2014-01-08

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat. Fekete Ágnes vagyok.
Mai műsorunk elején Árva Bethlen Katára emlékezünk. Ez a 18. századi asszony két férjét és több gyermekét temette el. Tizenhét éves korában anyja katolikus férjhez, Haller Lászlóhoz kényszerítette, majd két élő gyermekét elvették tőle a férj halála után, nehogy eretnekké nevelje őket. Otthonát valóságos kultúrparadicsommá változtatta, többszáz kötetes könyvtárát a Nagyenyedi Kollégiumra hagyta. Ismerte a füvek, növények gyógyító erejét, a beteg parasztok sorban álltak ajtaja előtt tanácsokért. Bod Péter ezt írja róla: "Gyógyítást gyakorlott gyakran még maga-is. Kivált szem fájdalmit böltsen orvoslotta, Hállyogot a’ szemről könnyen eloszlatta." Kollégiumot létesített protestáns diákoknak, akik közül tizenötből később lelkész lett. Az ő életéről szól Kocsis István monodrámája, amelyet az Új Színházban adnak elő. A legközelebbi előadások január 28-án és február 18-án lesznek. A darabból előbb néhány rövid részletet hallunk, majd Kiss Sándor beszélget Kökényessy Ági színművésszel.

Részlet az előadásból:
"Mindenható Isten, igazad van énelőttem!"
"Miért ne lenne igaz házassági élet az, amiben a felek szabadsága nem háborgattatik? Amilyen jóságos vagy, el is fogadnád, hogy asszonyod nem fegyvertelenül lépi át házadnak küszöbét, amint az illik, s ahogy az megtörténik minden házasságban ősidők óta. Vajon kedves, jó famíliád is ennyire elnéző lenne-e?"
"Kigyelmed által megtiltja, hogy együtt lakjunk, mert őszerinte, mi nem igazi házassági életben vagyunk."

Kökényessy Ági: Az elején egy kicsit megijedtem, mert eddig sosem szerepeltem monodrámában, de azért elfogadtam a felkérést.
Kiss Sándor: Több mint egy órás ez a monológ!
Kökényessy Ági: Igen. Egy óra tíz perc. De természetesen ez függ az én állapotomtól is, ugyanis az ember sohasem egyforma. Bár ugyanazok a mozdulatok és minden a szokásos, de valahogy mégis mindig átalakul. Képtelen vagyok mindig ugyanúgy előadni. A közel hetven előadás alatt előfordult már, hogy rontottam, de akkor sem a szöveget mondtam rosszul, hanem átugrottam valamit. A teljes előadás szövege huszonnyolc telegépelt A/4-es lapon fér el.
Kiss Sándor: Mi az, ami megfogta ebben a darabban?
Kökényessy Ági: Árva Bethlen Kata egész élete. Az, hogy mindig mindenből föl tudott állni. Elveszítette két férjét, a gyermekeit, akik közül kettő ugyan életben maradt, de őket elvették tőle. Minden elveszett körülötte. Más ember belehal egy ilyen tragédiába, ez a nő meg nem. Amikor senkije nem volt, akkor másokért dolgozott élete végéig. Én most pont annyi idős vagyok, mint amikor ő meghalt. Igazából magam is változtam, öregedtem, más lettem ezalatt a hét év alatt, amióta játszom ezt a szerepet. Nagyon sok vallási, teológiai témájú könyvet is olvasok, mert érdekel. Bethlen Kata valóban bűnbánatot gyakorolt minden egyes alkalommal, amikor tragédia érte. Nem vagyok benne biztos, hogy neki ebben igaza volt. Van egy mondat a végén: "Mert akit szeret Isten, megdorgálja, megostoroz pedig mindent, akit fiává fogad." (Zsid 12,6)

