2004-02-25

Fekete Ágnes: Áldás Békesség! Szeretettel köszöntöm hallgatóinkat. Fekete Ágnest, a műsor szerkesztőjét hallják.

Sokan felkapták a fejüket, arra a bejelentésre, miszerint meg kell változtatni az egyházak hitéleti támogatási rendszerét. Sok az össze- vissza beszéd ebben a témakörben. Ezért kérdeztem meg Tarr Zoltánt, a Zsinat tanácsosát, aki tavaly július óta vezeti a zsinati irodát, hogy miként látja ezt a kérdést.

Tarr Zoltán: Sokan dolgoznak azon, hogy a pénz legyen a fő probléma minden körülmények között, elsősorban a politikai és média világban. Én azt gondolom, hogy nem feltétlenül így van. Az egyház, története során számtalanul bizonyította, hogy a pénz hiánya, vagy megléte nem feltétlenül jelenti, hogy egyes feladatok megvalósulhatnak vagy sem. Tehát az emberek elszánása minden körülmények között lehetővé tette azt, hogy a szükséges dolgok megvalósuljanak. Rendkívül kevés információval rendelkeznek közéleti szereplők, politikusok az egyházak pénzügyi életével kapcsolatosan és rendkívül hangzatos úgy feltüntetni az egyházakat, mintha ezek a közösségek gyakorlatilag "a társadalom kenyerén" élnek. és nem tesznek semmit a közért. Holott az egyház mostani finanszírozásának is az alapja, hogy azokat a feladatokat támogatja, és a szükséges juttatásokat biztosítja, amely funkciókkal az egyház, az állam számára nyújt segítséget azzal, hogy bizonyos feladatokat átvállal.

Fekete Ágnes: Sok esetben adtak át iskolát, amelyet az Önkormányzat nem tudott fenntartani és csak így tudtak egyáltalán gyerekeket felvenni iskolába vagy óvodába, hogy az egyház felvállalta ezt a feladatot.

Tarr Zoltán: Ez csak egy példa és valószínűleg egyre több ilyen példa lesz, de hasonló a helyzet a szociális ellátó intézmények területén.

Fekete Ágnes: Ezeket talán le kellene választani az egyház-finanszírozás kérdéséről.

Tarr Zoltán: Így van, mert ez nem egyház-finanszírozás. Az egyház, mint egy tényező vagy egy szereplő, aki ezen a területen, a szociális, oktatási területen is mozog, ezeknek a feladatoknak a finanszírozása. A másik komoly terület, az egyház úgynevezett hitéleti tevékenységének a finanszírozása, amely elsősorban a magyar állampolgárok 1 %-os felajánlásából történik, amely 1 % idén is a 0066-os technikai számra hivatkozva, juthat el a Református Egyház hitéleti munkájának segítésére. Ez azt jelenti, hogy minden magyar állampolgár jogosult rendelkezni az adójának 1%+1%-áról. Ez olyan része az adónknak, amit úgy is kifizetünk, viszont a Parlament döntése értelmében, lehetőség van arra, hogy a nagy befizetésünk 1 %-áról döntsünk, hogy azt melyik egyházi szervezet számára ajánljuk föl.

Fekete Ágnes: Az, aki nem írja be valamelyik egyháznak azt a bizonyos kódját, az a pénz hova megy?

Tarr Zoltán: Az a pénz, ha jól tudom, befolyik az állami költségvetésbe és onnan bizonyos kiválasztott szervezetek támogatására megy el. A tapasztalat a legtöbb esetben az, hogy egyházunk hívei egyszerűen elfeledkeznek arról, hogy azt a külön rendelkező nyomtatványt kitöltsék, így elvesztünk sok olyan pici forintot és igazság szerint, pusztán nem odafigyelésből veszítjük el ezeket a forrásokat, amelyeket egyébként tudnánk használni az egyház missziói munkájában, az ifjúságnevelő munkában és különböző szolgálati ágakban, amely direkt állami finanszírozásban nem részesülnek, minthogy azok, az egyház saját tevékenységei, amely feladatok az egyház életéből természetszerűleg adódnak, az evangélium hirdetése érdekében. Tehát, azt gondolom, fontos lenne felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy vegye a fáradtságot és érezze a felelősségét annak, hogy az 1% – át ajánlja fel.

