2017-02-08

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Őszintén remélem azt, hogy ebben az esztendőben nem a szavak elkoptatása lesz az eredménye annak, hogy folyamatosan a reformációról beszélünk az 500. évforduló kapcsán. Vannak elkoptathatatlan igazságok. Ilyen igazság a Biblia szava. Hiába olvasom ezredszer, képes újat adni. Debrecenben az elmúlt hét nagy ünnepén különleges kezdeményezés indult. Gyerekek olvasták el együtt a Bibliát. Nemesszeghy Dániel segítségével Győri János, a Református Gimnázium tanára beszél erről.

Győri János: A reformáció egyik legfőbb eredménye az volt, hogy a teljes Szentírás a hívek kezébe került a saját anyanyelvükön. Luther lefordította németre a Bibliát, és már a tizenhatodik században nálunk is megjelentek az első bibliafordítások. A Bibliával való ismerkedés, a bibliaolvasás és magyarázata számos európai népnél, így a magyarnál is hozzájárult az anyanyelvi kultúra megerősítéséhez. Ezért támadt az az ötlet, hogy olvassuk föl a teljes Bibliát a református iskoláinkban, hogy ezzel is fölhívjuk a figyelmet a bibliaolvasás fontosságára, valamint a hangos olvasásra. Hiszen ma már nagyon kevés olyan fórum, vagy alkalom van, ahol egy diák hangosan olvashat fel szöveget. Egy tanárnál vagy lelkésznél ez természetes, és a diákoknak sem árt hozzászokni ahhoz, hogy hallják a saját hangjukat. Tehát van egy lelki, spirituális oldala is ennek az eseménynek, hiszen szeretnénk hangsúlyozni, hogy a Biblia mennyire fontos számunkra. De van egy kulturális oldala is, amikor az olvasást magát szeretnénk kiemelni, hisz a bibliaolvasással jelent meg az olvasás kultúrája Európában. Mindkettő nagyon fontos és összekapcsolódik. Így jött a gondolat, hogy egy nap alatt a Kárpát-medence református iskolái olvassák el a Szentírás teljes szövegét. Nem egy helyen hangzik fel az Ige, hanem ebben az esetben hetvenöt helyen, hiszen hetvenöt intézmény jelentkezett erre a felhívásra.
Nemesszeghy Dániel: Mely intézmények csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez?
Győri János: Hetvenöt intézmény kapcsolódott be. Azért mondok inkább intézményt, mint iskolát, mert számos olyan intézmény vagy intézmény együttes van, ahol óvoda, általános iskola, középiskola, gimnázium, internátus, kollégium együtt jelentkezett. A jelentkezők nagyobb része magyarországi, de vannak határon túliak is. Debrecenből az összes református iskola, tehát a kollégium két általános iskolája, két gimnáziuma, óvodája jelentkezett. De a gödöllői református gimnázium, a karcagi református általános iskola, a kunmadarasiak, komádiak, kocsiak is vállalták a felolvasást. Határon túlról, a Kolozsvári Református Kollégium, a zilahi Wesselényi Kollégium, vagy Felvidékről, a rozsnyói református általános iskola is részt vesz a bibliaolvasásban. Gyakorlatilag a Kárpát-medence minden részéről vannak résztvevők.
Nemesszeghy Dániel: A Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában hogyan alakul ez a nap?
Győri János: Reggel nyolc órára hívtuk a Nagytemplomba az összes debreceni református iskola diákjait és tanárait, ahol megnyitottuk ezt a napot. Egy-egy iskola körülbelül két-három óra alatt felolvasható szöveget kapott. Mi, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában ezt továbbosztottuk évfolyamokra. Ez azt jelenti, hogy az egy évfolyamba járó három osztály ugyanazt a részt kapta. A diákok egy-egy verset olvasnak fel hangosan az adott szaktanár vezetésével. A negyedik órát jelöltük ki erre a feladatra. Lehet hozzá énekelni, verset mondani, beszélgetni, tehát itt elég nagy a szabadság. Egyetlen kötöttség van, hogy amit kértünk, mint kezdeményező iskola, azt magunkkal szemben is gyakoroljuk, hogy a számunkra kijelölt szövegrész hangozzék el. A teljes Szentírás szövege így áll majd össze a Kárpát-medencében.
Nemesszeghy Dániel: Milyennek találták az iskolák ezt a kezdeményezést?
Győri János: Maga az a tény, hogy az iskoláknak több mint fele jelentkezett erre a felhívásra azt jelenti, hogy örültek neki, szívesen vesznek benne részt. Mindegyik iskolával nem állunk személyesen kapcsolatban, hiszen meglehetősen sok a hetvenöt intézmény, de több iskola képviselőjével fölvettem a kapcsolatot, vagy ők kerestek telefonon, mint szervezőt, és láttam, hogy komolyan veszik, örülnek ennek a dolognak, azonosulnak vele, fontosnak tartják. Mindig jó érzés debreceniként azt tapasztalni, hogy Debrecenre, mint a magyar reformátusság meghatározó helyére, világító lámpására tekintenek a többi iskolák.
Nemesszeghy Dániel: Volt-e már ekkora méretű, hasonló kezdeményezés?
Győri János: Úgynevezett bibliai maratonokról hallottam, amikor egy közösség, gyülekezet egymást váltva, folyamatosan felolvasta a Bibliát. Iskolákra lebontva nem tudok róla, hogy lett volna ilyen.
Nemesszeghy Dániel: Akár hagyomány is lehet ebből a kezdeményezésből?
Győri János: Mint kezdeményező még nem gondolkoztam azon, hogy hogyan tovább. Lehet, hogy ez egy egyszeri alkalom lesz, és nem folytatjuk. A református gyakorlatban a bibliaolvasás mindennapos. Így a legtöbb iskola az egy-egy Igével kezdi az első órát. Tehát ez nem idegen a mi világunktól és a diákságtól.

