2014-04-30

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat! Fekete Ágnes vagyok.
Azt hiszem, nem vagyok egyedül azzal a hitemmel, hogy nekünk valamiképpen a múltban kell megértenünk a jelenünket. Csak akkor látjuk a ma jó lépéseit, ha történetünkben is megértjük a vétkeket, a jó és rossz döntéseket. A történészek számára van egy élet, amely szinte csemege a ma megértésében. Ő Árva Bethlen Kata. A 18. század majdnem minden kis mozzanata, ételei, orvoslása, magánélete megérthető, ha őt olvassuk. De benne megértjük saját személyiségünk ellentmondásait is. Petrőczi Évát először arról kérdeztem, hogyan ismerkedett meg Árva Bethlen Kata személyével.

Petrőczi Éva: Pontosan az ötvenhatos forradalom kitörésének napján boldogságban úszó anyámtól kaptam egy püspöklila tintával dedikált könyvet, Ignácz Rózsa Az igazi ibrinkó című kötetét. A kis Rózsa a Bethlen Kata kultusz kellős közepén kezdett cseperedni Fogarasban, melynek templomát Bethlen Kata építtette, és a sírja is ott található. Hadd olvassak fel egy részt a könyvből! "Elmondta édesanyám, hogy Kata híres asszony volt valamikor régen-régen, könyveket írt, kórházat csinált, betegeket gyógyíttatott és nem is itt van eltemetve. Ezt itt csak az emlékezetére emelték! – mármint a papi kertben.
No, nekem se kellett több. Ajtó vezet a földbe? Olyan, mint ha sír lenne? Ha nincs itten, hol lehet vajon? – így gondolkozgattam el Katán, aztán nem sokára elmeséltem Bedő Juliskának és Bedő Boriskának, hogy a mi kertünk végében van egy titokzatos márványajtó és az az Árva Bethlen Kata titokzatos földalatti palotájához vezet. Mert egy egész palotája van a föld alatt, ha nem tudnátok! Van abban egy nagy terem, csupa selyem, meg bársony! A terem közepén áll egy nagy karosszék tiszta színaranyból. Abban ül Árva Bethlen Kata."

Így figyeltem fel először a Bethlen Kata névre. Huszonéves korom elején újraolvastam Németh László Sziget Erdélyben című esszéjét, amelynek középpontjában Árva Bethlen Kata nagyon érdekes és ellentmondásos egyénisége áll. Annak hatására megírtam az Árva Bethlen Kata című versemet.

Pillangó nagyasszony borostyánba zárva
Sárga borostyánba, tajtékos gyászába.
Madár, ha zengeni szállott ablakába,
Cifraság, bolondság kővel hajigálta.

Halálfejes lepke fekete imával
Fohászkodott sírván örök árvaságban.
Árvaság köntösét korán felöltötte,
Irgalmatlan Isten országolt fölötte.

