2017-07-26

Áldás, békesség! Szeretettel köszöntjük hallgatóinkat, Fekete Ágnes vagyok.
Az idei év nyári utazásai között számos olyan akadt, amely a reformáció ünnepéhez kapcsolódik. Így utaztak el a budapesti teológushallgatók is Németországon át Franciaországba, majd Svájcba, hogy élményszerűen is átéljék mindazt, amit a reformátorokról tanultak. Bölcsföldi Andrást, a teológiai lelkigondozó lelkészét hallják, akit éppen a hazaérkezés után kaptam mikrofonvégre. Arról a rendezvényről is hallunk majd, ami éppen ezekben a napokban zajlik a Művészetek Völgyében.

Bölcsföldi András: Reformátorok nyomában címmel szerveztünk tanulmányi kirándulást, és a reformáció fontosabb helyeit jártuk végig. Most jöttünk meg a teológusokkal, vallástanárokkal és a rektor úrral a tizenkét napos útról.
Fekete Ágnes: Hányan vettek részt ezen a kiránduláson?
Bölcsföldi András: Harminckilencen voltunk összesen. Az első részben a lutheri reformáció nyomait kerestük: Wittenberg, Eisleben, Eisenach, Wartburg vára, Erfurt, Worms. Itt megláthattuk azokat a hatalmas szervezésű Reformáció 500-as kiállításokat, installációkat, amelyek az idén sokkal gazdagabbak, mint eddig voltak. Felújítottak szinte mindent Németországban. A magyar vonatkozású helyeket külön megemlítettük, például a Schlosskirche-ben, Wittenbergben van Dévai Bíró Mátyás ólomüveg ablakképe. Minden nap tartottunk áhítatot a nevezetes helyeken. Franciaországban Kálvin strasbourgi tartózkodási helyét néztük meg, azt a gyülekezetet, ahol ő szolgált. A templom lelkészével is találkoztunk, adtunk ajándékot, énekeltünk, szóval nagyon szép volt így az egész. Aztán következett Svájc: Basel, Bern, Genf és Zürich. Rengeteg apró ajándéktárgyat, öngyújtót, zenélő valamiket lehet kapni, amelyen Luther van rajta, de nagyon érdekes, hogy még a genfi Kálvin Múzeumban is Luther playmobil figurát lehet kapni.
Fekete Ágnes: Kálvinhoz nem készítenek ajándéktárgyakat?
Bölcsföldi András: Valahogy nem. Lutherről neveztek el sört, teát, de Kálvinról elnevezett különlegességgel csak Svájcban találkoztunk. Ott lehet kapni a reformátorok levesének nevezett háromféle levesport: Luther, Zwingli és Kálvin. Zwinglié a kolbászevésre utalva egy kicsit erősebb volt. Mindegyiknél volt egy kis vicces magyarázat. A genfi Reformáció Múzeumban most egy nyomda működik, ahol végig lehet kísérni, és ki lehet próbálni egy biblialap kinyomtatásának útját. Be kell öltözni, és lehet hengerelni, behelyezni a nyomdagépbe a papírt, rányomtatni, kivenni, szárítani. Nagy élmény volt a teológusaink számára, hogy végigcsinálhatták a reformáció korabeli nyomtatás fázisait.
Fekete Ágnes: Milyen volt maga az út?
Bölcsföldi András: A közösség nagyon sokat jelent egy ilyen kiránduláson. Volt nagyon kényelmes helyünk is, ifjúsági szállóban vacsorával, reggelivel, de volt földön alvás is, amikor mi főztünk, takarítottunk. Mindkettőben volt részünk, és ez így volt jó! Az első ilyen a reformáció útját követő kirándulást még 2000-ben a kecskeméti fiatalokkal csináltuk meg. Érdekesség például, hogy a wartburgi várban magyar nyelvű vezetéssel lehet végigmenni. Most az eredeti kiállításra, ahol a vár részeit lehetett megnézni, még egy nagyon modern installációt is betettek, még külön egy kiállítás is van. Ilyen szempontból nagyon zsúfolt volt. Szó szerint is, ugyanis szombaton voltunk ott és rengetegen voltak. Alig lehetett bejutni.
Fekete Ágnes: Emlékszem a szobára, ahol a Bibliát fordította Luther.
Bölcsföldi András: Igen. Lutherstube-nak, Luther szobácskájának hívják. Érdekes dolog, hogy ott van egy bálnacsigolya. Nem tudják, hogy miért van ott, de mindigis ott volt. Most annyiban lett modernebb a kiállítás, hogy titkos vetítőn keresztül a falon megjelennek olyan mondatok, vélemények, amelyek Lutherról szólnak.

