2009-06-17

Fekete Ágnes: Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják. Megkezdődött a gyermekek számára a szünidő. Sok gyerek elballagott iskolájából. Voltak különleges ballagások is, például azé az iraki kislányé, aki nemrég került a Benkő István Református Általános Iskolába, és sikerült befejeznie a 8. osztályt. A Református Missziói Központ menekültekkel foglalkozó munkatársa, Ferenczy Enikő hívott minket az ünnepre. Az Abdul Rahman családot és két tanárt, Görömbei Máriát és Békési Gizellát hallják, valamint Aaron Stevens lelkészt.

Rita Abdul Rahman: Rita vagyok, Irakból jöttem. Azért vagyunk itt, mert ma van a ballagásom. Itt vannak még a tanítónők, akik sokat segítenek a tanulásban. Nagyon jól érzem magam.

Ferenczy Enikő: Ferenczy Enikő vagyok, a Református Menekültmisszió Iskola programjának a koordinátora. Ritát kísértük az elmúlt két évben magyarországi életében, és ez egy nagy pillanat a számunkra.

Imre Zita: Mióta jársz ebbe az iskolába?

Rita Abdul Rahman: Szeptember 1-jétől kezdtem el ide járni, és jövőre itt kezdem a nyelvi előkészítő osztályt.

Imre Zita: Miért jöttetek Irakból Magyarországra?

Rita Abdul Rahman: Mert Irakban háború van, bántják a keresztyén embereket. Mi keresztyének vagyunk. Jól érzem magam itt, mert vannak emberek, akik segítenek, és nem érzem jól magam, mert nincsenek itt a rokonaim.

Ragad Abdul Rahman: Egy kicsit nehéz élni Magyarországon, sokszor nagyon nehéz. Most tanulok a Dajka Programban, lesz egy vizsga, remélem, átmegyek rajta.

Hassan Abdul Rahman: A keresztyéneket üldözik Irakban, kényszerítik őket, hogy elhagyják a lakóhelyeket, a házakat. Kisebbségiek vagyunk Irakban, a biztonság-érzet nagyon rossz Irakban. A felekezetek között sok probléma van, és mi vagyunk a leggyengébb felekezet.

Imre Zita: Hogyan lettek keresztyének?

Hassan Abdul Rahman: Mi őskeresztyének vagyunk, Keleten mi vagyunk az első keresztyének. Amikor jött Jézus Krisztus, akkor lettünk keresztyének. Nyelvünk az arámi. Én tanítottam a templomban, Irakban. A diktatúra bukásáig jobb volt a keresztyének helyzete Irakban, mert most zűrzavar van, nincs biztonság, és üldözik a keresztyéneket. A diktatúra alatt politikai üldözés folyt, most pedig vallási üldözés. A keresztyének helyzete nem volt soha olyan rossz, mint most, és senki sem igyekszik segíteni. A kormány is mással foglalkozik, az amerikai hadsereg a terroristákkal, a keresztyéneknek pedig nagyon kevés figyelmet szánnak. Jönnek, elrabolják a gyerekeket, ölik az embereket, ha nem fizetsz váltságdíjat. Valakik jönnek külföldről látogatni a rokonokat, elrabolják őket.

Imre Zita: MI volt a jó ebben az iskolában?

Rita Abdul Rahman: Az, hogy volt hittanóra. Nagyon szeretem az osztályfőnökömet, és a könyvtárban lévő tanárt, aki nagyon jó, és sokat segített nekem és a barátnőmnek, aki Iránból jött.

Görömbei Mária: Két évvel ezelőtt találkoztam Ritával először, és most ballag. Nagyon büszkék vagyunk rá. Tudom, hogy mennyi munkát, energiát fektetett bele ebbe az egészbe. Az én szüleim is ’56-os menekültek voltak Kanadában. Úgy érzem, hogy én is egy ilyen külföldi gyermek voltam a kanadai társadalomban, ezért át tudom érezni azt, hogy min mennek keresztül.

Imre Zita: Hogyan fognak ünnepelni most?

Ferenczy Enikő: Egy gyülekezetbe járunk, a Református Skótmisszió gyülekezetébe, így vasárnaponként is, illetve ünnepeken, egyéb gyülekezeti alkalmakon is együtt szoktunk lenni.

Hassan Abdul Rahman: A gyülekezet pótolja nekünk a családi kört.