Fekete Ágnes: Azt hiszem, sokan úgy érzik, hogy egy nagy kasszában nem szeretnek pénzt rakni, mert ki tudja mi lesz azzal a pénzzel. Sokan azt mondják, teljesen mindegy, mert ő csak a saját kis fillérjeit érzékeli és hallja a milliárdokat és úgy érzi, hogy ahhoz nincs köze, az, nagyon távoli, az óriási összegnek tűnik.

Tarr Zoltán: Valóban a Református Egyház tagsága, hívei, nem a legtehetősebb társadalmi réteg közé tartoznak, viszont, sok kicsi forint, mely a rendelkezés során bejöhet az 1 %-os felajánlásból, rengeteg, több milliárdos segítséget jelent az egyház munkájában.

Fekete Ágnes: Mi lesz ebből a sok milliárdból?

Tarr Zoltán: Van egy komoly mulasztásunk és ezen is dolgozunk, hogy a jövőben még jobban bemutassuk a világ számára és híveink számára is, hogy ezek az adó-forintok milyen módon kerülnek felhasználásra az egyház életében. Néhány példát már most is tudok mondani. Nemcsak Ifjúsági Konferenciák ás táborok kerülnek megrendezésre, juthat ebből s pénzből olyan rossz állapotban lévő ingatlanok felújítására, amely az egyház működését segítik, ha helyreállnak és normális körülmények alakulnak ki.

Fekete Ágnes: Ezek a pénzek a Kerületekhez mennek? Szét lesz osztva 4-felé az 1 %-os pénz?

Tarr Zoltán: Így van, úgynevezett "ötös-kulcs" szerint lesz felosztva. A négy Egyházkerület mellett, az ötödik elem az un. közegyházi rész, ami azokat a feladatokat hivatott támogatni, ami a négy Egyházkerület együtt végez.

Fekete Ágnes: Voltak olyan kimutatások, hogy az egyház az a szervezet, amely a legtöbb forintot teszi hozzá, ahhoz a forinthoz, amit az állam ad?

Tarr Zoltán: Való igaz, hogy az egyházunk gyülekezeteiben rengeteg olyan forrást tud megmozgatni, amelyről igaziból nincsen információnk. A gyülekezet gyakorlatilag önmagát tartja fönt, mint gyülekezet, mint hitéleti közösség. A gyülekezeti munkát az állam nem támogat, hanem minden olyan más tevékenységet, amelyet az egyház úgy végez, mint a társadalom egyik fontos szereplője. Egy nagyon fontos eleme azért még van. Van az 1%, amelyet valamely egyház vagy nagyobb szervezet számára rendelhetünk, a másik 1 %-al mindenki önkéntesen támogathat egy civil szervezetet, alapítványt, egyebeket. Nagyon sok gyülekezetnek, iskolának van olyan adószáma, amely beírható erre az 1%-ra. Lehet olyan gyülekezet, ahol, ha van egy alapítvány, az adott gyülekezeti tag, a 0066 beírásával az egyik ilyen 1 %-ról rendelkezhet az egyház javára, a másik 1%-ról a gyülekezeti alapítvány javára és ilyen módon tudja támogatni a saját gyülekezetét, abból az adóból, amit egyébként is be kell fizetni. Szeretnék megnyugtatni mindenkit, aki attól fél, hogy az ő pénzével akarata ellenére, az egyház támogatására kerül sor, hogy ez nem így van. Aki, pedig azt szeretné, hogy az egyház az ő pénzével tudjon gazdálkodni és támogathassa, az most kitűnő lehetőséget kapott.