Fekete Ágnes: Mi lesz a Művészetek Völgyében, ahová szintén megy egy teológus csoport is?
Bölcsföldi András: Ott a Ládafia nevű programunk lesz, ahol berendezzük a reformáció padlását. Ugyanúgy lesz, mint ahogy az ember felmegy a padlásra és ott különböző elfekvő használati tárgyakat, régi ládákat talál amelyeket, ha felnyit, mindenféle kincsekre lel bennük. Ha valaki ezt gyerekkorában átélte, hogy fölment a padlásra, szétesett bőröndöt, ládát, kupacokat talált és ott kutatott, akkor ismeri ezt az érzést. Én ilyen padláskutató voltam. Most szeretnénk mai nyelven megfogalmazni, érthetővé tenni a látogatók számára a reformáció kincseit, és leporolni a ládákat egy kicsit, hogy az az üzenet, amely a reformációkor fontos volt az nagyjából átjöjjön ma is. Aki bejön Taliándörögdön a református udvarba július 21. és 30. között találkozhat ezzel a padlással. Lesz egy kreatív barkácsműhely is ehhez kapcsolódva. Beállítottunk egy régi Wartburgot, amelyben az egykori eseményekről szóló Luther rádiót lehet hallgatni. A padláson be lehet lépni az általunk elképzelt Narniába. Ez egy fehér sátor lesz, ahol zenét lehet hallgatni, illetve egy kicsit egy "más" világba lehet kerülni egy szekrényen keresztül. Illetve lesz Sufni Café, ahol az egyházzal kicsit hadilábon álló irodalmárokról, költőkről, írókról elnevezett innivalókat lehet kérni, és a rendelés mellé mindenki kap egy irodalmi idézetet is. Lesz tíz-tizenkét láda, amelyet ki lehet nyitni, és amelyek a reformátori alapelvekhez a Solakhoz köthetőek. A Szentírás világosságát például úgy emeljük ki, hogy egy sötét szobába kell belépni, amely maga a láda, és ahol különböző hatások érik az embert. Nem árulok el róla többet. El kell jönni, meg kell tapasztalni, hogy a fény hogyan gyújt világosságot az emberek szívében. Hiszen ez volt a reformáció lényege. Idén csinálunk először háromféle műhelyt. Az egyik egy festőműhely, ahol fakazettás mennyezetet fogunk festeni, két művész vezetésével, Votin Dórával és Szabó György, építésszel. Előre elkészítettek egy kilenc kazettát befogadó szerkezetet, és a hét során fogják megfesteni a kazettákat. Minden nap ünnepélyesen, áhítattal kísérve fölteszünk egy képet a keretbe. Votin Dórának lesz egy különös kiállítása is: fehér képeket fog kiállítani. A reformációra emlékezve, amikor lefestették a képeket. Füle Tamás pedig egy fotós műhelyt fog vezetni, ahol a jelentkezők együtt elmennek fényképezni, majd a kiválasztott, kinyomtatott képeket elhelyezik a kiállításon. Így születik majd szép lassan a tárlat. A harmadik részben, Benkő Imola Orsolya a Szegedi Focus Műhely vezetője által ládás performanszok, installációk lesznek két napon keresztül. Pap Erika pszichológus is fog előadást tartani. Lesz egy ökumenikus istentisztelet az éppen ott lévő művészekkel. A Tarisznya elnevezésű evangélikus udvarral lesznek közös előadások, beszélgetések, koncertek az evangélikus templomban. Jól összecseng ez a kettő: Tarisznya és Ládafia. Egy kicsit összekapcsolja a két felekezetet, amelyet szeretnénk úgy is demonstrálni, hogy a református és az evangélikus templomot összekötjük egy kötéllel, amelyre az ötszázas számot tartalmazó fotókat helyezünk el. Várjuk is az ilyen képeket. Kapolcs, Vigántpetend és Taliándörögd, ez a három település ad otthont a Művészetek Völgyének. Mi Taliándörögdön a református templomban, annak udvarában és a kántortanító házában munkálkodunk.

