2016-12-21

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Négy égő gyertyával várjuk már a karácsonyt. Első riportunkban már az ünnep hangulata érződik. Halász Sámuel és Renáta gyerekmisszióval foglalkoznak a Délvidéken. Bácsfeketehegyi otthonukban járt Kiss Sándor karácsonyi hangulatban, mézeskalácssütés közben beszélgetett velük. Mindhárom nemzedéket hallják majd.

Most egy másik otthonba látogatunk el, ahol nem ennyire vidám dolgokról lesz szó. Fenyvesi Zsolt a mi egyházközségünk tagja. Az elmúlt nyáron lezuhant egy 6 méteres állványról. Számomra nagyon megkapó volt, ahogyan szeretettel és hittel tudott a balesetről és a gyógyulásról mesélni. Most hallgassuk meg, hogy egy próbatétel miként adhat békességet valakinek.

Hírek
Énekes istentiszteletet tart karácsony kapujában a Kálvin Kórus december 22-én, csütörtökön este 18 órakor Budapesten a Kálvin téri templomban.

A Kecskés Együttes lantokkal, hárfával, különleges régi hangszerekkel ad elő karácsonyi énekeket december 23-án, pénteken 17 órakor Pócsmegyeren, a református templomban.

A Város Karácsonyfájától indulva kántálást szerveznek december 23-án, pénteken 17 órától Debrecen központjában.

Szentesti énekes istentisztelet december 24-én, szombaton 22 órakor debreceni egyházzenészek szolgálatával Debrecenben, a Kistemplomban.

Istentiszteletet közvetítünk Szabó István püspök igehirdetésével december 25-én, karácsony első napján 10 órától Budapestről, a budahegyvidéki gyülekezetből.

Huszár Gál reformátor 16. századi magyar óprotestáns liturgiája szerinti istentiszteletet tartanak december 31-én, szombaton 10 órától Budafokon, a református templomban.

A Reformáció ötszázadik évfordulójának egyik eseménye lesz, hogy egy különleges, díszkötésű Biblia bejárja az összes tiszántúli gyülekezetet. A Szentírás vándorútja a Tiszántúlon címmel indul ez a találkozósorozat január elsején 10 órakor a Debreceni Nagytemplomból és érkezik 11 órára a Kistemplomba. Mindkét helyen Fekete Károly püspök hirdeti az Igét.

Fekete Ágnes:

Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: "József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát…" Máté 1,18-20

Egyszer, régen, fergeteges jókedvünk volt, nevettem, ugrattuk egymást, fel-felugrálva, gesztikulálva meséltem, "szakadtam", ahogyan a gyerekek mondják. Valaki erre így szólt: "Úgy viselkedsz, mint egy gyerek! A felnőttek nem szoktak így viselkedni." Átsuhant lelkemen a régi jól ismert szégyenérzet. "Bolondot csináltam magamból! Mit gondolnak most a többiek rólam?" Szégyen futott át a lelkemen. Aztán hirtelen az is végigfutott rajtam: "Miért kellene úgy viselkednem?" Valami belül azt mondta: "Semmi baj nem történt, csak játszani engedtem a lelkemben élő gyermeket."
Szörnyű az, amikor az emberen eluralkodik a szégyen. Sokszor azt hisszük, hogy a szégyen a bennünk lévő jelzés az erkölcsre. Pedig ez egyáltalán nem így van. A szégyen a létezésünket érinti meg, de szörnyű módon.
Azt hiszem, József története azért került bele a Bibliába, hogy elmondja a mai olvasóknak is, Jézus szégyenben született, de Isten legyőzte a szégyent. Hiszen elképzelhetjük Józsefet, amint tépelődik magában: "Olyan rendes lány ez a Mária. De most teherbe esett. Mit tegyek? Ha elküldöm, észreveszik rajta, és megtudják, hogy mi történt, megkövezik." Egyoldalúan szigorú volt az akkori világ a nőkkel, csak rajtuk kérték számon a házassági hűséget. "Ha titokban elbocsátom, akkor talán megmenekül." Hányszor mondhatta végig magában József a mondatot: "Micsoda szégyen! Hogyan oldjam meg ezt az egészet?" Jézus még meg sem született, és az emberiség egyik ősellenségét legyőzte, és ez a szégyen!
Az első szégyenkező pár fügefalevelet akasztott magára, és elbújt Isten elől. Mert ők már nem Istenre figyeltek, hanem önmagukra. A szégyen érzése nem arra vonatkozik, hogy mit tettem, hanem arra, hogy ki vagyok. A bűnbe esett embernek megnyíltak a szemei – így olvassuk, és észrevették magukat: "Látták, hogy meztelenek", erről eddig nem volt tudomásuk. Az ember meghasonlott lény lett. Észrevette, hogy védelem, betakarás nélkül van, hogy most már nem védi az Isten, és nem védi az embertárs, hanem egyedül van, magára hagyatottan, pőrén, kiszolgáltatottan. Elszakadt a forrástól. És amikor József szégyelli magát, szégyelli ezt az egész helyzetet, akkor ebben a létállapotban van ugyanúgy, mint ahogyan mi mindannyian: tehetetlenül sóvárgunk, szégyelljük magunkat, mert szeretnénk meg nem történtté tenni az elszakadást. Magunkra nézünk, és látjuk, milyen szánalmasak vagyunk.
A szégyen egy jelzés, amely bennünk él, és azt jelzi, hogy valami nincs rendben. De általában becsapjuk magunkat, és azt hisszük, hogy azzal nincs rendben a dolog, aki vagyok. Érezzük a hasadtságot, és arra gondolunk, valami baj van velem, ki vagyok én? Egy nagy senki! Egy csupasz, magányos kis lény, aki körül forrong a világ, jaj, mit tegyek, megöl ez a furcsa, sokszor megnevezhetetlen érzés: a szégyen. Persze a legtöbbször nem valljuk ezt így be magunknak. Legtöbbször mosolygunk, és az előttünk himbálózó fügefalevél mögül kandikálunk ki. Mindenféle álarcokat használunk, és senki sem tudja, mi van a lelkünkben. De mi pontosan tudjuk: Magamra néztem, és megláttam magam a tükörben!
Jézus legelső tette még az anyaméhben, az első szabadítása, hogy a születése körüli szégyen fölött úr lett. Mert meggyőzte egy angyal Józsefet, hogy semmiféle szégyellnivaló itt nincs, ne féljen, menjen és tegye a dolgát!
Adja Isten, hogy ezen a karácsonyon bizalommal tudjunk nézni, el tudjuk egymást fogadni, szeressük egymást, mert Isten feltétlenül szeret bennünket, és visszahív a szégyen előtti világba, hogy egészen az övéi legyünk. Ámen.

ÁLDOTT, BÉKÉS, SZÉP KARÁCSONYT KÍVÁNUNK!