2012-09-26

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
A mai református adásban egy kiállítás megnyitójára látogatunk el. Számomra nagyon megkapó élmény volt először is azért, mert Giovannini Kornél bábművész nem adta fel sohasem, és nyugdíjasan is fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy ezek a természetes játékok eljussanak a gyerekekhez. A televízió egyszer úgy nevezte őt, a bibliás bábos, mert valahogy mindig a hithez, az élet alapjához kanyarodik el művészetében. A XXIII. kerületi József Attila Művelődési Házban nyílt meg a napokban állandó kiállítása, ahova bárkit vár ingyen és bérmentve, aki szeretne akár egy bibliaórát, akár egy bábos hittanórát szeretne ott megtartani. Giovannini Kornélt hallják.

Giovannini Kornél: A háborúidején, az ostrom után borzasztó világ volt. De a bátyámék egy kifeszített lepedő mögött játszottak árnyjátékot a ház gyerekeinek, ami egy pici békét jelentett.
Fekete Ágnes: A báb akkor valamiképpen a béke szigete?
Giovannini Kornél: Nagyon bánt, amikor a bábut a jellemtelenség, a kiszolgáltatottság jeleként emlegetik, mert a báb igenis derű, mellyel öröm ajándékozható. Nem a rángatottság szimbóluma. Nagyon sok bibliai utalás is van tárgyjátékról. Jeremiás igával a nyakában ábrázolja az elkerülhetetlen fogságot. Agabosz egy övvel jelzi Pál apostol elkerülhetetlen római elfogatását, megpróbáltatottságát.
Fekete Ágnes: Ide az van ráírva, hogy béke, varázs, éltető erőfeszítés. Miért ez a három kifejezés?
Giovannini Kornél: Az én időmben nagyon sokszor kellett önéletrajzot írni. Én is sokat írtam. Most így tudom összefoglalni, hogy ez volt a bábjátékos feladatom, hogy ezzel békét kaptam. Éltető erőfeszítés. Ez a kiállítás is az. Egész nyáron át dolgoztunk. Időnként a feleségem is itt volt. Rendbehoztuk a bábok egyrészét, ami belefért ebbe a terembe. Ha még egy bábot behozok, akkor rögtön raktárrá válik.
Szemben van az a Mária-figura, aki játszott még az egykori Állami Bábszínház karácsonyi műsorában. Balkéz felől itt van Jób. Itt van egy olyan szakrális fal, amin alapszik az egész életünk. Miért szenved az ember? Itt látjuk Jób feleségét, aki megtagadásra nógatja a férjét és a három barátot, akik elég habzó szájúak.
Fekete Ágnes: Miből van a fejük?
Giovannini Kornél: Agyagból. Azért van agyagból, mert akkor én még kerámiát gyártottam és ez volt akkor olcsó. Itt, amit látunk, minden konyhapénzből készült és nem közpénzből. Az agyag az maradt a sok hamutartó után és így lett belőle Jób.