Fekete Ágnes: A reformáció alapítóinak személyisége sok titkot takar. Luther Márton általában közelebb áll az emberekhez, valahogy érthetőbb, könnyebben elképzelhető mindaz, amit ő tett. Kálvin János személyiségét viszont valami titokzatos fátyol lengi körül. Ezen szeretett volna segíteni Tóth-Máthé Miklós, akinek nemrég jelent meg Kálvin regénye. Tóth Emese beszélgetett vele.

Tóth-Máthé Miklós: Nagyszerű íróelődeim voltak, de kideríthetetlen, hogy miért nem írtak regényt Kálvin Jánosról. Nagyon sok tanulmány, biográfia, monográfia, és egyéb jelent meg róla, de regény az nem. Nem mindegy, hogy milyen regény születik Kálvinról, hiszen, ha az ember egy jelentős történelmi alakot próbál regényben, vagy drámában megjeleníteni az már önmagában véve is istenkísértés. Nagyon-nagyon fontos az, hogy valamifajta belsőséges viszony alakuljon ki a hősöm és köztem, amely lehetővé teszi azt, hogy az embert tudjam fölmutatni, mert az a legfontosabb. Kálvinnál meg különösen is igaz, hiszen tanulmányok ugyan jelentek meg róla, de az olvasók elsősorban Kálvinra, az emberre kíváncsiak. Az író, így én magam is, várom a visszajelzéseket, amelyek már vannak is. A Tiszántúli Református Egyházkerület kért fel erre a regényre, amelyet nem is akartam vállalni, mert tudtam, hogy ez nagyon nagy feladatnak ígérkezik. Viszont mégis elvállaltam, mert szerettem volna az ember Kálvint megjeleníteni, már csak azért is, merthogy kevés emberről hallottam annyi rágalmat, annyi befeketítést, annyi rosszindulatú megközelítést, mint éppen Kálvin Jánosról. Ha úgy tetszik, én magam akartam utánajárni, hogy mi az igazság. Amikor a püspök úr elolvasta a regényt, azt mondta: "Miklóskám, a regényed által jobban megismertem Kálvin Jánost." Azt hiszem, ennél nagyobb dicséret nem kell.
Tóth Emese: Volt egy olyan törekvése, hogy ezeket a rágalmakat egy kicsit tisztára mossa?
Tóth-Máthé Miklós: Egyértelmű. Gyerekkorától indítva, az igazi Kálvint akartam vagy próbáltam megírni, és talán, aki elolvassa majd a regényt, a végére megérti, hogy miért lett olyan szigorú, rigorózus Kálvin János, mint amilyennek a köztudatban él. Ott van az is, hogy miken ment keresztül. Az sem igaz, hogy ő mindig száraz, beteges, humortalan, aszkéta típusú ember volt. Nem. De az mindig izgatja az írót, hogy valójában hogyan tudja megközelíteni igazán ezt az embert. Lutherről sokat írtak szépírók is, de ő más egyéniség volt, kedélyes és egészen más beállítottságú figura. Kálvint talán a regényem címével jellemezhetném leginkább, amelyet sokan telitalálatnak is tartanak: Számadással Istennek tartozom regény Kálvin Jánosról. Vagyis ő igazán, az Istennel állt kapcsolatban egész életében, vele beszélte meg a dolgait, az Ő ítéletére volt kíváncsi és kevésbé az emberekére, talán ezért is sikerült neki végülis Genfből reformációs várost csinálni. Nagyon nehéz volt, mert már akkor megvoltak a különböző reformációs városok, Zürich, Strasbourg, Bern, de Genfben zűrzavar volt. Most ezt nem mondom tovább, ott van a regényben, aki kíváncsi, olvassa el! Neki tulajdonképpen azt rótták fel, hogy megszállottan kereste a rendet. Ha úgy tetszik, elsődlegesen a Biblia volt számára a törvénykönyv.