Fekete Ágnes: A január 31-én megtartott nagyszabású nyitórendezvénybe hallgassunk bele. Halljuk majd Szabó István püspököt és Fekete Károly püspököt az ünnep rendezvényeiről, valamint Kustár Gábor művésztanárt a most elkészült freskókról.

Szabó István: Hogy mindent sikerült-e a reformációnak elérni? Azt már tudjuk, hogy ez nem így van. Hogy minden azzal a hatással járt, ahogy szerették volna? Ezt is tudjuk, hogy nem így van. Az ötszáz esztendős évforduló emlékeztet bennünket arra, hogy vegyük elő újra a régi nagy célkitűzéseket, hasonlítsuk össze a mi mai életünkkel, munkáljuk a keresztyének egységét, de leginkább azt, hogy a keresztyének a hit élő forrásához, Isten kegyelméhez eltaláljanak, azáltal megújuljanak, és úgy éljék meg itt e jelenvilágban a hitüket.
Kustár Gábor: Gyönyörű boltívek vannak a folyosón, szinte adta magát a falfelület, hogy képeket fessek rá. Bocskai Istvánnál két a hajdúkat képviselő figura jelenik meg, akik sikerre vitték ezt a szabadságharcot. Egyfajta korhűségre törekedtem.
Fekete Károly: A város virágkarneválján szeretnénk megjelenni majd. Szeretnénk június huszonnegyedikére egy Erdélyi fejedelmek és Debrecen című kiállítást létrehozni, amely mindent számba vesz, amit az erdélyi fejedelmektől kaptunk, ami segítette a reformáció ügyét is. A város ad otthont a Csillagpont ifjúsági fesztiválnak, amely a Campus Fesztivál után kerül majd sorra itt Debrecenben. Azt reméljük, hogy többezer fiatal jelenik majd itt meg Kárpátaljáról, Partiumból, Erdélyből, Felvidékről és az anyaországból, hogy együtt ünnepelje a reformáció ajándékait. Hiszen a reformáció nem egy pontszerű esemény, hanem egy folyamat. Nagyon fontos nekünk az egyházkerület megalakulásának négyszázötvenedik évfordulója is. Igaz ugyan, hogy ötszáz évvel ezelőtt Luther Márton kiszögezte a tételeit, de a helvét irány itt 1567-ben indult. És még mennyi minden követte! Azt szeretnénk, ha ebből impulzust kapva, a jelenben is megújulás származna. Ezért a generációk találkozója igazán fontos a számunkra. A Tiszántúli egyházkerületben elindítottuk a Vándorbibliát, amely most már átlép a Debreceni egyházmegyéből a Hajdúvidéki egyházmegyébe. Négyszáztizennégy gyülekezetet jár majd be ez a különleges egyedi példány, és olvassák a híveink a Bibliát. A polcon porosodva holt betű marad, de ha olvassák, életté válhat. A kilenc egyházmegyénkben három regionális találkozót szervezünk, hiszen nem tud mindenki eljutni a budapesti Nemzeti Múzeumba a kiállításra, vagy ide Debrecenbe a kiemelt rendezvényekre. Balmazújvárosban a középső három egyházmegye, Békésen a déli három egyházmegyénk találkozik, majd Nyíregyházán az ottani sportcsarnokban egy nagy rendezvénnyel november során lezárjuk ezt a találkozósorozatot, ahol igyekszünk közel vinni a reformáció tanításait az emberekhez. Természetesen adunk ki különböző könyveket, kiadványokat, ismertető prospektusokat, illetve lesznek olyan tudományos konferenciák, amelyeket vagy az egyetemmel közösen tartunk, vagy a protestáns tudósok testülete tart majd. Ennek az lesz a különlegessége a nyár során, hogy Európa, illetve az angolszász világ legrangosabb reformációkutatói is eljönnek, és előadásaikkal gazdagítják ezt az eseményt. Debrecenhez szorosan hozzátartozik az egyházzene és a Kántus. Nagyszerű lesz a pünkösd előtti héten a Con Spirito egyházzenei fesztivál, amelynek most protestáns színezete lesz. A King’s Singers együttest várjuk, illetve az oxfordi New College nagyon híres kórusát. Március 16-án pedig a lipcsei Tamás Kórus látogat el hozzánk.