Kiss Sándor: A mai ember a szenvedéssel és a bűnbánattal nem tud mit kezdeni.
Kökényessy Ági: Azt mondják, hogy az a dolog, ami nem öl meg, az erősebbé tesz. Ebben én is hiszek. Ez így van. Ha például elveszítjük a munkánkat, tenni kell érte, hogy legyen. Szerintem az akaraterő és a kitartás lehet az, amit megtanulhatunk Árva Bethlen Katától.
Kiss Sándor: A gyerekek kapcsán is elhangoznak kemény mondatok, gondolatok.
Kökényessy Ági: Elhangzik a műben: "Azért vetted el a gyermekemet, biztos azért vetted el, nehogy felneveltessenek pápista vallásban." De a veszteségeit éppen elég nekem a színpadon átélni. Az életemben nem szeretnék ilyet!
Kiss Sándor: Ez egy kamaraelőadás, ahol szemtől szemben áll a közönséggel.
Kökényessy Ági: Igen. Bár rövidlátó vagyok, és ha szemből vagyok világítva, nem látom az arcokat, csak az első sorban ülők lábait látom vagy legfeljebb árnyékokat. Mivel az arcokat nem látom, fogalmam nincs, hogy kik ülnek a nézőtéren.
Kiss Sándor: Melyik rész, vagy melyik mondatok a legkedvesebbek?
Kökényessy Ági: A politikai részt, amikor az országgyűléshez beszél, nagyon kedvelem, mert a férfiakat ki lehet osztani! Nagyon szeretem például azt a részt, amikor a gyerekei haláláról beszél, amikor sokan elmennek mellőle egyszerre.
Kiss Sándor: Nagyon sokféle arca van Bethlen Katának.
Kökényessy Ági: Ezt hívják a színészek jutalomjátéknak. Azért, mert ennyifélét lehet csinálni benne.
Kiss Sándor: Hogy egy személyben, egy szerepben többféle karakter van?
Kökényessy Ági: Igen. Ettől nagyon színes.
Sok református közösségben is jártam már a darabbal. Egyszer egy templomban játszottam és háttal kezdtem az előadást. Majd megfordultam és mivel nem volt világítás, azt láttam, hogy két egész pici gyerek ül az első sorban. A szöveg közben átvillant az agyamon, hogy szegény gyerekek, semmit nem fognak érteni ebből a régi, archaikus nyelvből. És hirtelen arra is gondoltam, hogy biztosan rohangálni fognak majd a padok között unalmukban és ez engem valószínűleg nagyon fog zavarni. Azonban a két gyerek egy mukkanás nélkül, tátott szájjal nézte végig az előadást, és mint utána kiderült, értették is.
Emlékszem, amikor még kicsike volt a fiam, és éppen elkezdett olvasni és odaadtam neki a szöveget, hogy segítsen nekem egy kicsit végszavazni és nézze, hogy jól mondom-e a szerepet. Segített, de a végén ezt mondta: Te anya, én ebből egy árva szót sem értettem. Rá egy évre bejött a színházba és megnézte a darabot. Utána megkérdeztem, hogy mit értett belőle? És gyakorlatilag az elejétől a végéig elmesélte a történetet.
Egy másik alkalommal pedig az történt, hogy szóltak, a következő előadásra háromszázhatvan gimnazista fog jönni. Kicsit izgultam miatta. Valóban beült a háromszázhatvan diák és csak egyetlen fölmorajlás volt benne. Ugyanis egy nagyon csöndes rész után hirtelen előrerontok és rákiabálok a Teleki Józsefre. Ettől megijedtek, de különben egy pisszenés nélkül nézték végig a nagyszínpadon ezt a darabot.

Részlet az előadásból:
"Nem! Ez az ember minket egybe nem eskethet. Megmondom neked szépen, szemedbe hogyan alakult így szépen, szerencsésen a mi dolgunk. Nehogy azt hidd: titokban ármánykodtam ellened!"
"Elképzelni sem tudod, mekkora lett volna a kereszt, melyet viseltél volna a mi házasságunkban. Legyen Isten teveled, László és én egész szívemből köszönöm, ha lemondottál rólam."

Fekete Ágnes: Árva Bethlen Kata valóban egy nagyformátumú egyéniség volt, mert azon kevesek közé tartozott, akik bőkezű adakozóként támogatták a magyarság szegény rétegét is. Ma általában pályázatok útján szokás támogatást nyújtani. Jelenleg hazánkban tartózkodik egy svájci segélyszervezet vezetője, aki éppen egy pályázati lehetőségről beszél.