Tóth Emese: Máskor említette, hogy amikor egy történelmi személyiségről ír, szinte belebújik a bőrébe, és hónapokig vele él, megpróbál az ő fejével gondolkodni, tán még párbeszédeket is folytat magában.
Tóth-Máthé Miklós: Pontosan így történt most is Kálvinnal, mint ahogy az előző regényeim hőseivel is. Ilyenkor azért hasznát veszem annak, hogy színész is vagyok. Nem volt mese, bele kellett bújnom szinte Kálvin bőrébe, és együtt élni vele, megpróbálni az ő fejével gondolkodni, az ő terveit indokolni, de mindezek mellett a legfontosabb volt tudatosítani önmagamban is, és másokban is, hogy ő is egy ember volt. Nem lehet piedesztálra emelni, mert ha én szobrot csinálok Kálvinból, akkor egy nagyon rossz regény születik. Nem igaz, hogy nem bírt érzelmekkel.
Tóth Emese: Ez inkább egy álarc volt rajta?
Tóth-Máthé Miklós: Azt nem mondanám, hogy álarc volt rajta, de azt igenis mondom, hogy ő az elvégzendő feladatokra koncentrált mindig, amely behatárolta a hétköznapi személyiségét. Ilyenkor azonban az az író feladata, hogy éppen azt mutassa meg. Nagyon szerette a feleségét Idelette de Bure-t, aki holland származású volt, de a hite miatt Hollandiából Strasbourgba kellett menekülnie. Nagyon sokat jelentett Kálvinnak. Kilenc évig voltak házasok és az a tragédia érte őket, hogy a kisfiuk háromhetes korában meghalt. Nem tudta ezt igazán egyikük sem földolgozni. De Idelette nagyon kellett Kálvinnak. Sokan tudják az olvasóim közül, hogy tizenhárom éve én is elvesztettem a feleségemet, és érdekes, hogy Idelette és Enikő személyiségében sok volt a rokonvonás. Tehát valójában nem volt igazán nehéz dolgom. Idelette missziós munkát is teljesített Kálvin mellett. Idősekkel, árvákkal is foglalkozott, és nagyon tudta, hogy igazán mivel tud segíteni Kálvinnak, mi az, amiben társa lehet. Legnehezebb volt a Kálvin Szervét ügy. Most erre nem akarok kitérni, mert arról már született egy dráma, amelyről nem akarok véleményt mondani. Nekem már volt ehhez egy előtanulmányom a Méliusz regényemben, amikor a Kálvin Szervét ügyet magyar viszonylatba helyezve eljátszattam Méliusszal és Dávid Ferenccel. Utána az unitárius újságban egy egészoldalas kritika jelent meg, megköszönve, hogy úgy tudtam megformálni Dávid Ferencet is, hogy egyiket sem emeltem a másik feje fölé. Ugyanez történik ebben a regényemben is. Azt nem mondom meg hogyan, de az biztos, hogy itt is két jelentős egyéniség van ábrázolva. Végül, Szervét máglyán való kivégzése előtti napon van Kálvinnal egy nagyon jelentős beszélgetése. Nagyon erős, de hogy az hogyan zajlik le, azt majd látják.