Fekete Ágnes: Ezt úgy kell elképzelni, hogy össze lett gyurkálva a fejük.
Giovannini Kornél: Ahogy összegyúrtam látható a kéz nyoma is.
Fekete Ágnes: Jóbnál ezzel a kendővel van a fájdalom szimbolizálva.
Giovannini Kornél: Ez a betegség. A Sátán akkor odajött és egyszerűen betakarta, amikor a megpróbáltatás azon pontjára ért a történet.
Jób fölött van Péter apostol és Kornéliusz százados. Ötvenkét részes sorozat, aminek hanganyaga a katolikus rádióban lement és egy-kettőből készült dvd is.
Itt látjuk magát Dávidot, amikor éppen a parittyájával készül a Góliát figura ellen. Középen Mária. Mellette Pál apostol. És a két szélén látunk egy-egy kitűnő farizeus figurát, aki itt az egész ügyben mindig kételkedett és kételkedik. Fölötte az Úr a Jónás jelenetből felhőben jelenik meg. A bábszínházban azért valahogy egy villanásra ábrázoljuk.
Fekete Ágnes: Mi a fehér kendő szerepe?
Giovannini Kornél: Ha ezt eldöntöm, akkor valóban csak egy felhő, aki egy pillanatra a szöveg szerint azt mondja, hogy még te imádkozz a barátaidért!
Fekete Ágnes: Érdekesek ezek a fából készült bábok, amelyek gyakorlatilag úgy válnak arccá, hogy egy ág elágazásából van az orruk.
Giovannini Kornél: Nagyrészét a Jóisten faragta, én csak egy kicsit kiszíneztem. Ezt a bábot ketten-hárman mozgatják.
Fekete Ágnes: Miért kell két-három ember?
Giovannini Kornél: Azért, hogy szép, leolvasható mozdulatai legyenek. Meggyógyuljon, fölkeljen, szárnyaljon. Egy jobb japán bábot hárman mozgatnak.

Fekete Ágnes: Tehát mindegyik orr egy, hol lefelé, hol fölfelé álló elágazás.
Giovannini Kornél: A fának a része az ág. Ágas-bogas.
Fekete Ágnes: Ezek a Duna-parton lettek gyűjtve?
Giovannini Kornél: Mindent Szentendrén gyűjtöttünk. Sokszor, amikor vonszoltuk a fákat a feleségemmel jóindulatú, segítő emberek mondták, hogy "jaj, lelkem, ha gyújtós kell adunk mi". A kérget levettem róla. Számomra igazi ünnep ránézni ezekre a bábukra. Ez a leláncolt Prométheusz, amelyből soha nem lett előadás, csak mindig készülődtünk rá.
Fekete Ágnes: Ez egy csodaszarvas?
Giovannini Kornél: Ez bizony egy szarvas. Itt akár el lehet énekelni a negyvenkettedik zsoltárt: Mint a szép híves patakra… Egyébként A szarvas élni akar című darabból való.
Fekete Ágnes: A feje egy olyan bot, aminek öt elágazása van egy irányban. Nagyon érdekes.
Giovannini Kornél: Talált fa.

Fekete Ágnes: Ő itt Júlia asszony?
Giovannini Kornél: Igen. Az ő története egy pártörténet. A török csapdába csalja a magyar kapitányt, és a héttornyú börtönbe zárja. Azonban a felesége gyönyörű dalokkal kicsalja a szultántól és szabadságot énekel ki a férjének. A hűségnek, az összetartozásnak példája Dévényi kapitány és Júlia asszony története.

Hol az Úr Jézus jár,
a gonosz meghátrál,
beteg gyógyul, talpra állván,
hol az Úr Jézus jár.

Ahol Ő a gazda,
senkinek sincs gondja,
javait nagy bőven osztja,
ahol Ő a gazda.

Aki hisz Ő benne,
követi mindenbe,
vele együtt lesz a mennybe,
aki hisz Ő benne.

