Amit senki sem lát
Nem az a valóság, ami a szemem előtt van. Csak a látszat, amikor mozdul a láb, szorít a kéz, vagy valaki sír, máskor nevet. Ez…
Nem az a valóság, ami a szemem előtt van. Csak a látszat, amikor mozdul a láb, szorít a kéz, vagy valaki sír, máskor nevet. Ez a tünékeny, változékony eseménysor lenne az Atya akarata? Az volna az Ő világa, hogy parancsokat oszt, és örömét leli abban, ha mi teljesítjük? Nem inkább az az Ő akarata, hogy elinduljunk a láthatón túli világ felé?
Egyik reggel megnéztem a napfelkeltét. Először a szürkés lila szín jelent meg. Akkor még csak a szürke valamilyen árnyalata számára volt szabad az út. Ahogy egyre erősebben bekerült a világ a látható tartományba, mind lilább és rózsaszínebb lett. Korall színűvé vált az ég. Ez furcsa, erős, szédítő. De gyorsan eltompult az ég, és átváltozott narancssárgává. Mély, majdnem tea színű lett az ég alja. Aztán ez is elkezdett halványodni. Az egyre sárgásabb ég alján a titkos fény hihetetlen erősen, aranyos kontúrokkal pontosan körbe festette a hegyen a rücsköket. Valami jön! Erre a tüneményre egyre halványabb lett a sárga, az ég kéke egyre kékebb, majd szinte fehér fényűvé vált minden a szemben levő dombok alján. Ekkor csillant fel az arany leghalványabb színével a Nap. A szem egyre kevésbé bírta. Be kellett csuknom. És most belül kezdtem el látni. A szivárvány… Hiszen minden színét láttam az égen ma reggel! Az előbb bekerültem a látható skálának abba a pici szeletébe, ami a földi színek világa. Isten festőpalettájának mozgását szemléltem, de csak azért, hogy azt is lássam, amit nem látok. Azt a sokkal többet, ami mindezen túl van.
Ott van az Atya akarata. A bizalom. Amit senki sem lát. A szeretet. Hozzá tartozom. És erre a húrra egyszerre pendül egy másik: Hogy itt a földön szeretek, bízom, a másik emberhez tartozom, kapcsolódom.
Az evangélium elején volt egy ember, aki hallotta és megtette az Atya akaratát. Pontosan ez a szó szerepel ott. (ἐποίησεν-megtette) József álmában megértette, hogy Máriát magához kell vennie. Mert az a kis magzat, aki benne van, Istentől van. Akkor dacolva a társadalmi elvárásokkal, elsimítva lelke szorongását, magához vette Máriát. Megtette azt, amit a szíve diktált. Megcselekedte. Meglátta. Megértette, elhitte.
2023. október 1. – Évközi 26. vasárnap
Abban az időben Jézus ezt mondta a főpapoknak és a nép véneinek: „Erről mi a véleményetek? Egy embernek két fia volt. Odament az egyikhez, és így szólt hozzá: Fiam, menj ki ma, és dolgozz a szőlőben! – A fiú azt válaszolta: »Nincs kedvem!«, de később megbánta, és mégis kiment. Odament a másikhoz, és annak is szólt. Az így válaszolt: Szívesen, uram!«, menni azonban nem ment. Kettőjük közül melyikük teljesítette az apa akaratát?”
Azt felelték: „Az első.”
Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek: A vámosok és utcanők megelőznek bennetek Isten országában. Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján járva, és ti nem hittetek neki, a vámosok és utcanők viszont hittek neki. És ti, akik mindezt láttátok, még utólag sem tértek jobb belátásra, hogy higgyetek neki!”
Mt 21,28-32
kép: Andrej Mironov https://www.wikidata.org/wiki/Q111822051
