2013-10-30

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok, a mai református adás szerkesztője.
Holnap a Reformáció ünnepe van, amelynek egyik fontos üzenete az volt, hogy a Szentírás és csakis a Biblia lehet mérvadó isteni üzenet. A Biblia rendszeres olvasása talán az egyik legjellemzőbb sajátossága a protestáns gondolkodásnak. De hogyan is olvassuk a Bibliát? Ma a magyar reformátusok közül legtöbben az úgynevezett Bibliaolvasó Kalauz szerint haladnak a Szentírás olvasásában. Mégis kevesen tudják, honnan is ered ez a vezérfonal. Mai műsorunkban ez után kutakodunk. Először dr. Pecsuk Ottót hallhatják, a Magyar Bibliatársulat elnökét.

Dr. Pecsuk Ottó: Sokféleképpen lehet olvasni a Bibliát. Maga a bibliaolvasás nem olyan régi dolog. A reformáció is csak megnyitotta ezt a kaput, de sokan abban az időben egyáltalán nem tudtak olvasni. Talán a tizennyolcadik század, tizenkilencedik század eleje az, amikortól elvárás volt, hogy a keresztyén ember bibliaolvasó is legyen.
Fekete Ágnes: Azért bizonyos körökben elvárás volt. Rákóczi Györgyre vagy Bethlen Gáborra gondolok.
Dr. Pecsuk Ottó: Ma már a világ legfejlettebb tíz százalékában vagyunk azzal, hogy a magyar társadalom kilencvenkilenc százaléka írástudó. Azonban nem volt ez mindig így. Elég késői folyamat eredménye, hogy mindenkitől elvárjuk az olvasni tudást.
Mégis, a felmérések szerint jó, ha az egyháztagok tizenöt-húsz százaléka olvassa a Bibliát naponta, ami sajnos, nagyon kicsi arány.
Fekete Ágnes: Mit jelent nekünk a Bibliából való táplálkozás?
Dr. Pecsuk Ottó: Nagyon sokan, akik a Bibliával kezdik vagy zárják a napot, arról számolnak be, hogy egy egész napra elegendő lelki feltöltődést ad nekik a bibliaolvasás, és hiányzik, ha nem olvashatják az Igét. A Biblia szavai és betűi azonban nem zárják magukba az Isten Igéjét. A könyv nem azonos az Igével, hanem tartalmazza azt. Isten Igéje sokkal több, mint a betű: áthatja az ember életét, amelyet viszont az olvasáson keresztül tapasztalhatunk meg. Életünk mélypontjain, a legnehezebb pillanatokban egy-egy bibliai Ige képes kiemelni bennünket. Ezt nem is nagyon lehet definiálni, meghatározni, hogy miért van így.
Fekete Ágnes: A magyar nyelv segít. Nálunk ugyanis nem "szó", hanem Ige Isten szava, azaz cselekedni akaró szó.
Dr. Pecsuk Ottó: Óriási érdekesség az, hogy a Biblia lefordítható könyv. A legtöbb világvallásban a szent könyvhöz tartozik egy tőle elválaszthatatlan szent nyelv is. A Bibliával nem így van. Jóllehet, mondjuk azt, hogy a görög, héber vagy a latin szent nyelv, de a Bibliának nincs egy nyelve. A Biblia eszkimó, szuahéli, vagy magyar nyelven is teljes értékű Isten Igéje. A magyar nyelv miért mondja, hogy Isten szava Ige? Nagyon sok nyelven ez "szó" (Word, Wort). Az Ige kifejezésben benne van Isten szavának dinamizmusa, életadó ereje, amely meghatározza a magyar bibliás kegyességet.
Fekete Ágnes: Az emberek különböző módon olvassák a Bibliát. Ez a könyv itt az asztalon például tipikusan a "kisegyházi módú" bibliaolvasást segíti?
