2010-05-19

Áldás békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnest, az adás szerkesztőjét hallják.

Mai műsorunkban történelmi utazásra indulunk. Két nagyon távoli, mégis hasonló korszakot mutatunk be. Az első személyiség Pálóczi Horváth Ádám. Néhány hete egy a nevéről elnevezett szavalóversenyt tartottak Tatán születésének 250. évfordulója alkalmából. A református énekeskönyv számos dalának szerzője, az ellenreformációban egyházának támogatója volt. Nem is gondolnánk, hogy ilyen sok év után, a Károli Gáspár Református Egyetemen ugyancsak az ő nevét viseli egy utóda, aki ma történészként kutatja ezt a korszakot is. Pálóczi Horváth Andrással Vörös Virág beszélgetett.

Pálóczi Horváth András: Húszéves korában megkapta a diplomáját Debrecenben. Kiváló volt matematikában, természettudományokban, költészetben, latinban, és még lehet sorolni. Nagyon sokoldalú ember volt. Felsőfokú jogi és földmérői végzettsége volt. Egész fiatalon elkezdett földméréssel foglalkozni, és ebből is élt éveken keresztül. Fiatalon országszerte ismertté vált, mert rögtönzött verseket készített, amellett fiatalemberként kedvelt társasági ember is volt. Sokan korhelynek tartották, de a korhelységét inkább a mulatozás és a társasági együttlét jelentette. Olyan jellemzéseket is írtak róla a kortársak, hogy bár vidám ember volt, mégis mindig filozófiai hajlamot tükrözött a viselkedése. Kezdetben elsősorban saját verseket írt, de valószínűleg egészen fiatalon elkezdett népdalokat is gyűjteni. Abban az időben még nem volt kikristályosodva, hogy mi a különbség a népdal és a műdal között. Saját kortársaitól, íróitól, költőitől is gyűjtött olyan dalokat, amik neki tetszettek. A Kazinczyval folytatott levelezésében is többször felvetődnek ilyen történetek, amelyek arról szólnak, honnan gyűjtött dalokat. Például falusi mulatságban, vagy az árokparton üldögélve, amikor elment arra egy parasztfiú, aki egy nótát énekelt. Ezt rögtön megjegyezte, és ha lehetett, akkor le is írta a dallamával együtt.
Legfontosabb alkotása az, aminek alapján a magyar irodalomtörténet nyilvántartja, a "Mintegy ötödfélszáz énekek, ki magam csinálmánya, ki másé" című kéziratos dalgyűjtemény, amit 1813-ban fejezett be. Kéziratban maradt fönn, mert saját korában nem adták ki. Vagy 460 dalt gyűjtött össze, s ebből körülbelül 260 az, amit saját maga írt, tehát "magam csinálmánya", a többi pedig kis részben más költőknek a műve, nagyobb részben népdalok. Ez a magyar népdalgyűjtés legfontosabb korai munkája, nagyon sok közismert dal az ő lejegyzésében maradt fönn. 1953-ban a népi demokrácia legsötétebb korszakában kritikai kiadásban jelent meg, annak ellenére, hogy nemesi rétegből származó ember volt. Miután a nevünk egyezik, és azonos családhoz tartozunk, saját magam is tanúsíthatom, hogy az 1950-es években az ilyen jellegű családokat nem nézték túl jó szemmel. Az édesapja lelkészi munkából élt, a nagyapja is lelkész volt, a dédapja pedig azon üldözött prédikátorok közé tartozott, akiket ha el tudtak kapni, akkor gályarabságra hurcoltak. Nem lehet azt mondani, hogy a rendszer kegyeltje volt. Irodalommal és természettudományokkal is foglalkozott. Jogászként nem működött, ennek ellenére jogi természetű iratai is vannak. Szintén egész fiatalon, 1790-ben bekerült a Pozsonyi Országgyűlésbe Somogy megye követeként. Az országgyűlésben több korszakalkotónak számító előterjesztése volt. A Magyar Tudományos Társaság és az Írói Társaság alapításának témáját vetette fel. Nemzetközileg is nagy jelentőségű volt: Európában először, a nők politikai jogaiért is síkra szállt két évvel megelőzve az elsőnek tartott Angliában megjelent röpiratot. Felvilágosult eszméihez kapcsolódik az, hogy Kazinczy közvetítésével belépett a szabad kőműves szervezetbe. Abban a korban Magyarországon a szabad kőművesség egy olyan progresszív mozgalom volt, amely a császári udvar meglehetősen kemény elnyomása ellen kötött szövetséget. 1814-ben valaki feljelentette, és vizsgálatot indítottak ellene, mert rebellis hangnemű dalokat írt és terjesztett. Valóban volt ilyen, de ő nagyon ügyesen kikerülte ezt a vizsgálatot, illetve megoldotta, hogy ne ítéljék el. Tudniillik volt egy híres dala, a Stájer tánc, ami így kezdődik: "Hát Isten neki, kapjunk rá, szokjunk rá a német táncra, a német táncra, úgyis már régen megnyertek, rávertek a szolgaláncra, a szolgaláncra. A muzsikás nem ismeri, nem veri a mi húrunkat, a mi húrunkat. S ha stájert húz, mit pengessünk, jól vessük el sarkantyúnkat, el sarkantyúnkat. Szánd meg Árpádom, szánd unokádat, mutasd meg e véren szerzett hazádat!" A Stájer tánc címnek van egy rejtett értelme is, németül a stájer (Steuer), adót jelent. Tehát a magyarság megadóztatásának a gondolata van mögötte. Első felolvasásra is érthető a szöveg. Ez volt az a vers, amivel őt meggyanúsították. Nem tőle szerezték a kéziratot, hanem valahogy megismerte a titkosrendőrség, és a feljelentés nyomán berendelték a verseinek a gyűjteményét vizsgálatra, mert abban az időben mindent cenzúráztak, és csak azután lehetett megjelentetni. Erre ő összeállított egy kéziratos dalgyűjteményt Magyar Áriona címmel, amiben ez a dal is szerepelt, és azt természetesen átírta, olyan módon, hogy francia ellenessé tette. Tudniillik ez volt az az idő, mikor úgy tudták, hogy Napóleon az osztrák császárságot is meg fogja támadni. Így aktualizálva volt a dal, ezért mentesült a vád alól. Ezek után lehetősége lett volna kiadatni ezt a dalgyűjteményt, de a budai cenzor mégsem engedte, mert akkor meg az volt a kifogása ellene, hogy Napóleon császár ellen tiszteletlenül írt, aki ugyan ellenség most, de valamikor az osztrák császár szövetségese volt.

