2009-09-16

Fekete Ágnes: Áldás békeség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Egy megdöbbentő életút tárult nemrég elém. A Csillagpont találkozón bemutatkozott a Börtönmisszió, ott találkoztam Boros Lajossal, aki 23 évet kapott fegyveres rablásért. Amikor megtért, Krisztus hite magával ragadta, akkor folytak a tárgyalások. Meggyőződése miatt döntött úgy, hogy bevallja minden tettét pontosan a bíróság előtt. Ha ezt akkor nem teszi, lehet, hogy ma már szabadlábon lenne. Mégis azt mondja, megérte, örül, hogy így alakult, mert Krisztus többet ér neki, mint az, hogy a börtönön kívül legyen. Találkoztunk először az első szabadságán, majd meglátogattam a börtönben is. Először, éneklésük közben, az édesanyjával beszélgettem.

Fekete Ágnes: Ez most az első alkalma annak, hogy a család együtt kirándul?

Boros Lajos édesanyja: Még ilyen nem volt eddig.

Fekete Ágnes: A Misszióból szóltak, hogy eljöhetnek a szülők is?

Boros Lajos édesanyja: Igen, ők szóltak, hogy szabad jönni, együtt lehet tölteni ezt a pár napot. Öt nap szabadságot kapott most. A börtönben is szoktak tartani családias összejöveteleket, amelyekre meghívják a hozzátartozókat. Ezeken az alkalmakon énekelni szoktak a vendégeknek, olykor akár negyvenen is. A régi kórusok hangulatát őrzi, ahogy negyven férfi együtt énekel.

Fekete Ágnes: Mint egy dalárda. Mióta van börtönben a fia?

Boros Lajos édesanyja: 1993 óta.

Fekete Ágnes: Mennyi van még hátra?

Boros Lajos édesanyja: Még hat év.

Fekete Ágnes: Hogyan került be egy ilyen bandába?

Boros Lajos édesanyja: Elkallódott, ittak, csavarogtak, könnyű bekerülni, csak kikerülni nehéz.

Fekete Ágnes: Mit gondolnak, most jó úton jár?

Boros Lajos édesanyja: 15 éve annak, hogy megtért, azóta nagyon rendes. Leszokott a cigarettáról, az alkoholról, teljesen megváltozott. Megtanult gitározni, és csak szépet és jót hallunk tőle.

Fekete Ágnes: Olyan érdekes, hogy egyforma pólóban vannak.

Boros Lajos édesanyja: Amelynek a felirata a második Korinthusi levélből, a 3. fejezet 17. verse: Ahol az Úrnak lelke van, ott a szabadság. Mindenki kapott, aki elkísérte őket.

Fekete Ágnes: Hol van a fiuk?

Boros Lajos édesanyja: Ő az én fiam.

Fekete Ágnes: Édesanyja mondta, hogy nagyon régen kirándultak utoljára.

Boros Lajos: Így van, legalább 16 éve. Azóta vagyok bent, és Isten most nyitotta ki a kaput. Februárban meghalt az édesapám, akkor hazaengedtek a temetésre, majd visszatértem. Aztán részt vettünk a Város a börtönért – börtön a városért programban, ami miatt két alkalommal kijöhettünk a börtönből, persze csak Vácra. És most vagyok harmadszorra kint, ezúttal hat napra. Ezek alatt a napok alatt meg szeretném látogatni azokat a gyülekezeteket, ahol ismerőseim élnek, részt veszek a Csillagponton, és persze szeretnék időt tölteni a családommal is.

Szerintem, aki részt vesz a Csillagponton, megérez valamit abból az Istenből, akit látni nem lehet. Meg lehet érezni, hogy Istennél van valami plusz, ami a világban nincs. Most is ezt éreztem a sátorban.

Fekete Ágnes: A koncert alatt? Jó volt?