Dr. Pecsuk Ottó: A Mindennapi kenyerünk című könyvünk nagyon népszerű. Minden napra egy-egy bibliai Ige formájában hoz egy tanácsot, ígéretet és fohászt. Nem kell végigolvasni hosszú bibliai szakaszokat és mégis úgy nyithatja ki az ember, hogy kap belőle valami erősítést. Ezzel szemben a folyamatos bibliaolvasás sokkal nagyobb elkötelezettséget és türelmet igénylő dolog. Aki gyakorolja, az tudja, hogy néha próbára teszi az ember türelmét. Ahhoz például fegyelemre van szükség, hogy valaki végigolvassa a Krónikák könyvét és azt mondja, hogy igenis, most ez a mai napra adott isteni üzenet.
Többféleképpen lehet olvasni a Bibliát. A mi, református megközelítésünk, nem a legegyszerűbb. Említettük az erdélyi fejedelmeket, akik kiemelkedő, példaadó emberek voltak. Ők odaírták a Bibliájuk belső lapjára például, hogy az Úrnak ebben az esztendejében ezen a napon végigolvastam hetedjére a Bibliát. Az ilyen bibliaolvasás egyfajta vezetettség. Ne mazsolázgassunk, ne mi mondjuk meg, hogy mihez van kedvünk! Mert ahhoz, hogy belülről fakadó bibliaismeretre tegyünk szert, ezek a válogatások, kevesek. Bár segítenek akkor, amikor kevés ideje van az embernek, de mindenképpen azt javaslom, hogy aki el akar mélyedni Isten Igéjében, az folyamatosan olvassa a Bibliát, nagyobb részeket olvasson el mindenképpen!
Fekete Ágnes: A református Bibliaolvasó Kalauz célja az, hogy háromévente elolvassák az emberek a Bibliát.
Dr. Pecsuk Ottó: Háromévente az Ószövetséget és másfél-kétévente az Újszövetséget. A kálvini reformáció egyik szigorú pedagógiai elve, hogy a kegyességi élet nem fellángolásokból áll, hanem folyamatos hűségből. Mi ennek tradíciójában állunk. Azonban látni kell, hogy nemcsak így lehet olvasni a Bibliát. Az óegyháztól kezdve nagyon gazdag hagyománya van a perikóparendszer szerinti bibliaolvasásnak is.
Fekete Ágnes: Mit jelent az, hogy perikóparendszer?
Dr. Pecsuk Ottó: Kiválasztott szakaszok olvasását jelenti. Az óegyházi, sőt a zsidó bibliaolvasási gyakorlathoz nyúlik vissza. Az óegyház úgy alakította ki a perikóparendszert, hogy az egyházi év visszatérő ciklikusságához kötötte a szakaszokat, amelyek az egyházi év nagy ünnepeit, eseményeit támogatták. A katolikus egyházban láthatjuk ennek élő gyakorlatát. Az evangélikus egyházban pedig szintén ezt követi a Losung felosztás.
Fekete Ágnes: Itt is van az asztalon az evangélikus "Útmutató", ami egy kicsit ötvözi a két megoldást: van egy könyv, amit folyamatosan olvas…
Dr. Pecsuk Ottó: …a többit pedig hozzáválogatja. Aki szeretné komolyan venni azt, hogy a bibliaolvasás az életünkhöz tartozik, válassza ki valamelyik vezérfonalat. Bár ismerek sokakat, akik egyszerre többet kalauzt is használnak, de én azt mondom, hogy válassza ki azt, ami a lelki habitusához, vagy a nap rendjéhez, életritmusához legjobban illeszkedik és tartson ki amellett és olvassa folyamatosan a Bibliát! Semmiképpen ne mazsolázgassunk úgy, hogy felcsapjuk a Bibliát és véletlenszerűen olvasunk belőle. Ezt egyetlen egyházi hagyomány sem javasolja.