Fekete Ágnes: A mai nap, sokak számára a böjti idő kezdete. Mi reformátusok egy kicsit másként értelmezzük ezt a szokást. Többek között erről beszél Németh Pál, Kálvin Jánosról szóló sorozatunk keretében

Németh Pál: Bázelben telepszik meg hosszabb időre Lucianus álnéven. Ez a Calvinus anagrammája. Egy Katherina Klein nevű asszonynál száll meg, aki még később is visszaemlékezik nagyon kedvesen a kosztos lakójára és az itteni tartózkodása idején dolgozza ki, az Institutio-nak az alapvető megfogalmazását.

Fekete Ágnes: Miért ez a címe, hogy Institutio?

Németh Pál: Az Institutio szó, tanítást jelent. Ez egy katekizmus, összefoglalása a reformátori tanoknak A kidolgozásnál siettette Kálvint egy körülmény: 1534.október 15-én éjszaka kifüggesztettek Párizs több pontján egy olyan plakátot, mely támadta a római katolikus misét, méghozzá gúnyolódó, durva hangon. A király szobájának ajtajára is került példány a plakátokból. Nem maradt el az iszonyatos megtorlás. Ugyanis I. Ferencnek a külpolitikája olyan volt, hogy tanácsosnak tartotta a német fejedelmekkel a jó viszonyt fönntartani. Tehát ő a reformátusokat ilyen címen, hogy religio , vallás, nem üldözhette, de készen volt a vád, hogy nem a religio miatt van a probléma, hanem a rebellio miatt. Tehát a fölforgató tevékenység miatt üldözi a reformátusokat.

Fekete Ágnes: Akkor nyilván Kálvin azt akarta elmondani, hogy ez nem egy lázadó társaság ?

Németh Pál: Így van. Kálvin azt akarta elmondani, hogy mi ez a religio, ami miatt az üldözés folyik.. Tehát az igazságot akarta a dologról kideríteni. Már maga az előszó is I. Ferencnek a franciák legkeresztyénibb királyának szól.

Fekete Ágnes: Végül is ez Kálvinnak egy életre szóló műve volt. Ahogy megírta, ez úgy egész életére számára elfogadható maradt Ez azért nagy dolog, hiszen fiatal volt akkor még.

Németh Pál: Nagyon fiatal volt. Ez egy remekbe szabott védelmezése a református keresztyén tanításnak és csodálatos stílusban van megírva, úgy hogy ez 1559- ig, ez az Institutio utolsó kiadása, egészen hatalmas művé duzzadt és a funkcióját is megváltoztatta, hisz Kálvin nem azt mondja már az utolsó kiadásban, hogy ez katekizmus, hanem azt mondja, hogy ez egy bevezetés a Szentírás tanulmányozásába.

Fekete Ágnes: Végül is ugyanaz maradt.

Németh Pál: Az az érdekes benne, hogy szó szerint megtartotta az eredeti Institutiot és mindig bővítmények vannak. Tehát nem fogalmazta át az első kiadás szövegeit.

Fekete Ágnes: A mai nap a katolikus gyakorlat szerint a böjt első napja. Sokan kérdezik tőlünk reformátusoktól, hogy mit gondolunk mi a böjtről? Lévén nálunk nincs ez a gyakorlat. Általában nincsenek külső szabályok. Mit tanít Kálvin a böjtről?