Boros Lajos: Igen. Arról tettünk bizonyságot, hogy az az Isten, aki eljött a világba, megjelent a szívünkben is. Olyan hatással van az életünkre, hogy teljesen megváltozott tőle. Ezt a változást egyébként sem a börtön, sem egy pszichológus, sem a család nem tudta elérni, de Isten, akihez kiáltottunk, belépett az életünkbe, és megváltott. Van olyan társam a börtönben, aki miközben egy bizonyságtételt hallgatott, nem bírta tovább hallgatni, és egyszerűen felállt, és kiment. Aki megadja magát, megnyílik az Isten jelenléte előtt, azt megváltoztatja Isten. Ha az én életemen tudott változtatni, akkor nincs olyan élet, amelyen ne tudna. Vannak emberek, akik a társadalom olyan szférájából származnak, ahol nincs olyan mélységben jelen a bűn. Nincs benne javítóintézet, a fiatalkorúak börtöne. Van olyan része a világnak, amelyet pedig pont ezek hatnak át, uralnak. Ez a gonosz világa. Amikor egy ilyen mélységből jövő ember megtér Istenhez, csak azt tudja mondani, hogy a világon nincs olyan ember, aki ne tudna megtérni. Az emberek azért nem térnek meg, mert nem akarnak. Amikor kijöttünk a börtönből, azt gondoltam, hogy jobb lenne, ha nem látnának bennünket a többiek, mert rossz lehet látni, ahogy három fogvatartott kijön civil ruhában. Irigység vagy vád lehet a szívükben ezt látva, és amikor ez eszembe jutott, azért imádkoztam, hogy Isten adja a szívükbe, hogy ne csak azt lássák, hogy három ember kimegy, hanem azt, hogy három ember Isten felé megy. Istennel jobb a világ, a börtön világa is. A börtön nem különbözik sok szempontból a kinti világtól. Isten sok embernek nem kell, de Isten áldásának mindenki örülne. Hasonló ez ahhoz, mint amikor van egy nő, akinek van háza, családja, mindene, amit szeretnénk a magunkénak tudni, de a nő maga nem kell. Így van a világ: várja, hogy Isten adjon egészséget a gyerekének, áldja meg a két keze munkáját, és még sorolhatnám, mi mindent várunk Istentől, de Isten, Aki kér is ezekért cserébe valamit, nem kell. 21 évig dohányoztam, a nikotintól sárga volt a kezem, obszcénül beszéltem. Ma ezek már nincsenek jelen az életemben, és nem azért, mert jó ember lett belőlem, hanem azért, mert Istent beengedtem az életembe. Ezt teszi Jézus jelenléte ma a világban, és aki kéri ezeket, azoknak megadja. Ha egy olyan embernek, amilyen én vagyok, megadta, akkor mindenkinek megadja.

Fekete Ágnes: Anyukája mondta, hogy fegyveres rablást követett el másokkal együtt.

Boros Lajos: Igen, ilyen is volt.

Fekete Ágnes: Egy napon történt az a két eset, amelyek miatt elítélték, de nem vonták össze a két eljárást és a büntetést. Emiatt ítélték el ennyire hosszú időre.

Boros Lajos: Ez a jogi oldala a dolognak, de ebbe nem szeretnék belemenni, mert nem erről szól a történet igazából. Volt egy múltam, ami miatt börtönben vagyok, de hála Istennek van egy jelenem.Súlyos bűncselekmények elkövetéséért kaptam azt a rengeteg évet, de igazából egy törvényi előírás miatt nem vonták össze a két ítéletet, és emiatt lett a büntetés 22 év. Ebből letöltöttem tizenhatot, és ennyi idő után jöhettem csak ki. Ha minden marad a régiben, akkor még több, mint öt évig börtönben leszek. Hiszem, hogy addig vagyok börtönben, amíg Isten ezt megengedi. Valahol azt olvastam, hogy egy nappal sem ülök többet, mint amennyit az Isten megenged, de kevesebbet sem. Az ember elkövetett valamit, ami miatt börtönbe kerül. A hívő ember el tudja ismerni, amit a Jézus mellett szenvedő lator is belátott: Bűnös voltom miatt hordom azt a keresztet. Amikor megtér az ember Istenhez, azt mondja: Igen, Uram. 15 éve tértem meg, és minden nap ajándék az Istentől. Ha ma éjjel elvinne az Úr, nem egy 2 méter 20 centi mély gödör várna, nem reménytelenség. Ha ez létezik, akkor mit veszít a világ, akinek mindez nincs?! Mi motiválhat egy olyan embert, amilyen én vagyok. Korábban hármas ökörrel sem lehetett volna idevontatni, ebbe a közösségbe. A gondolataim leghátsó zugában sem jelent meg, hogy én Isten embere leszek, és róla fogok beszélni másoknak. A legtorzabb álmaim sem erről szóltak.