Fekete Ágnes: Végül Salgótarjánba látogatunk el, ahol a templom kántorával sikerül beszélgetnie Tarnóczi Lászlónak.

Tarnóczi László: Kétszeresen is imádkozik az, aki énekel – tartja a mondás. A salgótarjáni református gyülekezet orgonistája, aki elsőként érkezik istentiszteletekre, háromszor is, mert egyszerre énekel, orgonál és imádkozik.
Langer Józsefné: Igen, így van! Huszonkilenc éve vagyok a templom kántora. Azelőtt az édesapám volt a kántor, és mellette sok mindent elsajátítottam, de kántorképzőbe és zeneiskolába is jártam, és nagy szeretettel és örömmel csinálom. Igyekszem magam képezni, amennyire lehet.
Tarnóczi László: Keresztelőre jöttek most, és hála Istennek fiatalok is vannak szép számmal a templomban. Prelúdiumként mit fog játszani?
Langer Józsefné: Nagyon szeretem a Bach prelúdiumokat, meg mostanában Haydn egyes műveit is.
Tarnóczi László: Melyik zsoltár vagy Énekeskönyvbeli ének áll a szívéhez legközelebb?
Langer Józsefné: A 422. dicséret a Hadd menjek Istenem…, és a 42. zsoltár a Mint a szép híves patakra…, mert ez valóban egy ima.
Tarnóczi László: Említette, hogy édesapja szintén kántor volt. Őmellette tanulta meg a hangszer használatát?
Langer Józsefné: Az apukám amellett, hogy jogász és pénzügyes volt, több hangszeren is játszott. Mindig mellette voltam, és sokat énekeltem vele, így sok mindent tőle tanultam meg, de azért hat év zeneiskola, meg kántorképző is van mögöttem.
Tarnóczi László: Milyen az a hangszer, amelyen játszik?
Langer Józsefné: Nagyon szép hangja van az orgonánknak, de a felújítás után sem lett minden tökéletes, nem minden regiszter működik jól. 2010-ben jött egy gondolat, hogy tanuljuk meg az Áll a Krisztus szent keresztje kezdetű húsvéti éneket. Pillanatok alatt összeszedtünk jópár embert, és mire jött a húsvét már három szólamban énekeltünk. Egészen 2015-ig Tiszteletes asszonnyal közösen vezettük a kórust, amikor végre kaptunk egy hivatásos karvezetőt. A karének egyrészt összetartó erő, az énekesek nagyon jól érzik magukat együtt, másrészt a híveket is felbuzdítja, és elmélyíti bennük a hallottakat.

Hírek
Elkezdődött a 8. Csillagpont Református Ifjúsági Találkozó Debrecenben, ahol változatos programokkal várják a fiatalokat. Minden nap lesz reggeli és esti áhítat, előadás, amely a reformáció témájához kapcsolódik, utána beszélgetések, kisebb előadások, kiállítások, koncertek, játékok, kézműves és sportfoglalkozások, szabadulósátor, öko-játszóház, láthatatlan színház, táncház és sok más érdekesség. A találkozó záró istentisztelete július 29-én, szombaton 10 órakor lesz a Nagyszínpadnál, ahol Bella Violetta hirdet Igét.

Július 29-ig tart a Művészetek Völgye Fesztivál, ahol a taliándörögdi református templom udvarán és a kántortanító házában alkotóműhelyek, istentiszteletek, áhítatok, művészetterápiás foglalkozások, drámaszínpad, Sufni Café, a reformáció padlásán pedig számos izgalmas felfedezés várja a látogatókat.

A 14. Crescendo Nyári Akadémia hallgatói és oktatói számos hangversenyt adnak a következő napokban. Többek között Fülei Balázs zongoraművész Bartók-kurzusának záróhangversenye július 27-én, csütörtökön 17 órakor lesz Tokajban, a zsinagógában. Július 28-án, pénteken 17 órakor Kodály pedagógiájáról tart előadást Körmendy Zsolt a Tokaji Ferenc Gimnázium aulájában. Szombaton délután Tokaj különböző pontjain szólal meg Crescendo Utcazene, 20 órakor pedig a református templomban tartanak kreatív istentiszteletet.