Fekete Ágnes: Végül egy nagyon érdekes előadásra invitáljuk kedves hallgatóinkat. Fráter Erzsébet botanikus a Biblia növényeiről tartott előadást Budapesten, a pasaréti református gyülekezetben. Kiss Sándor járt ott. Mielőtt vele beszélgetett, belehallgatott az előadásba is, ahol az előadó azt kérdezte, milyen bibliai növényeket ismernek?

Résztvevő: A csipkebokor.
Fráter Erzsébet: Igen, általában a csipkebokrot szokták először mondani, de majd fogok szólni róla, mert erről például téves elképzelések vannak.
Résztvevő: Gránátalma.
Résztvevő: Oliva.
Résztvevő: Füge.
Fráter Erzsébet: Füge. Pálma, cédrus, szőlő. Nagyon jó! Liliom.
Résztvevő: Tölgy.
Fráter Erzsébet: Búza. A rózsát is mondta valaki. Izsóp. Nagyon jó! Mit gondolnak melyik a leggyakoribb növény a Bibliában? Igen, valóban a szőlő.
Egy anyától sem lehet megkérdezni, hogy melyik gyermek a kedvence. Egy botanikusnak minden növény valami más szépséget rejt. Elsőnek eszembe jutott a gránátalma, amelynek csodálatos, egészen különleges termése van, és a reneszánsz szimbolikus növénye volt. De abban a pillanatban eszembe jutott, hogy de miért nem az izsópra gondoltam, amelynek meg annyira kellemes illata van. Vagy miért nem mondtam a cédrust, amely megjelenik Csontváry festészetében, és a legméltóságteljesebb fa Közel-Keleten. Nagyon szeretnék egyszer eljutni azokba a csodálatos cédruserdőkbe, amelyeknek ma már csak a maradványai vannak meg, és most már nagyon védik az állományait. Az ókorban az egyik legfontosabb és nagyon drága hajó- és templomépítési alapanyag volt a cédrus, amelyből hatalmas gerendákat tudtak vágni.
Kiss Sándor: Magyarországon is találkozhatunk bibliai növényekkel?
Fráter Erzsébet: A növények egy része nálunk is előfordul. Ilyen például a szőlő vagy a gabonafélék. Vannak mediterrán igényű növények is, amelyek ugyan a szabadban is megtalálhatóak, de télen takarással kell védeni őket, hogy átvészeljék a hideget. Ilyen például a füge vagy a gránátalma. És vannak olyan növények is, amelyek kizárólag üvegházban tekinthetők meg. Például ilyen a mirha vagy a tömjén. Hazánkban is tartanak ilyen növényeket a botanikus kertek. Én a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kertben dolgozom, ahol a nyáron csináltunk egy a Biblia növényei tansétát, és ezt a következő nyáron is fel fogjuk állítani. Ott bemutatjuk a látogatóknak azokat a bibliai növényeket, amelyeket mi is nevelünk és nálunk is megtalálhatók. Ez a tanséta a szabadtéren indul, de az üvegházakban végződik, mert ott tudjuk megmutatni a tömjént és a mirhát a látogatóknak.
Kiss Sándor: Melyik a legkedvesebb növénnyel kapcsolatos története?
Fráter Erzsébet: Az olajfát említem. Most néztem utána pontosan annak az oltási technikának, amelyet már az ókorban is használtak. Nagyon szeretem Pál apostol Rómabeliekhez írt levelét, ahol az olajfa hasonlattal olyan jól elmondja azt a ma is aktuális kérdést, hogy a zsidók és a keresztyének egymáshoz hogyan kapcsolódnak, hogy hogyan viszonyuljanak egymáshoz. Azt hiszem, aki elolvassa ezt a levelet rögtön tudja, hogy Pál apostol mit mond, hogy az Isten mit vár tőlünk: alázatosságot, szeretetet, azt a megbecsülést, amivel nekünk, olajfába oltott ágaknak viszonyulnunk kell a öreg olajfához, amely mélyen gyökerezik.
Kiss Sándor: Azt hallottam, hogy valamiféle kiadvány is készül.