Fekete Ágnes: Most a neves pedagógus, Karácsony Sándor két idős tanítványát hallhatják, akik elmesélik, mesterük miként vezette be az Exodus Kalauzt, hogyan vette át a hivatalos egyház. Ez a bibliaolvasó beosztás egy megdöbbentő metszete az elmúlt hetven év egyháztörténetének: éppen az 1956-os forradalom egyik eredménye volt, hogy 1957-ben elkezdték hivatalosan is kinyomni az addig magánkiadásban vagy illegálisan megjelenő füzetecskéket. 1960-ban megváltoztatta az akkori egyházi hatóság az eredeti kalauzt, és egyre több változtatással adták ki folyamatosan. Ma párhuzamosan fut a két bibliaolvasó beosztás. Az eredeti, Karácsony Sándor féle immár 73 éve jelenik meg. Heltai Miklóst és Fábián Gyulát hallják.
Fábián Gyula: Hetvenharmadik éve él ez a bibliaolvasó kalauz, amelyet a Csökmei Kör tagjai állítanak össze. Miért ez a nevünk? A mesterünk iránti tiszteletből, ugyanis Karácsony Sándor annakidején, kiadott egy verseskötetet Csökmei Sándor néven. Azért választotta magának ezt a nevet, mert a család a Bihar megyei Csökmőről származik.

Még középiskolás diák voltam, amikor 1943-ban Karácsony Sándor ellátogatott Nagyszalontára és előadást tartott nekünk, harmadikos gimnazistáknak. Később átkerültem Magyarországra, de akkor már Debrecenben megszüntették az előadásait. Ő megmondta, hogy nem adja fel az Istenhitet, Jézus Krisztushoz való elköteleződését és egyáltalán nem adja fel azt, amit addig tanított.
Neki mindig volt olyan bibliaolvasó köre, – például a Horánszky utcában – ahová kimondottan segédek, inasok jártak, akik később mesterek lettek. Jánosi Sándor, a magyar cserkészszövetség egyik vezetője volt. Őt Sándor bácsi inasgyerekként emelte ki és képezte tovább és lett halálig kiváló tanítványa.
Fekete Ágnes: Gyakorlatilag volt egy menetrend, amit ő mindenütt használt?
Fábián Gyula: Igen.
Fekete Ágnes: És egyre több ember használta.
Fábián Gyula: Mi öt-hatszáz példányban adjuk ki ezt a kalauzt.
Fekete Ágnes: Azt néztem, hogy 1957-ben, amikor kiadta a Zsinati, akkor Konventi Iroda, Szabó Imre van odaírva főszerkesztőként.
Fábián Gyula: Szabó Imrét, amikor az Exodus Könyvkiadót megszüntették, akkor a református konvent élete végéig alkalmazta. Imre bácsi volt az, aki az első kalauzokat megjelentette.
Heltai Miklós: Szabó Imre, ha jól emlékszem könyvkötősegéd volt Debrecenben és ott került közel Karácsony Sándor köréhez. Eljárogatott az ottani bibliaórákra. Mint könyvekhez értő ember lett azután az Exodus Könyvkiadó vezetője. Ez az Exodus könyvkiadó egy külön történet. A könyvnyomtatás akkor is drága mulatság volt. A tanítványok Barczán Endre vezetésével úgy döntöttek, hogy összeadják az induláshoz szükséges alaptőkét és létrehoznak egy könyvkiadót. Ez a könyvkiadó is az Exodus nevet viselte, ugyanazon meggondolásból, mint a bibliaolvasó kalauz, Karácsony Sándor bibliaolvasó köre is Exodus közösségnek nevezte magát. Ez az exodus – Madách óta – mindig a választást jelenti: a ma kényelme, jóléte, jóllakása vagy a holnap üdve között kell választaniuk azoknak, akik ezt az útmutatást követik. Vállalniuk kell, hogy hátra teszik a test kényelmét a lélek öröme kedvéért. Egy főhivatású dolgozója volt a kiadónak: Szabó Imre, aki a könyvkiadót vezette.
Fekete Ágnes: Amikor államosították a kiadót és megszűnt minden, akkor a konventi irodára került.
Heltai Miklós: Szabó Imre ott tudta még szerkeszteni Karácsony Sándor nyomdokain haladva a kalauzokat. Hála Istennek a református egyház tartja magát ehhez az örökséghez, amelynek lényege a nem emberközpontú bibliaolvasási rend. Tehát nem úgy van, hogy az ember maga választja ki azt a részt a Bibliából, ami éppen illik a hangulatához, vagy valami problémája megoldását leli meg benne, mert akkor ő van a központban és nem az Úristen, és nem Jézus Krisztus. Tulajdonképpen ez a bibliaolvasási rend egy mechanikus beosztás. Az az elv valósul meg benne, hogy Isten aznapra ezt szabta ki, még ha nem is értjük az összefüggést. Karácsony Sándor alapelve: Isten törvénye az Ószövetségből, Krisztus kegyelme az Újszövetségből. Így teljes a nap, hogy látjuk, hogy ezek vagyunk mi emberek: Ószövetség. Krisztus azonban eljött hozzánk: Újszövetség. Ez az egyik elv, amit ránk hagyott. A másik, hogy lehetőleg minél többször végig kell olvasni a Bibliát. Nem válogathatunk kedvünkre benne, és nem mondhatjuk, hogy példának okáért: "nem szeretem az Eszter könyvét, mert olyan meseszerű" vagy "túl bölcselkedő a Prédikátor" és ezért mellőzöm. Ha a teljes Írás Istentől ihletett, akkor az is beletartozik, amiket elsoroltam. A mi kalauzunk szerint most éppen a Jelenések könyvét olvassuk. Elég nehéz rész, amikor kijön a négy ló: a fehér, a veres, a fekete, meg a sárga. Hogy abból az üdv fénye, hogyan derül éppen arra a napunkra, amiben élünk? Erről beszélgettünk éppen a feleségemmel, amikor végigolvastuk: azt jelentheti ez, hogy kegyelemként tudatja velünk az Úristen a sok szenvedést, amin keresztül kell mennie Isten népének.
A nehezen illeszthető könyvekre, elsősorban a költői könyvekre, a Prédikátorra, Jóbra, illetve a Jelenésekre négy-ötévente kerül sor, de a többi két-háromévente végigmegy. Ezen is elgondolkodik az ember, hogy miért is kell, mondjuk a Krónikákból a véghetetlenül sok zsidó király cselekedeteit kétszer is végigolvasni. Isten népének törvényszerűsége vonatkozik a többire is, amíg a törvény nyűge alatt él, finoman fogalmazva nem bűn nélküli bűnös, jó dolgokat csinál, aztán rossz dolgokat csinál. Ilyen az ember, ilyen a politika.

