2012-05-23

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Pünkösd ünnepe előtt vagyunk. Ez a sátoros, főünnep valahogy elhalványult ebben a fogyasztói világban húsvét és karácsony mellett. Még nyelvünk is elárulja egyszerűen a kifejezéseiben, hogy lélektelenül nem érdemes élni. Most néhány pünkösdi népszokást elevenítünk fel. Először Küllős Imola beszél egy különleges pünkösdhöz kötődő szokásról, az alsórákosi kicsi pünkösdről, majd a kántálás, köszöntés szokásáról.

Küllős Imola: A Brassó megyei Alsórákoson pünkösdhétfő után egy héttel ünneplik az alsórákosi kicsi pünkösdöt vagy a szabadság napját. Ez a település jobbágyfalu volt, ahol 1848-ban viszonylag későn tudták meg a jobbágyfelszabadítás elrendelését. Ezt az országgyűlési határozatot június 6-án fogadták el, az erdélyi országgyűlés 18-án törölte el az úrbért, de az alsórákosiak csak pünkösd után egy héttel június 19-én értesültek róla, amikor egy Kolozsvár környékén dolgozó, odavalósi református lelkipásztor, elvitte a hírt a szüleinek. Akkor állítólag kaszát, kapát eldobva az emberek begyűltek a legnagyobb templomba, – ami a református templom volt – és ott egy hálaadó istentiszteletet tartottak. Az akkori református lelkész azt mondta: "most töltetett ki ránk a szabadító Szentlélek, ezért ez a mi kicsi pünkösdünk, a szabadság napja".
Tudni kell azt, hogy nagyon kevés úgynevezett történelmi népszokás van. Ilyen örömteli történelmi népszokás pedig nincs is más, mert a Széki Bertalan nap az 1717-es utolsó tatárbetörés emléknapja is egy gyászünnep, amit szintén megtartanak a székiek évszázadok óta. Ez pedig örömünnep, ami egy ökumenikus istentisztelettel kezdődik. 1848 óta mindig megtartják, még Ceausescu idejében is megtartották. Volt néhány év, amikor a pünkösdvasárnap utáni vasárnapra, fehérvasárnapra csúsztatták, de később visszatették az eredeti napra, tehát a pünkösdhétfőhöz egy hétre. Előre ledolgozzák a közeli bazaltbányában a munkások a munkájukat, a diákok vasárnap mennek iskolába, mert ez az ünnepnap, munkaszüneti nap. Ilyenkor mindenki hazamegy, aki elszármazott Alsórákosról. Ez egy családi ünnep is. Kicsit olyan búcsúforma, de az az érdekes, hogy száz kilométeres körzetből, Csíkszeredából, Brassóból és máshonnan mennek oda buszokkal, gyülekezetek lelkipásztorokkal. És nemcsak református gyülekezetek. Háromezer lelkes a falu, ebből ötszázvalahány család református, ötszázvalahány lélek unitárius, valamennyi kevés katolikus, és görögkeletiek is vannak. A görögkeletiek papja is részt vett addig ezen az ünnepségen, amíg a püspöke le nem tiltotta 1990-ben. Az aktuális üzenete a prédikációnak és a templomi istentiszteletnek, ahol egyébként hazafias versek, identitást erősítő, a nemzeti együvétartozást erősítő költemények hangoznak el, különböző helyekről összejövő dalárdák énekelnek. Nagyon felemelő ünnepség ez. Én kétszer vettem részt ilyen istentiszteleten. Amikor én ott voltam 1991-ben, akkor az az Ige volt, hogy "adjatok nékik ti enni!" A lelkész arról prédikált, hogy az Erdélyben élő magyaroknak támogatniuk kell egymást. Nemcsak az élelem megosztásával – nagy szegénység volt akkor – hanem gondolatokkal és tettekkel is. Én megkérdeztem több résztvevőt különösen olyanokat, akik messziről jöttek, hogy miért jönnek el 1991-ben vagy 1996-ban? Egy nyugalmazott közgazdász azt válaszolta, hogy a Ceausescu diktatúra sötét éveiben ez az ünnep egy kis fényt jelentett, ez a túlélés reménységét adta. Egy kis lángocskát, a szabadság lángocskáját vitték magukkal egy évre feltöltekeztek azzal a reménységgel, hogy kitöltetett a szabadító Szentlélek. Nagyon is pünkösdi üzenete volt ennek az istentiszteletnek. Ez a jobbágyfelszabadítást, vagy az 1848-as vívmányokat dicsőítő ünnep átértelmeződött az idők, az elmúlt százötven év folyamán. Nemcsak az aktuális, politikai, társadalmi üzenetek miatt, hanem azért mert ugyanúgy, ahogy a Csíksomlyói búcsú is egyre inkább egy ökumenikus és a magyarság összetartozását, minden magyar összetartozását szimbolizáló nemzeti ünneppé kezd válni, ugyanúgy kisebb méretekben ez az alsórákosi kicsi pünkösd is.
Elhozta az Isten piros Pünkösd napját,
Mi is meghordozzuk királykisasszonykát.