Németh Pál: Kálvin hangsúlyozza, hogy a böjt nem valami új dolog, nem valami keresztyén specifikum, hisz az Ószövetség idején is volt böjt, sőt a pogány világban is volt böjt. Erre példának hozza a Jónás esetét, aki elmegy Ninivébe és prédikál a bűnös város ellen és hirdeti az ítéletét, és azt olvassuk, hogy a niniveiek hívének Istenben és böjtöt hirdetének. Tehát a megalázkodás jele a böjt. Kálvin azt mondja, hogy a szent és törvényes böjtnek három célja van: egyrészt a testnek a megtartóztatása, megzabolázása, aztán az előkészület az imádságra és a harmadik az Isten színe előtt való megalázkodás jele a bűnvallásnak a kísérője a böjt. A böjtnek önmagában Kálvin szerint is ez a legfontosabb, nincs semmi jelentősége, a böjtnek nincs magában álló jelentősége, hanem csak előkészíti, hogy kiegészíti az imádságot, vagy az önvizsgálatot. Kálvin szavaival szólva: a böjtnek a célja, hogy alkalmassá tesz minket a bűnbánatra és könyörgésre. Jobb lenne, ha semmiféle böjt nem volna, minthogy a böjtöléshez valamiféle babona kapcsolódjon. Ez ellen harcol Kálvin, nem a böjt ellen, hanem a böjthöz kapcsolódó elképzelések ellen. Azt mondja, hogy a szíveket és nem a ruhákat kell megszaggatni. Tehát a böjtnek egy lelki dolognak kell lenni elsősorban, és nem pedig a külsőben megjelenő dolognak. Itt van egy nagyon fontos kifejezés: az önmagunkkal szemben való igazi elégedetlenség.

Fekete Ágnes: Akkor Genfben nem is volt böjt gyakorlat?

Németh Pál: Kálvin hol tárgyalja a böjtöt? Az egyházfegyelemről szóló részben. Kálvin azt mondja, hogyha úgy érzik, hogy szükség van erre a megalázkodásra és könyörgésre, azt böjttel kell előkészíteni és azt az egyház szolgái és lelkipásztorai döntik el, hogy milyen jellegű legyen a böjt.

Fekete Ágnes: Az egyházi évben beiktatott negyven napos böjtöt nem is javasolta? Vagy nem volt erre ilyen gyakorlat?

Németh Pál: Teológiai hibának tartja Kálvin, hogy sokan Krisztus szent utánzása gyanánt ajánlják a negyven napos böjtöt. Ugye tudjuk, hogy Krisztus mielőtt a munkáját elkezdte volna, negyven napig böjtölt. Pedig világos,- mondja Kálvin,- Krisztus nem azért böjtölt, hogy másoknak példát nyújtson. Illés például negyven napos böjtöt tartott, de a zsidók nem utánozzák Illés prófétát ebben, tehát a zsidó vallásban sincs meg a negyven napos böjt. Ez Kálvinnál egyfajta argumentum a Jézust utánzó negyven napos böjt ellen. Még azt is hozzá teszi, hogy sokszor nem igazi böjt ez. Azt mondja Kálvin, hogy sok a képmutatás benne, például megtiltják a húsevést, de annál finomabb ételeket tálalnak fel.

Fekete Ágnes: Végül is számunkra a böjt igazából a mi egyházgyakorlatunkban inkább egy lelki előkészület a húsvét ünnepére. Szoktak régen lenni előkészítő istentiszteletek?

Németh Pál: Az, amit Kálvin ajánl, hogy lelki előkészület legyen ez. Természetesen minden embernek joga van böjtöket önmagának előírni. Kálvin mondja azt, hogy tele hassal nem lehet jól imádkozni, jól prédikálni. Ez tapasztalat is az embernél, ha valamire nagyon rákészülünk vallásos dologra, akkor az evésben és ivásban mértékletesebbek vagyunk, mint máskor. A lényeg az, hogy a szívünket kell megszaggatni magyarul a belső töredelem legyen a böjt, nem pedig a külső, hogy nem eszem ezt, hanem mást eszem.

Fekete Ágnes: Hallottuk, hogy a lelki elmélyülés ideje elsősorban a húsvét előtti böjti idő.

A következő prédikáció is ebben segít minket, melyet Lovas András, a Budapesti Gazdagréti gyülekezet lelkésze mond el., János Evangéliuma 11. fejezete alapján, annak is 25. verséből, ahol Jézus így szól:

"Én vagyok a feltámadás és az élet."