Giovannini Kornél: Ez a garnitúra alkalmas volt arra, hogy a Selyemzsinór és az Egyezség című jelenetek főszereplői is legyenek. Akkor született, amikor 1968-ban baráti segítséget nyújtott a Magyar Népköztársaság a csehszlovák népnek. Olyan játék született, hogy a várat így-úgy átadjuk a töröknek és a török meg is hálálja. Ugyanis az volt az egyezség, hogy jó földet kérnek érte. Erre nagy árkot ásatott és beledobálta őket a földbe, megtartva az egyezséget jó földet adva. Rendkívüli élő előadás volt. Ez a Budapest Bábszínház stúdiójában volt. 1968-ról egy szó sem hangzott el.
Fekete Ágnes: Ott van egy fej!
Giovannini Kornél: Az a legjobb bábszobrom: Ahmed bég, aki történelmi személy volt.
Fekete Ágnes: A fának egy csomója, egy rosszarcú, bibircsókos ember.
Giovannini Kornél: Az valóban egy rosszarcú rücsök. A fák között teremtettük a paradicsomban.
Ezek a hullák. Ezek azért lettek hullák, mert a fa nem törődik az én akaratommal. Neki van egy akarata, és ha nem tartjuk be a száradási időt, akkor kettéhasad. Bekentem vörös festékkel és ezekből lettek a hullák.
Na, akkor egy kicsit derűsebb pillanatok következnek. Kérem, itt látható Burkus császár, aki egy elvesztett fogadás után a fele koronáját éppen leveszi. Mátyás király könyvvel a kezében, Tatai Sándor Kinizsijéből, mely majdnem előadássá érett. A Kodály zeneiskola jött ugyanígy a kiállításomra, amely a Szilágyi Dezső téren volt a gyülekezeti házban. Több osztály jött el és azt mondták, hogy a Kinizsi történet nagyon foglalkoztatja a második, harmadik, negyedikeseket, és akkor megszülettek a bábok.
Érdekes báb ez a medve. A lányaim nem tudom miért, de úgy mondták, hogy csáprágó sapkás. Ez a sapka a feje. Ez a rossz kesztyű pedig maga a farkas. A feleségem ki akarta dobni a bátyámtól kapott gyönyörű, kopott pulcsimat, és akkor bosszúból csináltam egy-egy kutyát és ez még mindig abból van.
Kérem szépen, tudjuk, nem tudjuk Mikszáth a legnagyszerűbb abszurd magyar mesemondó. Például a Bot és a Fazék arról szól, ami ma a legnagyobb nyomorúságunk, a telhetetlenség. Világgá mennek és találkoznak a Bányarémmel, akit kifosztanak. Nem véletlenül mondtam, hogy samaritánus rablók. Elosztják a rablott aranyat. A Fazék arról álmodozik, hogy milyen jó töltött káposztával tömi majd meg a hasát. A Bot pedig egy gyönyörű arany fogantyúra vágyik. Elalszik a Fazék és mit csinál a Bot? Leüti a Fazekat. Hoppá! Elveszi az ő részét is és elmegy a kovácshoz, megmondja, hogy egy gyönyörű fogantyút kalapáljon neki. Amikor elkészült a fogantyú peckesen sétált a Bot, de akkor jött Janacsek, a rabló, és azt mondta: "Pont ilyen aranyfogantyús botra vágyom!" Bot látta, hogy üldözik, így beugrott a Vág folyóba, de hiába tudott úszni, a lopott arany lenyomta a mélybe.