Itt az utolsó két sorhoz kell egy pici magyarázatot fűznöm. Sohasem úgy értettem, hogy maga a Teremtő, tehát a mi Mennyei Atyánk lenne irgalmatlan, hanem a kérlelhetetlen szigorával ő boltozott önmaga fölé egy irgalmatlan Istent. De ez nem egyenlő mindnyájunk Teremtőjével.
Fekete Ágnes: Sőt, megdöbbentő elfogadással imádkozik a sorsa miatt.
Petrőczi Éva: Ez így van, és ez a sors azért nem volt akármilyen. A huszonegyedik században nem ritka, és teljesen elfogadott, hogy ha úgy tetszik, két szín alatt esketik meg az ifjú párt, református és katolikus liturgia szerint is. Akkor ez lehetetlen volt. Amikor az 1700-as születésű Bethlen Katát, (akkor még Árva nélkül) az anyja mindenáron, hozzátuszkolta, erőltette az egyébként szelíd, kedves, jó humorú mostoha bátyjához, Haller László grófhoz, nem is heves ellenszenv dúlt Árva Bethlen Katában, hanem ő annyira mélységesen kálvinista volt, hogy ez a "felemás iga" elhordozhatatlan volt számára. A házasságkötéskor Bethlen Kata nagyjából úgy viselkedett, mint például egy fél generációval korábban Báthory Zsófia, amikor az ifjabbik Rákóczi György felesége lett. Bizonyos igenlő válaszokkor hallgatott. Árva Bethlen Kata kimondta ugyan az igeneket, viszont kihagyta az akkori, a mainál azt hiszem, sokkal hosszadalmasabb katolikus házassági esküből az "esküszöm Szűz Máriára és a szentekre" formulát. Így tulajdonképpen nemcsak az volt a gond, hogy egy kóbor barát eskette meg őket, de liturgiailag sem volt hibátlan az esketés. Ez az esküvő 1717-ben volt, amikor az ellenreformáció teljes győzelméről beszélhetünk. Tehát katolikusnak lenni sokkal biztonságosabb státusz volt, mint reformátusnak, még akkor is, ha mindkettő főrangbeli. Mi történt? Megözvegyült. Amikor szegény Haller Lászlót pillanatok alatt elvitte a pestis, akkor a közelben katolikus pap nem lévén – sokan úgy fogalmazták, – a feleség imádkoztatta halálba, természetesen a katolikus dolgok kihagyásával, tehát utolsókenet sem volt, nem is lehetett. Az első házasságából három gyermeke született, és ezek közül a leginkább szeretett Samuka vagy Samulka kétévesen meghalt. Ez a kisfiú – legalábbis az anyja leírása szerint – már jóformán totyogós korában olyan nyakas kálvinista volt, hogy egyszer tűzbevetett egy rózsafüzért, amit a katolikus Haller rokonok a kezébe adtak. Amikor Samuka meghalt, az anyja természetesen ugyanolyan zsigeri fájdalmat érzett, mint minden anya, de utána végtelen keménységgel hozzátette, hogy ő, mint anya, mennyire hálás a Teremtőnek, hogy elvette a gyereket, mert így legalább nem jutott arra a sorsra, mint a másik két Haller gyerek, akiket katolikus vallásban neveltek fel. Tudom, hogy ez abszurdul hangzik. Ami viszont nagyon ellentmond ennek a keménységnek, az a levelekben megnyilvánuló, elképesztően jó, friss, természetes humor, életbe kapaszkodás és sokoldalúság. Amikor Ráday Eszter és Teleki László egy-egy gyermeke megbetegedett vagy veszélybe jutott, akkor a világ végéről próbált orvosokat, orvosságokat és tanácsokat összegyűjteni, elküldeni, azért, hogy ezek a gyerekek életben maradjanak, tehát ez egy furcsa ellentmondás.