Fekete Ágnes: Karácsony Sándor mikor kezdte el összeállítani a kalauzt?
Heltai Miklós: Ezt Kontra Gyurka bátyám cikkéből tudom. Neki megvolt a gyűjteményében, – amely most a Debreceni Egyetemen található – az Exodus Bibliaolvasó Közösség első Kalauza, amely1938-ra jelent meg.
Fekete Ágnes: Hetvenharmadik évfolyama van most.
Heltai Miklós: Lehetséges, hogy a számozást nem is akkor kezdték, hanem 1940-ben. Itt van Kövendi Dénes barátom kimutatása. Itt kezdődik valahol az illegalitás korszaka 1950 után. Ebből a kimutatásból minden kiolvasható. Látszik, hogy az Ószövetségből és az Újszövetségből az adott évben mit olvastunk. Karácsony Sándor bibliaolvasó elvei a következők: "A teljes Írás Istentől ihletett", tehát olvassuk elejétől végig egy bizonyos időintervallumon belül. Ez a bizonyos időintervallum általában két-három év. De ez nem terjed ki a hosszú könyvekre. Ünnepek előtt, karácsony, húsvét előtt az Ószövetségből is Krisztus személyével foglalkozunk, azaz a próféciákat vesszük, mert ott mondják meg előre, hogy leszen majd egy Messiás, aki eljön. Na, most ezért van az, hogy időnként meg kell szakítani egy-egy ciklust az Ószövetségből. Például úgy jön ki a bibliaolvasás sora, hogy elkezdtük Mózes első és második könyvét, igen ám, de közeledik húsvét és akkor, ha látjuk, hogy húsvétig már nem tudjuk folytatni Mózes írásait, akkor befejezzük Mózes második könyvét és utána jön például Ésaiás. Elmúlik az ünnep, és visszatérhetünk Mózes harmadik, negyedik könyvéhez. Mindez megint karácsonyig megy, de úgy kell beosztani, hogy karácsony előtt megint Krisztus személye kerüljön – jövendölések formájában – előtérbe az Ószövetségben is, tehát akkor megint jön valamelyik próféta. Ennek a kettős elvnek a szorításában kell az Ószövetséget szerkeszteni. Félbe nem hagyunk könyvet.
Fekete Ágnes: Kivéve a Zsoltárok könyvét.
Heltai Miklós: Igen, mert az maga is öt részre, öt könyvre vagyon osztva a Bibliában. Ugyanezen elv kell, érvényesüljön az Újszövetségben. Karácsonyi előkészületül mindenképpen evangélium kell, illetve ugyanígy húsvét előtt is. Ugyanez az elv, hogy nem hagyhatunk abba evangéliumot. Ilyenkor lehetséges, hogy messzebbről kell kezdeni, már valamikor október végén, november elején, hogy el ne fogyjon az evangélium karácsony előtt és ugyanígy húsvétnál is.
Fekete Ágnes: Akkor ez valami forgórendszerben van? Van valami ciklicitás a bibliaolvasási rendben?
Heltai Miklós: Nézzük a naptárt. A lényeg az, hogy ne szenvedjenek könyvek hátrányt, tehát még a ritkábban olvasottakra is legalább ötévente sor kerüljön.