A prófétának van feladata, és ha Ninivébe kell mennie, akkor ne a másik irányba induljon! Mert vihar jön, bedobják a tengerbe, és jön a nagy bálna. Itt van a bálnában Jónás, emitt meg Ninive királya. A ninivei bűnöket egy aranyló táncolásával jeleztük és nem aranyborjúval, mint az egyiptomiaknál. Ez sem előadás volt, hanem egy olyan Bibliaóra, ahol a főpróba maga az előadás.
Fekete Ágnes: Ebben a sarokban látszólag egy nagy szemétkupac van.
Giovannini Kornél: Na, most az a kérdés, mi a szemét? Mi a hulladék? Mi az, amit fel lehet használni? Mert nemcsak új bábot lehet belőle csinálni. Ennek komoly tudománya van és lesz.
Fekete Ágnes: Kicsoda ez a bukósisakos ember?
Giovannini Kornél: Hát, egy versenyző! Mert, mint a bolond rohanunk mindenhova. Van rendszáma is.
Fekete Ágnes: Az agya helyett egy óra van.
Giovannini Kornél: Nem egy óra, hanem egy kilométeróra. Az óra, még csak-csak jelent valamit, de ez egy kilométeróra. Ez kérem szépen, a tótfalusi szemétdombról származik. Ezek a csinálmányok.
Fekete Ágnes: Mit jelent az, hogy csinálmányok?
Giovannini Kornél: Hát az ember összevissza csinál mindent. Mindig valami protézist gyárt, valami kiegészítőt. Belerokkan, hogy most a manó-nanó, izé-mizé csak mindig boldogtalan valamiért. Nem tudom, hogy ez hol kezdődött? Talán, a kőbaltánál. Ha van kőbaltám, akkor boldog vagyok, ha van jó autóm, akkor boldog vagyok, de ha nincs, akkor persze nem is vagyok ember. Ezeket lehetett mozgatni. Ezt játszottuk el, olyan kolleginák segítettek, akiknek ez szakmájuk is.
Giovannini Kornél: Először is fölismertette a gyermekekkel, hogy ez mi, az mi, az miből van? A gyerekek, mindig lázasan bekapcsolódtak.
Fekete Ágnes: Itt egy piros szívű ember fogadja a látogatókat.
Giovannini Kornél: Akármilyen furcsa, ez én vagyok. A tizenharmadik kerület egyes számú óvodájának a jelvénye, melynek tiszteletbeli óvóbácsija vagyok. Egy kicsit bánatos a figura, mert akkor a színházunkat új technokrata irányítás vette át. Kevéssé törődtek a gyerekkel meg a bábuval és akkor született egy ilyen bábu. De azért virágot raktam a kezébe, hogy itt mégiscsak a jókedv domináljon.
Részlet egy óvodai foglalkozásból:
Giovannini Kornél: Tornásszunk egyet! Aki ülve marad, öreg marad!
A bundám szőrös, kócos
és a talpaim nagyok.
A házam sűrű rengeteg,
a medve én vagyok.