Fráter Erzsébet: Igen, egy képeskönyvet készítek a bibliai növényekről. Sok fényképet szeretnék beletenni. Többször jártam a Szentföldön és nagyon szeretek fényképezni is. Nemcsak a növényeket szeretném bemutatni, hanem azt is, hogy Isten nekünk itt a Kárpát-medencében élő magyaroknak is, akiket nem ezek a növények vesznek körül, mégis, ezeken a növényeken keresztül üzenetek juthatnak el. Ezért lenne jó, ha az emberek úgy olvasnák, hogy az egyik kezükben a könyv van, a másik kezükben pedig a Biblia.
Részlet az előadásból: Jézusnak egyik ismert példázata a búzáról és a konkolyról szól: amíg a világ tart, addig itt van a bűn is velünk. Tehát a búza mellett mindig ott él a konkoly. Az ítélkezés nem a mi dolgunk. A Bibliában így szerepel, hogy amíg a konkolyt szednétek, kiszaggatnátok vele együtt a búzát is. Nem lehet megkülönböztetni a búzát a konkolytól. Nos, botanikusként nagyon sokáig nem értettem ezt az Igét. Én is szoktam a botanikus kertben konkolyt vetni és nevelni, amely a szegfűfélék családjába tartozó, nagyon szép és mutatós, egyéves kis növény, és már egészen kicsi korában jól megkülönböztethető a búzától, nagyon könnyen kigyomlálható. Védett növény, mert a kemikáliák miatt nagyon megritkult és ma már nem találunk a gabonaföldeken konkolyt. Azonban, amikor Károliék a tizenhatodik században lefordították a Bibliát, a gabonaföldek leggyakoribb gyomnövénye a konkoly volt. És mivel az eredeti szövegben egyszerűen gyomnövény szerepel, és ő soha nem járt a Szentföldön, de ismerte a hazai gabonaföldeket, egyszerűen a gyom szót, konkollyal helyettesítette be. Igen ám, de a konkoly soha nem élt a Szentföldön, így a Bibliában szereplő konkoly, helyesen a konkolyperje.
Kiss Sándor: A református egyház címerében is ott van egy növény.
Fráter Erzsébet: Valóban. A datolyapálma, amely a győzelem és a dicsőség jelképe. Virágvasárnap szoktunk emlegetni ezt a növényt. Nem tudtam most elmondani az előadásban, hogy a Virágvasárnap csak magyarul Virágvasárnap, más nyelvekben pálmavasárnapnak hívják. Ott is megjelenik a pálma, mint az isteni dicsőség jelképe. Így került be a Református Egyház címerébe is. Nagyon örülök annak, hogy nálunk, az őrszentmiklósi református templom szószékének oldalán ott van a Református Egyház címere, és akárhányszor odanézek, mindig egy növény ötlik a szemembe. Ez olyan jól esik a botanikus szívemnek.
Részlet az előadásból: Az Ószövetségben gyakran szerepel az izsóp. Az az izsóp, amelyet a fűszerkertekből ismerünk hosszúkás és fényes, kopasz levelű. A bibliainak viszont pici, erősen szőrös levelei vannak. Csokorba fogva jól használható ecsetként, ahogyan az egyiptomi kivonuláskor olvasunk róla. Ott a zsidóknak az ajtófélfát kellett megjelölni, vérbe mártott izsóppal, hogy az öldöklő angyal elkerülje a házukat, és az elsőszülöttek megmeneküljenek. Egy nagyon érdekes említése van az izsópnak az Újszövetségben. Amikor Jézus a keresztfán haldoklik, izsópra tűzött szivaccsal akarnak neki ecetet kínálni. A bibliakutatók nagyon sokat tanakodtak, hogy hogyan lehet izsópra szivacsot tűzni, hiszen ez az izsóp egy kicsike kis növény. Többen azt mondják, hogy itt az eredeti szövegben nem izsóp szerepel, nem hisopo fordul elő, hanem hisszo, amely egy szótaggal kevesebb, és ez a római katonák dárdáját jelentette. Más kutatók azt mondják, hogy a keresztre feszített ember nem volt nagyon magasan, így egy picike növénykére is lehetett szivacsot tűzni, hogy elérjék Jézus ajkát. Az izsóp a tisztulást, a megmenekülést jelentette. Ahogy ez az izsóp ott volt az Egyiptomból való kivonulásnál, ugyanígy a mi életünkben is, akár azt is jelképezheti, hogy ez a megmenekülésünket, az életünket fogja jelenteni.