Fekete Ágnes: Úgy látom itt, hogy az 1960-as kiadás másféle.
Heltai Miklós: Ez már nem Karácsony Sándor elvei szerint készült.
Fekete Ágnes: Igen, itt 1959-ben abbahagyják Jeremiás könyvét a 26. fejezetnél.
Heltai Miklós: 1960-tól kezdve az Exodus bibliaközösség illegalitásban gépelte, később sokszorosította a kalauzokat. Itt van az 1971. évi kalauz. Ezt Jánosi Sándor, meg a felesége, Nelli néni gépelte átütőpapírra hatalmas szorgalommal. Ehhez hasonlókat olvastam én egyetemista koromban 1959 és 1964 között az Eötvös Kollégiumban. Mégpedig úgy, hogy ezt állandóan a belső zsebemben legombolva tartottam. Volt otthon egy szétesett Bibliánk, és amikor hazamentem abból többnyire egy hónapra valót vittem magammal. És jobb híján, a mellékhelyiségben olvastam. Ezek egy olyan közösség dokumentumai, amelyik vállalta a kockázatot. Közben meg a Református Egyház Kálvin Kiadója is rendszeresen közreadta a Bibliaolvasó Kalauzát, amely magát az Exodus vezérfonal örökösének tekinti. Mert nagyjából megtartotta a Karácsony Sándor-i elveket.
Fekete Ágnes: Bereczky Albert nagyon szépeket ír Karácsony Sándorról. Úgy tudom, ők jó kapcsolatban voltak.
Heltai Miklós: Karácsony Sándor is szerette Bereczky Albertet. Egy bibliaolvasó közösségbe jártak. Bereczky Albert személye körül azért forrnak időnként az indulatok, mert ő volt az, aki beleegyezett a Református Egyház javainak, iskoláinak megcsonkításába. Aki nem élte meg a Rákosi-korszakot, az könnyen ítélkezik arról, hogy valaki valamit önként adott. Gondolom azon meggondolásból, hogy a még rosszabbat elkerülje és megóvja az övéit. Bereczky Albert papja volt Karácsony Sándornak. Karácsony Sándor tisztelte a papjait.
Fekete Ágnes: Elgondolkodtatott, hogy miért pont 1957-ben adják ki először hivatalosan…
Heltai Miklós: 1957-ben februárban kezdődött a tanítás. Életünk leghosszabb szünete volt. A forradalom után senki nem hitte el, hogy vége. A szabadság napjai olyan csodálatos felszabadulást hoztak az emberek lelkében is, hogy nem hittük el, hogy le lehet verni, hogy el lehet fojtani.
Fekete Ágnes: Az 1957-es kalauzt már 1956-ban el kellett készíteni.
Heltai Miklós: A forradalmi napokban még mindenki arra számított, hogy megint szabadabb világ lesz. Azután 1958-ban Bereczky Albert talán arra gondolt, hogy ha meleg szavakat ejt Karácsony Sándorról, azzal expiálja, azokat a dolgokat, amiket – mégegyszer mondom – kénytelen volt elkövetni. Senkinek nem ajánlom az ítélkezést, akik nem élték meg azokat az időket. 1956 decemberében még abban a reményben szerkeszthettek kalauzt, hogy ez újra szabaddá válik.
Fekete Ágnes: Érdekes, hogy később sem szüntették meg, hanem kiadták 1958-ban is és 1959-ben is.
Heltai Miklós: Megmaradt forradalmi újítmányként. Én az 1958-59-es tanévben a gimnázium utolsó tanévében tanultam logikát, pszichológiát, művészettörténetet. Az is forradalmi újítmány volt. Később sorban kimentek, még az ’59-es tanévben. Nem lehetett mindent egyszerre eltörölni.