Lovas András: Megérkezik Jézus és a tanítványai Bethániába. Még be sem érkezik a faluba, Márta és Mária megtudják, hogy Jézus közeledik és Márta azonnal Jézus elébe megy. Amikor beszél, két dolog keveredik érzéseiben: egyik oldalról szemrehányás, másik oldalról pedig hit. Azt mondja: " Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." Ez a fájdalomnak, az értetlenségnek és egy kicsit talán a szemrehányásnak a hangja. "De most is tudom, hogy amit kérsz az Istentől, azt megadja neked." Mikor azt mondja, "Uram", ez nem azt jelenti, hogy az én testvérem meghalt, hogy én már nem bízom benned. Eddig is meggyógyítottál betegeket, most is tudom, képes vagy meggyógyítani betegeket. Jézus nagyon tömören válaszol, sokan azt mondanák, hogy érzéketlenül válaszol Mártának erre a kitörésére, annyit mond: "Feltámad a te testvéred." És figyeljük, mit mond erre Márta: "Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon." Mártának ezek a szavai a korabeli zsidó hit részét alkotják. Hitt abban, hogy lesz halottak feltámadása, hogy az utolsó napon valamilyen módon Isten feltámasztja az embereket, és az igazakat magához veszi. Azt is mondhatjuk, hogy ez pusztán egy tantétel. Azt mondja ezzel: "Igen, Jézus, tudom, hogy feltámad az utolsó napon. Te is ezt hiszed, Te is ezt tanultad, zsidó vagy. Én is ezt hiszem, én is ezt tanultam. Szép és jó, hogy feltámadnak a halottak az utolsó napon, de Jézus, ha itt lettél volna, nem hal meg a testvérem." Érezzük, hogy mi történik Mártával. Márta nem tiszteletlen, de nem is túl lelkes. Igazából mit jelent az ember fájdalmában az, hogyha hall egy tantételt, egy doktrínát. Mit segít ez neki ott, amikor fájdalma van és gyásza van, amikor még csak négy napja halt meg Lázár, és amikor azt sem érti, hogy Jézus miért nem jött el és miért nem gyógyította őt meg, ha tudja, hogy Jézus képes lett volna erre. Nem vigasztalja meg. Ez velünk is lényegében így van. Ha valaki meghal, akit szeretünk és egy vigasztaló idézőjelbe téve annyit mond nekünk, hogy hát: ne sírjál, feltámad az, aki meghalt, akkor egyikünk sem érzi magát igazán megvigasztalva. Sokak számára a feltámadás valóban egy hittétel, egy doktrína. Sokan igaznak mondják: én hiszem, hogy a halottak feltámadnak. Talán nem azért, mert ez annyira átjárta volna az életüket, vagy, mert vigasztalást találtak volna benne, hanem azért, mert hát ez az egyház hite. Sok embernek azonban, persze még ez sem jelenti. Nagyon sok ember, aki vallja, hogy református keresztyén, amikor arról van szó, hogy hiszed-e a test feltámadását, őszintén megmondja, ezt nem hiszem. Valaki azt mondja, abban még hiszek, hogy Jézus feltámadt, de abban, hogy én feltámadok testben, még ha az a test más is, nem. Ebben nem tudok hinni. Ez hát az, az állapot, amiben mi vagyunk és lássuk, hogy mi történik Máriával, és mit mond Jézus erre a helyzetre. Tömör és rövid mondata nagyon is tudatos és látjuk, kétféle módon lehet érteni legalább. Jézus nem mondja, mikor támad fel a testvére. Mi pedig nagyon jól tudjuk, hogy Jézus azt mondja, hogy feltámad a testvéred néhány órán belül. Vajon miért nem érti meg Jézus mondatát Márta? Egészen másra gondol, mint amit Jézus igazán mond neki. Márta csak annyit fogad el Jézustól, amennyit már megismert belőle. Jézus kijelentését, amit hall a saját korábbi ismeretein, tudásán, tapasztalatain keresztül megszűri, és ami marad belőle, azt beteszi az agyának -képletesen- a megfelelő rekeszébe. Automatikusan úgy érti Jézus szavát, hogy az általa már korábban is ismert igazságnak a megerősítését szolgálja. Ez az új, amit Jézus mond, az örömhír, hogy még most történni fog valami, el sem éri őt, lepereg róla. Ez így van mindannyiunkkal, amikor Jézus megszólít bennünket. Azokat a gondolatokat fogadjuk el igazán, és azokat szeretjük igazán, amelyek a már meglévő ismereteinket és értékeinket megerősíti. Ha valaki olyant mond, amit már tudunk és igaznak tartunk, akkor azt meghalljuk és befogadjuk. Ha pedig olyan információ érkezik hozzánk, ami új, ami összeütközésbe kerül azzal, ahogy mi gondolkodunk és amit mi igaznak tartunk az fenyeget bennünket. A régi, biztos dologból ki akar mozdítani, ezért olyan fenyegető számunkra gyakran Isten Igéje. Mennyi mindent értettünk félre az Ő beszédéből, csak azért, mert azt tettük vele, amit Mária tesz itt Jézus szavaival. Hányszor szűrtük meg Jézus kijelentését a saját világunkon keresztül, és vettük el annak az igazi mondanivalóját, igazi élét. Szólhat- e Jézus hozzád, mondhat- e Jézus neked valami újat? Kimozdíthat- e Jézus téged a fásult hitetlenségből, a közönyből? Adhat-e Jézus neked növekedést a hitben, a megállapodott hitből, ahol már megálltál, ahol már rég nem növekedsz? Mert mindig csak ugyanazt hallod azt hiszed, mert mi mindig betesszük a régibe és azt mondjuk, vagy nem igaz, vagy pedig, aha, értem, hogy mit jelent. És közben nem vesszük észre, hogy úgy maradunk le az üzenet lényegéről, hogy úgy vesszük el Jézus szavának az élét, ahogy Márta teszi, de nem rossz indulatból, csupán a maga emberi mivoltának következőleg.