Hírek
Az idén is megrendezik a Házasság Hete rendezvénysorozatot február 12. és 19. között. Számos előadást, beszélgetést, filmvetítést, vacsorát tartanak szerte az országban. A Hét nyitó istentiszteletét február 12-én, vasárnap 10 órakor tartják a Debreceni Nagytemplomban. Ugyancsak vasárnap, 11 órától előadások lesznek Berettyószentmártonban, 18 órakor pedig Különbözőségeink, erőforrásaink címmel beszél Fekete Ágnes és Barta Tamás Budapesten, a Böszörményi út 28. szám alatti református templomban. Február 13-án, hétfőn 18 órakor az öt szeretetnyelvről lesz előadás Budapesten, az Aranytíz Kultúrházban. 14-én, kedden 18 órakor áldással egybekötött zenés istentiszteletet tartanak a Deák téri evangélikus templomban.

Reformáció 500 Filmnapok címmel rendez filmvetítéseket február 9. és 12. között Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínház.

A hirdesd az Igét! programsorozat keretében generációk közti találkozót tartanak a gályarabok szabadulásának napján, február 11-én, 9 órától a Debreceni Református Egyházmegye Nagytermében.

Dr. Kulin Ferenc irodalomtörténész tart előadást a magyarság és Kálvin kapcsolatáról február 10-én, pénteken 18 óra 30 perckor Budakalászon, a Kós Károly Művelődési Házban.

Keresztény társadalmi mártírium 1944 – 1956 címmel rendeznek emlékkonferenciát február 9-én, csütörtökön 9 óra 30 perctől Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban.

Leigázottság és málenkij robot címmel rendeznek nemzetközi tudományos konferenciát február 11-én, szombaton 9 órától Kecskeméten, a Városháza dísztermében.

Nyílt előadássorozat lesz A kegyelem trónusához címmel február 9. és 11. között esténként 18 órakor Székesfehérváron, a Maroshegyi Református Imaházban.

Iszákosmentés a gyülekezetben címmel tartanak képzést február 9. és 11. között Berekfürdőn, a Megbékélés Házában.

Kocsis István Árva Bethlen Kata című monodrámáját mutatják be a református egyházközség szervezésében február 14-én, kedden 18 órakor Budapesten, a Soroksár-Újtelepi római katolikus templomban.

Zsoltár- és népdaléneklő versenyt rendeznek február 10-én és 11-én, pénteken és szombaton Nagykőrösön, a Tanítóképző Főiskolai Kar épületében.