Fekete Ágnes: Hallgassák meg a következő hét református eseményeit, híreinket!
A reformáció emléknapján, október 31-én, csütörtökön számos megemlékezés, ünnepség lesz országszerte. Többek között az Október a Reformáció Hónapja programsorozat lezárásaképpen megemlékezés lesz 17 órakor Budapesten, a Bajza utca és Városligeti fasor kereszteződésében lévő Reformációi Emlékparkban, 18 órakor ökumenikus istentiszteletet tartanak a debreceni Nagytemplomban, ahol az istentisztelet után a gályarabok emlékművét is megkoszorúzzák.

Zenés-irodalmi ünnepi áhítatot tartanak október 31-én, csütörtökön Budakeszin, a református templomban.

Reformáció ünnepi esti énekes istentisztelet, vespera lesz a Debreceni Egyházzenészek Kórusának részvételével október 30-án, azaz ma 17 órakor Debrecenben, a Kistemplomban.

Evangélizációs estéket tartanak október 31. és november 2. között minden nap 17 órakor Boldván a református templomban.

A Tiszántúli Református Egyházkerület Lelkigondozói Intézete Spirituális napot szervez A revideált imádság címmel november 4-én, hétfőn Debrecenben, a Felsőjózsai református templomban.

Gróf Tisza István halálának 95. évfordulója alkalmából megemlékező kiállítást rendeznek Budapesten a Hermina út 3. szám alatt. A kiállítást Tőkéczki László történész nyitja meg október 31-én, csütörtökön 16 órakor.

A hortobágyi kényszermunkatáborok fölszámolásának 60. évfordulója alkalmából emlékművet avatnak november elsején, pénteken 14 órakor Szalafőn, a református parókia kertjében.

Siba Balázs és Siba-Rohn Hilda Élettérkép című könyvének bemutatója lesz november 5-én, kedden 17 órakor Budapesten, a Ráday utca 28. szám alatt található Bibliás Könyvesboltban.

Szikra találkozót rendeznek a már konfirmált zempléni fiataloknak november 9-én, szombaton Szerencsen. Jelentkezni november 5-ig lehet.

A felelősség szorításában címmel rendezik meg a IX. Harkányi Szabadegyetemet november 8. és 13. között Harkány több helyszínén.

Fekete Ágnes: Hallgassuk meg Isten Igéjét János evangéliuma 17. fejezetéből!