Imre Zita: Ezt biztosan nagyon jó hallani a lelkész úrnak is.

Aaron Stevens: Igen, ilyen a gyülekezetünk. Családként éljük át ezt a közösséget mindannyian. A közös nyelv többnyire az angol vagy a magyar, de nem mindenki tud angolul vagy magyarul beszélni. Amikor látszik, hogy mindenkinek van szerepe, akkor az minden nyelvi nehézséget megold. Nekünk ez a gyülekezet a családunk itt.

Békési Gizella: Sokat beszélgetünk, a lányoknak nagyon jó humora van, különösen Ritának, aki cserfes. Nem nagyon lehet őt túlbeszélni: mindenre van válasza, magyarázata. Ami nekem nagyon tetszik bennük, az a gyermeki kíváncsiság.

Fekete Ágnes: A szünidő arra is jó, mert a családok együtt is elmehetnek például egy-egy múzeumba. A Szombati Múzeumok éjszakája ezt a fajta tanulást szeretné népszerűsíteni. A Ráday Múzeum is részt vesz ebben a rendezvénysorozatban. Kecskeméti részlegükben most egy Kálvin kiállítás nyílik meg pénteken este 5 órakor. Dr. Fogarasi Zsuzsa mutatja be a Kálvin Isten Igéjének szolgája című kecskeméti kiállítást.

Dr. Fogarasi Zsuzsanna: A kiállítás mindenki számára tárgyakat, megfogható dolgokat jelent. Kálvinról azonban a könyveken kívül semmilyen más tárgy nem maradt ránk. Tudjuk, hogy Kálvin nagyon szerény ember volt, a sírját sem ismerjük végakaratának megfelelően. A genfi katedrálisban van egy szék, ami már az ő idejében is nagy valószínűség szerint megvolt, talán ő maga is ült rajta. Tehát a róla való megemlékezésünk két módon történhet: 1. Bemutatjuk azt a kulturális örökséget, amely Magyarországon az ő nyomán keletkezett, amivel rendelkezünk. Erről fog szólni egy kiállítás, amely a budapesti Történeti Múzeumban lesz majd látható. A mi kiállításunk nem ilyen. 2. Ez egy interaktív kiállítás: reméljük, hogy érdekes szövegek és jó képek láthatóak és olvashatóak a felállított tablókon. Az érdeklődés felkeltése volt a célunk a felállításukkal, mert ezt a kiállítást ettől eltekintve nem nézni, hanem használni kínáljuk. Lesz egy olvasópad könyvekkel. Ez a megismerés klasszikus formája, és mivel az ifjabb generáció szívesebben nyúl a számítógépekhez, rendelkezésre bocsátunk egy számítógépet internetes kapcsolattal, ahol Kálvinnal kapcsolatos oldalakat nézhet meg az érdeklődő. Összegyűjtöttük azokat az oldalakat, amelyek az 500 éves évforduló kapcsán indultak: elérhetővé tesszük a genfi Kálvin Múzeum honlapját, ugyanígy a berlini Művészettörténeti Múzeum kiállításának anyaga is hozzáférhető lesz. Természetesen Kálvin szülővárosában is rendeztek kiállítást. Minden hivatkozáshoz készítettünk egy rövid leírást arról, ami ott várja a böngészőt. Lesz még egy filmünk is arról az alaptemplomról, amiről mindösszesen csak két kép maradt fenn. A lyoni Paradies templom 1564-ben már állt, de 1567-re már lerombolták.

Fekete Ágnes: És erre a templomra szeretne minden református templom hasonlítani?

Dr. Fogarasi Zsuzsanna: Igen. Amikor arról beszélünk, hogy nálunk az igehirdetés áll a központban, a szószék fejezi ezt ki. Az úrasztala közösségi asztal, körülálljuk, közösségi térként éljük meg. Nem egy olyan tér, mint a katolikus templomban az oltár, amire a gyülekezet tagjai, mint egy színpadra néznek, és követik az eseményeket. A református templomépítészet mindig a centralitás felé közeledett. Persze vannak eltérések, a magyarországi templomépítészet is egy ilyen eltérés, de a centralitáshoz való közeledés mindenhol megfigyelhető. A lyoni templom egy köralapú templom volt. Egy kitűnő építészhallgató, Döme Dorottya, a fennmaradt adatok alapján bevezet bennünket az animáció technikájának segítségével ebbe a templomba, ahol körbenézhetünk. Szerintem ez egy csodálatos dolog.