Matthias Herren vagyok, Svájcból jöttem, a HEKS nevű segélyszervezetben dolgozom három éve. A kárpátaljai-, az erdélyi- és a magyarországi református egyházzal működünk együtt, valamint a cseh-morva testvérekkel. Korábban Zürich kantonban voltam lelkész egy református gyülekezetben. A HEKS a svájci református egyházak összefogásában létrejött segélyszervezet. Az volt cél, hogy a svájciak együttműködjenek más református egyházakkal. Mivel Európában nincsenek máshol nagy tömegben reformátusok, magától adódott, hogy Magyarországgal alakult ki mély kapcsolat. Az egésznek a mélyén a szolidaritás érzülete volt: Itt van tőlünk nem is olyan messze egy olyan református egyház, amely hitében, teológiájában nagyon hasonlít a mienkhez, nem mehetünk el tétlenül a helyzetük mellett.
Sokat segített a HEKS a kommunizmus idején, akkor többnyire fű alatt. A kilencvenes évek az építkezés ideje volt, körülbelül száz magyarországi református egyházi építkezésben volt jelen ez a szervezet. Az utóbbi időben megváltozott a stratégiánk. Most a helyi egyházi szervezetekkel együtt országos terveket készítünk ott, ahol segíteni szeretnénk. Ez azt jelenti, hogy együtt megjelölünk olyan területeket, amelyeket támogatni fogunk négy éven keresztül. Most ez a téma: a cigány fiatalok támogatása. Úgy találtuk, hogy a Magyarországi Református Egyház is úgy látja, hogy ezen a területen tevékenykednie kell. A mi szervezetünk nem jöhet ide, csak a helyiek végezhetik ezt a munkát, és fontos, hogy a mi céljaink és a helyiek céljai találkozzanak.
Azért választottuk a roma lakosság problémáját Kelet-Európában, mert általánosságban elmondható, hogy ebben a régióban ők a lakosság átlagánál szegényebbek, a munkaerő piacon nehezen találnak helyet, és az egyháznak feladata, hogy egy ilyen helyzetben segítsen. Ehhez még hozzáadódik mindaz a társadalmi feszültség, ami a cigánysággal párhuzamosan jelen van. Ez ma a társadalom szerkezetében egy forró pont, ahol az egyháznak jelen kell lennie, nem mondhat csak annyit: oldják meg ők maguk a problémáikat! Az egyháznak az a feladata, hogy azoknak segítsen, akik az élet árnyékos oldalán élnek. Egy ilyen cigánymissziós projektet nagyon nehéz egyedül elindítani, mert kevés a tapasztalat, kevés a pénz. Ezekben szeretne a HEKS segíteni. Az a célunk, hogy tíz-tizenöt gyülekezetet támogassunk egy-egy ilyen programban. Sokféle lehetőség van: lehet például gyerekeket segíteni az iskolai tanulásban, vagy például valamilyen mezőgazdasági képzést szervezni cigány fiataloknak. A lényeg, hogy elkötelezett legyen a közösség, hogy a pályázatban lássuk a szándékot az együttműködésre. Szeretnénk segíteni ezeket a gyülekezeteket, hogy lássák, mi az, ami működőképes terv, és mi az, amire felesleges pénzt költeni, és így tovább. Ezért neveztünk ki egy program koordinátort, Dienes Petrát, aki mindenkinek segít majd.
Sokszor könnyebb egy ház felépítése, mert a kövek nem beszélnek vissza, az emberek sikeresnek érzik magukat: a lelkész is örömmel látja, ahogy emelkedik az épület. De a cigány fiatalokkal való foglalkozás nem ilyen egyszerű, ez a munka tele van kudarccal. Ezért sok segítségre van szüksége annak, aki ilyen szolgálatba fog, hogy megmaradjon a lelkesedése, és ne essen ugyanabba a kátyúba, amibe más gyülekezetek beleestek.
Fekete Ágnes: Most Dani Eszter a Református Zsinati Iroda Missziói Irodájának vezetője beszél ugyanerről a pályázatról.

Dani Eszter: Azoknak a gyülekezeteknek a jelentkezését várjuk, akik szeretnének cigánygyerekek között szolgálni. Ez a HEKS pályázat sokkal kisebb, mint általában az uniós pályázatok. De pontosan azért jó ez azoknak, akik még nem foglalkoztak pályázatokkal, mert itt kisebb a felelősség, és kevesebb az adminisztráció is. Ha hetente egy alkalmat tart a gyülekezet a gyerekeknek, amely lehet életmódjavítás vagy tanodaszerű program is, akkor ahhoz kapnak segítséget eszközökre, teremfűtésre vagy akár részmunkaidős munkatárs kifizetésére. Az mindenképpen fontos, hogy a gyülekezeti önkéntesek is benne legyenek a szolgálatban, és a gyülekezet és a cigánylakosság között egyfajta hídépítés is történjen ezzel.
Fekete Ágnes: Akkor legalább heti egy alkalmat kell tartani?
Dani Eszter: Igen, és a gyülekezetet bekapcsoljuk egy olyan hálóba, kapcsolatrendszerbe, ahol mások tapasztalataiból is tanulhat. Ez a pályázat segítség lehet azoknak a lelkészeknek, akiknek a hittanóráikon sok cigánygyerek van, és szeretnének segíteni nekik, de nem tudják, hogyan. Itt jó példákat láthatnak maguk előtt. Szerintem ez biztonságérzetet is adhat amellett, hogy egy kis anyagi támogatást is kapnak hozzá. A pályázatok összege két-három millió között mozog egy évre. Ez nem egy hatalmas nagy összeg, de egy kisgyülekezetnek mégis segíthet abban, hogy el merjenek indulni.