Küllős Imola: Én régi magyar költészettel foglalkozom, úgynevezett közköltészettel. Általában diákok és értelmiségiek által készített versek, amik folklorizálódtak. A sátoros ünnepeken a diákok házról házra jártak köszönteni vagy kántálni, tehát verset mondani, vagy énekelni, vagy mind a kettőt. Karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor is. Ezek a versek különböző hosszúságúak voltak. Az egészen kicsi diákok csak egy négy-nyolcsoros rigmust mondtak, amit általában a református tanító vagy kántortanító írt meg és ezek szájról-szájra öröklődtek, meg kéziratos füzetkékben öröklődtek generációról generációra. Az az érdekes, hogy pünkösdi köszöntés viszonylag kevés van. De van. A Kolozsvári Unitárius Kollégium diákjai mondtak pünkösdi köszöntőt is. A rigmusoknak szinte az adománykérés a célja. A közepes hosszúságú, a negyven-hatvan soros köszöntőverseknek a hírmondás, hogy Jézus megszületett vagy Jézus Krisztus feltámadott és elmondják a passiótörténetet is, meg hát egyfajta Isten dicséret is van benne és adománykérés a végén. Merthogy régebben legációba mentek a nagydiákok. Általában két nagyobb diák és egy mendikáns, aki kéregetett és gyűjtötte a kollégium illetve a diákok élelmezésére az adományokat. A tanulási körülményekről, a tudomány hasznáról, az iskolai élet nehézségeiről számolnak be a hírmondás mellett. És aztán vannak a leghosszabb ünnepi versezetek, amik mindig biblikusak. Hosszú-hosszú biblikus versek, azok folklorizálódnak a legkevésbé. A tréfás versek, a rigmusok és a közepes hosszúságú versek, azok megmaradnak a szájhagyományban és a legkülönbözőbb szituációkban találkozunk velük.
Fekete Ágnes: Azt lehet mondani, hogy ezek a köszöntések protestáns szokások?
Küllős Imola: Igen. Ahogy a betlehemezés katolikus, bár a protestáns közösségekben is szívesen fogadják a betlehemezőket, de a köszöntések igen, ezek protestáns szokások.
Fekete Ágnes: Evangélikusok, unitáriusok, reformátusok is.
Küllős Imola: Egyaránt igen. Sok köszöntőt, százhuszonhét ünnepre való köszöntőt tartalmazó kéziratos énekeskönyv a Dersi Biás énekeskönyv, amely a Biás nevű családtól származik 1759-ből. Száztizenhat sátoros ünnepre való köszöntő, amiből negyvenhét karácsonyi, negyvenegy a húsvéti és huszonnyolc a pünkösdi. Kifejezetten unitárius énekeskönyv. Ezek a diákversezetek a szájhagyományba kerülve a legkülönbözőbb szituációkban fölbukkannak, majdnem minden olyan alkalommal, amikor nagy közönség van együtt, lakodalomban, szórakoztatásképpen.

Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebbítő szele,

Te nyitod rózsákat meg illatozásra,
Néma fülemile torkát kiáltásra,
Fákat is te öltöztetsz sokszínű ruhákba.

Újul még a föld is mindenütt tetőled,
Tisztul homályából az ég is tevéled,
Minden teremtett állat megindul tebenned.

Fekete Ágnes: Most a Skanzenbe látogatunk el. Kustánné Hegyi Füstös Ilona a Múzeum munkatársa vezet tovább bennünket a pünkösdi szokások területén.

Kustánné Hegyi Füstös Ilona: A májusfaállítása általában május elsejéhez, de van ahol valamelyik májusi naphoz vagy a pünkösdhöz kapcsolódik. A legények állítják a leányoknak a májfát, viszont Mendén ez egy közösségi megmozdulás. A legények szerepe ugyanúgy megmaradt, ahogy a nyárfát kivágják, de ők egyenesen nyolc darab fát visznek be a templomba. A nyárfák díszítése már az asszonyok, lányok dolga volt, nem is akárhogyan, hanem különféle színes kendőkkel, hímzésekkel, sőt pillangókat is készítenek. Minden szárnyas lény a lelkiséget is jelképezi. Pünkösd pedig miután a tüzes nyelvek megjelentek a tanítványok feje felett, az első gyülekezet megalakulását is jelentette, hogy egy lélekkel, egy lélegzettel, egy dolgot gondolnak, éreznek az emberek. Mendén ez a mai napig megőrződött a közösségi lélek munkája által. A lányok, asszonyok tehát szintén külön szerepet kaptak. A falu apraja-nagyja már előtte, áldozócsütörtöktől fogva részese a pünkösdi készülődésnek. Aki a múzeumba jön pünkösdkor, tanúja lehet annak, hogy a mendei gyülekezet, itt a múzeumi körülmények között a mi kápolnánkban hogyan jeleníti meg ezt a szép pünkösdi szokást.

Fekete Ágnes: Ez melyik kápolnában lesz?
Kustánné Hegyi Füstös Ilona: A Szent Anna kápolnában, a Kisalföld tájegységünkben. Mende egyébként harminc kilométerre van Budapesttől.
Fekete Ágnes: Ez egy evangélikus szokás. Milyen református szokások vannak?
Kustánné Hegyi Füstös Ilona: A virággal való templomi díszítés a reformátusoknál még mindig érvényben van még télen is, amikor az úrasztalára virágot teszünk. Ezt úgyis felfoghatjuk, hogy ha a Szentlélek munkálkodik valakiben, annak meg lesz a maga virága. Ilyen módon, hogyha az úrasztalán virág van még akkor is, amikor télen kinn fagyos az időjárás és nem terem természetes körülmények között virág, ez azt a reményt fakasztja mindenki szívében, hogy a Szentlélek munkálkodik benne.
Fekete Ágnes: Vannak különleges virágszokások?
Kustánné Hegyi Füstös Ilona: Egyrészt a fehér virágok, a liliom. A fehér a tiszta emberi mivoltot és a tiszta lelket is képviseli. Másrészt pedig a pünkösdi rózsa, amely szintén pünkösd táján nyílik és ezért is nevezik így. A lángnyelvekre emlékeztet bennünket piros színével.