Fekete Ágnes: Meghalt az első férje. A Németh László dráma eddig írja le az életét.
Petrőczi Éva: Igen. Mert az az igazi drámaiság az életében, amit a felekezete védelmében, a hitvédelemben végzett. Második házassága néhány gyermekhaláltól eltekintve szép és harmonikus volt. Tehát itt már nem kellett ilyen kései puritán utóvédharcot vívni, mert nem volt miért. A férje Széki Teleki József volt. Egy nálánál jóval idősebb férfi, akinek már férjhez ment leányzója is volt, amikor Katát elvette. Amikor második férje meghalt, akkor kezdte leveleit Árva Bethlen Kataként aláírni.
Hála Lakatos Bakó Melinda, kiváló erdélyi kutatónőnek, megjelentek azok a levelek is, amelyeket a korábbi kiadásokból nem ismertünk. A levelek között találunk egy 1759 áprilisából valót, amelyet alig pár hónappal halála előtt a fogarasi református egyháztanácsnak írt. Tudjuk, hogy Bethlen Kata segítette anyagilag is ott a templomot és az iskolát. "A harmadik személy, – tehát a harmadik tanító – pedig maradjon csak a leányok tanítására, mert én is értvén keveset a leányok tanításához, bizony fájdalommal szemlélhetem a mostani ottvaló lányok állapotját, melynek okául talán azt is gondolhatnám, mivel Ikafalvi uram fiúgyermekeket is tanított, tehát a leányok jól tanítására azért nem érkezhetett." Patakon is volt már szokása nemcsak a fiúk, hanem a lányok oktatásának is.
Még kis részlet: "Több sértegető beszédek közt némelyek ily szókat is szólottak: Asszony ő, ne szóljon mindenbe, mert nékünk nem főkurátorunk, nem reá bíztuk a dolgot. Bizonyos, hogy én főkurátor nem vagyok, azt én tudtam. Azt is olvastam, hogy szent Pál megtiltotta, hogy a közönséges gyűlésekbe az asszonyok ne szóljanak, de azt nem olvastam utána, hogy az akkori híveknek és keresztyéni asszonyi állatoknak, kikből állott az Isten anyaszentegyháza előmozdítani akarván az Isten anyaszentegyházának terén szólniok szabad ne lett volna."
Volt még egy ilyen vad pattogása körülbelül egy hónappal a halála előtt. Az iratokból úgy tűnik, hogy tüdőtágulása volt, ezért nagyon gyakran nem tudott feküdni, csak ülni, és még úgyis alig kapott levegőt. "Haller Pál megjelenvén anyja udvarában, sétálván alá s fel ezt mondotta: az én anyám máskor tíz-tizenkét féle ciberét (ez itt gyümölcslevest jelent) megcsináltatott, most pedig egyet sem. Te mondottad, nagyságodnak nem kellene ilyen fiát becsülleni, hanem most szarvasgombával rántottát kellene főzetni." Hát, ez abszurd dráma! Hogy valaki a haldokló anyjától többféle levest és szarvasgombás rántottát kívánjon!
Bethlen Kata könyvtára Nagyenyed égésekor porrá lett, de maga a lajstrom fennmaradt. Ennek alapján rekonstruálni lehetett, hogy ez az egyszerre nagyasszony, egyszerre magyar Antigoné milyen is volt.

Itt látható Árva Bethlen Kata portréja. Egy ilyen főkötős, ékszeres, a New England-i puritán asszonyok mellkendőjére emlékeztető fehér nyakba való sállal, és természetesen egy többszörös gyöngysor, meg ékszer is van…, tehát látszanak azért a státuszszimbólumok.
Ez egy könyv borítója, itt van előttünk, amelyet a jelenleg Balaton-felvidéken élő, áldozatos, intelligens, magyarul gyönyörűen tudó angol úriember, az egészen elmagyarosodott Bernard Adams fordított angolra. Micro History. A könyv foglalkozik a tizennyolcadik század történelmének ruházkodástörténetével, táplálkozástörténetével, és Árva Bethlen Kata révén orvostörténeti dokumentumokban is gazdag. Megtanult bizonyos módszereket, és állítólag sikeres hályog eltávolításokat is végzett. (Mindkét szememet műtötték hályoggal, így nehezen tudom elképzelni, hogy ez hogyan lehetett sikeres.) De az tény, hogy a szemvidítófüvet és az egyéb szemgyógyítókat, amikkel például a vakságot késleltetni lehetett, nagyon jól ismerte. Olyan az élete, és az egyénisége is, mint egy kaleidoszkóp. Elképesztően pörgő életet élt. Nem a magamutogatás és a sikerközpontúság pörgésével, hanem az Istennek és embereknek való párhuzamos szolgálat sokkal jótékonyabb pergés-forgásával.
Fekete Ágnes: Tényleg nagyon ellentmondásos volt ő. Mi annyira belemerültünk már ebbe a küzdő létbe: állandóan az van bennünk, hogy alkotni kell valamit! "Az az igazi élet, amit itt a földön megalkotsz!" Árva Bethlen Katánál egy kis veszteséget is érzek ebből a mentalitásból eredően, és egy kis furcsa nyereséget is.
Petrőczi Éva: Veszteséget is furcsa módon. Mindnyájunkban – a jelenben, a múltban és a jövőben is – rengeteg az ellentmondás, a belső és külső küzdelem, a szeretni és nem szeretni való vonás. Az az érzésem, hogy az egész református emocionális, érzelmi kultúrának, rendkívüli színesedésre, dimenziógazdagodásra, nem érzelgésre, hanem valami szép emberi és emberséges ellágyulásra volna szüksége. Ha felütsz egy egyházi lapot, a legritkább esetben vannak benne érzelmek. Nem azt mondom, hogy egy cikk dugig legyen önreflexiókkal, de egynek-egynek lennie kellene benne, hogy érezze az olvasó, hogy aki megírta ezt a cikket, nem elvárásoknak felel meg, nem penzumokat teljesít, hanem a saját lelke legjavát próbálja felkínálni és megosztani másokkal. Ha úgy tetszik, egy jelképes agapéhoz hívja azokat, akik elolvassák, amit megír.