A másik nálunk elérhető film Madame Calvinról szól majd, akiről nagyon keveset tudunk, mert egy szerény asszony volt, de azt tudjuk, hogy minden nagyszerű férfi mögött ott szokott állni egy okos nő. Ők nem éltek sokáig együtt, mert mindössze 9 év adatott nekik, de nagyon hűségesen szolgálta Kálvint. Az egyik kecskeméti tanárnő, Terényi Kelemen Éva majdnem mindennek utána ment, ami vele kapcsolatosan elérhető, összeállított egy power-pointos anyagot Madame Calvinról. Természetesen Kálvinról, mint emberről is nagyon sok szó esik ebben az összeállításban. Tudjuk, hogy aszketikus életet élt, amelynek legfőbb oka abban rejlett, hogy komoly gyomorbetegségben szenvedett, epebántalmai is voltak, sokféle egyéb dolog is gyötörte.

Létrehoztunk a kiállításon belül egy kis templomteret, ahova le lehet majd ülni, és genfi zsoltárok közül lehet választani, azokat meg lehet hallgatni. Egy lelkész pedig Kálvin hangjaként két Kálvin-prédikációt olvasott fel egy hanghordozóra, azokat is meg lehet hallgatni.

Egy Kálvin korabeli írópulton lúdtollal lehet majd írni dicséreteket a vendégkönyvbe a kiállításról. Összegyűjtöttük különböző korok embereinek véleményét Kálvinról, amelyek között bírálatok is megtalálhatóak természetesen. Még IV. Pius pápa, aki érhető okból nem szerette Kálvint, sem tudott rosszat mondani róla, hanem azt mondta, ha neki ilyen emberei lennének, akkor hatalma tengertől tengerig érne. Legnegatívabban Pázmány Péter, a magyar ellenreformáció nagy alakja nyilatkozott: Kálvin mást se csinál, csak összetúrá-zavará a zwingliánus moslékát. Egy katolikus, angolnyelvű enciklopédia 1913-ban így ír róla: Szent Ágoston után talán ő volt az a nyugat-európai író, akit a tanítványai a legkitartóbban követtek. Egy brit liberális írót idézek: Kihagyni Kálvint a nyugati fejlődés sodrából annyit tesz, mint a történelmet fél szemmel olvasni.

Luther azt mondja Kopernikusz elméletére, hogy ostobaság, mert a Bibliában másképpen áll. Kálvin ki meri mondani, hogy a Biblia nem ismeretek tárháza: nem földrajzkönyv, nem biológiakönyv, nem történelemkönyv. Értsük úgy, ahogy van! Isten abban mutatta meg magát, és azért ilyen formában, mert az emberiség csak így tudja felfogni. Kálvin nem szó szerint értelmezte a Bibliát, és azt a dogmát, amely ezt tanítja, el merte vetni. Ez egy nagyon nagy dolog volt, és ösztönzőleg hatott a természettudományos fejlődésre.

Van még egy provokatív tablónk: Kálvin a bestseller-író a címe, ugyanis korában ő volt a legjobban eladható író. Nagyon megnőttek a kiadott és eladott példányszámok Genfben, amikor Kálvin is ott tartózkodott. Olyan kortárs írók népszerűségét is felülmúlta az övé, akik könnyed műveket írtak. Kálvin Institutiójának és kommentárjainak megjelenése után már csak második hely jutott nekik a sorban. A Kálvin műveknél csak Bibliából adtak el többet, amelyre szintén ő ösztönözte kora kiadóit.

Fekete Ágnes: Nyár a táborok ideje is . A Johannita Segítőszolgálat, mely a johannita rend szervezete, egy új táborhelyet hozott létre a Nógrád megyei Terényben. Annyira szép, hagyományőrző, mégis mai lett az épületegyüttes, hogy erre a nyárra már csak egy-két nap nincs beosztva a fiatalok, családok számára. Porcsalmi Lászlót, a johannita segítőszolgálat vezetőjét hallják.