Fekete Ágnes: Édesanyját kérdeztem, hogyan keveredett bele ezekbe az ügyekbe, és azt válaszolta, hogy elzüllött. Kérdeztem, hogyhogy, mire azt mondta, az könnyen megy.

Boros Lajos: Igen, ez egy ilyen út. Van olyan út is a Példabeszédek könyve szerint, ami egyenesnek látszik és a pokolba, halálba vezet. Fiatalkorában senkinek eszébe nem jut, hogy az életéből húsz évet egy börtönben fog tölteni.

Fekete Ágnes: Mégis hogyan csúszott le annak idején?

Boros Lajos: Már fiatalon vonzott az a környezet, vonzott az éjszaka, a könnyű pénz, a társaság, a nők. Sok más embert is vonzanak ezek, de csak a gondolataiban mer engedni ennek a vonzódásnak. Én engedtem, és megcselekedtem mindazt, amire vágytam. Van pár ilyen ember még rajtam kívül, és ők általában a börtönben kötnek ki. A Bibliában olvashatjuk, hogy ahol nagy a bűn, ott sok a kegyelem. Ahol nagy a sötétség, ott nagy a világosság is. Ha a Napon meggyújtunk egy öngyújtót, nem nagyon lehet látni a fényét, nem úgy egy pincében, ott jó fénye lesz. A börtönben így működik Isten.

Fekete Ágnes: Hogyan történt a megtérés?

Boros Lajos: 1994-ben átszállítottak a Szegedi Fegyházból Vácra. A varroda dohányzójában hallottam egy srácot arról beszélni, hogy megtért Istenhez. A többiek gúnyolták és kinevették, de én ott maradtam, mert azt láttam, hogy van valami a mögött, amiről ez az ember beszél. Nyilván egy bolond embernek is van valami tartalom a mondanivalójában, elhiszi azt, amit mond. Amikor a többiek elmentek, megkérdeztem tőle, hogy tényleg ismeri-e Istent. Kíváncsi voltam arra, hogy Istent meg lehet-e ismerni. Volt róla egy képem, mint ahogy sok embernek a világon van: a templomban, egy freskón ül, szakállas ember. Érdekelt, hogy válaszol-e a kérdésekre. Azt mondta ez a fiú, menjek a Golgotára, és a bűneimet tegyem Isten elé, és akkor majd meg fogom tapasztalni, hogy igen. Megkérdeztem, hol a Golgota, hogyan jutok oda. Lelki út vezet oda – mondta ő, imádság szükséges hozzá. Add oda az életed Istennek, szólítsd meg! – és én megtettem. Isten elfogadott, én pedig meghajoltam előtte, és azóta keresztyén vagyok. Nem volt tudatos a számomra, hogy mi történik velem. Hasonlóan egy kisgyermekhez, aki szintén nem tudatosítja magában, ha megszületett.

Fekete Ágnes: És innen már minden ment magától?

Boros Lajos: A keresztyén ember élete sem kerek. Van néhány nagyon fontos dolog az életben: például az, hogy célja van az életemnek. Jogosan vetődik fel a kérdés, hogy milyen célja lehet annak, aki ilyen sokáig ül a börtönben. A családomból is lemondtak már többen rólam. Istent szolgálni a legjobb dolog. Sokan körmükszakadtáig harcolnának azért, hogy Barack Obama sofőrje vagy személyi titkára lehessenek, nekem pedig inkább az számít sokat, hogy Istent szolgálhatom például most, ebben a riportban, vagy édesanyám felé, hangszeren vagy az evangélium hirdetése által. Ez mindennél nagyobb csoda, és ha az ember megtapasztalja, nem tud mást tenni, mint megköszönni Istennek. Istennek nem kell belépő a börtönbe. Előfordul, hogy valaki azt mondja, nézzük meg, mit mondanak a rabok, kell egy kis szombat esti borzongás. Itt megtalálja a rablógyilkost, a betörőt, a kábítószerrel visszaélőt, és ha meghallgatja a bizonyságtételét, és találkozik bennük Istennel, az letaglózza az embereket.

Fekete Ágnes: A kezén tetoválásokat látok.