Fekete Ágnes: Bethlen Katát a kritikánkkal is rehabilitáljuk, ha azt mondjuk, hogy igen, a református szerepek pontosan ezek miatt az iszonyatos küzdelmek miatt szinte beszorultak valamibe.
Petrőczi Éva: És tényleg "lélek az ajtón se be, se ki", mintha a mai napig ezek az averziók, iróniák, irtózások, óriási tehertételekként élnének. Én nem azt kívánom, hogy minden határ elmosódjon, hogy csak ökumenikus énekeskönyvek legyenek, hogy mindig együtt sírva vigadjunk, mert az hiteltelen dolog volna. Hadd emlékezzek meg Jókai Tengerszemű hölgy című regényéről, amelyben egy kimondottan kegyetlen és katolikus feleségét gyilkosan csúfoló református iskolamesterről ír. Medvési Ézsaiás Jókai szerint annyira református, annyira kálvinista volt, hogy közben elfelejtett ember lenni. Egyik felekezet buzgó tagja sem lehet annyira az ember, hogy közben elfelejt ember, asszonyember lenni. Egymással vetélkedni roncsoló és romboló ostobaság.

Fekete Ágnes: Az Újszínházban hétfőn protestáns lelkésznők társasága megnézte együtt Árva Bethlen Kata drámáját. Utána beszélgettek arról, vajon milyen összefüggés van a protestáns hit, illetve a női szerepek között. E darabot ugyanis úgy rendezte meg Pozsgai Zsolt, hogy egy néma férfi kíséri végig különféle szerepeket magára öltve a nagyasszonyt. Vajon miért? Pozsgai Zsolt rendezőt hallják.

