A szerencsétlenség odaszögez
A minap valakivel keresztutat jártam. Nagyon erős érzésem volt, hogy ezt a találkozást, minden lépést „valaki” így megszerkesztett. Néha úgy érzi magát az ember, mintha…
A minap valakivel keresztutat jártam. Nagyon erős érzésem volt, hogy ezt a találkozást, minden lépést „valaki” így megszerkesztett. Néha úgy érzi magát az ember, mintha egy furcsa filmben lenne mellékszereplő. Mintha csak úgy történnének a dolgok, de neki nem is lenne hozzá semmi köze. Vajon ezek véletlenek vagy szükségszerűségek? Életünket körbefonják folyondárként minden ok nélküli események. Egy mondás szerint a véletlen fel nem ismert szükségszerűség. Ezt úgy alakítom át a magam módján, hogy a szeretet tekintetével nagy összefüggéseket láthatunk meg a véletlenekben. A szerencsétlenség odaszögez minket egy-egy élethelyzethez. Nem értjük, mit keresünk mi itt? Hogyan történhetett ez meg? De ugyanez a mérhetetlen nagy ütés végtelen szeretetnek tár kaput, az ember átkel az idő és a tér rengetegén, és eljuthat Isten közelébe. A teremtés és a Teremtő érintkezési pontjánál vagyunk ilyenkor, a kereszt két ága találkozóhelyénél. (Simone Weil: Szerencsétlenség és istenszeretet)
Jézus, aki tudta, mi történik majd a passióban, egy egyszerű szamáron mutatta be előre a véletlen és a szükségszerűség e találkozását: Menjetek! Ott kell lenni annak a csikónak. Nekem kell ráülni. Mi értelme volt ennek a szamár-vezetős játéknak? Csak annyi, hogy minket, akik annyiszor értetlenül állunk éltünk eseményei előtt: „Ez meg miért történt? Mit keresek és ebben a rossz filmben?” Ezzel az érzéssel hátranézhetünk, és megláthatjuk, hogy Isten szeretete rendezett mindent. Az Ő szeretetével átléphetjük az idő és a tér határait. Maga Isten saját magát mutatja meg ezeknek az eseményeknek a segítségével, de azokon messze túl.
2025. április 13. – Virágvasárnap
Abban az időben: Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé. Amikor Betfage és Betánia közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet Olajfák hegyének hívnak, előreküldte két tanítványát. Ezt mondta nekik: „Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek, találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember nem ült még soha. Oldjátok el, és vezessétek ide! Ha valaki kérdezné tőletek, hogy miért oldjátok el, mondjátok azt, hogy az Úrnak van rá szüksége.”
A küldöttek elmentek, és úgy találtak mindent, ahogy ő megmondta. Amikor eloldották a szamarat, a szamár gazdái megkérdezték tőlük: „Miért oldjátok el a szamarat?” Azt felelték: „Szüksége van rá az Úrnak”, és elvezették Jézushoz.
Ott köntöseiket rávetették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. Amint haladt, ruháikat az útra terítették előtte. Amikor közeledett az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész örvendező tömege hangosan áldani kezdte Istent a sok csodáért, amelyet láttak: „Áldott a király, aki jön az Úr nevében! Békesség a mennyben, és dicsőség a magasságban!” A tömegből néhány farizeus azt mondta neki: „Mester, intsd le tanítványaidat!” Jézus azt felelte: „Mondom nektek: ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni!”
Lk 19,28-40
Kép: Elena Cherkasova