Pálóczi Horváth Ádám költő, író, földmérő, jogász is volt, és nagy hazafi. Ebben az időben ez egy teljesen érthető dolog volt, hiszen a nemzetet nemcsak fel kellett rázni és részben ráébreszteni, hogy a császári elnyomás tarthatatlan dolog, és a polgárosodás útjára kellene lépni, hanem egyúttal kulturális felemelkedésre is gondoltak. Horváth Ádám és a kortársai is ennek a révén szerették volna a nemzetet felemelni, ezen munkálkodtak. Nemzedékről nemzedékre száll a család minden ágában az, hogy a család leghíresebb tagja Pálóczi Horváth Ádám volt. Én is így hallottam az édesapámtól.

Fekete Ágnes: Egy óriási korszakváltással a 20. századba érkezünk Pálóczi Horváth Ádám után. Nemrég egy rangos konferenciát tartottak Egyházüldözés és egyházüldözők a Kádár korszakban címmel. Az egyik előadó Kiss Réka volt, a Magyar Tudományos Akadémia Néprajztudományi Intézetének munkatársa. Ő az egyházi perekről beszélt 1956-tól ’67-ig. Egyébként erről a korszakról megjelent egy kis könyvecske is a napokban, a Théma füzetek sorában, Az állambiztonsági szervezet hálózata az egyházban a diktatúra idején címmel. Kiss Rékával Vörös Virág beszélgetett.