Ha brummogok, itt megremeg
az erdő rengeteg.
a málnabokrot megszedem,
a mézet kedvelem.

Fekete Ágnes: Ahogyan hallották, Giovannini Kornél szeretettel vár mindenkit ebbe a nyitott kuckóba a József Attila Művelődési Központba, ahol akár egy bibliaórát is lehet tartani, de akár egy környezetórát, hiszen ezek a szemétből készült bábok nagyon beszédesek korunkról. A következő hét az úgynevezett Teremtés ünnepe. Az egyházban általában nem környezetvédelemről, hanem teremtésvédelemről beszélnek. Nyilván más nézőpontot ad, ha úgy tekintünk a körülöttünk levő világra, mint ami nem a mi csinálmányunk és tulajdonunk, hanem Isten alkotása. Erre szeretnék most felhívni a figyelmet azzal is, hogy egy úgynevezett ökugyülekezet díjat adnak annak a református egyházközösségnek, amelyik a leginkább odafigyel a környezettudatos működésre.
Kodácsy Tamás, a Károli Gáspár Egyetem lelkésze a Teremtés ünnep szervezésének az egyik főmotorja.

Kodácsy Tamás: Idén negyedszer rendezzük meg Magyarországon a Teremtés Hetét, ahol a római katolikus és protestáns egyházak együtt ünnepelnek. Magyarországon ez a hét, szeptember utolsó vasárnapjától kezdődő hétre esik. Assisi Szent Ferenc ünnepével bezárólag.
Fekete Ágnes: Az a ránk következő hét.
Kodácsy Tamás: Szeptember 30-án tartjuk a nyitó istentiszteletünket, Budapesten a Lágymányosi Ökumenikus Központban négy órakor, amelyre szeretettel várunk mindenkit. Ennek a Teremtés ünnepnek a témája: Jézus és a teremtett világ. Az egész teremtéskérdést az Atyaistenhez kapcsolják, vagy a Földhöz kapcsolják, vagy az Ószövetséghez, teremtés történethez kapcsolják. Éppen azt szeretnénk felfedezni ezen a héten, hogy mennyire kapcsolódik a Jézus történetekhez. Az ünnep igéje a János három tizenhat: "Mert úgy szerette Isten a világot…" Nagyon sokszor hallok olyan bizonyságtételeket, amelyek arról szólnak, hogy mennyire szeret engem Isten, hiszen Ő, az egyszülött Fiát adta értem, hogy örök életem legyen. Holott az Ige nem arról szól, hogy engem, az elveszettet szereti, hanem arról, hogy az egész világot szereti. Ezt szeretném felfedezni, Jézus Krisztus példáján keresztül, hogy hogyan tudunk úgy élni és gondolkodni ebben a világban, hogy észrevegyük azt, hogy itt nemcsak rólam, az én megváltásomról, dolgaimról, céljaimról van szó, hanem a kozmoszban lévő dologról, amiben ott vannak az embertársaink, a növények, az állatok, a föld, a víz, a levegő. Mindezzel együtt élünk és együtt éljük meg a megváltást.
Fekete Ágnes: Tehát a Teremtés ünnepe az énre, az individuumra koncentráló hitből szeretne kiszólítani?
Kodácsy Tamás: Így van. Arra szeretnénk rávilágítani, hogy itt nemcsak az egyén, az individuum a fontos, amit megélünk. Vegyük észre a másikat, vegyük észre, hogy nemcsak a gyerekeknek fontos a csacsi és az ökör a Jézus jászlánál, hanem nálunk is fontos. Vegyük észre a madarakat, vegyük észre a növényeket, a fákat, amik a Jézus történetben megjelennek. A názáreti ács fia, aki lényegében egy iparos, nem iparos történeteket és példázatokat hoz, hanem a földről hoz példázatokat. Például a magvető vagy a konkoly és búza példázatát, mindazt, ami körülöttünk zajlik, nem pedig abból, amit mi csinálunk.
Fekete Ágnes: Aki akarja, az ünnepli meg ezt a hetet? Tudjuk, mely gyülekezetek ünneplik?
Kodácsy Tamás: A gyülekezetek megünneplik a Teremtés ünnepét. Nagyon sok tudósítást kapunk és sok visszajelzést, mind a füzetről, mind pedig az áhítatokról, vagy az ünnepségekről. Például van, aki libákat terelt a templomba, van, aki pályázatokat ír, van, aki egész előadássorozatot szervez. A www.teremtesunnepe.hu-ról letölthető az idei segédanyag is, amelyet minden gyülekezetnek kiküldtünk. A Teremtés ünnepének a megünneplését szeretnénk az ökogyülekezet programmal is segíteni, ennek jeleként szeptember 30-án a nyitó istentiszteleten szeretnénk átadni az ökogyülekezet címeket és díjakat, azoknak a gyülekezeteknek, akik már ebben tettek és vállaltak részt.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!

Október a Reformáció Hónapja. A rendezvénysorozat ökumenikus megnyitója október elsején 18 órakor lesz Budapesten, a Kálvin téri templomban. Az istentiszteleten református, evangélikus, baptista, metodista és pünkösdi gyülekezeti kórusok szolgálnak.

A Debreceni Református Kollégium Budapesti Baráti Köre szervezésében Zsigó László tart előadást Algériáról szeptember 29-én, szombaton 15 órakor Budapesten, a XIV. kerületi Tábornok utca 2. szám alatt.

A népszámlálás eredményeivel foglalkozó előadásokra hívja az érdeklődőket a THÉMA Egyesület szeptember 29-én, szombaton 10 órára, a Budafoki református templomba.

A kántorképzés helyzetéről rendeznek konferenciát október 5-én, pénteken 9 órától, a Károli Gáspár Református Egyetem Nagykőrösi Karán. Jelentkezni október elsejéig lehet. ([email protected])

A VI. Kárpát-medencei missziói- és Diakóniai Konferenciát szeptember 30. és október 3. között rendezik meg Berekfürdőn, a Megbékélés Házában.

Az Országos Református Nőszövetség konferenciát tart szeptember 29-én, szombaton 10 órától, Budapesten, az Abonyi utca 21. szám alatt.