Boros Lajos: Persze. Nem tudtam magam elfogadni, mint ahogy a legtöbb ember nem tudja.

Fekete Ágnes: Ezért tetováltatta magát?

Boros Lajos: Ez polgárpukkasztás. Nagyon szeretem édesanyámat, de ez nem mindig volt így. Persze a szívem mélyén akkor is szerettem, de szívesen bosszantottam. Gyerekkoromban körzővel tetováltam magam, amikor meglátta, kaptam két nagy pofont, húst kötött rá, majd jött egy újabb tetoválás rá.

Fekete Ágnes: Nem lehet leszedni ezeket a tetoválásokat?

Boros Lajos: Lehet, hogy valahogy le lehet, de szerintem foltos marad az ember utána. Megmondom őszintén, már le se akarom venni. Nem szeretem, hogy rajtam van, nagyon örülnék neki, ha egy sem lenne rajtam, de ha már így van, maradjon így. Majd a mennyben kapok egy olyan testet, amin nem lesz egyetlen hiba sem, sem sömör, sem semmiféle folt. A kiszedetés majdnem ugyanolyan körülményes, mint maga a tetoválás. Rajtam vannak, és sajnos nem szépek. Édesanyám szokta mondani, hogy ne foglalkozzam velük, már mindenkinek van, senkinek sem tűnik fel, hogy csúnyák, de ha ezeket bárki meglátja, rögtön tudja, hogy börtöntetoválások. Az igazság az, hogy vállalom azt, ami voltam, de csak akkor, ha meghallgatják azt is, hogy mivé tett Isten. Akkor alakul ki egy teljes kép.

Fekete Ágnes: Ezt jó volt hallgatni, nem?

Boros Lajos édesanyja: Igen, sokat hallgatom.

Fekete Ágnes: Egy anyukának ez azért nagy dolog lehet.

Boros Lajos édesanyja: El vagyok bűvölődve, korábban nagyon sok bajom volt vele, pedig mindent elkövettünk, mindent megtettünk, hogy jó legyen. Semmi sem volt jó, nem lehetett otthon tartani. Ha egy kicsit ivott, kifordult magából. Autót akart, autót vettünk, egy napja volt az övé, amikor összetörte. Autóval ment a munkahelyére, majd munka után átment a szomszéd faluba meginni valamit a barátokkal. Fél liter vodka lett belőle, és hazafelé nekihajtott a busznak. Az autó totálkárosra tört. Nem vették el a jogosítványát, mert kicselezte a rendőröket. Rögtön hívott egy taxit, és beült. Ez többször is megtörtént, és mindig mi fizettük meg az árát. Mindent megtettünk, és reméltük, hogy megváltozik, de nem sikerült megváltoztatni. Lakást is vettünk neki, már az sincs meg. Rengeteget szenvedtünk, sokszor nem aludtunk éjszakánként, mert nem tudtuk, hogy hol van. Amikor egyszer nem jött haza, kiderült, hogy bajban van. Kisebb súlyú bűncselekményeket követett el, de soha nem magában, hanem mindig másokkal együtt.

Fekete Ágnes: Elveszítette valaki az életét azokban a támadásokban, amelyekben részt vett?

Boros Lajos édesanyja: Nem, egyáltalán nem, és mégis ilyen sokat kapott. Egy éjjel-nappal nyitva tartó boltba mentek be italért és a pénzért. A pénztárban csak harmincegyezer Forint volt. Ezen túl kárt nem okoztak, és mégis 12 évet kapott ezért, mert visszaesőnek számított, mivel aznap már egy másik hasonló esetben részt vett. Az egyiket 1993-ban, a másik pedig 2001-ben tárgyalták. A kettőért összesen 23 évet kapott. Vannak, akik gyilkosságért nem kapnak ennyit. Nagyon sajnálom, mert jó lelkű ember. Mindig is az volt, még az ingét is odaadta volna, de nagyon befolyásolható volt.

Fekete Ágnes: Most valami jóra befolyásolják.