Kiss Réka: Azt hiszem, az egyház életében voltak nagyon nehéz időszakok, amikor komoly üldözést kellett elszenvednie, és voltak olyan időszakok is, amikor az egyházvezetésnek az éppen aktuális hatalommal különböző kényszerű kompromisszumokat kellett kötnie. Az azonban teljesen új, hogy van egy totális diktatúra, amelyik az egyháznak a létét, és az egyháznak a szellemi erkölcsi és hitbeli alapját támadja meg, ilyen szempontból az egyház egy történetileg példátlan szituációba került. Soha ilyen nehéz helyzetben nem volt egyik üldöztetés ideje alatt sem, mert itt egyszerre volt üldöztetés és egy nagyon gerinctörő és embert próbáló kompromisszumokat, rossz kompromisszumokat igénylő korszak. Mindenképpen különleges, különlegesen nehéz és hosszú ideig tartó időszak volt ez az egyház életében. Nem volt könnyű ebben a korszakban élni. Az volt az alapkoncepció, hogy megfelelő egyházvezetőket kell a református egyház élére ültetni, és majd az egyházon belül elintézik a klerikális reakcióval való fellépést, de az egyházpolitikának nem áll érdekében nagy pereket indítani. Végül ezt az egész anyagot egy bátaszéki lelkésznek a nyakába varrták, aki egyházpolitikailag nem volt fajsúlyos. Ismerte ugyan a Papp Lászlót, de ő szintén nem volt politikailag egy kulcsfigura, bár ott volt a megújulási mozgalomban. Ez nem kavart akkora botrányt, mégis üzenet volt. A megfélemlítés üzenetét hordozta. Bátaszéken egy teljesen más jellegű szervezkedés miatt indult eljárás. Ott valaki tett egy vallomást arról, hogy kapcsolata volt a bátaszéki református lelkésszel. Így máris érdekes lett a történet. Kiderült, hogy ennek a lelkésznek voltak nyugati kapcsolatai. Egy professzor pisztolyt adott oda egy autóban Székely Dezsőnek azzal, hogy Magyarországon ki kell robbantani az ellenforradalmat. Teljesen abszurd történet, és nyilvánvaló, hogy nem történt meg. Ha a klasszikus koncepciós pereket nézzük, akkor ez volt az utolsó.

Vörös Virág: És ’67 után mi változott?

Kiss Réka: Gyakorlatilag megszűnt az összeesküvési teóriák keresése. Sokkal inkább azt lehetett látni, hogy mindenről értesülni szeretnének. Az egyházban mindenütt jól működő hálózat épült ki. Minden fontos információ már a birtokukban volt, és ezzel játsztottak, manipuláltak: kicsi kompromisszumok, nagyon korlátolt mozgástér, de azon belül, ha "levajaztak" valamit, akkor esetleg engedélyt adtak rá. Megváltozott az egyházpolitika, az egyházüldözés jellege. Sokkal jellemzőbb, hogy kongrua ügyekkel foglalkoztak, meg útlevél ügyekkel, azzal, hogy ki kap jobb és élhetőbb gyülekezetet. Ezekkel a családok életét megnehezítő tiltásokkal manipuláltak, de nem börtönnel és nagy eljárásokkal. Nagyon végiggondolt és ügyes, de hátborzongató politika volt ez, hogy egyszerre tudtak mindenkit megfélemlíteni a lokális közönségen keresztül, mégsem kreáltak országos, nagy ügyeket. Ravasz László ellen például nem indult per, mint ahogy Mindszenty Józseffel szemben. A lényeg ugyanaz. megtörni egy közösség összetartását, a közösség vezetőit, és érzékeltetni: a legkisebb, a legeldugottabb Tolna megyei faluban is utána tudunk menni mindenkinek, és utána tudunk nyúlni annak az embernek, aki nem hajlandó betörni és a kádári politikát képviselni helyi szinten. Ez egy klasszikus