Ravasz László Emléknapokat szerveznek szeptember 28. és 30. között Leányfalun, a százharminc évvel ezelőtt született református püspökre emlékezve. Az emléknapokon lesz előadás, kiállítás, kirándulás is. A hálaadó istentiszteletet 30-án, vasárnap reggel fél kilenckor tartják Leányfalun, a református templomban.

Szeptember utolsó hétvégéjétől október első hétvégéjéig tart a Teremtés Hete, melyen arról emlékezünk meg, hogy felelősséggel tartozunk mindazért, amit Isten alkotott. A rendezvénysorozat ünnepélyes ökumenikus nyitóistentisztelete szeptember 30-án, vasárnap 16 órakor lesz Budapesten, a Magyar tudósok körútja 3. szám alatt.

Jótékonysági koncertet rendeznek a Tarka-barka Lakóotthon javára szeptember 29-én, szombaton 19 órakor Budapesten, a Szilágyi Dezső téri templomban.

XVII. századi zeneművek hangoznak el szeptember 30-án, vasárnap este 6 órakor Budapesten a Budafoki Református Templomban. A koncerten közreműködnek Zámbó Petra blockflötén, Kertész Ágnes barokkhegedűn, Szászvárosi Sándor viola da gambán valamint Borsányi Márton csembalón.

Templomkerti hangversenyt, majd jótékonysági képárverést rendeznek a háromszáz éves templom felújítása érdekében szeptember 30-án, vasárnap 16 órakor Pákozdon, a Petőfi Sándor utca 18. szám alatt.

Alföldy-Boruss Csilla orgonaművész és Alföldy-Boruss Eszter fuvolaművész adnak hangversenyt szeptember 30-án, vasárnap 17 órakor Kispesten, a Wekerle-telepi református templomban.

Kantátazenés istentisztelet lesz szeptember 30-án, vasárnap 11 órakor Budapesten, a Deák téri evangélikus templomban.

Az idén is megrendezik a Kutatók Éjszakáját, amelynek keretén belül a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma és Művészeti Szakközépiskolája délután fél négytől várja különböző előadásokkal és bemutatókkal a kísérletezni vágyókat.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Pál apostol első Timóteusnak írt leveléből, a negyedik rész nyolcadik versét!

"Mert a test gyakorlásának kevés haszna van; de a kegyesség mindenre hasznos, meglévén benne a jelenvaló és a jövő életnek ígérete." (1Tim 4,8)