Pozsgai Zsolt: Itt azért kellett ez a férfialak a drámába, hogy legyen egy élő szervezet, amely ezt az egészet valamilyen módon "leföldeli", aki ott a színpadon reagál, és megszemélyesíti a monodrámában szereplő figurákat, férjeket, gyermekeket, tanítványokat.
Fekete Ágnes: Az emberben mégiscsak az az érzés alakul ki, hogy itt a férfi nem kapott volna szót.
Pozsgai Zsolt: Tudjuk, hogy Árva Bethlen Kata tizenhárom gyereke közül tizenegy meghalt, a másik kettőt is elvették tőle. A férjei is meghaltak. Tehát tényleg olyan, mintha a férjek hallgattak volna, mert már nem éltek, vagy mert nem tudtak az asszonnyal mit kezdeni. Ezt is jelzi a színpadon lévő férfialak. Magyarországon, a maga idején azt a feladatot kapta a protestantizmus, hogy valamilyen szinten helyrehozza az előző évszázadok alapvető történelmi, politikai hiányosságait, hibáit. Hiszen a reformáció kezdte el a magyar nyelv tanítását, amelyet később Pázmány Péteren keresztül a katolikusok megtettek. Ők csak így tudtak szembeszállni a protestantizmussal, hogy a saját nyelvükön vitatkoztak velük. Csak sajnos ezt Magyarországon hajlamosak vagyunk félreérteni és valami túlzásnak tartani, pedig vannak népek, ahol a nemzettudat magától értetődő fogalom. A mai napig, ha a családban, mondjuk egy reformátussal beszélek, lehet, hogy a katolikusokra olyan elemi ösztönnel támad rá, amit nem is értek. Mi indokolja ezt ma már? Árva Bethlen Kata ma inkább azt mondja, hogy mindenfajta magánéleti vagy egyéb szenvedés ellenére is kell, hogy legyen hitünk! Egy olyanfajta emberi hitre és értékrendszerre van szükségünk, amihez akkor is ragaszkodik az ember, ha minden más elpusztul körülötte. Hát ez nehéz! Nem azt mondja, hogy ilyenné kell válnunk, hogy törődjünk bele, hogy a gyerekeink meghalnak, hogy a házasságunk, a párkapcsolatunk egy eszme áldozatává lesz, hanem az ember próbáljon meg mérlegelni és próbáljon meg valamiféle egyensúlyt tartani. Igen, akkor ezek a nőtípusok ilyenek voltak. Nemcsak ő, gondoljunk például Lorántffy Zsuzsannára, aki a halálos ágyán is olyan végrendeletet hagyott hátra, amire senki nem számított. Akkoriban azért volt egyfajta női felszabadulás is. A nők szerepe addig kimerült a hatalomszerzés, vagy az utódlás kérdésében, igazából társadalmi szerepbe nem helyezték a nőket. Akkor, amikor egy nő ennyire "megbolondul", leveti női mivoltát, akkor ott valószínűleg valami nem stimmel abban a társadalomban. Valami nagy baj van, amit orvosolni kell.

Kökényessy Ági ezt a darabot úgy hozta létre 2006-ban, hogy semmiféle színházi felkérést nem kapott, hanem elolvastattam vele a darabot és mondtam, hogy ha úgy érzi, köze van ehhez a női figurához, akkor tanulja meg. Úgy érezte, hogy van köze hozzá, és meg is tanulta önmagától. Csak utána kezdtük el rendezni. A kezdetek óta több száz előadáson van túl. Az emberek erőt látnak Árva Bethlen Katában, egy olyan erőt, amit ma nagyon nehéz megtartani ebben a világban. Ha ezt az embert ennyi minden érte, és mégis maradt ereje túlélni és maradt ereje megmaradni annak, mi volt Ha ő az értékeit ennyire őrizte, akkor valószínűleg nekem is őriznem kell otthon a családi értékeimet. Ha most elvitték a házamat tegnap, a bank miatt, akkor lehet, hogy nem öngyilkosnak kell lennem, hanem túl kell élnem, és lehet, hogy ez egy jelzés arra, hogy valami egészen más mederbe tereljem az életemet. Szerintem ezek az előadások erre jók. Ezt tapasztaljuk. Gyakran református templomokban adja elő Kökényessy Ági a darabot. Azt nagyon szeretem, amikor egy gyülekezetnek játsszák el, és nem színházba járó embereknek. A színházban látszatdolgok vannak. Ott a templomban ez nem látszat, ott valójában ott van, a szószékről ordít lefele a színésznő, amikor például a magyar országgyűléshez szól.

Fekete Ágnes: Most Dr. Pecsuk Ottó az újonnan megjelent protestáns bibliafordításról beszél.