Jézus azt mondja: " Én vagyok a feltámadás, én vagyok az élet, és aki hisz énbennem, ha meghal is él. És aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha."

Ez az, az új üzenet, amelyet befogadva, minden mássá lesz. Márta! A feltámadás és az élet immár nem pusztán egy tan, nem valami, ami az utolsó napon meg fog történni. Márta! Én vagyok a feltámadás és az élet, én, aki itt állok előtted, és, akit látsz és hallasz. A feltámadás nem tan, hanem személy. Nem információ elfogadás, hanem találkozás avval, aki azt mondja neked, hogy Én vagyok a feltámadás és az élet. A feltámadásnak és az életnek élő arca van, és neve van. És ezért mondja, amikor Velem találkozol, hogy aki hisz énbennem, ha meghal is él. Ha valaki tehát Jézussal találkozik, meghallja az Ő szavát, amikor a Lélek által megszólítja, akkor egy új valóság keletkezik benne. Azaz a testi halál, ami mindannyiunk számára elkerülhetetlen, nem lesz végső pusztulás, mert ha meghalunk is , ha Jézussal találkoztunk az Élettel és a Feltámadással, közösségben vagyunk, Általa tovább is élünk. Nem a feltámadást-tant kell hinned, hanem Jézus Krisztussal kell találkoznod. Márta így válaszolt: "Igen Uram, én hiszem, hogy Te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kell jönnie a világba." Márta közvetítésével aztán Jézus találkozik Máriával is. Mária egészen más természet, mint Márta. Amikor hirtelen feláll és kimegy a házból, azt olvassuk, hogy a körülötte lévő vigasztalók azt mondják magukban, biztos a sírbolthoz megy, hogy ott sírjon. Amikor Jézushoz ér, leborul a lába elé, és könnyek között ugyanazt mondja, ami testvére, Márta mondott. " Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem." És már várjuk, hogy Jézus válaszol: " Feltámad a te testvéred." Milyen érdekes, Jézus nem mond neki semmit. Azt mondja később és ezt sem Máriához intézi, pusztán: " Hova helyeztétek őt?" Ami sokkal fontosabb ennél, hogy Jézus válaszol Mária szavára, de nem szavakkal. Azt olvassuk, hogy mindezt látva és hallva megrendült a lelkében és maga is könnyekre fakadt. Amikor azt gondolnánk, hogy Ő már isteni kijelentésével már mindent elmondott a halálról, akkor most ugyanerről az igazságról, egy másik oldalról fog beszélni. Az, aki a Feltámadás és az Élet és a halál gyötrelmét és fájdalmát együtt siratja velünk. Mint emberré lett isteni barát jön Máriához. Ez Jézus személyének a titka, amit így fogalmaztak meg a régiek a hitvallásban: Jézus valóságos Isten és valóságos ember. És itt látjuk, hogy Jézus elmegy a síró sokasággal, Lázár sírjához, és Jézus parancsolja az ott lévő embereknek, hogy:" Vegyétek el a követ!" – amelyet a sírbarlang szájához hengerítettek. Mikor ezt Márta hallja, felkiált. masszív hitetlenséggel, nem tudja, mi következik: "Uram, hát már szaga van, már negyednapos, már oszlik