Remény csak a jelenben van
Mi a remény? Hogy most minden rossz, de majd holnap jó lesz? A keresztény egyházban sokan ma is valahogy így képzelik a jövőt: Ebben az…
Mi a remény? Hogy most minden rossz, de majd holnap jó lesz? A keresztény egyházban sokan ma is valahogy így képzelik a jövőt: Ebben az önpusztító világban egyre nagyobb a sötétség, itt nem bízhatunk semmi jóban, de majd Isten holnap bevilágít mindent, és helyre teszi a dolgokat. Nem ez a remény. De akkor micsoda? Semmiképpen sem olyan valami, ami a jövőről szól. Azért remélünk, mert hiszünk, mivel itt és most tartja valami az életünket. A remény a jelenről szól. A Szentírás mitikus nyelven fejezi ezt ki: Benne úgy bízunk, hogy Ő a történelmen is túl vezet. Benne úgy bízunk, hogy ha minden meginog is itt a földön, az Ő tartó erejét annál jobban látjuk. Amikor a földi fények kihúnynak, Isten még világosabb. Sőt, azért vezeti lelkünket is a sötét éjszakába, hogy ne a saját erőnkkel, megszokott látásainkkal keressük Őt, hanem észrevegyük az igazi fényt.
Az apokalipszis ideje mindig nagy kérdés volt. Mintha minden emberi életben is megtörténne az apokalipszis. Mintha minden nemzedék átélné azt, amiről a Jelenések könyve szól. Még akkor is igaz ez, ha az egész emberi közösség együtt is halad egy nagy mérleg felé. Mintha egyre világosabbá válna az emberi szív és az egész emberi közösség szívének a titka. Ez a nagy lelepleződés, az apokalipszis. A kettő nincs ellentmondásban. A mi kis életünkben inkább saját élményeinkhez tudjuk kötni azt az ősélményt, hogy az egek erői megrendülnek, meghasadnak az evidenciák. Igy is, úgy is a fő kérdést teszi fel Isten nekünk: Miben reménykedsz? Megtart-e az az egyetlen szál, amely ahhoz köt, aki alkotott téged?
Pilinszky János: Kérdés
Hol járunk már az éden fáitól!
Világunk büszke madarának
csőrében porladunk.
Hullám befagy,
lüktetés, csobogás eláll,
meghasadnak az evidenciák.
Akárhonnan,
érkezhet mondat
akárhonnan?
2024. november 17. – Évközi 33. vasárnap
Abban az időben Jézus ezt mondta tanítványainak: Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek.
Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, nagy hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a világ négy tájáról, a föld szélétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról: Amikor már zöldellni kezd és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, amikor látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van már, az ajtó előtt.
Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, sem az ég angyalai, sem a Fiú, hanem egyedül az Atya. Mk 13,24-32
Kép: Kirk Richards: Megnyílik a szemük (Emmausi tanitványok)