A Sukorói Zenei Nyár harmadik hangversenyén a soproni Kórus Spontánusz lép fel július 29-én, szombaton 19 órakor Sukorón a református templomban.

A Nyár esti orgonamuzsika keretében Szotyori Nagy Gábor, Molnár Enikő és Berkesi Boglárka ad hangversenyt július 30-án, vasárnap 19 órakor Enyingen, a református templomban.

A Magyar Református Szeretetszolgálat ismét egyháztáji vásárt tart július 29-én délelőtt a Debrecen-Széchenyikerti református templom udvarán.

Ébreszd fel a városod! címmel hirdet városkommunikációs pályázatot a Reformáció Emlékbizottság, amelyben változatos közösségi események kreatív koncepcióit várják augusztus 11-ig. (http://reformacio2017.hu/varosom-reformacioja/)

Fekete Ágnes áhítata

"Az imádságban állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással" Kolossé 4,2

Egy érdekes régi mondás így szól: Imádkozz úgy, mintha minden rajtad múlna, és cselekedj úgy, mintha minden Istenen múlna. Isten az, aki cselekszik velünk és bennünk. A mi dolgunk az, hogy hozzá megfelelően viszonyuljunk. Az ember feladata, hogy jó irányba álljon és ez az imádság.
Semmi megfogható dolog nem segíthet nekünk. Nincs az a törvény, nincs az a modell, nincs az a szempontrendszer és jó cselekedet, aminek a mentén eljuthatnánk a hit útjára: Ez így van rendben. Egy széteső kultúrában, ilyen nagy változások között, mint amiben élünk, talán a középkorinál is nagyobb kísértés az, hogy emberi eszközökkel igyekezzünk megtartani szervezetünket, egyházunkat, közösségeinket. Ez az erőlködés azonban csak oda vezet bennünket, hogy egyre formalistábbak, egyre felszínesebbek, egyre felületesebbek leszünk. Végül az embernek az a benyomása, hogy már a cégtáblánkat is kicserélhetjük a falon. Tapasztalat szerint a legtöbb ember az egyházban, ha kimondja, ha nem, egy titkos szerződést kötött magában: mi nem bántjuk egymást, akik békességben élünk akármi áron. Csak semmi túlzás! Csak semmi békétlenség! Olyan programokat szervezünk, amit mindenki szeret, egyáltalán mindent úgy teszünk, hogy az a legtöbb ember kedvére legyen. De hol van ebből az imádság?
Egy régi történet szól arról, hogy egy bizonyos Nikon nevezetű remetére ráfogták, hogy megszeplősített egy lányt. Az apa meg akarta ölni, de végül ő kikönyörögte, hogy hadd tartson bűnbánatot. Három évre kiközösítették. Nikon mégsem kezdett el magyarázkodni, magára vállalta az el nem követett tettet. Ettől a gonosz ember annyira megdöbbent, hogy végül kénytelen volt megadni magát. Az illető bevallotta régi gonosz tettét, az emberek pedig leborultak Nikon előtt mondván, bocsáss meg nekünk! Erre Nikon így szólt: Ami a megbocsátást illeti, már rég megbocsátottak nektek, maradni azonban nem maradok veletek tovább, mert egy sem akadt, aki olyan megkülönböztető képességgel rendelkezett volna, hogy együtt érzett volna velem.
A hit az alázatban való harc. Az első keresztyének örökké eszköztelenül, semmiféle pajzsot, védelmet nem használva küzdöttek az egyetlen célért, Krisztus követéséért. A hit annak az elfogadása, hogy nincsenek emberi garanciáink egymással szemben. Az imádság is ennek az útja. Nem a földön oldom meg feszültségeimet. Nem itt van az igazi világosság, hanem Istennél, oda szeretnék tartozni. Ezt adja meg nekünk Isten. Ámen.