Istenfia magánya
Egy kedves ismerősünknek meséltem a csendes napról, amit sérült gyerekek szülei számára szervezünk. Mondta, hogy pont van egy pályázat, amit meg lehetne írni, mert ilyesmire…
Egy kedves ismerősünknek meséltem a csendes napról, amit sérült gyerekek szülei számára szervezünk.
Mondta, hogy pont van egy pályázat, amit meg lehetne írni, mert ilyesmire adnak most pénzt. Azt válaszoltam, hogy elhatároztam, nem adok be többé semmilyen pályázatot. Nem azért, mintha ez lenne az elvem, csak nincs rá időm. Úgy látom, hogy pénzt még csak-csak lehet szerezni valahonnan, de embert és időt nagyon nehezen. Anélkül, hogy bármilyen elvekhez kötném gondolataimat, nyilván mindenki más-más helyzetben van, de valóban idő-ínségben élünk. Jó-ember, segítő-ember ínségben élünk. És akiben buzog a készség, az pedig számítógép és papírhalmaz előtt ül ahelyett, hogy az „emberére” lenne ideje. „Az aratni való sok, a munkás kevés”. Jézusnak ezekben a mondataiban még sincs semmiféle bánat. Miközben ott áll egy elmagányosodott tömeg előtt, magát sem hibáztatja: Milyen Istenfia az, aki nem tudja feloldani az emberek szorongását? Nem gondol erre, hanem ott áll, és istenfiúi érzülettel megállapítja, hogy nem tudja feloldani a tömeg magányát, egyedül-maradottságát. Ezen azért kicsit megdöbbenhetünk.
Tovább olvasva Jézus szavait, újabb döbbenetbe esünk. Odahív tizenkét embert, és hatalmat ad nekik, hogy menjenek, és szolgáljanak, tegyék és vigyék az evangéliumot. Mi ez a hatalom? Miféle erőt kapnak az „elerőtlenedett” messiástól az emberek? A tanítványok elhívásának történetében ez a két pólus, ez a kettős paradoxon található: Jézus nem tudja megoldani ennek a világnak a nagy bánatát. Sőt, kéri, hogy az Atyát szólítsuk meg, Ő küldjön aratókat, itt csak Ő segíthet. Mégis, Jézus minket küld, hogy tegyünk a tisztulás, a gyógyulás, a lélek megújulása felé lépéseket. Soha nem fogjuk ezt a lehetetlennek tűnő helyzetet feloldani: Hol itt az Isten? Hol van az ember? De remélem, tudom, sokan tesszük a dolgunkat.
2026. június 14. – Évközi 11. vasárnap
Abban az időben: Jézus meglátta a tömeget, és megesett rajta a szíve, mert olyan kimerültek és levertek voltak, mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk. Így szólt tanítványaihoz: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.”
Majd odahívta magához tizenkét tanítványát, és megadta nekik a hatalmat, hogy kiűzzék a tisztátalan szellemeket, és meggyógyítsanak minden bajt és minden betegséget. A tizenkét apostol neve a következő: Az első Simon, más néven Péter, azután a testvére, András, Zebedeus fia Jakab, és testvére, János, továbbá Fülöp és Bertalan, Tamás és Máté, a vámos; Alfeus fia Jakab, Tádé, a kánaáni Simon, és végül karióti Júdás, aki később elárulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: „Ne lépjetek a pogányokhoz vezető útra, s a szamaritánusok városába be ne térjetek. Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz. Menjetek, és hirdessétek, hogy elközelgett a mennyek országa. Gyógyítsátok a betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsátok meg a leprásokat, űzzétek ki a gonosz szellemeket. Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok! Mt 9,36-10,8
Kép: Mull monostor https://shop.mullmonastery.com/product…/mounted-icons/
