90 lelkes faluban, ami talán egy nagyvárost hidegen hagyott. Szerintem újra elkezdtek reménykedni, hogy itt vannak távlatok. Én nem akarom természetesen idealizálni ezt a korszakot, erre senkinek nincsen szüksége, azért, hogy egészen másfajta stílusban lehetett beszélgetni, míg a korábbi négy esztendőben azt tapasztaltuk, hogy vannak döntések, amelyeket meghoztak, és amelyeket közöltek velünk. Nyilvánvalóan az ember jobban érzi magát egy olyan helyzetben, amikor meghallgatják azt, amit mond, néha még igazat is adnak neki. Most valóban két olyan értékrend is küzd egymással, amelyik közül az egyik nagyobb lélegzetvétellel, hosszabb távra tud gondolni, egy folyamaton kell elindulni és nem arra, hogy most, pillanatnyilag lesz-e valamivel több pénz a zsebemben. Ez egy nagyon csalóka dolog. Az embereknek sose lesz elég pénz a zsebükben, négy év múlva sem. Itt most valóban azt kell mérlegelni, hogy mi az, amire most érdemes építeni, vagy mi az, aminek az ember aláveti magát.

Dr. Kálmán Attila: Hogy milyen színű a tehén, megkérdezték pesti gyerekektől, és azt mondták, hogy lila, mert nem láttak soha fehér tehenet vagy szürke tehenet, és ők elhiszik a reklámnak. Tehát az emberek egy virtuális, egy képzeletbeli világban élnek és nem gondolkoznak, nem látják eléggé az összefüggéseket, ez a baj. Aki túl sokat ígér, az sohasem őszinte. Nem lehet egyszerre adókat csökkenteni, és növelni az egészségügy, oktatás stb. kiadásait, mert azt valamiből kell. Ami az elmúlt négy évben nekem legjobban tetszett, végre jólesett látni, hogy van egy miniszterelnökünk, akit szeretnek az emberek őszintén, tiszta szívből, nem a beosztása miatt, hanem az emberségéért, a mosolyáért, a közvetlenségéért, a jóindulatáért, a jövőbe látásáért. Sose felejtem el, amikor Pápán a diákoknak tartott egy osztályfőnöki órát. Azok a gyerekek megértettek valamit, hogy a tehetség ajándék, nem érdem, de kötelez. És hogy valóban annak érdemes segíteni, aki maga is tesz érte valamit, hogy felemelkedjék, de ez nem azt jelenti, hogy el kell felejtkezni azokról, akik önhibájukon kívül szakadtak le. Pápán, amikor a kórházátadáson ott volt, azt mondta, hogy kedves barátaim, tudom, hogy nagyon sok embernek még nehezen megy, tudom, hogy sok a munkanélküli, tudom, hogy azt várják, hogy mindez megszűnjék, de ehhez idő kell, türelem kell. Meggyőződésem az, hogy most Magyarország jó irányba halad, és nagyon meg kell gondolni, hogy merjünk-e ezen változtatni. Nem azt jelenti, hogy hibátlanul halad jó irányba, de az alapvető csapásirány jó, és ezt meg kell érteniük az embereknek. Lehet, hogy az első forduló azért volt ilyen, hogy megleckéztessen mindnyájunkat. Nem csak a hatalmon lévőket, mindnyájunkat, hogy nem természetes és nem magától értetődő az, hogy valami sikerül, és hogy megrázza magát az ország, és jobban összefogjon, és a második fordulóban összefogjanak azok az emberek, akik a pozitív értékeket komolyabban veszik, és fontosabb számukra. Nem arról van szó, hogy a másik fél értéktelen, közöttük is van nagyon sok és tisztességes, rendes ember, csak az értékeket nem tartják annyira fontosnak, vagy nincs az első helyen az életükben. Az egyháznak mindenképpen hidakat kell építeni, nem árkokat. Én azért bízom benne. Az egyháznak is tennie kell a dolgát. Annyit fogunk végezni, amennyire lehetőségünk van.

Dr. Bölcskei Gusztáv: Nekünk az egyházban nem szabad elhinni a politika mindenhatóságába vetett hitet. Nem saját magunkról van szó, hanem arról a mentalitásról, arról a gondolkodásról, amelyik tud úgy csillagok fölé nézni, hogy közben néz a lába elé, hogy el ne botoljon.