Dr. Pecsuk Ottó: A fordítók közül voltak, akik úgy érezték, hogy a Biblia szavaiban, és szószerinti megfogalmazásaiban rejlik az isteni ihletettség, ebből fakadóan természetesnek vették, hogy minél formahűbben kell visszaadni egy másik nyelven. Ugyanakkor nagyon régi hagyománya van az értelemszerinti fordításnak is, amely sokszor közelebb áll az igazsághoz. Mégpedig azért, mert a beszélőnek nem a szavait kell visszaadni, hanem azt, amit gondol a szavakkal, tehát a szavak kifejeznek egy mögöttes értelmet. Sokszor a szavak, ha kiragadjuk a környezetükből, önmagukban félreérthetőek.
Fekete Ágnes: Hallhatunk erre példát?
Dr. Pecsuk Ottó: Az Újszövetség formakövetőbb, mint az Ószövetség. Többet olvassák az Újszövetséget, sokan még mindig "szentebbnek" tartják, mert ott vannak Jézus szavai. A Filippibeliekhez írt levél második részében olvassuk, hogy Jézus szolgai formát vett fel. "Szolgai formában lévén, magatartásában is embernek bizonyult" – ez volt a korábbi verzió. Most ehelyett a picit nyakatekertnek tűnő megfogalmazás helyett, egyszerűbb lett a fordítás. A "magatartásában is embernek bizonyult" helyett, az szerepel, hogy "emberként élt". Mikor azt mondjuk, hogy emberformájában volt vagy szolgai formát vett föl, ez a magatartás két külön szó a görögben. Emberként élt, ezzel az egyszerű kifejezéssel az egész emberlétnek a teljességét próbáltuk meg visszaadni. Igyekeztünk egy olyan fordítást adni, ami természetesen hangzik és kifejezi azt, hogy ki volt Jézus.
Fekete Ágnes: Hallhatunk még ilyen érdekes fordítási különbségeket?
Dr. Pecsuk Ottó: Ézsaiás könyvének a második részében, ahol arról van szó, hogy a végidőkben népek özönlenek majd Jeruzsálembe a Sionhoz, hogy tanulják Isten törvényét, azt olvassuk, hogy ott majd Isten ítéletet tart a nemzetek fölött. Az a héber kifejezés, hogy ítéletet tart, jelentheti azt is, hogy igazságos ítéletet hoz valakinek az ügyében, a mostani változatba az került, hogy igazságos ítéletet ad a népeknek peres ügyeikben. Eddig a népek egymással háborúztak és nem törődtek Istennel, most jönnek Isten törvényét tanulni, és Isten lesz ezentúl az ő ítélőbírójuk. Logikusan folytatódik az a gondolat, hogy a kardjaikból kapákat kovácsolnak, a lándzsáikból metszőkéseket, mert nem lesz szükség a háború eszközeire.
Fekete Ágnes: Híreink következnek:
Az Új színház által rendezett Keresztény Színházfesztivál keretében számos beszélgetés, előadás látható május 16. és 22. között Budapesten, a Teréz városban. Május 20-án előadják az Árva Bethlen Kata drámát, ugyanezen a napon a Teréz városi plébániatemplomban Thomas Eliot: Gyilkosság a székesegyházban című drámáját a kárpátaljai megyei magyar dráma színház adja elő.
Emlékezés – Megbékélés – Megújulás címmel rendez konferenciát a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa május 7-én, szerdán 14 órától Budapesten a Magyar tudósok körútja 3. szám alatt.
Megrendezik az idén is a Magyarországon élő Erdélyiek Találkozóját, ahol előadások hangoznak el a 100 évvel ezelőtt kitört első világháborúról, az emlékezetápolásról, lesz római katolikus mise és úrvacsorás református istentisztelet is. Május 4-én, vasárnap 11 órakor kezdődik a találkozó Budapesten, a Gyógyszertári út 3. szám alatti Reménység Szigetén. Az érdeklődőket az Örs vezér terén "Erdélyi Gyülekezet" jelzésű kisbusz várja egész nap.
A Soli Deo Gloria Református Diákmozgalom találkozót rendez hálát adva a 20 éves újraindulásért május 16. és 18. között Balatonszárszón, az SDG Konferenciaközpontban. Jelentkezési határidő: május 4. (Katona Viktor 06-30-647 2289 [email protected])

Fekete Ágnes:Hallgassuk meg Isten Igéjét a János Evangéliumából!