politikai eszköz: az "oszd meg és uralkodj" elve. Először megosztani a velem ellenséges tábort, az egyikkel megegyezni, majd minden megegyezést felhasználni a másikkal szemben. Ez az, amivel játszott a hatalom a református-katolikus viszonyrendszerben is. Nem is volt olyan nehéz, mert a két egyháznak a tradíciói meglehetősen különbözőek voltak. A református egyházon belül is működik az "oszd meg és uralkodj" elve: azokat, akik 56-ban kiálltak a forradalom ügye mellett, le kell tartóztatni, meg kell verni, internálni kell, és ebből majd a többiek érteni fognak. Kádáréknak az egyik nagy felismerése az volt, hogy az egyházat felszámolni nem lehet, vallásos emberek egy darabig még lesznek, bár egyre kisebb és marginálisabb csoportja a társadalomnak. Mit lehet csinálni? Felhasználni az egyházat a mi politikánk támogatására. Az egész Hazafias Népfront koncepciója ez volt. Lelkészeket, püspököket országgyűlési képviselőnek tettek meg.
Ahogyan ma élünk, az nagyon összefügg ezzel a negyvenéves történettel. Egyre több forrás kerül elő, és ezzel együtt egyre árnyaltabb a képünk az elmúlt időszakról. Nekem történészként a feltárás, és nem az ítélkezés, az ítéletalkotás a feladatom. Azt látjuk, hogy a múltfeltárás sok ponton kisiklott, és sok manipulációnak esett áldozatul mindjárt ’90 után. Voltak olyan politikai, társadalmi, kulturális szereplők, akiknek nem volt érdeke, hogy tisztán lássunk, hogy valóban azokat a kérdéseket világítsuk meg, amelyek ennek a pártállami működésnek a lényegét mutatják. ’90 után az egész pártállami múltat ügynökkérdéssé degradálták. Az apparátus működtetőiről, a mechanizmusnak a haszonélvezőiről terelték el a figyelmet. Nem akarom kisebbíteni annak a jelentőségét, amikor az egyik lelkész megfigyelte a másikat, és a jelentései miatt valakinek hátránya származott. Ezek nagyon súlyos kérdések, személyes élettörténetekben és az egyházi közösségek történetében is. Nem akarok súlyozni, hogy melyik a fontosabb, csak egyszerűen arra akarok rávilágítani, hogy volt itt egy nagyon komoly manipuláció. A pártállami diktatúra történetének egyik fele teljesen el akarta feledtetni, hogy kik voltak azok, akik működtették a diktatúrát, kik voltak a fő haszonélvezői. A megfigyelt és üldözött egyház történetére akartak fókuszálni, és azon belül keresni az ügynököket, az együttműködőket. Egyéni élettörténetekről, egyéni sorsokról van szó, és nagyon különbözőek a magatartásminták az ügynökök között is. Különbséget kell tenni aközött, aki az egész karrierjét annak köszönhette, hogy ügynökként szolgálta az állambiztonságot, és aközött a lelkész között, akit ’56-os tevékenysége után megfogtak, zsaroltak, és emiatt lelkiismeretileg is küszködött, és akár fel is őrlődött abban a rossz helyzetben, amiben volt. Ez egy nagyon komplex és nehéz kérdés. A múltat összefüggéseiben és egészében kell feltárni! S oda belehelyezni a közelmúlt egyházi kérdéseit. Ez is még előttünk áll. Nagyon fontos lépések történtek az elmúlt időszakban az egyházakban. Megindult egy folyamat, egy párbeszéd, ami konfliktusoktól sem volt mentes. Nagyon komoly érdekeket, érzelmeket és sérelmeket hozott a felszínre. Azt gondolom, hogy el fog jönni az ideje annak, hogy tiszta és őszinte párbeszédet tudunk erről folytatni.