Dr. Kálmán Attila: Eddig háromszor volt demokratikus választás, mind a háromszor kormányváltás volt. A jelenleg ellenzékben levő pártok túlígérték magukat. Teljesíthetetlen dolgokat ígértek, nem is tudnák teljesíteni a legjobb indulattal sem, és azt fogják mondani, hogy ja, kérem, azért nem tudjuk teljesíteni, mert üresen kaptuk a kasszát. Jó lenne egyszer már ennek a népnek kipróbálnia, hogy mi van akkor, ha ugyanazt a társaságot nem négy, hanem legalább nyolc évre választjuk meg. Ha megfigyelik, a jelenlegi kormánypártok, a Fidesz-MDF nagyon óvatosan ígért, kevesebbet ígért. Igenis érdemes elmenni április 21-én, sőt, el kell mennie mindenkinek, aki komolyan gondolkodik, és felelősséggel gondolkodik. Akármilyen furcsa, nem a személyt kell figyelni elsősorban, természetesen fontos, hogy a képviselő egy alkalmas személy legyen, de még fontosabb ennél, hogy melyik csapatban focizik.

Telefonbeszélgetés Szászfalvi László lelkésszel, Csurgó polgármesterével, országgyűlési képviselővel.

Fekete Ágnes: Hogyan lehet viszonyulni a drogkérdéshez, ami azért nagyon égető az ifjúság nevelésében Magyarországon?

Szászfalvi László: Az elmúlt éveknek a kormányzati politikája ebbe az irányba hatott, viszonylag szigorú hozzáállás fogalmazódott meg a törvényben. Megfelelő és kemény büntetéssel kell elsősorban a drogkereskedők, illetve a drogfogyasztók irányába is fellépni. Ez az egyik oldal. Természetesen a másik oldal, nagyon fontos, hogy milyen a háttere gyermekeinknek, a családi háttér, vajon mit látnak, és mit tapasztalnak otthon a szülők részéről. Én elég nyíltan próbáltam már beszélgetni erről a kérdésről a gyerekeimmel, illetve nem mindegyikkel, mert a legkisebb még kicsi ahhoz, hogy ővele lehetne vagy kellene erről beszélni, de a két nagyobbikkal már komoly beszélgetéseket folytattunk, és én úgy érzem, hogy megértették, ők azt mondták, hogy nem is akarják kipróbálni. Kicsit furcsán fogalmaztam, hogyha lehet lelkészként meg politikusként ilyen intim dolgokat is elárulni, én azt mondtam a legnagyobb gyermekemnek, aki egy 14 éves nagyfiú, nagyon magas, nagy kézilabdás, hogy, ha felnősz, meg olyan korú leszel, gimnazista, én nem fogok szólni még azért sem, ha egy-egy pohár sört vagy egy-egy pohár bort megiszol vagy megisztok bizonyos ünnepi alkalmakkor, egy dologtól óvlak, egy dologtól féltelek, hogy ne menjél bele egy ilyen zsákutcába, mert ebből nincsen kiút. Egyébként ő elég nyitott fülekkel hallgatta, bizakodok benne erősen, hogy nem is fogja kipróbálni. Ellentétben egy neves politikussal, aki napokban azt jelentette ki, hogy ő maga próbálná ki a fiacskájával együtt. Fontos az, hogy milyen társadalmi klíma veszi körül a gyermekeinket, esetleg érték-relativizmus uralkodik-e körülöttük, vagy azért megvan egy olyan keret, vagy egy olyan értékrend, amely pozitív irányba tudja motiválni az életfelfogásukat, és nem pedig mindent szabadjára engedve. Ez egy teljesen felelőtlen hozzáállás. A keresztyén emberek, a gyülekezetek tagjai nem csak a keresztyén egyház tagjai, hanem a társadalomnak is tagjai, sőt, adófizető állampolgárok. Nagyon sokszor szokták ezt elfelejteni, és hermetikusan szeretnék elzárni a társadalomból, vagy kizárni, legyintve rájuk, hogy ők oldják meg a saját kérdéseiket házon belül, vagy templomon belül, vagy gettójukon belül. Hadd említsem meg egy holland teológus gondolatát, hogy minden politika, de nem minden a politika.