Jótékonysági Budabált rendeznek a délvidéki gyermekmisszió javára február 11-én, szombaton 19 órától Budapesten, a Budavári Önkormányzat aulájában.

A református drogmisszió énekkart szervez, amelynek első próbáját február 15-én, szerdán tartják Budapesten, a Csaba utca 3. szám alatti Válaszút Misszióban.

Fekete Ágnes áhítata:

"Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok?" I. Korintus 6,19

A hétvégén egy gimnáziumi osztálytársam gyermeke látogatott meg minket családjával. Kétéves kis gyerekét meg kellene keresztelni. A pici gyerekek egészen különösen rezonálnak, vagy nem, egy-egy emberre. A szakállas férfiak eleve hátrányban vannak ilyenkor. Így aztán férjemtől sírásra fakadt kis vendégünk. Én meg kicsit később érkeztem. Messziről kezdtük az ismerkedést, de egyszer csak az ölembe huppant ez a csepp gyerek. Mindenki annyira örült ennek, hogy készült is gyorsan egy fénykép. A képen mögöttünk, a kályha szélén ott volt az a kép, egy orosz ikon, amin az Ábrahámhoz látogató három férfit láthatjuk, és ők a Szentháromságot jelenítették meg. A három férfi a képen körkörösen egymásra néz, és pontosan így néztünk mi egymásra, ez a kis gyermekecske, a férjem, és én.
Olyan különös érzés fogott el, ahogyan nézegetnem ezt a fényképet. Nem találtuk ki ezeket a mozdulatokat, nem terveztük el, hogy odaülünk, és utánozzuk a képet, és mégis az történt. Mintha Isten mozdulatait mozdultuk volna, és mintha ez a csepp gyermek ebből valamit megérzett volna. Persze még nem tökéletesek ezek a mozdulatok, de majdnem sikerült! Majdnem megvalósult az, hogy Isten képévé lettünk. Pedig nem voltam feldobódva, nem éreztem semmiféle melegséget, hogy hú, most itt van Isten köztünk. Sőt fáradt voltam. És mégis, amikor elküldték ezt a fényképet a hála szavaival, nem lehetett nem meglátnom: Igen, Isten hangszereivé váltunk. Igen, itt volt az Isten.
Mi vagyunk az a tér, amelyben megzendülhet Isten dallama ezen a földön. Mi vagyunk azok, akik visszatükrözhetjük itt, ebben a testben Isten világát. Nem azért, mert tökéletesek vagyunk, nem azért, mert jól érezzük magunkat, hanem mert szépen feszül a húr, Isten húrja, és pendül. Még a természet is érdekesen megmutatja ezt az igazságot, hiszen a hang nem terjed a vákuumban. Nem tud visszaverődni a hanghullám akkor. A szépen zengő hangszerben viszont ott van az a felület, amelybe beleütközik a hang, és ez az ütközés az, ami megzendíti, amitől olyan szépnek halljuk. Persze leegyszerűsítve mondom el most ezt. Az ütközés. Ki az, aki szeret ütközni? Ki az, aki szeret nekimenni valaminek? Senki. Pedig Isten azért adott nekünk testet, mert ebben a testben ütközik össze az isteni világ a földivel. Mert ebben a testben jelenik meg az, ami az ő akarata. Ebben a testben tudja kimondani: milyen jó, milyen szép ez a világ. Ezért óriási kiváltság, hogy megjeleníthetünk valamit Isten szeretetéből. Ha ez sikerül, akkor az a szabadság. Még ott van a kép, Isten hármassága, és ezt megélhetjük a földön. Még visszatükrözhetjük Őt, itt ebben a testben ez megadatik nekünk.
Egyik kegyes zsidó, hasszid történet így szól: Én nem azért mentem a mesterhez, hogy a tanítását hallgassam, hanem hogy nézzem, hogyan köti meg nemezbocskorát. Amikor fájó derékkal meghajolt, amikor tette a dolgát, amikor a kicsiben megmutatkozott a nagy erő, akkor derült ki, hogy ki is ő igazán. Adja Isten, hogy szentül hajoljunk meg, és kössük meg mi is a bocskorunkat, és legyen az egész életünk egy hangszer, szóljon az Úr dala! Ámen.