Boros Lajos édesanyja: Ez már 15 éve így megy. A cigarettáról egyik napról a másikra lemondott. 15 év után engedték ki először, amikor az édesapját temettük. Hatodikos korában motorkerékpárt kapott tőlünk. Talán, ha semmit nem kap, nem lett volna ilyen. Nem tudom, hogy mi lett volna jó. Én különben elég szigorú anyja voltam, sokszor kikapott. Ma már sokszor fáj, ha arra gondolok, hogy mennyit bántottam. Sokszor vádolom magam, hogy nem voltam jó anyja, és azért lett ilyen. Hiába tettünk meg mindent, nem sikerült jól. Ehhez a változáshoz a börtönig kellett eljutnia.

Fekete Ágnes: A könyvtárban jártunk, mivel ez a szolgálati helye.

Boros Lajos: Igen. Hat éve dolgozom a Váci Fegyház könyvtárában. Ez hasonlóan működik, mint egy civil könyvtár. Elég nagy a könyvtár látogatottsága a börtön létszámához képest. Hetente 150-200 fő jár el csoportonként nevelői kísérettel. Elég sok hitéleti könyv megtalálható itt. Hét hitéleti alkalom van egy héten a börtönben, melyek körülbelül két és fél, három óráig tartanak. Sokat éneklünk, dicsőítünk. A bibliaórán rendszeresen negyvenen vesznek részt. Ez persze változó, mert ha éppen arra az időre esik a kiétkezés, akkor kevesebben jönnek, hiszen csak az az egy alkalma van a héten az embernek arra, hogy megvásárolja magának azt, amire szüksége van.

Fekete Ágnes: A zárkákat megnézve én sokkal jobb körülményekre számítottam.

Boros Lajos: Ha az APAC zárkákat nézte, akkor a legjobbakat látta, ott sok mindent megengednek: virágok, falvédők díszítik azokat a zárkákat.

Fekete Ágnes: Mit jelent az APAC rövidítés?

Boros Lajos: Szövetség az elítéltek védelmére. Dél-Amerikában indult ez a mozgalom, a brazil gazdasági válság idején. Az egyházak felvállaltak egy-egy börtönt, mert annyira nehéz volt a helyzet, hogy ha ők nem törődtek volna velük, akkor senki. Teljesen másként fordultak a fogvatartottak felé, szeretettel, és ez meg is mutatkozott a visszaesések arányában, amely döbbenetesen alacsony. Azt hiszem, három százalék. Közép-Európában talán ez az egyedüli börtön, ahol elindult egy hasonló kezdeményezés. Nem kötelező jelleggel, de minden este van egy órás imaközösség. Egy órán keresztül körbemegy az imádság, és saját szavainkkal imádkozunk Istenhez. Bár adná Isten, hogy az országban minél több családban telne el így egy óra. Van, hogy nevek kerülnek hozzám, amelyeket továbbítanom kell a lelkésznek, hogy ő felvezesse ezeket a neveket a hitéleti listára. Először általában istentiszteletre írjuk fel az embereket, és megnézzük, hogy ott hogyan viselkednek. A rend nagyon fontos, hiszen ez nem egy szokványos gyülekezet, ahol konszolidáltan ülnek a gyülekezet tagjai, és hallgatják az igehirdetést. Itt, ha valami nem tetszik az embernek, rögtön meg is mondja. Nagyon fekete-fehér minden, ahogy Margitka mondogatja. Lehet látni, hogy valakit tényleg érdekel-e Isten, és ha igen, akkor a többi alkalomra is felírjuk. Hiszem, hogy ha valami meg tudja az emberek életét változtatni börtönön belül és kívül, akkor az az Isten szeretete.

Fekete Ágnes: A szabadsága hogyan telt?

Boros Lajos: A szüleim eljöttek értem autóval, és elvittek a Csillagpontra, majd hazamentünk, Egerbe. Aztán ellátogattam a verpeléti gyülekezetbe, ott lakik az édesanyám húga. Nagyon jót beszélgettünk Istenről. Eljutottam Kaposvárra is, meglátogattam néhány rokonomat, közöttük a nagynénémet. Felmentem hozzá, és amikor véget ért a beszélgetés, megkérdeztem, zavarná-e, ha imádkoznék. Azt mondta, hogy egyáltalán nem, úgyhogy odaültem mellé, megfogtam a kezét, sírtunk Isten előtt. Megható volt a számomra, hogy Eszter néni mellett ülhettem józanul, nem alkoholtól ködös szemmel, különböző vágyaktól űzve, az ördög ezer bilincsével megkötözve, hanem szabadon Krisztussal, örömmel a szívemben. Mutatta a Bibliát, amit én küldtem neki: bele van írva néhány sor, és látszik rajta, hogy olvasott Biblia. Jó volt abban a lakásban úgy lenni, ahol sokféle gonoszságot követtem el alkohol befolyása alatt, hogy gitáron játszottam, énekeltem, a húgom ott volt a négy gyerekével. Kétéves fia, Gergő, mászott fel a hangszerhez, nagyon érdekelte, ki akarta próbálni, és amikor megengedtem, nagyon lelkes volt.