Fekete Ágnes: Sokszor elhangzik ez, hogy a templomban nem szabad aktuális politikai kérdéssel foglalkozni, ez a vád, hogy az egyház felvállal egy olyanfajta politikai szerepvállalást, ami nem neki adatott.

Szászfalvi László: Eléggé benne élek az egyházi életben, de a politikai életben is. Én egyáltalán nem tapasztalom ezt a szószékről szóló direkt pártpolitizálást. Elképzelhető, hogy van ilyen, megmondom őszintén, én nem tapasztalom egyáltalán. Nyilvánvalóan az igének a tükrében keresik a kérdésekre a válaszokat, egy olyan értékrend melletti állásfoglalást fejtenek ki, ami azt gondolom, hogy teljesen normális, teljesen természetes. Egyébként mutasson nekem bárki, akár az Alkotmányban, akár a törvények között egy olyan passzust, hogy a templomokban, a gyülekezeti közösségekben, gyülekezeti házakban tiltott, hogy beszélgessenek, és állást foglaljanak bizonyos értékrendek mellett. Nemzeti sorskérdésekről igenis lehet és kell beszélni. Amikor a törvények tiltják azt, hogy munkahelyeken politizáljanak, ugyanakkor nagyon sokszor lehet tapasztalni, hogy ez megtörténik, azt hiszem, hogy nem a polgári oldalról történik meg, hanem a másik oldalról.

Fekete Ágnes: Most elterjedt egy hír, hogy mindenfelé, az egyházi iskolákban összevesznek a gyerekek ezen. Én felhívtam két református iskolát, amelyet megnevesített a Magyar Hírlap, és nem áll ez a dolog. Mi a helyzet Csurgón?

Szászfalvi László: Hála Istennek, jó a hangulat, dolgoznak, és próbálnak tenni a saját sorsukért, az iskolai közösségért. Egyébként én semmiféle ilyen jellegű dologról nem tudok, nem hallottam, és reménységem szerint nincs is semmiféle direkt politikai kampány.

Fekete Ágnes beszélgetése Papp Gézával, az Erdélyi Egyházkerület püspökével.

Papp Géza: Az Erdélyi Gyülekezet ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját, és erre az alkalomra hívott meg bennünket, erdélyieket és Király-hágó melléki gyülekezethez tartozó lelkipásztorokat szolgálatra. Szombaton egy szűkebb körű program volt, most vasárnap pedig teljesen átfogó. Az itt élő erdélyieket szólították meg és hívták meg, és én úgy gondolom, hogy ennek a szolgálatnak szimbolikus értéke és értelme is van. Sokaknak feltevődik a kérdés, hogy fontos-e, hogy van Erdélyi Gyülekezet és reménység szigete. Bizonyos értelemben számunkra ez egy szomorú esemény. Azt jelenti, hogy Erdélyből folyamatosan vándorolnak ki emberek. Mi azt szeretnénk igazán, hogy az erdélyi ember ott maradjon Erdélyben. Minden eltávozóval mi magunk leszünk gyengébbek. Kolozsvár szintjén – csak a református gyülekezetekről beszélek – 400 lelkes apadással számolnak, és ez az apadás csak a születésekből és halálozásokból származik. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy nagyon nagy a kivándorlás még mindig, akkor mi bizonyos szomorúsággal tekinthetünk a reménység szigetére. Viszont, és itt nagyon szeretném folytatni a gondolatot, tudomásul kell vennünk, hogy emberek így döntenek, és eljönnek. Tenger fogadja őket, amiben nagyon könnyű elveszni, kísértéseknek engedni, ahol nagyon könnyű elbukni. A reménység szigete pont azért nagyon fontos, mert azoknak, akik mégis eljönnek, ad egy lehetőséget, egy alternatívát.

Fekete Ágnes: Igen, én magam is tapasztalom, hogy számos család útvesztőbe megy, mert nincsenek gyökerei, elkeseredik.

Papp Géza: Az erdélyiek többsége hagyományos erdélyi közösségből jön el, amelynek rendje volt, és ez a rend egyik percről a másikra felbomlik, megszűnik. Ebben a hatalmas nagyvárosban, ahol mindenki azt csinál, amit éppen akar, és sajnos a fiatalság számára a drogozás Magyarország területén sokkal nagyobb méreteket ölt, mint esetleg Romániában, habár ott is. A hagyományos falvak teljesen mentesek ettől a veszélytől, ezért esnek nagyon könnyen csapdába az ide érkező fiatalok.

