Vajon a rossz nem Isten szolgája?
Hogy kerül a kígyó az örök boldogság kertjébe!? Elfogadhatatlan, hogy a gonosz is a teremtés része legyen. Értelmünk nem tudja egyben látni a jót és…
Hogy kerül a kígyó az örök boldogság kertjébe!? Elfogadhatatlan, hogy a gonosz is a teremtés része legyen. Értelmünk nem tudja egyben látni a jót és a rosszat, sőt azon fáradozik, hogy minél nagyobb legyen a távolság az általam vélt rossz és a jó között.
Egész ifjúságomat azzal töltöttem, hogy ezt megmagyarázzam. Biztos akartam lenni abban, hogy ha mindenki az árral úszik is, „én pisztráng vagyok”, és nem!
Ma úgy látom, hogy más a cselekvés alanya és iránya: Isten teljes életemet azzal tölti el, hogy megmagyarázza, tőle jön az is, amit rossznak látok. Csak akkor tudunk előre lépni a lélek útján, ha feladjuk azt, hogy a világot kettéválasszuk.
„Egy király egyszer meg akart győződni arról, hogy fia méltó örököse lenne a trónon. Megkérte hát fiát, hogy tartsa magát távol a könnyelmű nőktől, és maradjon erényes. Ezután felbérelt egy nőt fia elcsábítására, és kioktatta őt, hogy vessen be minden praktikát. … Vajon a nő nem szintén a király hűséges szolgája-e? A gonosz létezésének az a célja, hogy megkísértsen bennünket, és lehetővé tegye a szabad választást. .. A példázatban amint a herceg rájön, hogy az asszonyt apja bérelte fel, a nő már nem jelent fenyegetést számára. Ugyanez igaz a gonoszra is. Bál Sém Tov még tovább megy, ezt mondja: Ne hódolj be a gonosznak, hanem utánozd! … Egyszer egy hideg téli reggelen felkelt, hogy elmondja a reggeli imát, amikor a Gonosz Ösztön ezt súgta neki: Hogy tudsz ilyen korán felkelni? Te már öregember vagy, és odakint olyan hideg van. Ő ezt válaszolta: Te sokkal öregebb vagy nálam, és korábban keltél, mint én.” (A. Kaplan: Zsidó meditáció, Vince kiadó, 147.o.)
2024. június 9. – Évközi 10. vasárnap
Abban az időben: Jézus az ő tanítványaival elment haza. Ismét olyan nagy tömeg gyűlt össze, hogy még evésre sem maradt idejük. Amikor rokonai ezt meghallották, odamentek, hogy elvigyék őt. Az a hír járta ugyanis, hogy megzavarodott.
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek, azt mondták: „Belzebub szállta meg”, és: „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így viszont már kirabolhatja a házát. Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn terheli.” (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek.”
Közben anyja és testvérei is odaértek. Megálltak kint, üzentek érte és hívatták. Körülötte tömeg ült. Azt mondták neki: „Anyád és testvéreid keresnek téged odakint.” Ő így válaszolt: „Ki az én anyám és kik az én testvéreim?” Aztán végighordozta tekintetét a körülötte ülőkön, ezt mondta: „Íme, ezek az én anyám és testvéreim. Mindaz, aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem, nővérem és anyám!” Mk 3,20-35