a teste. Mit akarsz Te ott csinálni? Jézus azonban csupán annyit mond, amit már a hírnökökön keresztül is üzent: "Nem megmondtam, ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét. " Miközben ez a párbeszéd zajlik, a sírók elnémulnak, és mindenki csak figyel, hogy mi történik és miután elveszik a követ, Jézus hálát ad az Atyának, hogy meghallgatja Őt, majd pedig hangosan kiált:" Lázár jöjj ki!" És kijött a halott. Élt! Ez az esemény egy jel. Azért vannak jelek, hogy valamire rámutassanak, valamire a figyelmünket irányítsák. Aki azt meri mondani magáról, hogy ő a feltámadás és az élet, nemcsak a levegőbe beszél, mert íme lássátok, ez az esemény csak nyel, mert Lázár feltámadásának van egy korlátja, van egy gyengéje, mert Lázár egyszer újra beteg lett és újra meghalt. Ez a jel, tehát odafordíthat ahhoz, Aki a halálból feltámadva, soha nem hal meg újra. Ő a halált végleg legyőzte. Ez a jel arra mutat, hogy most jöjjünk Jézushoz, nem arra, mint Lázár – testben halottan,- hanem úgy, mint akikben nincs Jézus. Jöjjünk így Hozzá és halljuk, ahogy Jézus most nekünk mondja: "Lázár jöjj ki, jöjj ki a halálból, jöjj ki a reménytelenségből, jöjj ki az összetörtségből". Én, aki együtt sírok veled a bajodban, én mondom: jöjj ki és legyen életed Bennem.
Ámen

Bódiss Tamás liturgiai ajánlója Böjt első vasárnapjára

Az egyházi év vasárnapjai közül a böjti, a húsvéti vasárnapok és még néhány más vasárnap latin nevet kapott. A Nagyböjt (Böjtfő) első vasárnapjának neve: Invocabit. Ez a név – miként a többi esetben is – annak a zsoltárrészletnek kezdő szava, ami a latin liturgiában kezdőénekként (introitus) a vasárnap zsoltárának egy részletét szólaltatja meg. "Invocabit me et ego exaudiam eum…" – Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt. Ez a részlet a 91. zsoltár 15. verse. E zsoltár 11. versét idézi a Sátán Jézus megkísértésekor, nem véletlen, hogy a vasárnap "klasszikus" evangéliuma Máté 4,1-11, a megkísértés története. Amíg az ősi evangélium Jézus életének próbatételéről szól, az epistolában (2. Korinthus 6,1-10.) az apostol vallja meg szolgálatával együtt járó szenvedéseket. Mindezekhez az igékhez a zsoltár kezdőszavai mintegy igei üzenetként kötődnek: Aki a felséges Úrnak lakozik oltalmában… az ilyen nyilván mondhatja: Isten az én kővárom. (Sz. Molnár Albert fordítása) Így utal Invocabit vasárnapján egymásra három igerész. Talán nem is a konkrét történet, a zsoltár, hanem sokkal inkább a gondolat – a kísértésben, nehézségben Istenre hagyatkozás – a lényeg, ezért a vasárnapokhoz még számos más "perikóparend", az Invocabit ugyanakkor az egyik legjobban kikristályosodott perikoparenddel rendelkezik. Nem véletlen, hiszen az egyházi év 40 napos böjti időszaka elején Jézus 40 napos böjtjére utal, mint a ki az övéi előtt mindenben példa.