Fekete Ágnes: Gondolom, azért Önöknek létkérdés a státusztörvény, létkérdés, hogy a magyar kormány valóban támogatja-e a határon túli magyarokat, vagy csak éppen a létezésüket elfogadja?

Papp Géza: A státusztörvény egy óriási lehetőség a mi számunkra. Fellélegzett az erdélyi magyarság, amikor végre egyértelműen kiderült, hogy a mi édesanyánk , én így merném nevezni, nem tekint bennünket mostohagyermeknek. Amikor végre megérezhettük azt, hogy mi nem elfelejtettek, leszakítottak, letagadottak, hanem édes gyermekei lehetünk egy anyaországnak. Én nagyon merem remélni, hogy a státusztörvény semmilyen csorbát nem fog szenvedni. Az a négy év, ami eltelt, egy olyan mércét szolgáltat mindenki számára, amit nem lehet alábbhagyni.

Prédikátor könyve 4,13-16.

”Többet ér a szegény, de bölcs gyermek a vén, de ostoba királynál., aki nem ismeri el, hogy figyelmeztetésre szorul. Amaz a fogházból is kikerül és király lesz, még ha szegénynek született is emennek az uralkodása idején. Láttam, hogy, aki csak él és jár kel a nap alatt a másikkal, a gyermekkel tart, aki amannak a helyébe lép. Határtalanul nagy az a nép, amelynek élére kerül, de az utána következők már nem örülnek neki.”

Bizonyára mindenki állt már válaszút előtt. El kellett döntenie például, hogy gyermeke melyik iskolába járjon, de döntenünk kell még a legapróbb dolgokban is. Vajon milyen szempontok szerint döntünk akkor, amikor nem kényszer- helyzetben vagyunk? A bibliai bölcsességirodalom éppen a mindennapi döntésekben akar segíteni a tájékozódásban. Vannak olyan keresztyén emberek, akik azt mondják, a hétköznapi dolgokban, vagy például a politikában nem lehet Isten útját keresni. Szétválasztják a jelen világot, az anyagi valóságot az Isten lelki valóságától, az ő országától. Ez az út felelőtlenség. Ez az út úgy állítja fel az emberi életet, mintha az két részből állna. Úgy állítja be a hitet, mintha csak annak az egyik részéhez, a világ feléhez lenne köze. Ha demokráciában élünk, mindannyiunknak döntenünk kell. Az Istentől kapott bölcsesség segít a tájékozódásban. Segít például megérteni azt, miért ilyen nagy a kampány, miért ilyen kiélezett a helyzet. Segít megérteni, hogy az emberi lélek úgy működik, hogyha bizonyos érzelmeket palackba zárnak, az utána ötszörös erővel kitör. Igy volt ez az egyház társadalmi szerepvállalása kérdésével is. Az emberi lélek természetes ellenjáratai ezek. Ha beszorítják az egyházat, sokan a másik végletbe esnek, és a pártpolitizálásnak adják magukat. A felolvasott bibliai történetben egy vén, de ostoba királyról olvasunk. Bolondságát a Biblia abban látja, hogy nem ismeri el Isten figyelmeztetését. Izraelben mindig voltak próféták, akik a királynak azt mondták térjen meg, amikor az letért a jó útról. Tehát a király fölött áll Isten. A vén királlyal szemben ott áll az ifjú, aki bölcs. Hátrányos helyzete nem akadály, hiszen többet ér a bölcsesség a hatalomnál, ahogyan olvassuk szintén a Prédikátor könyvében. A nép felemeli és királlyá teszi, úgy ahogyan ez történt Józseffel, aki az egyiptomi börtönből Istentől való bölcsessége által az ország második emberévé lett. Vagy Dávid, aki családjának legkisebbjeként a nyájat őrizte, Izrael legnagyobb királya lett. A vezető felelőssége tehát, a mindenható előtti felelősség. A hatalom gyakorlója nem úr, hanem szolga, Isten szolgája. Isten adja, hogy ezzel a bölcsességgel, felelősséggel tudjunk dönteni, gondolkodni népünk sorsáról.
Ámen