Fekete Ágnes: A támogatási rendszer, pályázatok kérdése nehéz kérdés. Az embereket sokszor ügyeskedésre serkenti, és az érdemi munka helyett a papírokkal foglalkoznak sokan. Többek között ezt is megkérdeztük Fazekas Sándor vidékfejlesztési minisztertől, amikor aláírta Budapesten, a Ráday utcai Egyházkerületi Székházban a Presbiteri Szövetséggel kötött megállapodást. Szabó István püspököt, Fazekas Sándor minisztert és Szilágyi Sándort, a Presbiteri Szövetség főtitkárát hallják.

Szabó István: Szeretettel köszöntjük a Miniszter urat illetve a Presbiteri Szövetség elöljáróit. Igen hálás vagyok azért, hogy itt a püspöki hivatalban kerülhetett sor ennek a megállapodásnak az aláírására. Eddig mindig úgy volt, hogy az egyház kötött az állammal vagy az állam különböző szerveivel megállapodásokat, most viszont a Református Egyházban igen megbecsült szervezet, a Presbiteri Szövetség tette ugyanezt. Mindig a gyülekezetek elöljárói, a presbiterek voltak azok, akik a magyar ember számára az újraélesztést, újraszervezést vállalták, hogy a saját környezetük, életük, földjük, portájuk jobb legyen. Most, ha ebben a minisztérium és a Presbiteri Szövetség együtt tud működni, az nem a múlt visszahozatala, hanem a hagyományok korszerű keretek között való felelevenítése.
Egy új jelenség egyházunkban az ökogyülekezet, amely furcsa, divatszerű dolognak hangzik, holott egyáltalán nem az, hiszen a saját környezetünkért, életünkért való felelősséget, elsősorban a gyülekezeti közösségekben kell élesztenünk.