"Mondának azért a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt megépíted azt?" (János 2,20)

Mindent elmond a templomról az a szám, hogy negyvenhat. A megszámlálhatóság nyelvén elmondja, hogy a templom egy földi tárgy, egy olyan épület, amelyet nagyon szépre, a tökéletest megközelítőre akarnak építeni, hiszen negyvenhat évig csak olyasmit alkot az ember, ami nem praktikus igényeket szolgál. A templom az a hely, ahol Istent keressük, és reményeink szerint meg is találjuk. Josephus Flaviustól tudjuk, hogy Nagy Heródes kezdte el a templom újraépítését Krisztus előtt 22-ben, ezért Jézus beszédei idején friss emlék volt ez a hatalmas munka. Még nem gondolhattak arra, hogy nemsokára, 70-ben, ősi és egyben új templomuk a földdel lesz egyenlővé. Mert a templom mégiscsak emberkéz műve.
Jézus ellen az egyik fő vád az volt, hogy nem tiszteli a templomot. Elképzelhetjük azt a rengeteg adakozót, akik azt érezték, hogy ezt a nagy művet Jézus semmibe veszi. Csak úgy elkezdi kikergetni onnan az embereket, azt mondja, hogy "nagyobb van itt a templomnál", meg hogy az igazi imádók nem itt imádják az Istent, hanem lélekben. Botrányosan lebecsüli az emberi intézményt, az ember tiszteletét, hódolatát. Igen, ma is megbotránkozunk azon, ha valaki a templom ellen beszél, mert szükségünk van földi szent helyekre.
Augustinus, amikor ezt a részt magyarázta, azt írta: az első ember, Ádám nevének négy betűje a görögben a négy égtáj kezdőbetűje is, s a betűk számösszege éppen negyvenhat. Ezt azt jelenti, hogy Krisztus második Ádámként érkezett a világba. Az első templom a történelmi idő, a teremtés rendje, a negyvenhat év az az idő, amelyet az emberiség önmaga "felépítésére" kapott az Úrtól. Az ember tévelygése miatt azonban ez az első templom elpusztult, és Jézus feltámadásában épül újra. Negyvenhat év jelenti a földi történelmet, a három nap az üdvtörténetet. (X. Traktátus – Homíliák János Evangéliumáról)
Szükség van Negyvenhat évre ahhoz, hogy megélhessük azt a három napot. Földi történet nélkül nincs mennyei történet sem. Ugyanakkor Istent nem lehet lehozni a földre, és nincs az a negyvenhat év vagy száznegyvenhat sem, amely befogadhatná az ő tettét. Mi homályosan látunk itt a földön. Észlelünk templomokat, de vajon jellé válnak-e ezek a számunkra? Látjuk a testet, a köveket, de meglátjuk-e mindazt, amit ezek üzennek? Sokszor benne ragadunk a szavakban, benne ragadunk az építésben, legyen az a saját testünk, egészségünk, vagy egy élet alkotása. Isten lélekben szeretne építkezni. A dolgok mögé szeretne minket vezetni.
Nemrég történt velem, hogy olvastam azt az evangéliumi szakaszt, amikor félve bezárkóztak a tanítványok, és Jézus megjelent közöttük, és ezt mondta: "Békesség nektek!" Éppen ezen gondolkodtam, elképzeltem a rettegő tizenegyet, azt a szűk szobát, amikor belépett a férjem, és azt mondta: "Itt nincs levegő", és kinyitotta az ablakot. Nevetnem kellett. A testi valóság, a bibliai szöveg tapasztalattá lett. Isten ajtót szeretne nyitni a lelkünkön. Levegőt szeretne adni. Mindazt, ami a földi történelem negyvenhat évében történik, szeretné megszentelni, magához emelni életünkben. Adja Isten, hogy hagyjuk az ő munkáját! Engedjünk be a levegőt testileg és lelkileg is az életünkbe! Ámen.