Kellett volna…
Ki kellett volna vágnom a káposzta szárát. Akkor rendesen megfő. Annak a mondatnak nem kellett volna elhagynia a számat. Látnom kellett volna, milyen az az…
Ki kellett volna vágnom a káposzta szárát. Akkor rendesen megfő. Annak a mondatnak nem kellett volna elhagynia a számat. Látnom kellett volna, milyen az az ember. Utána járhattam volna. Miért kellett annyira szívvel-lélekkel odatennem magam. Tudhattam volna, hogy milyen a világ! Ha korábban kezdjük… Ha előre megfontolom… Akkor más. Akkor talán, …
Tele vagyunk efféle mondatokkal. Karácsony azonban egy tollvonással törli el ezeknek az értelmét. Mert az van, ami van. És éppen abban valósul meg a lehető legtökéletesebb. Ebben az esetleges és törékeny valóságban, egy egész láncolaton át, amelyben látszólag mind-mind rossz döntések születtek, megvalósult az Isten akarata. Éppen az a káposzta lett ízletes, éppen az a rossz mondat lett jó eszköz, pont az az emberi vakság indított el gondolatokat, és minden időzítve volt.
Nagyon szeretem Jézusnak azt a példázatát, amikor egy gazda különböző emberekre különböző mennyiségű pénzt hagyott, hogy tegyék a dolgukat. Aki egy tálentumot kapott, el kezdett spekulálni. Méricskélte saját képességeit urának szándékához képest. Morfondírozott, szorongott, dühöngött, míg végül elásta a pénzt, és nem csinált semmit sem. Nem akart a valóságban, az esendőség, a gyenge emberi képességek világában csak úgy dolgozni.
Isten karácsonykor ebbe a törékeny, ezerszer megbánt döntési láncolatba jött el, és mindent, de mindent jóvá formált.
Elengedhetjük a gyeplőt. Nem kell értelmet gyártanunk a dolgok mögé. A valóság csodálatos.
2022 Karácsony
Az Ige testté lett, és közöttünk lakott.
Kezdetben volt az Ige. Az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő volt kezdetben Istennél. Minden őáltala lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett. Őbenne élet volt, és ez az élet volt az emberek világossága. A világosság a sötétségben világít, de a sötétség nem fogadta be.
Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek.
És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.
Jn 1,1-18