Fazekas Sándor: Szeretettel köszöntök mindenkit ezen az igazán fontos és ünnepélyes alkalmon. Most egy olyan együttműködési megállapodást írtunk alá, amely a Magyar Református Presbiteri Szövetség és a Vidékfejlesztési Minisztérium elképzeléseit rögzíti azokban a feladatokban, amelyek valamennyiünk számára fontosak. Közösségeink szerepére támaszkodva kell elérnünk azokat a célokat, amelyek akként összegezhetőek, hogy a vidéken maradás, a megélhetés, a vidék fejlesztése legyen minél eredményesebb. Minél több embernek adjunk munkahelyet. Minél több terméket, jó minőségű, magyar élelmiszert tudjunk az asztalokra tenni. Rengeteg olyan terület van, ahol kapcsolódhatunk egymáshoz. Én nagyon örülök az ökogyülekezeti mozgalomnak, hiszen ha sokan figyelünk a környezetre, sokan igyekszünk egészséges, jó minőségű élelmiszert tiszta környezetben előállítani, az egyben garancia arra, hogy a következő nemzedékek számára is rendelkezésre állnak ezek a feltételek, amelyek nekünk adottak. A helyi értékek megőrzése, tradicionális termelési eljárások, egyháztáji mozgalom, őshonos gyümölcsösök telepítése mind-mind olyan tevékenységek, amelyek helyi közösségekhez, alkotó emberekhez, presbiterekhez is kötődnek, és minél szervezettebbek vagyunk, annál többen fogják a példákat követni, és annál több sikert tudunk elérni. Azt a közösségformáló erőt, amelyet a Magyarországi Református egyház egy félévezrede betölt a nemzet életében, ezáltal a megállapodás által is tudjuk erősíteni. Készek vagyunk az együttműködésre, azért is döntöttünk a szerződés aláírása mellett. Vannak előzmények, hiszen jó néhány kapcsolódási pontunk volt. Ezeket tudtuk most keretekbe foglalni a szerződés által.
Fekete Ágnes: A munka becsületét nagyon nehéz visszaadni. Ebben a pályázós világban mindenki pénzt kér, de nehéz megérezni a földművelés becsületét.
Fazekas Sándor: Teljesen jogos felvetés, hiszen az elmúlt években inkább az import élelmiszer, a könnyebben megvásárolható, késztermékek irányába tolódott el a vásárlók érdeklődése, és vidéken is sok helyütt fölhagytak a mezőgazdasági termeléssel. Van jónéhány olyan program, startmunka, szociális szövetkezet, háztáji program, amelyekhez lehet csatlakozni, illetve a példákat át lehet venni. Tehát egy gazdaságszervező erő szerintem meg tud nyilvánulni a presbiterek, az egyházi, egyházközség vezetői illetve az egyházi intézményrendszer részéről, hiszen az egyházi intézményrendszer, az iskolák, szociális ellátó szervezetek egyben élelmiszerfelvásárlók, élelmiszer felhasználók is. Ezeket a kapcsolatokat ki lehet építeni, és azáltal a helyi közösségek erősödhetnek. Mi, a nemzeti vidékstratégiában letettük a voksot a kiemelkedően fontos helyi termelés, a rövid élelmiszerláncok támogatása mellett. Ezáltal el lehet érni azt, hogy a falvakban felássák a kertet, zöldség-, gyümölcstermesztésbe kezdjenek, állatokat tartsanak, hiszen ha ott helyben az értékesítés megoldott, akkor egy jól látható eredmény származik belőle. Ennek a munkának az elején vagyunk, de el kell kezdeni. Ez a kezdet megtörtént és a célunk az, hogy visszaállítsuk a vidéki foglalkoztatottságot és minél több magyar élelmiszer kerüljön az asztalokra. Például az intézményekben való étkeztetésben is.
Szilágyi Sándor: Ez az önkéntességi szerződés egy különleges fajtája, amikor a szerződő fél nem egy magánszemély, hanem egy civil szervezet, a Magyar Református Presbiteri Szövetség. Miért fontos a Presbiteri Szövetség? Valóban úgy van, hogy nagyon sok vidéki településen a lelkipásztor az a személy, akit tekintélynek tartanak. De ezek a lelkipásztorok, nagyon sokszor túlterheltek, ezért szeretnénk mozgósítani a presbiter testvéreinket, hogy tegyenek valamit a vidéki munkanélküliség csökkentése érdekében!

Fekete Ágnes: A következő hét egyházi, református programjait ajánljuk figyelmükbe.
2014. január 19. és 26. között lesz az Ökumenikus Imahét. Az országos nyitó istentisztelet január 19-én, vasárnap 18 órakor lesz a Kálvin téri református templomban. Igét hirdet Dr. Erdő Péter bíboros és Gáncs Péter evangélikus elnök-püspök. A liturgiában szolgál Steinbach József református püspök. Az istentisztelet keretében kerül sor a Kálvin téri református templom megáldására Dr. Szabó István református püspök szolgálatával. Az ökumenikus istentiszteletet az MTVA élőben közvetíti a Duna World csatornán keresztül.
Minden imahétnek van jellegzetessége. Az imaheti anyagot idén a kanadai keresztyén egyházak állították össze. Azt kérték, hogy a liturgiában részt vevő közösségek az oltárra, illetve az Úr asztalára tegyenek le egy-egy olyan tárgyat, ami jellemzi az adott egyházat.

AZ "EMBER EGY CSODA címmel tartanak BESZÉLGETŐ sorozatot Budapesten, a Szilágyi Dezső téri templomban. Január.14-én, kedden, 18 óra 30 perckor Dr. Túry Ferenc a Táplálkozásról mint életszükségletről, Antal Emese a Táplálkozásról mint az egészségvédelem részéről beszélnek majd. Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatt.

Pálhegyi Ferenc tart előadást a Világ-egyetemi előadások keretein belül január 10-én, pénteken 19 órakor Budapesten, a Torockó tér 1. szám alatti református templomban.

A Presbiteri Szövetség folytatja a presbiterképzést az idén is. Január 11-én, szombaton 10 órakor Hajdú-Kovács Albert tart előadást az Úri imádságról Budapesten, a Szilágyi Dezső tér 3. szám alatt.

Mi köze a kortárs művészeteknek a szakralitáshoz? címmel indít párbeszéd-sorozatot az Asztali Beszélgetések Kulturális Alapítvány és a Ludwig Múzeum. Az első beszélgetés Konok Tamás Kossuth-díjas festőművész és Fabinyi Tamás evangélikus püspök részvételével január 9-én, csütörtökön 18 órakor lesz, Budapesten, a Művészetek Palotájában található Ludwig Múzeumban.

