Irgalom és látás

Egy öreg ügyvéd barátunk mondta, hogy aki tudja, mi az igazi érdeke, már meg is nyerte a pert. De a legtöbb ember nincs tisztában azzal, hogy neki valójában mire van szüksége. Hasonló élettapasztalatot ír le a három kívánság mese. Amikor egyszerre megjelenik egy aranyhal képében a nagy lehetőség, az ember megtorpan, és valami nagy bolondságot kér, mert hirtelen csak a legégetőbb szüksége jut az eszébe. Az a mese éppen azt írja le, mennyire összekavarodik az ember egy kapcsolatban, már azt sem tudja, hogy akarhat-e egyáltalán valamit, és mi is az, amit ő szeretne igazán. Kívánságaink néha nagyon összezavarodnak, kíváncsiságunk, viszonyulásaink, szerepeink sűrű erdejében kicsit elveszítjük magunkat.
Ebben a sötét rengetegben fénylik fel Bartimeus alakja, aki két szót pontosan tudott, és magát ezekhez cövekelte: Az első az irgalom. A legelső kyrie eleison-t ő énekelte el. Tőle kaptuk ezt a szép tételt, és azóta zengjük, mert mást nem is kérhetünk igazán, csak irgalmat, héberül „anyaméhet”, azt a helyet, ahol egyedül biztonságban lehetünk. És a második: a látás. A parasztembertől ő nem tanulta el, hogy az éhség, a kolbász legyen az első, amire szükség van. Látni, érteni, jövőt kapni, világosságban élni, ezt akarta.
Látok. Ez azt jelenti, hogy nem nézek, hanem a dolgokra úgy akarok tekinteni, ahogyan azok tényleg vannak. Távolból távolba látok igazán. Perspektívában látok. Bartmeus így nézhetett először Jézus szemébe, aztán pedig a hátára tekintett. Akinek egyszer valóban összetalálkozik a tekintete Jézuséval, az utána mindig keresi a lába nyomát.

2024. október 27. – Évközi 30. vasárnap
Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bátorság! Gyere, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak ezt felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited megmentett téged.” Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az úton. Mk 10,46-52
Kép: Eduardo Kingman https://www.artnet.fr/artistes/eduardo-kingman/2