Szent és profán. Égi üzenet és ösztönök parancsa. Tárgyak és a lélek. Hatalom és kegyelem. Emberi eszközök és mesevilág. Mintha a valóságnak két oldala lenne….
Az ember szeme pásztázza környezetét. Valamilyen lelkünkbe épített érzékelő figyeli a veszélyforrásokat. Ugyanakkor életünk csak akkor haladhat jó mederben, ha nem szóródunk szét, fenn tudjuk…
Az ember függ a közösségtől. Éhezünk arra, hogy végre valamiféle sátortábort építhessünk, amelyben a dédapáinktól gyerekeinkig mindenki elfér, és egy nagy egységben élhetjük meg majd…
Az Isten nem steril. Nem kétbites. Nem olyan, mint az autósztráda: elképesztő sebességgel csak egy felé lehet rajta menni. Van, aki Istenre véletlenül talál rá….
Nemrég megrohadt a kovászom. Arra lettem figyelmes, hogy a kamránkban nagyon büdös lett. Valaki egy lekváros üveget húzott a polcra helyezett kovászos csésze elé. Akkor…
Idén szép búzatermés van, de ki tudja meglátjuk-e ezt a kenyér árán? Nem valószínű. A mezőgazdaságban pontosan az folyik, ami mindenütt másutt, a valóságtól elrugaszkodott…
Egyszer, amikor kisiskolás-forma gyerekeinkkel autókáztunk, sikerült életre-halálra összeveszniük azon a kérdésen, hogy kinek van jogosultsága az ülés karfájára tennie a kezét. Mert ha az enyém…
Bajban ismerszik meg a jó barát. Azaz, az eredeti gondolat szerint a bizonytalanságban. (Amicus certus in re incerta cernitur – Quintus Ennius) Amikor az élet…
Nem történik akármi akármikor. És ez csak utólag derül ki. Minden valami nagy egyensúly szerint alakítja az emberi sorsot. Ezt az egységet jeleníti meg Keresztelő…
Rengeteg a feladat. Nem fér bele az időmbe. Két kezemmel legszívesebben kitolnám a huszonnégy óra falát. Nem győzöm a házat is, a kertet is. Benne…