"Én a te Igédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, amint hogy én sem e világból vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól." (János 17,14-15)

Egy érdekes családi beszélgetés tanúja lehettem. Az apuka lenézően beszélt a különböző telefonokról, a facebook-ról, és a legutóbbi évtizedek mindenféle találmányáról. Az anyuka rosszallóan nézte férjét, és a gyerekeket vette pártfogásába: "mutasd már, mid van?" "Meséld el, hogyan működik?" Aztán felolvasták Ferenc pápa egyik mondatát, ami körülbelül azt mondta el, hogy szükség van modern szentekre, akik facebook-oznak, akik telefonálnak és e-maileznek. Ez után egy parázs vita kezdődött el arról, hogy az egyháznak ki kell lépnie az elefántcsonttornyából, és mai módon, mai eszközökkel kell megszólítania az embereket.
Elgondolkodtam azon, hogy akár a reformáció eredeti kérdéseit is hallhatjuk e mondatok mögött. Hiszen Luther Márton vajon miért és milyen eszközökkel küzdött? Ha nem lett volna nyomdagép, soha nem terjednek el tanai!
Mit jelent hát a világban élni, de nem a világból élni János evangéliuma szavaival?
Ma nagy divatja van annak, hogy szidjuk a világot, a környezetünket: "rosszak az emberek". Ezt az állítást mindig könnyű igazolni. Tegnap törték fel a kocsinkat. Igen, sokat ígér a világ, de keveset ad. Rossz érzés a gonosz világban élni. Néha jó lenne a megkeresni azt a szigetet, amely világ végén túl van. Azonban, ha elolvassuk Jézus szavait, Ő soha nem beszélt így. Sőt, ezt írja egy helyen: "Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartsa." (Jn 3,17) A világ elsősorban az a tér, az a közösség, ami befogad minket.
A magyar világ szó egyébként jó irányba vezeti a gondolatainkat. A szemünk világa segít abban, hogy lássuk ezt a világot. A világ az, ami világos nekünk. Ezért mondta Petőfi az Alföldre, hogy "ott az én világom". Itt tehát az a fő kérdés, hogy mi a mi világunk?
Félreértés azt a kérdést központivá tenni, hogy használjuk-e a mai eszközöket vagy sem? Aki elefántcsonttoronyba vonul, igazán nem azért teszi ezt, mert nincs számítógépe. Annál keményebben faragott lelki tornyot nehéz elképzelni, mint amit egy-egy ilyen gép alkot azok köré, akik függenek tőle. Éjjel-nappal nyomják a billentyűket, és megszűnnek a kapcsolataik. Az igazi kérdés az, hogy kit látunk? Ki és mi a mi világunk?
A reformáció korát ritkán helyezzük el a 16. század valódi kulturális közegébe. Ma már nem látjuk, hogy a humanizmus volt az, amelyik azt látta legfontosabbnak, hogy fordítsuk le a régi szövegeket, jelenjen meg minél több könyv, mert úgymond haladni kell a korral. Ezzel szemben a reformátoroknak a szíve nem a szövegekért, nem az újításokért, hanem Krisztusért lobogott. Abban a világban, azokkal az eszközökkel, de nem azokért az eszközökért éltek.
Nagyon szeretem a vicceket. Sokan nem hiszik el a rádiós hangom alapján, hogy rengeteget nevetek. Azonban van némely lelkész, aki az istentiszteleteken is nagyon szeret viccelődni. Egy darabig én is szeretem ezt, hiszen élvezetes hallgatni. De egyszer egy tizennégy éves lány kérdezte meg csendben mellettem, vajon most már mond is majd valamit ez a lelkész? A poénokért, a jópofaságért odadobjuk sokszor az üzenetet. Magunk előtt látunk beesett arcú, csak sötét dolgokról beszélni tudó fekete ruhás lelkészeket, de örök viccelődő, felszínes fecsegőket is. Nagy kérdés, hogyan lehetünk úgy maiak, hogy nem esünk bele a mai kor csapdájába. Segít a csapdák elkerülésében, ha egy kérdést felteszünk magunknak: mi az, ami igazán fontos? Mire mondanám, a világért sem adnám oda? Jézus azt kéri, hogy úgy éljünk ebben a világban, mint akik nem ebből a világból, hanem Tőle valók, mert Ő az, akiért mindent odaadnánk. Ámen.