Az Ökogyülekezeti program madáretető, madárodú készítő és fotópályázatot hirdet az ég madarainak védelmében. Gyülekeztek és gyülekezeti tagok jelentkezhetnek, az általuk készített etetőben lefényképezett madarak fotóival február 28-ig.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten Igéjét Mózes első könyve 18. fejezetéből!

"…És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért. És felelt Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok. Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt. És ismét szóla hozzá, és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért. Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram, ha szólok: Hátha találtatnak ott harmincan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harmincat. És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért. És monda: Ne haragudjék, kérlek az én Uram, ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért." (1Móz 18,26-32)

A tízes szám a ma használt számok között az első, amelyik ugrást képvisel. A tízes az első szám, amire azt mondhatjuk: egység. Minden ujjunkat fel kell mutatnunk, és ez az első szám, amit nem tudjuk egy számjeggyel leírni. Tehát a tíz, az egység száma. Ezért van tíz parancsolat, ezért volt tíz csapás, a teljes ellenállást, és a teljes igazságot szerették volna ezzel a számmal kifejezni. De vajon létezik-e ez a teljesség?
A felolvasott történetben Ábrahám alkudozik Istennel. Ötven igazat keresnek először Sodomában. Végül megígéri Isten, hogy ha tíz, ez a legkisebb egységnyi, egy igaz közösséget kiadó ember lesz abban az elvetemült városban, akkor megkönyörül rajta. Az az érdekes, hogy itt az imádság nem az igazakért folyik, hanem magáért a városért. Ábrahám nem testvéréért, rokonaiért imádkozik, hanem azért az egész világért, amiben él. Isten viszont érdekes mód éppen így hallja meg a kérést. Csak Ábrahám családját menti meg, de a várost nem. Az alkudozás után csak ennyit olvasunk: befejezte Ábrahám a beszélgetést Istennel. Ezután nem kezdett el számolgatásba, vagy méricskélésbe, ahogyan mi szoktuk: ez az ember igaz, ő jöhet. Ez az ember kicsit igaz, talán jöhet, talán nem, ez az ember viszont gonosz – hadd égjen el! Mintha el is felejtődne Isten és Ábrahám beszélgetése, mintha nem is a tíz ember lett volna a lényeg abban az alkudozásban, hanem az, hogy az egészben látta meg Ábrahám a részt. Az egész városban a családját.
Megvallom, én is szeretem szidni ezt a világot. Könnyen meglátom a förtelmességeket, dühöngök magamban sokszor azon, mi folyik ebben a mai életben! Még az egyházban is. Nem szégyellik magukat? De nincs jól ez így. Miért nem könyörgőkként állunk inkább oda azok mellé az emberek mellé, akik az általunk megvetett dolgokat teszik? A bűnös emberrel szemben az első magatartásunk az elutasítás. Nem tartozom közéjük! Azt érezzük, mi is részesévé leszünk a rossznak, ha leállunk beszélgetni, vagy olyanokkal keveredünk egy társaságba, akik megítélésünk szerint helytelen úton járnak.
Eszembe jutottak a "tiszták", a katharoszok, akik Dél-Franciaországban a 11. századtól azt hirdették, ők az igaz hívők, a megtértek, a perfecti, tudósaik a "jó emberek". Minden bizonnyal valóban szentéletűek voltak. Nagyon sok embernek tetszett is ez akkor: a züllött, talán eltunyult egyházban végre valaki valóban megélte azt, amit mondott. Mégis az lett a végeredmény, hogy mára szinte nem is tudunk róluk. Nem maradt fenn, amit tettek. Talán épp azért, mert tisztáknak gondolták magukat. Ők nem a város javát, hanem a maguk lelki üdvét tartották szem előtt. A jóságra törekvő, szentül élni akaró ember kísértése ez. Mindenképpen benne szeretnének lenni abban a tízben. Isten azonban nem ítél, hanem ment. Nem számolgat, hanem megfogja Lótékat és kitessékeli a kénköves tüzes eső elől.
Bárcsak mi is a világ bűnén sopánkodó emberekből mentő emberek lennénk, Istennél alkudozókká, olyan kis közösséggé, amely a világ gondjait a vállán hordja. Akkor lesz teljessé a tízes szám, ha nem tökéletességet, hanem az egész világra kiterjedő mentő szeretetet jelképezi. Ha Krisztus minket is megmentő kezét fogjuk, akkor biztosan nem az ítélet emberei leszünk. Ámen.