Fekete Ágnes: Amikor utoljára találkoztunk, pólót viselt, amelyen az állt, Jézus Krisztus a szabadság.

Boros Lajos: Ezt a ruhát, amiben most vagyok, tyúkláb-mintás ruhának hívják, biztosan valami humoros ember nevezte el, mert én személy szerint, nem sok tyúklábat fedeztem fel rajta. Ez a kötelező viselet itt: tyúkláb-mintás ing és zöld munkásnadrág. Kényelmes, mert nem kell válogatni reggelente, hogy mit vegyen fel az ember. Két garnitúra ruhánk van, az egyik zöld, a másik szürke. A szürke a hétköznapi viselet.

Fekete Ágnes: Ezt szigorúan veszik?

Boros Lajos: Igen. Öt és fél év van még hátra, ha le kell ülnöm, akkor 22 évet ültem olyan bűncselekmények elkövetéséért, amelyekben senki nem sérült meg. Persze súlyosak azok a cselekmények, amelyeket elkövettem, de azok az ítéletek, amelyeket ebben az országban adnak hasonló bűncselekményekért sokkal enyhébbek. Bárkinek mondtam is el a történetem, mindenki azt mondta rá, hogy ez nem kerek. Azt a bűncselekményt, amiért most 12 évet ülök, elvállaltam. Nem azért, hogy kevesebbet kapjak, a mellékelt ábra szerint, nem is sikerülhetett volna, hanem Isten motivált ebben az egészben. Ez már a múltam.

Fekete Ágnes: Nem jó róla beszélni?

Boros Lajos: Nem zavar, ha beszélünk róla, de nem ez van a szívemben. Korábban szívesen csámcsogtam volna rajta, és beszéltem volna róla, de ez a múltam. Az egyik testvérem azt mondta, hogy amikor megtért, azt mondták a zárkatársai, hogy még a járása is megváltozott. Amikor véget ért az alkalom, ahol elmondta a bizonyságtételét, az egyik lelkész viccesen megkérte, hogy mutassa meg azt a járást, amit elhagyott. Józsi gondolkodott, és nemet mondott a felkérésre. Egy másik rab pedig felállt, és azt mondta, nagyon örül, hogy nem mutatta meg azt a járást, mert őt már nem érdekli semmi abból, ami Józsit a múltjához köti.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Idén negyedik alkalommal kerül megrendezésre Győr-Újvárosban az Öt Templom Fesztivál szeptember 17-e és 21-e között. Számos koncerttel, bábszínházzal, művészettörténeti előadással és kiállítással várják a szervezők az érdeklődőket.

Szakrális helyek a Kárpát-medencében címmel nyílt fotókiállítás az Örökség pincegalériában Budapesten. A tárlat átfogó képet nyújt a Kárpát-medence templomairól, egyházi műemlék-épületeiről. A fotókiállítás október 9-ig látogatható.

Az Isten báránya-ábrázolások népi tárgyakon címmel kiállítás nyílik szeptember 19-én, 11 órakor Budapesten, a Néprajzi Múzeumban. A megnyitón elhangzik Szilárdfy Zoltán "Barokk Agnus Dei-ábrázolások Magyarországon" című előadása, "Istenképek – a zászlós bárány" címmel pedig Verebics Petra beszélget a 8-12 éves vendégekkel.

A stressz okairól és az emberre gyakorolt hatásáról szóló előadásoknak ad helyet a debrecen-nagyerdei református templom szeptember 19-én, 10 órától. Előad Dr. Bagdy Emőke és Gasparik Éva. A stressz kezelésének módjairól kiscsoportokban beszélgetnek majd a résztvevők. Cím: Bolyai u. 25.

