Belső fény
Az ikonokon mindent a belső fény világít meg. Nincs árnyék. Mintha a lélek, a szív világítaná meg a megfestett valóságot. Ez éppen ellentéte a nyugati,…
Az ikonokon mindent a belső fény világít meg. Nincs árnyék. Mintha a lélek, a szív világítaná meg a megfestett valóságot. Ez éppen ellentéte a nyugati, reneszánsz óta általános ábrázolásnak, amelyen a perspektíva egysége valójában a nézőt helyezi a középpontba. A fény és az árnyék tárgyiasítja a fényforrást. Pavel Florenszkij Az ikonosztáz című művében fejti ki, hogy az ikon a fény által létrehozott valóságot ábrázolja, és nem a fényforrás által megvilágított dolgokat.
Amikor Jézus fényes, földöntúli lénnyé változott a Tábor-hegyen, az ikonok létvilágába költözött, mert a belső fény által kivetített valóságot mutatta meg annak a három apostolnak, akik ott voltak. De érdekes módon Péter, mintha a nyugati ábrázolás módján értette volna meg. Ő nem az ikont észlelte, nem az időn átlépőt, hanem 3D-ben, egyszerű, földi látással. Ezért akart sátrakat építeni, ezért félt, ezért vágyott arra, hogy benne maradjon ebben a „mesében”. Nem az isteni háromszögben, hanem a Bermuda-háromszögben találta magát. El is ragadta észlelését. Elsüllyesztette.
Akik sokat meditálnak, tapasztalhatják, hogy ártalmas is lehet, ha bizonyos gyakorlatokat erőltetünk. Amikor erőnek erejével el akarjuk csendesíteni magunkat, akkor gondolataink annál erősebben fenn akarják tartani a megszokott belső zajt. Ha mintegy „megerőszakoljuk” gondolatainkat, akkor az olyan, mintha ledugóznánk egy felrobbanni kész üveget.
Isten csendjét nem lehet erőszakosan megragadni. Nem lehet birtokolni Őt, Isten szabadon fénylik fel. Olyan ez, mintha a Fény lelkünk belső fényét lobbantaná fel. Egyszer csak kívül-belül látni fogunk.
2024. február 25. – Nagyböjt 2. vasárnapja
Abban az időben Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és egyedül velük fölment egy magas hegyre. Ott elváltozott előttük. Ruhája olyan ragyogó fehér lett, hogy a földön semmiféle kelmefestő nem képes így a ruhát kifehéríteni. Egyszerre megjelent nekik Illés és Mózes, és beszélgettek Jézussal. Péter ekkor ezt mondta Jézusnak: „Mester! Olyan jó nekünk itt lennünk! Készítsünk három sátrat: neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem is tudta, mit mond, annyira meg voltak ijedve. Ekkor felhő árnyékolta be őket, és a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” Mire körülnéztek, már senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. A hegyről lejövet megparancsolta nekik, hogy ne mondják el senkinek, amit láttak, amíg az Emberfia fel nem támad a holtak közül. A parancsot megtartották, de maguk között megvitatták, hogy mit jelenthet az, hogy feltámad a holtak közül. Mk 9,2-10
Kép: Feofan Grek – Jézus Krisztus színeváltozása
