Kudarcokból hajtóanyag
Mi a veszteség? Nem lehetséges az, hogy néha többet ér egy veszteség, mint egy nyereség? Mennyi, megszámlálhatatlanul sok zsákutca, kudarc van minden egyes tudományos kutatási…
Mi a veszteség? Nem lehetséges az, hogy néha többet ér egy veszteség, mint egy nyereség? Mennyi, megszámlálhatatlanul sok zsákutca, kudarc van minden egyes tudományos kutatási eredmény mögött! Ezek a veszteségek megtérülnek, vezetnek valahová. Hiszen senki sincs, aki ne lenne többször vesztes, mint győztes. Éppen ezek a pillanatok azok, amikor csak fölfelé nézve lehet tovább élni. Aki nem lát fölfelé, azt a bajok tönkreteszik. Aki fölfelé lát, annak a kudarcaiból hajtóanyag lehet. Talán éppen attól leszünk emberek, amit a tragédiáinkból ki tudunk hozni. Van, aki már abba a gondolatba is szinte belebolondul, hogy elveszítsen valamit. Sokszor egy régi nagy veszteségek emléke jön elő ilyenkor. De ha tudunk fejlődni a veszteségek viselésében, az az egész életünket átalakítja.
Jézus azt mondja, hogy aki képes veszíteni, sőt elveszteni az életét, az megnyeri. Aki képes visszájára fordítani vereségeit, az megtalálja az életet. Mindenképpen ezen a kifordításon van a hangsúly.
A bolond gazdag pedig ennek az útnak a fordítottját járta: Nyereségét csak nyereségre tudta váltani. Talán a legnagyobb bolondság, ha nem állunk bele az élet hullámzásába.
A mai ember legfőbb kísértése, hogy megváltónak gondolja magát. Az emberiség ráveti magát erre a világra, és az egészet birtokba akarja venni. Pöffeszkedünk.
Az ember azt kezdi hinni, hogy minden őérte van, ő a dolgok alfája és ómegája, mert „miénk a tér”. „Értem süt a nap, mindennek, de mindennek járandósága van felém.”
Jézus, amikor Isten Fiaként az életéhes világot meg akarta váltani, akkor nem ezzel a hajszájával kezdett el foglalatoskodni. Nem állította meg a szekeret. Semmi effélét nem tett, hanem letette az életét. Isten története azt mondja el, hogy az élet megoldása csak az élet átadása lehet. Pöffeszkedés helyett az elvesztés. Az elengedés. Krisztus életének odaadása mindannyiunk markát kinyitja. Szabad markolás helyett megkérdeznem: mire hív az Isten?
2025. augusztus 3. – Évközi 18. vasárnap
Abban az időben valaki odalépett Jézushoz a tömegből és megszólította: Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget. De ő elutasította: Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket? Majd a néphez fordult: Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.
Példabeszédet is mondott nekik: Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! – Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? – Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék. Lk 12,13-21