Porcsalmi László: A Johannita Rendet 1099-ben ismerte el a pápa, már több mint 900 éves. Az eredeti nevét Keresztelő Szent János után kapta: Keresztelő Szent Jánosról elnevezett Jeruzsálemi Ispotályos Lovagrend. Kereskedők hozták létre azzal a céllal, hogy a szentföldi kereskedelmi utakon megbetegedetteket ápolják, istápolják. Több házat vásároltak Jeruzsálemben, amelyeket "kórházakká" alakítottak. A későbbiekben a vándorok mellé fegyveres kíséretet is adtak, így lett fegyveres lovagrend. Később elég nagy hatalomra tettek szert, hiszen pénzük és fegyverük is volt, de az alapvető tevékenységük a Szent Föld védelme volt a betörni kívánó népekkel szemben. A reformáció korában kettészakadt az egyházhoz hasonlóan. Akkor a rend éppen Málta szigetén tartózkodott. V. Károly felajánlott a szigetet évi egy vadászsólyomért cserébe azoknak, akik a kitartanak Róma mellett. Belőlük jött létre a Máltai Rend. Azok, akik protestánsok lettek, Poroszországba mentek, és megtartották a Johannita nevet. Később a Johannita Rendnek is négy ága lett: a német, a holland, a svéd és az angol rend külön életet él. Ernyőszervezetük az Alliance, jó kapcsolatot ápolnak egymással és a máltaiakkal is. A szakadást ne úgy képzeljük el, ahogy ma például a pártok szakadnak. Sok helyen előfordult, hogy a Johannita Rend vezetője máltai katolikus lett, és fordítva. Ez attól függött, hogy az adott területen kik voltak többségben. Viszonylag békés elválás volt. Magyarországon 1924-ben ismerték el hivatalosan a Johannita Rendet, de már 1135-ből vannak johannita emlékek, amikor egy magyar nemes hölgy, Petronilla Jeruzsálemben egy házat vásárolt ispotály céljára. Az adásvételi szerződésnek az akkori johannita nagymester volt a tanúja. Érdekességképpen említem meg, hogy noha hölgyek nem lehetnek tagjai a rendnek néhány országban azóta sem, mégis mindig nagy támogatottságra lelt a rend körükben. Sok híres egyéniség kapcsolódott ehhez a rendhez: Zrínyi Miklós például. A Muhi csatában a johanniták voltak az egyetlen nemzetközi alakulat, akik segítettek a magyaroknak. Napjainkból Wass Albertet és Tőkés Lászlót emelném ki, aki szintén a rend tagjai. A háború után a Johannita Rendet is betiltották, és a rendszerváltásig nem is működött itthon. Utána hazatelepültek az akkor már idősödő rendtagok, és megalakították a Johannita Segítő Szolgálatot 1989-ben az egyesületi törvény alapján. Ennek éppen 20 éve, és ez is szolgáltat okot ennek a tábornak az átadására. A rendnek hosszú idő óta az első önálló tulajdona.

Fekete Ágnes: Miért éppen egy tábor? Miért tűnt úgy, hogy ezt kellene most csinálni?

Porcsalmi László: A Segítő Szolgálatnak három fő csapásiránya van manapság. Az egyik a határon túli magyarság támogatása, a másik a magyarországi egyházi intézmények támogatása, a harmadik pedig az ifjúság között végzett munka. Egy ilyen létesítmény szolgáltat lehetőséget arra, hogy a fiatalokat egy kicsit kivonjuk a mindennapokból, a számítógép, a televízió mellől, és más értelmes programba vonjuk be őket. Ide el tudjuk hozni az idősebb rendtagokat is, akik elmesélhetik az életüket, ami tapasztalatokban igen csak gazdag. A külföldi johanniták is támogatták az ötletet. Uniós támogatás megszerzésével is próbálkoztunk, de abból kihullottunk, mert nem volt tapasztalatunk. Ha tapasztalatunk nem is volt, az eredmény magáért beszél.

Fekete Ágnes: Milyen tevékenységet folytatnak?

Porcsalmi László: Például kórházakat támogatunk bizonyos készülékek adományozásával. Vagy egy másik példa: 2002-ben szerveztünk egy magyarországi gyűjtést, amin több, mint 10 millió Forintot kaptunk kárpátaljai iskolák felújítására. Nagy hangsúlyt kap az elsősegély- oktatás: nagyobb rendezvényeken a johannita ifjúság nyújt elsősegély- szolgálatot. Terényt úgy találtuk meg, hogy amikor kiderült, hogy van lehetőségünk ingatlant vásárolni, több helyen körbenéztünk, és Fáy Dániel volt az, aki Terényt ajánlotta. Az ingatlan a falu közepén helyezkedik el, nem szakad ki a falu közösségéből. Terény nagyon szép földrajzi elhelyezkedésű település, közel van Budapesthez, sok szép kirándulás kiindulópontja lehet.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Máté evangéliuma 5. fejezetéből, a 38. verset.

Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, add oda a felsőt is.

Még egyetlen itt a rádióban elhangzott gondolataimmal kapcsolatosan sem érkezett annyi bírálat, mint az elmúlt héten, amikor Jézus e felolvasott szavairól beszéltem. "Talán nem kellene arra biztatni az embereket, hogy adják oda még azt is, amijük megmaradt ebben a mai magyar helyzetben!" "Mégis melyik politikai pártra gondoltam?" "A magyar történelem nagy veszteségeiben mi ártatlanok vagyunk." – hangzottak a felvetések.

Arra próbáltam rámutatni, hogy az emberben ösztönösen működő igazságérzet érzékeny műszer, és nagyon könnyen eshet tévhitek áldozatául. Amikor azt mondják nekünk, amit hallani szeretnénk, sokszor nem vizsgáljuk meg a körülményeket, hanem egyből elhisszük az igazságérzetünkre építő hazugságokat. Mostanában például a 10 parancsolat kőtábláinak tiltásait osztogatják szórólapokon úgy, hogy mellé egy-egy politikus képét helyezik. Ne lopj, ne paráználkodj, stb. Teljesen érthető az a fölháborodás, hogy a legelemibb természeti törvényeket sem tartják be vezetőink, azonban Jézus szava és az élet szava mindig önmagunkra, a saját döntéseinkre hívja fel a figyelmet, és nem a másikéra. Lassan divat fölháborodottan és gorombán beszélni bárkiről, aki persze rólam ugyanígy beszél. A Parlamenttől a szomszédságig mindenki kígyót-békát kiabál a másikra, és ezt teljesen jogosnak tartjuk. Mindenki a maga táborában jó érzéssel erősíti a kórust. Ebből csak akkor van kiút, ha a radikalitást, a gyökerekig hatolást magunkon kezdjük, és nem a másikon.

Jézus szavának az értelme, hogy megmutatja, a gonoszság csak akkor válik tehetetlenné, ha nem talál magának tárgyat, amivel szemben ellenállhatna. Ha képesek vagyunk teljesen lemondani a gonoszság gonoszsággal való viszonzásáról, akkor a Gonosz olyan ellenfélbe ütközik, amivel szemben eszköztelen. A szenvedés úgy múlik el, ha hordozzák. A rossz véget ér azzal, ha védtelenül elhordozzuk. Ez persze csak akkor lehetséges, ha a szívünkben valami más, valaki más úrrá lett. Ha Jézus keresztje az alap, ha őhozzá tartozunk igazán, ha megértettük, hogy az Ő szeretete mindent megér, akkor a szabadság kötelékében képesek leszünk lemondani magunkról. De csak ebben a feltétlen kötöttségben. Istenem, mindenem! Egyébként marad a harc.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy a gonosz ne lenne gonosz. Senki nem igazolja a rossztevőt. Vannak mégis, aki szenvedő tűrésükkel azt fejezik ki, hogy megértik azt, ami rossz, mintha ezt mondanák: Bánts csak, te ilyen vagy, eltűröm, mert neked ez jó. Szinte azt mondom ezzel, jogod van hozzá, hogy rossz és gonosz legyél. Jézusnak semmi köze ezekhez a mondatokhoz. Nem véletlenül maradt fenn az a mondat, amit a főpap szolgájának mondott: Miért ütsz engem? Ha nem mondok igazat, akkor bizonyítsd be. Nem igazolható semmiféle igazságtalanság! De legyőzni mégis csak akkor lehet, ha nem ellenállunk, hanem a maga teljességében elszenvedjük. Ez a Gonosz halála. Mert ekkor nem a mi kezünkbe kerül a rossz, hanem a Megváltó keresztjére. Ez egy teherbíró alap, amin nem pillanatnyi igazságérzetek, politikai megfontolások és demagóg beszédek, hanem életünk megváltása áll.

Adja Isten, hogy a mai közéletből is, családunkból is ki tudjuk szűrni ezeket a hangokat, és megértsük – igen, csakis önmagunkkal kezdhetjük a megújulást.
Ámen