Újra indul a Tabulatúra Régizenei Klub szeptember 21-én, 19 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatt.

Kálvin János megtérése címmel tart előadást Alföldy-Boruss Dezső lelkipásztor a soroksári református imaházban szeptember 16-án, 18 órakor. Cím: 1237 Budapest, Alsóhatár út 70.

500 éve született Kálvin János címmel tart előadást a Budakeszi Protestáns Kör szervezésében Márkus Mihály szeptember 18-án, 18 óra 30 perckor Budakeszin, a Fő-út 159. szám alatt.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Máté evangéliumának 5. fejezetéből, a 45. verset!

Legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a hamisaknak.

Ismét beültem az iskolapadba, diák is vagyok munkám mellett. Így kénytelen-kelletlen belelátok abba a rendszerbe, amivel számítógépen működtetik a felsőoktatást. Mivel több évtizede nem vettem részt az oktatásban, rettenetes furcsa volt, valami egészen más megközelítést tapasztaltam. Legalább másfél óra volt, amire sikerült megértenem nagyjából a pontok és felvehető tárgyak rendszerét. Azután elhangzott egy mondat, ami végképp megütötte a fülemet. Ha ezt és ezt teszed, akkor megbüntet a rendszer. Na, mondom, eljutottunk a régen tudományos fantasztikus irodalomnak vélt világhoz. Nem emberek büntetnek meg, hanem a rendszer. Ott lebeg egy valóság az egyetemisták feje fölött az emberek kihagyásával, egy jutalmazó és büntető világ. A dolog persze több időt vesz igénybe, mintha egy ember írná be a tárgyakat, meg be is kell a végén írni őket, de kötelező a rendszerrel dolgozni.

Azon az oltáron, hogy igazságosak legyünk, sok mindent feláldozunk manapság. Legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra.

Ezt az Igét én valahogy úgy is értem, hogy a Jóisten az Ő rendszere oltárán sosem áldozza fel a személyességet, az egyes embereket. Ő fiakat és leányokat lát és akar látni, ő a magunk gyengeségével és erősségével külön-külön mér minket.

Az igazság azt kivánná, hogy méltóképpen kapjon mindenki úgy, ahogy neki jár. Mi így osztogatjuk a helyeket a mennyországban és a pokolban. De Ő megszánta egykor Ninivét is, ezt mondja Jónásnak: Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagyvárost, amelyben több van tizenkétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!

A személyesség mindig irgalmasabb, mint a rendszerek. Az emberek mégis valahogy félnek az irgalomtól. A börtönben hallottam, hogy Magyarországon félnek a kegyelem gyakorlásától. Azt érzik, hogy egy lavina indulna el, hogy kicsúsznának emberek a rendszerből, akiknek nem kellene. Közben pedig azt látjuk, hogy ömlik ki minden gonoszság és bűn a rendszerből, nemhogy csúszik.

Miért nem félt Jézus az igazságtalanságtól? Ő soha nem félt attól, hogy a bűnös nő esetleg majd visszakérdez, és majd tömegesen jönnek a felmentésre váró paráznák. Nem félt attól, hogy a vámszedőkkel túlságosan engedékeny lenne. Majd visszaüt valahol ez! – szoktuk mi mondani. Csak azért tehette, mert magával a legkeményebb volt. Ha benne lett volna egy szemernyi magja annak, ami gonoszság, vagy féltékenység, vagy ítélet, akkor visszaütött volna rá. Tudjuk a tanárok közül is az kiabál, akinek nincs elég ereje. Sőt én magam, akkor kiabálok otthon a gyerekekkel, amikor elfogyott a lelki erőm. De ha a végtelenségig volna, akkor teljesen személyessé válnék, akkor teljesen kikerülnék mindenfajta rendszerből, és sokkal több irgalom lenne bennem.

Jézus elindít ezen az úton azzal, hogy azt kéri, legalább egyszer mélázzunk el azon a látványon, amikor felkel a Nap, és íme, Isten felhozz szeretetéből, kegyelméből a napot jókra és gonoszokra egyaránt. Neki tele van a tarisznyája szeretettel, nem kell földi igazságocskákból szedegetnie a morzsát. Adja Isten, hogy ha botladozva is, de ezen az úton járjunk.
Ámen