Fekete Ágnes: Nagyon sok helyen pünkösdkor van a konfirmáció.
Kustánné Hegyi Füstös Ilona: A konfirmáció, egy közösségi megmozdulás, ami a fiatal lányok és legények felnőtté avatásának olyan szokása, amikor már ők erősítik meg a saját akaratukból, hogy az egyház tagjaivá válnak. Ami szintén a Szentlélek munkája, hogy bennük megszületett ez a döntés, mert a keresztségben a keresztszülők vállalták fel, hogy úgy nevelik a keresztgyerekeiket, hogy Jézus követőivé váljanak. Ezt erősítik meg pünkösdkor és a közösség, a gyülekezet befogadja ilyenkor a fiatalokat.
Ismerjük ezt a két szót, hogy lelketlen és a lélektelen. A lelketlent arra szoktuk mondani, aki kegyetlenül lélek nélkül végzi a dolgát, a lélektelen pedig az, aki elgépiesedetten, szinte indulatoktól mentesen. A mai világra ez a két szó nagyon jellemző, mert nagyon sok ember nem gondol a mögöttes tartalmakba, szeretünk felszínesek lenni, mert ha valamibe bele kell mélyedni, akkor talán felkavarodunk. De hát azért van az embernek lelke, hogy legyen minek felkavarodni. Ilyenkor, amikor a természet is kinyílik, a lelkünknek is ki kell nyílnia egymás iránt.
A húsvétot követő negyvenedik napon áldozócsütörtökön, Jézus mennybemenetelét ünnepeljük, az ötvenedik napon pedig a pünkösdöt, ami olyan kettős ünnepünk, mint a húsvét, így a kettős ünnepek tulajdonságait magában hordozza. A vasárnap az Úr napja, inkább a szakrális szokások időszaka, a hétfő pedig inkább a népszokások időszaka volt és manapság is főként így van, mi is ehhez tartjuk magunkat. A pünkösdi népszokások közül a kettő legkiemelkedőbb a kiskirálynéjárás illetve a pünkösdikirály-választás. Nemenként elkülönül ez a két szokás. A kiskirályné általában egy fiatal, kicsi leány, akit fehérbe öltöztetnek, pünkösdi koszorút tesznek a fejére. Fölé selyemsátrat tartanak, ez is áttételesen egyfajta védettséget, akár a Szentlélek oltalma alá helyeződést is jelentheti. Négy-öt nagyobb lánnyal házról házra járva hirdetik a pünkösd örömüzenetét, természetesen énekelnek és adományt is gyűjtenek.
Fekete Ágnes: Ki lehetett királyné?
Kustánné Hegyi Füstös Ilona: Mindig egy kisebb leány, aki még a tisztaságot is magában hordozza. A legkisebb és a legtisztább. Lehet, hogy az közrejátszott, hogy szépen tudjon énekelni, hiszen számos vidéken, nagyon szép pünkösdi énekek is társulnak ehhez a szokáshoz. A pünkösdikirály-választáskor pedig egy kicsit a legényavatáshoz kapcsolódó virtuskodó szokások járták. Ügyesnek, okosnak, erősnek kellett lenni annak a legénynek, aki kiérdemelte később a pünkösdikirályságot. Bár nem tartott sokáig. Volt olyan vidék, ahol csak egy napig tartott és volt olyan, ahol egy egész évig. A pünkösdikirályság különféle előnyökkel járt például ingyen ihatott a kocsmában egy évig az illető férfiú. Az ő tanácsát kérte ki a többi legény, ha valamilyen ügyes-bajos dolguk akadt.
Fekete Ágnes: Ön református. Sőt, lelkészcsaládból való.
Kustánné Hegyi Füstös Ilona: Igen. Nagy öröm ez nekem, és áldás is, hogy édesapám Hegyi-Füstös István – aki hamarosan kilencvenhárom éves lesz – a Szentendrei Szabadtéri Múzeum református templomában Mándon, 1993-ban tartotta az első istentiszteletet és azután is minden évben sokáig ő tartotta húsvétkor és pünkösdkor is.

Az Szentháromságnak harmadik személye,
Szerelemnek Isten szerint gerjesztője,
Az jó házasságnak ki vagy bölcs szerzője,
Szívek szentelője.

Könyörgök tenéked, hogy szentelj meg éngem,
Tulajdon templomod hogy lehessen lelkem,
Szeplő nélkül tiszta légyen én életem,
Lakozzál te bennem!