Híreink élén a Református Zenei Fesztiválról számolunk be. Immár 7. alkalommal szervezi meg a Periferic Records Kiadó igazgatója Böszörményi Gergely. A fesztivál június 4. és 6. között lesz.

Böszörményi Gergely: Általában azt mondjuk, hogy akik busszal érkeznek ide, azok akár éjjel egy órakor is felhívhatnak bennünket a koncert napján, mert annyira fel vagyunk dobva, hogy úgyse tudunk aludni. Egyszer felhívott az egyik buszos gyülekezet, és azt mondták, hogy "Tudod, Gergely! Hazafelé a busz nem az aszfalton gurult, hanem fölötte tíz centivel." Egy vidéki gyülekezetnek olyan élményt nyújthat, ami egy egész életre szól.
A fesztiválról érdemes elmondani, hogy a hetedik évbe értünk. Az idén is öt helyszínen zajlik a 7. Református Zenei Fesztivál. A Bakáts tér lesz a központi helyszín, illetve a Bakáts térről nyíló Ráday utca. Ott lesz az ünnepi könyvhét is, mint kapcsolódó fesztivál. Innen nem messze, a körút másik oldalán, a Ferenc téren lesz a Bárka-kikötő, amely szintén egy fesztivál. Ezenkívül a Lónyay Református Gimnáziumban, a Kálvin téri református templomban, a Bakáts téri római katolikus templomban és a Teológia épületében, a díszteremben lesznek események. Zenei fesztiválnak hívjuk ma is, de majdnem minden zenei fesztivál már több lábon áll, és több művészeti ágat mutat be. Lehet tudományos értekezés, lehet kerekasztalbeszélgetés, lehet irodalom, lehet sport, lehet képzőművészet és természetesen zene. A Református Zenei Fesztivál és református énekek hangversenysorozat célja, hogy megmutassa a református egyházat, struktúráját, intézményeit és a társadalom számára nélkülözhetetlen munkáját.
Hagyományosan, pénteken este tartjuk a Fáklyásmenet zsoltárénekléssel programunkat, amelyre várjuk az iskolák és kórusok jelentkezését. Eddig egy 150 fős kórus jelentkezett. Az iskolai kórusokhoz csatlakoznak a gyülekezeti kórusok is. A Bakáts térről a Ráday utcán át a Kálvin térre érkező fáklyásmenet végén késő esi áhítatot tartunk, amelyen ez a 150 fős kórus fog énekelni. A korábbi években hangszeres zene volt, vagy egy meghívott vendég működött közre a zenés áhítaton, most ezzel ellentétben a kórus fog énekelni, és csak kis részben fog muzsikálni az Invocatio Musicalis.
Szombaton, a regisztráció után azonnal elkezdődik egy sportverseny, teremfocival és más sportokkal a Lónyay Gimnázium testnevelő tanárának a szervezésében. Utána a jelentkező iskolák a saját művészcsoportjaikkal – néptánc, ének, hangszeres bemutatkozás, kórus – szerepelhetnek. Majd fél négytől öt óráig nagy közös próba lesz, és utána öt órától hét óráig a Kálvin téri református templomban egy körülbelül négyszáz fős kórus fog énekelni. Azokat a zenekarokat, akik föllépnek a koncerten, úgymint Lovász Irén és barátai, a Vujicsics együttes, a Keep Floyding, a Transylmania együttes Erdélyből, a Misztrál együttes, az After Crying együttes, Vedres Csaba, többségében már ismerik a Református Zenei Fesztiválra látogatók. A kerekasztalbeszélgetés idei témája: A család, az egyház és a civil társadalom szerepe Magyarországon. Három kiváló embert tudtunk megnyerni, hogy ezen a beszélgetésen részt vegyen. Pénteken dr. Kopp Mária, szombaton dr. Bogár László, vasárnap dr. Bagdy Emőke professzorok vállalták el a közreműködést. Esténként mindig más aspektusból közelítjük meg a témát. Képzőművészettel is foglalkozunk. Egy debreceni barátom édesapjának egyházi témájú festményei lesznek kiállítva a Lónyay Gimnáziumban.
Ajánlom mindenkinek a honlapunkat: www.perifericrecords.com. A reformatus.hu oldalon is olvashatnak a Fesztiválról és a június 25-i nagy Református Énekek hangversenyéről.

Fekete Ágnes: További híreink:

Felhívjuk hallgatóink figyelmét, hogy a hamarosan beadandó adóbevallással együtt az egyházak javára is nyilatkozhatnak adójuk 1 %-áról. A tavalyi év tapasztalata alapján, aki nem adja be időben bevallását, annak az egyházi felajánlását nem értékeli a hatóság. Ezért kérjük, a megfelelő időben beadott űrlapra írják rá az egyház technikai számát, amely 0066!
A Kárpát-medencei református egyházak közös képviseleti testületének, a Generális Konvent Elnökségének döntése alapján a Magyar Református Egység napja a május 22-éhez legközelebb eső vasárnap lesz ettől az évtől kezdődően. Ezen a napon emlékezünk a Magyar Református Egyház tavalyi megalakulására.

A Magyar Református Szeretetszolgálat több mint fél millió Forint értékű segélyszállítmányt juttatott el az árvíz és vihar miatt segítségre szoruló területekre. A szállítmány ötven család részére élelmiszert, tisztítószereket, takarókat, matracokat tartalmaz, és Vadna, Varbó, Martonyi és Szendrő településeken osztják szét. Aki adományát a Szeretetszolgálaton keresztül szeretné eljuttatni a károsultaknak, adásunk után egy órán keresztül műsorunk telefonszámán érdeklődhet a Szeretetszolgálat számlaszámáról.

A Szeretethíd elnevezésű, önkénteseket megmozgató programot, amely ebben az évben már az egész Kárpát-medencére kiterjed, május 21-én, 15 órakor nyitják meg a Bethesda Gyermekkórház kertjében.

A 20 éves Református Egyetemi Gyülekezet ma este 7 órakor tartja soron következő alkalmát Budapesten, a Magyar Tudósok körútja 3. szám alatt.

Idén is szerveznek kollégiumi diáktalálkozót Debrecenben május 29-én. A találkozón Tőkéczki László egyetemi docens "Református hit és politika Tisza István életében" címmel tart előadást fél 4-től a Díszteremben, majd Bölcskei Gusztáv, püspök leleplezi a Tisza-domborművet a Nagykönyvtár bejáratánál.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten szavát Péter első levele, második fejezetéből!

