A csend szelídít
Van élet a szavakon innen, és azon túl is. A szó köztes állomás. Csak mértékkel befogadható. Állsz a temetőben, és belemerülsz a csendbe. Élet és…
Van élet a szavakon innen, és azon túl is. A szó köztes állomás. Csak mértékkel befogadható. Állsz a temetőben, és belemerülsz a csendbe. Élet és halál találkoznak. Egyszerre valaki megkérdezi, merre van a szemétlerakó hely. Ennek a szónak az egész tere annyira zajos, és olyan kicsi, hogy szinte belesüketülsz. A legtöbb szó tényleg megtör valamit. Nem lehet őket csak úgy mondogatni, használni. A cethal gyomrán kívül minden szó hűtlenné lett.
Befogadhatatlan szavak özönében élünk. Nincs terük csend nélkül. Az olajnak nem hagyunk rést, hogy a kerekek képesek legyenek forogni is. A szavak hely híján befeszülnek.
A csend ideje teszi befogadhatóvá az üzenetet. A csend szelídít. A ló is azért kapja a Csendes nevet, mert bizalmasoddá lett, lecsendesedett.
De van feszítő csönd is. Ez a szavak előtti csend. Amikor bennünk feszül valami, és azt érezzük, ki kell mondani. Hazugság az elhallgatás! És sokszor erővel tör ki a szó, mint valami malomkő, és el is talál embereket. Ez a csönd a szavakon innen van.
Jézus csendje nem hiány volt, hanem a megszelídült lélek csendje, aki teret enged Isten munkájának.
Ezért volt képes arra is, hogy bizonyos dolgokat ne mondjon ki. János evangéliuma kétszer is elénk hozza Jézus üzenetének befogadhatatlanságát. És az ígéret: szavak helyett majd az igazság érkezik el. Talán egy élet kell ahhoz, hogy az ember megtanulja nem lenyelni a szavakat, hanem elereszteni őket. Nem gyomorfekélyt okozni magunknak ki nem engedett gőzünkkel, hanem elpárologtatni indulatainkat a csendben.
Az elengedés a csend igazi üzenete. Nem zajhiány, hanem az a belső állapot, egyfajta erőtér, amiben jó élni. A csend ideje lehet számunkra az a hely, ahol kicsik vagyunk, ahol egyszerűen lemállanak rólunk azok a szavak, amikkel annyit sebeztünk, és annyi bajt okoztunk, csak Krisztus és mi vagyunk jelen, önzetlenül, magunk.
2022. június 12. – Szentháromság vasárnapja
Búcsúbeszédében Jézus így szólt tanítványaihoz: „Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Amikor azonban eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet titeket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek. Minden, ami Atyámé, enyém is. Ezért mondtam, hogy az enyémből veszi, amit majd hirdet nektek.”
Jn 16,12-15