Zsoltárválasztásunk egyértelmű lehet, ha ismeri a gyülekezet a 91. zsoltárt. Fennálló éneknek (1. és ha lehet 8. vesével), vagy Fő (vagy "Derekas") éneknek 1, 5-8. verseivel (a ez az ének még hosszú versszak esetén is minimum 4 vers legyen!) egyaránt alkalmas. Az évszázadok alatt a "Semmit ne bánkódjál" (38.) és az "Erős vár" (390.) kötődött legerőteljesebben ehhez a vasárnaphoz. (Többek között az evangélikus Eperjesi graduálban és a református Öreg graduált Somorján használt példányában egyaránt találunk egyházi évhez illesztett énekrendet, utóbbi azt is mutatja, hogy az egyházi év szerinti gondolkodásnak a reformátusoknál is van nyoma még a XVIII. század végén is.)

Az istentiszteleti rendünkben ajánlott öt éneknek külön-külön szerepe van, így tematikailag sem egyformán kapcsolódnak azt igéhez-ünnephez. Vegyük gyorsan végig őket: A fennálló ének tömören, mintegy "lózung"-szerűen ragadja meg a témát. Legalkalmasabb erre egy zsoltár, vagy más ünnepi ének. Ha egy verset veszünk is, annak is legyen önmagában mondanivalója – vagy kötődjék az Apostoli köszöntésben mondott igéhez. Tanácsos lenne több alkalommal (főleg rövid versszak esetén) egy második verset is hozzávenni! A fő (vagy derekas) ének jobban kibonthatja a mondanivalót, mivel több verset (legalább 4-et, de akár 8-at is) eléneklünk belőle. Hacsak lehet, legyen teljes, énekeljük végig! Az ének hangulati jellege harmonizáljon az egyházi év időszakával. (Pl. karácsonyi, húsvéti időben alapvetően hálaadó jellegű, böjt idején visszafogottabb, imádságjellegű stb.) Igehirdetés előtt az ige üzenetéért könyörgő (234, vagy 368. és következő) énekek egy-egy verse, vagy számos más dicséret 1-1 hasonló énekverse a legalkalmasabb. A ráfelelő ének a helye a legszubjektívebb hangulatú, imádságszövegű énekeknek. Ülve éneklés esetén választhatunk itt is több verset, de akár teljes ének is elhangozhatna. Itt vannak leginkább helyükön a régi énekeskönyvből "Hozsánna" énekként ismert, angolszász eredetű, általában széles körben kedvelt énekek. A záróének választásánál az üzenet "kicsendítésére" figyeljünk oda, amely nem minden esetben kötelező "hallelujázás", hanem az esztendő adott szakához igazodva akár a csendes bizodalom hangja is lehet. Énekválasztásunkban ezen túl célul tűzhetjük, hogy pl. a böjti időben mely ide illő zsoltárokat, vagy bűnbánati dicséreteket akarjuk használatba venni. A böjt első vasárnapjához a következő énekeket ajánljuk: Fennálló: 91,1,9. Aki a felséges Úrnak Fő: 380,1,7-10 Semmi ne bánkódjál Igehirdetés előtt: 180. A töredelmes szívet Ráfelelő ének: 338. Lelki próbáimban Záróének: 390. Erős vár 380 200