Várakozásunkra vár
„Ha távolra láthattam, az is csak azért volt, mert óriások vállán álltam.” Ez Isaac Newton gondolata, aki látta, hogy a fizikától kezdve a lélek világáig…
„Ha távolra láthattam, az is csak azért volt, mert óriások vállán álltam.” Ez Isaac Newton gondolata, aki látta, hogy a fizikától kezdve a lélek világáig igaz az, hogy egy nagy összefüggésrendszerben mozog minden. Különös tapasztalat, hogy még az Isten sem a semmiből a semmibe érkezik, hanem emberi nagyságok vállára állt, úgy jött el ebbe a világba. Persze mi kicsiségeknek látjuk ezeket a nagyságokat, mert nem isteni látószögből nézzük a dolgokat. Legalább azt elfogadhatnánk, hogy nem látunk jól! Fogalmam sincs arról, hogy ki készítette utamat, és én kinek az előfutára vagyok. Ráadásul ez is a kis dolgokban válik fontossá. Életem tapasztalata, hogy minél többet gondolt valaki magáról, annál kevésbé volt képes arra, hogy észrevegye a különlegeset, a messzelátót. A mindenkori útkészítés paradoxonát írja le Keresztelő: az az emberi nagyság, ha minél jobban át tudjuk adni a helyünket.
Meghajlásra hív minket az Isten: Egyáltalán nem önmarcangoló módon kér, hogy legyünk egy kicsit kevesebbek! Csak egy apró lépést kér: csak egy kabáttal vagy egy pofonnal, vagy egy kívánalommal legyünk kisebbek, mert ez belátható! Akkor Ő nagyobb lehet. Mert ezekben a meghajlásokban vesszük észre az óriásokat, akiken állunk.
Advent az alázat ünnepe. Arra hív, hogy észrevegyük, Isten nem dirrel-durral jön el, hanem titokban. Várakozásunkra vár. A mi vállunkra szeretne felállni.
Gyertyatartók vagyunk a földön.
2024. december 15. – Advent 3. vasárnapja
Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdetett, a nép megkérdezte: „Mit tegyünk?” „Akinek két ruhája van – válaszolta –, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen.” Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: „Mester, mit tegyünk?” Ezt felelte nekik: „Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva.” Megkérdezték őt a katonák is: „Hát mi mit tegyünk?” Nekik így felelt: „Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.”
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzben elégesse.” És még sok mással is buzdította a népet. Így hirdette nekik az üdvösséget.
Lk 3,10-18
Kép: Luka Khabelashvili
