Aratni, ahol nem vetettünk

Idén szép búzatermés van, de ki tudja meglátjuk-e ezt a kenyér árán? Nem valószínű. A mezőgazdaságban pontosan az folyik, ami mindenütt másutt, a valóságtól elrugaszkodott spekuláció, ügyeskedés, papírozás, bürokrácia, és így tovább. Mindez azért, mert a telhetetlen ember egy állatról több bőrt is szeretne lehúzni. Azt szeretnénk, ha minden mag a jó földbe esne, és ott százszorosan teremne. Sőt, szeretnénk ott is aratni, ahol nem vetettünk. Ezt az Isten megteheti, de az ember nem. A természet pazarol. Az Isten úgy alkotta meg ezt a világot, hogy benne van a tékozlás esélye. Rengeteg a mag, de csak néhány termékenyül meg. Szórja a magvető a szemeket, de csak a huszonöt százaléka esik jó földbe – olvassuk. Mintha Jézus e példázattal a megszokottnál is nagyobb számokkal a pazarlásra hívná fel a figyelmet, amit mindenki tapasztalt, aki valaha egyetlen magot beleejtett a földbe. Nem mindegyik kel ki, és nem mindegyiken lesz termés. Nem minden tojásból lesz csirke. Isten így teremtette a világot. A mai világ gazdasági gondolkodása, hogy ha lehet minél intenzívebben, minden követ mozgasson meg, vessen be minden földet, ha lehet, csökkentsük le ezt a szükségszerű pazarlást a minimumra. Persze érthető gondolat. Azonban Istennek, ebben is más a logikája.

Neki elég a huszonöt százalék. Abból ő többet kihoz, mintha az egész a jó földbe esett volna. Ő a kicsi, de intenzív gazdálkodás logikáját követi – ha pusztán gazdaságilag akarnánk megfogalmazni a példabeszédet. De ez az állítás a lélekre igaz a legjobban. Sokszor sírunk, milyen kevesen vagyunk például egy templomi közösségben. Szeretnénk, ha inkább felszínesen gondolkodók, de tömegesen lennének jelen. Nem biztos, hogy ez Jézus logikája. Szerinte elég a mag huszonöt százaléka, de az tényleg a jó földben teremjen sokat. Azaz, ne azokra figyeljünk, akik nincsenek ott, hanem azokra, akik jelen vannak, hogy az ő életük teremjen a lehető legtöbb gyümölcsöt. Ne a másikat győzködjem, hanem magam legyek minél egyértelműbben világító.

De mitől leszek én jó föld? Magyarországon rendkívül nagy a különbség a földek minősége között. Tudjuk, micsoda ínségek voltak, mert kicsi, homokos földeken kellett embereknek megélniük, míg máshol a jó termés csak növelte a nagybirtokokat. Tehát a jó föld egyrészt adomány, másrészt a jó földért dolgozni kell. A jó szív adomány, és a jó szívért dolgozni kell.

Mert bár magától nő a termés, bár a jó föld adomány, nekünk oda kell tennünk magunkat, hogy abból ki is jöjjön az, ami benne van. Lehet persze mai módon törekedni arra, hogy mindenhova szórjuk a magot, minél szélesebb körben, minél nagyobb tömegeknek, minél hangosabban, de lehet arra is törekedni, hogy a mi szívünkből, abból a kicsi esélyből hozzuk ki a lehető legtöbbet.

(Elhangzott 2014-ben a Kossuth Rádióban: https://csendember.hu/2014-03-26/)

2023. július 16. – Évközi 15. vasárnap

Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!” Mt 13,1-23