Akihez járulván, mint élő, az emberektől ugyan megvetett, de Istennél választott, becses kőhöz, Ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá, szent papsággá, hogy lelki áldozatokkal áldozzatok, a melyek kedvesek Istennek a Jézus Krisztus által. (1Péter 2,4-5)

A minap lomtalanítás volt az utcánkban. Többen nem tudták meg ennek a fontos napnak az időpontját, nagy volt a felháborodás. Én is lelkesedéssel álltam neki a széttört műanyag vackok kiviteléhez. Végre kidobhatok valamit! Nagyon lelkes vagyok, amikor végre kikerül egy kacat a lakásból, végre nagyobb a rend és átláthatóak lesznek a dolgok. A mai kor nagy öröme a lomtalanítás. Aztán ott vannak a lomizók, akik verébként lepik el a kitett holmikat, akik persze szintén sokszor újabb lomokat gyártanak.
A lomtalanítás talán az egyik legfélelmesebb jelképe mai korszakunknak. Ma nem az az élet nagy tétje, hogy mit gyűjtünk össze, hanem, hogy mit selejtezünk ki. Olyan mennyiségű dolgot összehalmozott az ember mifelénk, hogy azt már szinte lehetetlen kezelni is. Ma nem az adatgyűjtés a nagy feladat, hanem az adatok válogatása. Nem a szerzés, hanem a rendszerezés. A lomtalanítás. A döntés, hogy mi kell, és mi nem kell. Manapság nem is fogjuk fel, mennyire fontos ez a tudás. Pedig ömlik ránk irdatlan mennyiségű adat, hír, rémségek, és közöttük elbújó örömök, minden, de minden. Nem csak a kicsi kínai műanyag olyan, hogy ma jön, holnap széttörve a kukában van, hanem a szavak is, amik áradnak-áradnak körülöttünk, válogatás nélkül.
És valljuk be, félünk a válogatástól. Hátha még jó lesz valamire. Hátha két év múlva majd fáj a fejem, mert éppen ez az, ami kellene, és amit kidobtam. Inkább eltesszük, inkább meghallgatjuk, inkább befogadjuk, mert ki tudja. Meghallgatjuk. Akkor legalább nem maradunk buták – gondoljuk. És mi az eredmény? A mennyiség teljesen kiirtja a minőség elvét, ellepnek a szavak és a dolgok. Kiderül, hogy a válogatás elve nélkül mindig a talmi, a bugyuta, a műanyag, szavak közül a rémhír, a különleges, a fölösleges fog eluralni mindent. Ma egy olyan korban élünk, amelyben a lehető legfontosabb a válogatás elve. Aki okosan tanítja a számítógépet a gyerekeknek, az ezt az elvet oktatja, hiszen ebben a világban aztán még fontosabb a billió mindenből kiválasztani azt, ami fontos. Persze elindulni egy döntési folyamatban, elkezdeni kimondani: ez nem kell, ezt kidobom, nem egy könnyű dolog. De ha egy csöppet is komolyan végignézzük a világot, akkor meglátjuk, életmentő döntésekről van szó.

Péter levelében, amiből felolvastam, az építkezés képét vetítik elénk, amikor a válogatásról olvasunk. Akkor még nem volt ennyi lom, akkor nem a válogatás volt az élet minden területén a fő tanulnivaló. De az építkezés mégis egy jó jelkép volt, ugyanis ők sokszor nem előre égetett, egyforma kövekből építkeztek, hanem válogatni kellett a köveket a megfelelő helyre.

Isten azt kéri tőlünk, hogy épüljünk fel lelki házzá. Minden követ a kezünkbe fogunk, tenyerünkben megforgatjuk, nézegetjük, hova is illenék. Ha nem illik sehova, akkor félre kell tenni. Válogatni kell. Különben nem lesz ház. De a válogatás elve mindig azon alapul, hogy először van valami, amit nem válogatunk ki, ami biztosan igen. Ez volt Isten szava. Jézus a szegletkő. Ott a sok kődarab, és ki gondolná, hogy van egy, amelyik egybe fogja tartani a házat? Csak ormótlan kőnek gondolták az építők, és csak egyházi túlzásnak gondoljuk talán néha mi is, de Ő az, ez a Kő, aki egybetart mindent. Nem látjuk, de ott van! Adja Isten, hogy meglássuk Krisztust, aki mindent egybetart, még ha nem is tudunk róla! Adja a Mindenható azt is, hogy ne dőljön ránk ez a ház, minden kő összevissza, hanem tudjunk választani a fontos és a lényegtelen között! Ámen