Fekete Ágnes: Végül egy zenei rendezvényre látogatunk el. A múlthét végén volt a Református Zenei Fesztivál. Ezen belül a Zefir elnevezésű, fiataloknak szóló rendezvény. Varga Kata beszélgetett fiatalokkal, a Misztrál együttessel, és Fodorné Ablonczy Margittal, az egyik szervezővel.

Varga Kata: Póló van rajtatok és az van ráírva, hogy ZEFIR. Mit jelent ez?
Önkéntes: Református Zenei Fesztivál Ifjúsági Rendezvénye. Mi a regisztrációt felügyeljük és koncerteket hallgatunk.
Önkéntes: A Budapesti Egyetemi Gyülekezet által kerültünk ide.
Varga Kata: Egyetemisták vagytok akkor?
Önkéntes: Pontosan. Én az ELTE-n tanulok kémiát. Szolgálatkész fiatalok vagyunk, ezért jöttünk és csináljuk.
Varga Kata: Milyenek a koncertek?
Önkéntes: Nagyon változatosak. Különböző gyülekezetek koncertjei Pesterzsébetről, Gazdagrétről, nagyon-nagyon változatos stílusban is. Nagyon jó a hangulat.
Önkéntes: Nekem az tetszett, amikor régi énekeket újfajta blues és dzsessz stílusban dolgoztak fel. Nem tudom, hogy melyik gyülekezet volt, talán a gazdagréti.
Önkéntes: Nekem is az tetszett a legjobban.
Nagypál Julianna: A Szentesi Kiss Bálint Református Általános Iskolából jöttem. Ez a Kálvin jelmondat lett képben megjelenítve úgy, hogy egy szívecskeformát alkotnak a gyerekek én beálltam középre és két papírszívecskét emelek az ég felé.
Varga Kata: A te tanítványaid? Mit tanítasz nekik?
Nagypál Julianna: Hitoktató vagyok. Szeretetszolgálati csoport alakult szeptemberben és önkéntesmunkákra helyezzük a hangsúlyt és ez tart bennünket össze. Ez a pályázat összekovácsolta a csoportot.

Fodorné Ablonczy Margit: Arra voltunk kíváncsiak, hogy a fiatalok számára mit jelent a reformátusság? Szerintem egy felnőtt embernek is nehéz megmondani, hogy mitől református a református. De kíváncsi voltam, hogy a fiatalok hogyan tudják ezt képben kifejezni? Ahogy a pályázatokon, képeken látható is, elsősorban a szimbólumokra hagyatkoztak, a legősibb mintákra. A templom, a harang, a Biblia, a csillag, a szív jelképei jelentek meg elsősorban. A Szeretetszolgálati ifi, pólókra írták ki, Kálvin János legfontosabb mondatát, amiben összegezte egy református ember feladatát: Soli Deo Gloria.
Varga Kata: Úgy tudom, hogy két körben is kiírtátok a pályázatot. Miért volt erre szükség?
Fodorné Ablonczy Margit: Ahogy kiírtuk a pályázatot azonnal elkezdtek nekem a harmincasok e-mail-eket írni, hogy hogy gondolod ezt? Mi is szeretnénk megvallani a reformátusságunkat. És aztán így Vallomások a reformátusságról címmel kiegészítettük ezt a pályázatot és meghirdettük felnőtteknek is. Ezek sokkal érettebb munkák. Itt már megjelennek a montázsok. Reformátusnak lenni, nem csak annyi, hogy csillag van a templomon. Nyilván ez is, de több mozaik is összetartozik.
Varga Kata: Egy úrvacsorai kenyér, amiből már ki van szedve a bele.
Fodorné Ablonczy Margit: Ahogyan megjelenik az úrasztalán, egy tálcán egy szép úrasztali terítővel, de maga a megtöretett kenyér, ahogyan a reformátusságnak mindig azt mondják, hogy a nagypéntek az igazi ünnepe, ez a szimbólum átvitt értelemben tökéletesen megjelenik ezen a képen, hiszen megtöretett a teste, kiontatott a vére érettünk. Ő lett az első helyezett. A második helyezett a fény-árnyéknak a játéka. A csillag megsokszorozódik, nem egy csillag jelenik csak meg az eredeti templomablak képen, hanem a tükröződésben végigvonul.
Varga Kata: Nyitott énekeskönyv templompadban.
Fodorné Ablonczy Margit: Ez tényleg csak a szimbólum. Ott van egy férfi két keze és egy pici az arcából. Jelzi azt, hogy egyedül is vagyunk Istennel, de jelzi azt, hogy mégis közösségben vagyunk, hogy maga a templom az áhítat helye és a reformátusságnak a zsoltár mindig is fontos volt.
Varga Kata: Idős, mosolygós asszony.
Fodorné Ablonczy Margit: A fiatalok számára nagyon fontos, hogy megismerjék a gyökereiket és az ilyen Erzsi nénik tartják a mi templomainkat. Nagyon lényeges dolog, hogy a fiatalok ezt érzik, ha valaki befogadja, ha valaki megnyitja a szívét nekik, akkor ők szívesen mennek a templomba. Ez nagyon jól megjelenik ezen a képen. A fiatalság tegnap is a fáklyásmenetben lelkesen, hangosan énekelte ezeket az énekeket végig az egész Ráday utcán.