Az időt három részre osztjuk önkéntelenül is, azokra a dolgokra, amik elmúltak, amik most vannak, és amik lesznek. Nyelvünk különösen érdekesen fejezi az időt, mert amikor hátra tekint, múlni látja a dolgokat, azaz megszűnni, elfogyatkozni lát mindent, ha viszont előre néz, akkor egy eljövő valamit lát, dolgokat, amik szinte haladnak felénk. A jövő jön, de a múlt nem megy, hanem szinte meghal. Kérdés, hogy az ember valójában hogyan látja az időt. Az biztos, hogy nem valóságosan. Az idő mindig egyfajta arány, egyfajta egyensúlyérzés, és nem valóságos matematikai sor. Hiszen velünk történik, a mi időnk, mi kerülünk állandóan a múltból a jövőbe, miközben szinte nem is voltunk jelen. Pál apostol itt a test gyakorlásának a kifejezését, példáját használja. Valószínűleg az aszkézisre, a böjtre gondolt, amiben Pál maga is gyakorolta magát. A test mindenképpen a múló világ része. Nem azt mondja Pál, hogy ne törődj a testtel, mert nincs haszna, egyáltalán nem. Van egy kicsi haszna. Az arányokat állítja helyre az apostol. Azt hiszem ma, amikor a böjtölés, a fogyókúra és minden efféle gyakorlat olyan nagy népszerűségnek örvend, érdemes erre a józan kifejezésre odafigyelni: kicsit hasznos. De az idő rabja. Minden, ami a testtel foglalkozik, még ha a legszentebb módon is, valahogy hátramenetben nézi a világot.
A kegyesség viszont mindenre hasznos – állítja ezzel szemben Pál. Mi az a kegyesség? Semmiképpen nem valami olyasmi, hogy valaki állig beöltözve ott térdel a templomban minden nap. A kegyes szó valahogy a templomos, az álszent, a formálisan vallásos embereket juttatja az eszünkbe. Pedig ott van a kegyes szó mögött az, hogy kedves, valaki, aki mosolygós, aki készséges, csendesen segít, egy jó lélek. A görögök nagyon régen azt mondták kegyesnek, akikben megvolt a tisztelet mind az istenek, mind az emberek irányában. Ez egyfajta pozitív viszonyrendszer. Mintha azt mondaná az apostol, hogy ez a helyes magatartás, ez a tisztelet az, ami kivehet az időből, ami nem köt gúzsba itt a földi életben.
Eszembe jutott a rendező, Tarkovszkij mondata: "etikai értelemben visszafordítható az idő… valamely következmény ismeretében minduntalan az okhoz fordulunk – látszólag lelkiismeretünk segítségével visszaforgatjuk az idő kerekét. Morális értelemben fordított viszonyban áll az ok és a következmény, és az ember szinte visszatérhet a múltba." Valóban, Tarkovszkij filmjei erre tesznek kísérletet, hogy a lelkiismeretünk utazását tegyük meg, és menjünk vissza múltunkba. Azt mondja, a film éppen az idő megjelenítésének a művészi eszköze, a pörgő kockákkal azt fejezi ki, hogy valami elmúlik, mégis visszaforgatható. Ezen kívül csak az álomban éljük át azt, hogy a múlt és a jelen egybefolyik. A maga eszközeivel és korában Pál apostol ugyanezt értette meg. Előre szaladó filmkockákat látunk. Ez lehet jó film vagy rossz, egy kicsit jobb, ha megtartóztatja az ember a testét, de a vége ugyanaz a pusztulás.
De Isten jövője felől is lehet nézni az életet. Lehet megfordulni, és a felénk érkező időt elkezdeni tapasztalni, és akkor az, nagyon más látás lesz, mint amit eddig láttunk. Nem a kimúló időt akarjuk kicsit lelassítani, hanem várjuk az érkezőt. Amikor elmegyünk vasárnap a templomba, akkor lezárhatjuk a hetet, szépen keretbe szerkeszthetjük a dolgainkat, kérhetjük az áldást, és ez is jó. De lehetséges, hogy vasárnap már az új világ első napja. Ahogy a régiek mondták, a nyolcadik nap. Akkor nem a régi megjobbítása és megáldása a cél, hanem az, hogy elkezdjem magam Isten jövőjében gyakorolni. Ha Krisztus jön felénk, akkor nekünk erre az eljövőre kell figyelnünk, és a jövőnek nem valami rémképként kell a szemünk előtt lebegnie. Ma rengetegen félnek a jövőtől. Tudatosítják is bennünk, hogy valami nagy baj készül. Ha mi minden vasárnap az új világ első napját ünnepeljük, ha mi a jövő előízére koncentrálunk, ha mi nem az elmúló napot, hanem a felénk érkező jövőt nézzük, akkor egy kicsit megértünk valamit Isten szándékából. Volt egy szerzetes nagyon régen Egyiptomban, akiről az maradt fenn, hogy a pusztában élt, minden este keletnek fordult, felemelte kezét és úgy imádkozott reggelig. Soha nem nézett nyugat felé. Lehet az elmúlásra is gondolni, de annak nagyon kicsi a haszna. Viszont nagy haszna volna, ha ma Magyarországon sokan a felkelő nap irányába néznének, ha a Jövőt, az eljövőt keresnék. Ezt adja meg Isten! Ámen.