Isten vetése
Eljött a világ ítélete. Azt hiszem egyre többen bólogatnának, ha ezt a néhány szót még részletesebben elemezgetném. „Igen, a világ szalad a vesztébe, jön a…
Eljött a világ ítélete. Azt hiszem egyre többen bólogatnának, ha ezt a néhány szót még részletesebben elemezgetném. „Igen, a világ szalad a vesztébe, jön a vég!” Kárörömmel terhes félelem lakik ezekben a mondatokban. Jézus azonban egészen más keretbe helyezi az ember ösztönös „disztópiáját”, azaz a bennünk élő romló-világ képét, az „ellenutópiát”. Valahogy úgy van ez, ahogyan a Tabula Smaragdina bölcsessége mondja: „ami lent van, az megfelel annak, ami fent van”. Ezért Jézus a saját szívében keresi az ítélet helyét. A gonoszt azért győzte le Isten, mert benne, Jézus elszánásában, önmagáról lemondásában, búzaszemként való meghalásában ez megtörtént.
Nem úgy volt ez, ahogy akkoriban is gondolták: nagy koncepciókban, angyali jelenésekben, mennydörgésekben és egyéb apokaliptikus jelekben várták a Messiás diadalát. Az Ő győzelme a szív titkában volt, az emberi valóságban, ahogyan egyik lábát a másik lába után tette, amikor ment a Golgotára. Úgy győzött, hogy képes volt elengedni vágyait, hogy lemondott mindenfajta fölfelé törekvésről, és beállt a sor végére.
Isten belevetette magát a mi szívünkbe is. Ez a mag bennünk leli halálát, és jó esetben életet ad. Ahogy bennünk mindez megtörténik, úgy alakul át ez a világ. Mindenütt pontosan ugyanaz a küzdelmes élet érik. Az a belső háborgás, amit nap mint nap tapasztalunk, nem csupán bennünk zajlik. Jele ez a külvilágban zajló háborgásnak. Igy küzd mindenütt és minden eszközzel a jó a rosszal, a világosság a sötétséggel, a meleg a hideggel, az árnyék a fénnyel. Abban, ahogy magunkat legyőzzük, vereséget szenved a gonosz ebben a világban. Minden mindennel összefügg, ezért lelkem küzdelme ugyanaz a küzdelem, mint ami a frontokon folyik.
Sokszor úgy látjuk, hogy a világban zajló nagy folyamatokba nekünk nincs beleszólásunk. Jézus szerint bennünk dől el a világ ítélete. Minket kérdez meg: Akarsz-e követni? Akarsz-e gyümölcstermő módon virágba borulni, majd a szirmokat lehullatni, és átadni magad? Vagy inkább megtartod mindazt, amit kaptál. Ez a különbségtétel az ítélet. Bármi is történhet. Csillagok hullhatnak az égből, mindig az a kérdés, hogy a „mágnes” vonzerejében vagyunk-e. Vagy ilyen egyszerűen: Szeretsz-e?
Istenem, oltárodra lépek. Üressé válva kérlek, tölts el magaddal engem!
2024. március 17. – Nagyböjt 5. vasárnapja
Abban az időben: Azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betsaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” Fülöp elment és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek, és megmondták Jézusnak. Jézus ezt válaszolta: „Eljött az óra, hogy megdicsőüljön az Emberfia. Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és el nem hal, egyedül marad, ha azonban elhal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszíti azt, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti azt az örök életre. Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt becsülni fogja az Atya. Most megrendült a lelkem. Mit is mondjak? Atyám, szabadíts meg ettől az órától? De hiszen éppen ezért az óráért jöttem. Atyám, dicsőítsd meg nevedet!”
Erre hang hallatszott az égből: „Megdicsőítettem, és ismét megdicsőítem.” A tömeg, amely ott állt, ennek hallatára azt gondolta, hogy mennydörgött. Mások így vélekedtek: „Angyal beszélt vele.” Jézus megmagyarázta nekik: „Nem miattam hallatszott ez a hang, hanem miattatok. Ítélet van most a világon. Most vetik ki ennek a világnak a fejedelmét. Én pedig, ha majd fölmagasztalnak a földről, mindenkit magamhoz vonzok.” Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal fog meghalni.
Ezek az evangélium igéi. Jn 12,20-33
Kép: Julia Stankova