Török Máté: Mi verséneklők, verszenészek vagyunk. Költőink, akiknek a verseit énekeljük Istent kereső és Istent megtaláló emberek voltak. Természetesen nem véletlenül választjuk ezeket a verseket. Ez kegyelmi áradás, ahol mi vagyunk a közvetítő közeg, de rajtunk csak átmegy.
Tóbisz Tinelli Tamás: Szerintem nincs ateista művészet, nincs ateista népdal sem. Nagyon komoly vonulata a magyar költészetnek az istenes költészet. Az egyháztól meg a mai szokásos struktúráktól, skatulyáktól mentes dolog. A magyar líra, mint olyan, alapvetően egy érzelmes, emberközpontú, történelemközpontú és istenkereső líra.
A Misztrál együttes tagja: Érdemesebb volna sokkal jobban odafigyelni a keresztyén hitre, mint magára a politikára. Márcsak kulturális szempontból is fontos ez Európa számára. Magában hordoz olyan nagyon fontos emberi tulajdonságokat, tényezőket, kozmoszbeli dolgokat, amik nélkül nem fogunk tudni élni.
Hoppál Mihály: Hogyha az ember kicsit csendbe kerül, akkor el kell jutnia az istenkérdéshez. Mindegy, hogy a kamaszkorában, vagy felnőttebb korában, de erre időt kell szánnia. Én azt szoktam mondani, hogy kegyelmi állapotba lehet kerülni, és hogyha az ember egyszer már benne volt ebben az állapotban, – amiben nem maradhat állandóan, mert valahogy olyan az ember, hogy gyarlósága miatt kikerül belőle -, akkor már látja, hogy hova kell visszamenni.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Lelki Oázis csendes hétvégét tartanak május 24. és 26. között csütörtöktől szombatig, naponta 16 órától 19 óráig Budapesten, a pestújhelyi református templomban a Sztárai Mihály tér 3. szám alatt.

Isten igazsága és a társadalmi igazságosság lesz a témája az idén negyedszerre megrendezett ökumenikus bibliaolvasásnak május 28-án, pünkösdhétfőn 14 és 18 óra között Budapesten a Deák téri evangélikus templom előtt.

Evangélizációs hetet tartanak Cseri Kálmán szolgálatával ezen a héten, hétfőtől szombatig Nyírmeggyesen, a református templomban. Az istentiszteletek 19 órakor kezdődnek.

Hit, föld és élet címmel rendeznek konferenciát május 26-án, szombaton 9 órától Nemesgörzsönyben.

Katona József munkásságáról tart előadást Takaró Mihály irodalomtörténész a Kelenföldi Irodalmi Esték keretében május 24-én, csütörtökön 18 órakor Budapesten, az Október huszonharmadika utca 3. szám alatt.

Ökumenikus Lelkészkörök IX. Országos Találkozója lesz május 24-én, csütörtökön 9 óra harminc perctől Szegeden a Hétvezér utca 5. szám alatti imaházban.

Zenés ifjúsági istentisztelet lesz pünkösdvasárnap este 6 órakor, Budapesten, a Kispest-Rózsatéri gyülekezetben.

Nyári gyerekhetekre felkészítő konferenciát tart a Titus Hitéleti Alapítvány május 30-án, szerdán 14 órától Enyingen, a Tinódi Lantos Sebestyén Református Iskolában.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Jakab apostol levele 2. részéből!

"Mert a miképpen holt a test lélek nélkül, aképpen holt a hit is cselekedetek nélkül." (Jakab 2:26.)

Pünkösd ünnepe előtt érdemes elgondolkodnunk magán ezen a szón, hogy lélek. A magyar nyelvben még mintegy 150 éve a lélek szót használták a spiritus, pneuma, mind a psziché, az anima latin és görög szavakra. A magyar ember nem értette ezt a részteleteket boncolgató gondolkodást, hogy nem egy, hanem két láthatatlan valóság is volna az emberben, amelyik életet ad a testnek. Azért is furcsa a szellem és a lélek szavak váltott használata, mert mind a kettő mögött ugyanaz a kép van, a levegő mozgása, lélegzetet vevő ember. A lélek a lélegzés szavunkkal nyilván összefügg, a szellem pedig a széllel, korábban úgy is mondták, szellet. Az ember mindenhogyan érzi, tapasztalja, hogy a test nem a teljes valóság. Hiszen ha örülünk, akkor is lelkesedünk, ha félünk, lélekszakadva rohanunk, vagy éppen hálni jár belénk a lélek. Van valami láthatatlan bennünk, ami tevékennyé teszi az életet, amivel érzünk, életet adunk, ami minket képvisel, ha kiadjuk a lelkünket, mindenünket odaadtuk.
A test valami érthetetlen, soha ki nem kutatható módon őriz egy titkot, azt, akik mi vagyunk, a lelkünket. Persze itt a homályban tapogatózunk, és magam is félek szinte saját szavaimtól, mert minden földi kifejezés nagyon suta és félremagyarázható. Mégis valahogy Isten munkájának is van egy láthatatlan, lelki része. A teremtés munkája látható, érzékelhető, de a Lélek munkája pontosan olyan valóságos, csak láthatatlan. Kicsit hasonlítva ezt a mi testünkhöz és lelkünkhöz. És érdekes, hogy Jakab apostol ezt a kettősséget megfordítja. Ugyanígy, mondja a hit is holt cselekedetek nélkül. Pedig éppen a hit az, ami láthatatlan, és a cselekedetek volnának láthatóak. A mi gondolatvilágunk szerint. Ezzel mintha valami evidenciát, magától érthetőséget akarna kifejezni. Ugye a testet látom, az valóságosnak tűnik, a lélek pedig titokzatos. A látszat ellenére a hit az, amelyik ilyen biztos alapja a tetteinknek. Minden tett mögött ott húzódik egy hit, még ha nem is tudatosítjuk. Nincs olyan élet, ami mögött ne lenne valami meggyőződés, még ha az gonosz vagy nihilista, vagy közönyös is. Halott hit is van. Haldokló is. De minden cselekedet mögött van valami. Látnunk kell tehát, hogy pontosan a test és a lélek egysége szerint működünk, amikor cselekszünk és hiszünk.
Adja Isten, hogy a jó, élő és helyes hit megszülessen bennünk, és teremje meg virágát, ami jelképesen az Úr Isten asztalára helyezünk, mert életünkkel áldjuk Őt és hitünk élő lesz cselekedetekkel! Ámen.